Kína már egy USA-val szembeni háborúra készül?

Pósa Tibor írása a Makronómon. 

Mindig ez van akkor, ha Kína egy jüannal is többet költ haderejére, mint előzőleg. Ugyanilyen aggályok hangzottak el tavaly és tavalyelőtt, sőt már korábban is.  kommentárok zöme most azt emeli ki, hogy jó pár évre visszamenőleg ez a legnagyobb emelés. A 2022-es évhez képest egytized százalékos. De ezt így már sokkal jobban lehet eladni, mint a csekély mértékű növekedést. 

Sok vagy kevés Kína katonai kiadása?

A világ legnagyobb hadseregére – kétmillió fős haderő – Kína az éves költségvetés alapján 1553,7 milliárd jüant szán, ami 225 milliárd amerikai dollárban, és 81 ezer milliárd forintban számolva. (Az összeg a magyar költségvetés tavalyi bevételeinek több mint háromszorosa.) Sok ez vagy kevés? Attól függ, mihez képest. A kínai nemzeti össztermék jó viszonyítási alap, ám arra is csak becslések vannak, hogy az milyen összegű, a valós számokat homály fedi, illetve elvesznek a hiányosan-pontatlanul csordogáló adatok közt.  

A Világbank két éve úgy lőtte be a hasonló arányú kínai katonai költségvetést, hogy az megfelel a nemzeti össztermék 1,7 százalékának. A kérdéssel foglalkozó külföldi szakértők inkább kettőre tették ezt a számot, de nagy eltérések a világbanki adatokkal nem voltak. Tehát ha fegyverkezik is Kína, az nem lehet nagyobb arányú, mint a NATO modernizálására szánt összegek, amelyeket a szakértők a megszokottnál többnek ítélnek, erre épp a nagyarányú elmaradások miatt van szükség, meg azért, mert a közelünkben zajlik egy háború. Az észak-atlanti szövetség tagállamai természetesnek fogják fel, hogy most minden országnak mélyebben kell a zsebébe nyúlnia. 

Kína jelenleg a világon a második az egy esztendőre jutó hadi kiadások terén. Egy ország van előtte, de az fényévekkel. Az Egyesült Államok hadi kiadása a jelenlegi költségvetési évben 853 milliárd dollárra rúg. Ez az összeg a kínainak majd négyszerese. Akkor most az Egyesült Államok is eszeveszetten fegyverkezik, vagy csupán az amerikai adófizetők pénzét áldozza fel annak érdekében, hogy megőrizze a rogyadozó világbékét?

Kína előretör, élen a  Fudzsian repülőgép-hordozó

Mit finanszíroz Kína ebből a jelentős katonai költségvetésből? Az biztos, hogy a hiperszonikus rakéták fejlesztésében nincs megállás. A Washington által vezetett chipháború okozhat némi lemaradást, de valamilyen úton-módon Kína csak hozzájut a neki szükséges legfejlettebb félvezetőkhöz. Bár az megeshet, hogy ezekért a szállítók, akik hajlandók átadni Kínának ezeket a csúcstechnológiai alkatrészeket, igen borsos árat kérnek. 

A szakértők szerint körülbelül 350 atomfegyverrel rendelkezik, és fokozatosan nő a mennyiségbeli előnye a 290 darab, tengeralattjárókon elhelyezett atomrakétával bíró Franciaországgal szemben. Ám valahol a “távoli messzeségben” előtte jár Oroszország és az Egyesült Államok, amelyek külön-külön 5500-nál több atomfegyverrel rendelkeznek. 

A Fudzsian névre keresztelt harmadik repülőgép-hordozót, amely Kína technológia fejlettségét hivatott bizonyítani, tavaly bocsájtották tengerre, és vélhetően idén megkapja a végleges fegyverzetét. Tovább fejlesztik a J-20-as lopakodó vadászgépet, amelyet arra szánnak, hogy méltó kihívója legyen az amerikai F-35 gépnek. De van már J-16D kódjelű repülője is, amelyet kimondottan az elektromos háborúra hoztak létre, hogy az ellenfél kommunikációs csatornáit lebénítsa. 

Az űrtechnológiában is szakadatlanul modernizálnak a kínaiak, itt a mesterséges intelligenciával rendelkező robotokra támaszkodnak. Már a orosz–ukrán háború előtt tisztában voltak a dróntechnológia jelentőségével, a WZ-7-es felderítő drónjuk alkalmas nagy magasságokban végrehajtandó hírszerzői feladatok ellátására. A CH-6-os, Őrangyal elnevezésű pilóta nélküli, 20 méter fesztávolságú eszközük, amely 10 ezer méter magasságban 20 órát képes a levegőben tartózkodni, miközben 500-700 kilométer/órás sebességgel száll, akár levegő-föld rakétákkal is felszerelhető. És ezek csak a légi fejlesztések…

Kína tavaly a vártnál lassabban nőtt

A leköszönő miniszterelnök, Li Ko-csiang vasárnap tájékoztatta a kínai Országos Népi Gyűlést, az ország parlamentjének majd háromezer képviselőjét a költségvetés számadatairól. A hivatalos közlés szerint Kína nemzeti összterméke tavaly nagy meglepetésre a várt 5,5 százalékos növekedés helyett csak 3 százalékkal gyarapodott. Ez a számadat alatta maradt az ázsiai térség növekedési átlagának is. 

A kormány most valószínűleg nem akarta megismételni ugyanazt a hibát, mint tavaly, és szerényebbnek mutatkozott a fejlődés számaival, amikor az idei évre 5 százalékban határozta meg a várható gyarapodást. Ez a kínai előrejelzés a legmérsékeltebb adat, amelyet az utóbbi tíz évben közöltek a képviselőkkel. De valószínűleg ez pontosabbnak bizonyul, mint a tavalyi számok – állapította meg a Reuters brit hírügynökség.

Az idén sem lesz eget verő Kína fejlődése 

A nagy vetélytárs, India – amely az év elején a világ legnépesebb országává vált, épp Kínát megelőzve – több mint 8 százalékos nemzetijövedelem-bővüléssel számol. És szintén ütemesen fegyverkezik. Az nem kérdéses, hogy az utóbbi három évben a koronavírus-járvány miatt bevezetett kínai intézkedések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gazdasági eredmények nem a várakozásokat tükrözték. Ráadásul a lakosságszám fokozatos, de szakadatlan csökkenésével is meg kell barátkozniuk a kínaiaknak, most öntik is a jüanmilliárdokat a családtámogatásba, de félő, hogy ezt a folyamatot már nem tudják lényegesen befolyásolni. 

Március 13-án, a Népi Gyűlés idei utolsó munkanapján a képviselők harmadjára is öt évre meghosszabbítják majd Hszi Csin-ping pártfőtitkárt államelnöki pozíciójában is. Hatalma az ázsiai országban megkérdőjelezhetetlen. Az ő elképzelései szerint pedig jelentős személyi változtatásokat hajtanak végre az államigazgatásban. A kormányt sem kerülik el a változások, miniszterelnökké, Kína második emberévé a sanghaji pártfunkcionárius, Li Kiang lép elő  – értesült a Le Figaro francia napilap. A Nyugaton előszeretettel nacionalista vezetőnek tartott Hszi Csin-ping meglátásai tükröződnek a hadi kiadásokban is. A legfontosabb jelenlegi célkitűzés a kínai hadsereg számára, hogy valós harci helyzetet szimulálva gyakorolják be feladataikat. Kezdve a gyalogságtól a légierőn át egészen az űrhadviselésig minden szinten a hadgyakorlatok sulykolása lesz napirenden.

Kína is megpróbál más kárán tanulni

Logikus lépés, ugyanis legutóbb, amikor a Népi Felszabadító Hadsereg kínai katonái valós háborúban álltak, az a hetvenes évek végén volt, amikor Vietnammal akadt némi összetűzés. Valószínűleg a kínai hadvezetés is ezt tartja a legfontosabb tanulságnak az ukrajnai háborúból. Nem lehet nyolcvan évvel ezelőtti katonai dicsőségből élni, ugyanis a sokadik békében felnőtt nemzedék kezében van a fegyver. Hogyan fognak ők reagálni ilyen helyzetekre? A háború más, mint a leghihetőbb gyakorlat. 

A másik fontos tanulság az, hogy nem szabad lenézni és alábecsülni az ellenséget. Legyen szó akár hadműveletek tervezéséről, a katonák létszámáról, a fegyverek minőségéről, mint ahogy Moszkva ezt az orosz–ukrán háború előtt és első napjaiban tette. Ha lesz is katonai összetűzés, akkor ezt a hibát a kínaiak biztosan nem követik el. Ugyanis az a világ legerősebb hadseregével, az Egyesült Államokéval fog bekövetkezni. A két nagyhatalom Tajvan kérdésében kerülhet szembe, Washington a közelmúltban fejezte ki, hogy 

Oroszország ukrajnai beavatkozása azt is példázza, hogy a technológiai lemaradást ma már nem lehet létszámbeli túlerővel pótolni, különösen, ha a katonák nem eléggé motiváltak. 

Az amerikai jól értesültek háborúról beszélnek 

Ezek a tapasztalatok megfontolásra késztethetik azokat a kínai vezetőket, akik már most Tajvan elfoglalására készülnének. Pedig számukra milyen szép lenne, ha a Népi Felszabadító Hadsereg megalakulásának 100. évfordulóját, amelyre négy év múlva kerül sor, már egy tajpeji díszszemlével ünnepelhetnék. 

– vonta le a következtetést a közelmúltban William Burns, a Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA vezetője. 

Ellenben amerikai katonai körökből vitatják ezt a véleményt, szerintük Peking már két év múlva készen áll arra, hogy megpróbálja újraegyesíteni lázadó tartományát a szárazföldi Kínával. Mike Minihan, az amerikai légierő tábornoka, aki jelenleg a Pentagonban a Légi Mobilitási Parancsnokság vezetője, de korábban volt az indiai- és csendes-óceáni térség parancsnokságának második embere is, meglátása szerint már 2025-ben minden összeáll egy ilyen akcióra.

„Hszi Csin-ping miután 2022 októberében gondoskodott újraválasztásáról a párt élén, felállított egy Tajvannal foglalkozó haditanácsot” – fejtette ki egy idén februári leiratában a tábornok. – 2024-ben lesznek Tajvanon az elnökválasztások, ami jó ürügy Kínának. Az amerikaiak szintén elnököt választanak ugyanennek az évnek a végén, felbolydult méhkasra fog hasonlítani az Egyesült Államok.

– mondta Mike Minihan, az amerikai légierő imént idézett tábornoka, egyértelműen Kínára, a tajvani konfliktusra utalva.

Kínai időjárási léggömbök 

Bár a Pentagon azonnal elhatárolódott ettől sarkos állásfoglalástól, de számos volt magas rangú amerikai katona egyetértett Minihan okfejtésével. Phil Davidson tengernagy, az indiai- és csendes-óceáni térség parancsnokságának hajdani vezetője két éve figyelmeztette a kongresszust: Kína felgyorsította törekvéseit arra, hogy katonai téren meghaladja Amerika képességeit. Ennek célja nem más, mint hogy 2027 előtt megindítsa Tajvan visszafoglalását. 

A Biden-kormányzat mindenesetre megpróbál felkészülni a legrosszabbra. A ballonos incidens után, amelynek során – mint emlékezhetünk rá – kínai „időjárási léggömbök” sodródtak az Egyesült Államok területe fölé, ha lehet, még a korábbinál is fagyosabb az amerikai–kínai viszony. 

Most folyik Európa meggyőzése arról, hogy az unió is csatlakozzon a Kína-ellenes szankciókhoz, amellyel az Egyesült Államok a jövőben sarokba akarja állítani Kínát. Az ok: Peking fegyverekkel látja el Oroszországot. Kína viszont feltette azt az egyszerű kérdést, hogy Washington miért fegyverzi fel Tajvant, mégpedig korszerű eszközökkel. Majd – a választ meg sem várva – előállt egy igen terjedelmes listával Amerika hegemonikus törekvéseiről, sőt bűneiről, amelyeket a kínaiak olvasatában az USA történelme folyamán elkövetett. Ezek nem arról tanúskodnak, hogy megindult volna a két ország viszonyában az enyhülés.

Kína és Oroszország szövetsége

Ismerjük el, hogy jól mozgatja a diplomáciai, katonai, gazdasági szálakat, kihasználva hatalmas befolyását. Az idei év egyik nagy horderejű találkozója lesz Hszi Csin-ping kínai államfő áprilisi moszkvai látogatása. Ha ott végleg szorosabbra fűzik a két hatalmas keleti ország kapcsolatát, akkor fel lesz adva a lecke a Nyugatnak. Ekkortól ugyanis Kína számíthat az orosz atomarzenál védelmére, és ez köszönhető lesz a nyugati országok vak ügybuzgalmának. Nem hallgattak Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszterre, aki óvott attól, hogy Oroszországnak és Kínának ne legyen más választása, mint hogy szövetségre lépjenek. 

Fotó:123rf.com