Baljós: a békepárti Japán önti a pénzt a fegyverkezésbe

2023. január 20. 6:04
A II. világháború után eltelt időszakban Tokió elfogadta a sorsát, és példás tanulóként engedelmeskedett az őt legyőzőnek. A pacifista politika azonban ma már a múlté. Japán a jelenlegi helyzetben nem támaszkodhat csupán önvédelmi erőire, korszerű hadseregre van szüksége, és ezt megértette az Egyesült Államok is.
Pósa Tibor írása a Makronómon. 

Az elkövetkező öt évben Tokió kis híján 300 milliárd dollárt költ majd fegyverkezésre. 2027-re hadikiadásai elérik a nemzeti jövedelem két százalékát, a maihoz képest duplájára nőnek. Korábbi kiadása sem volt kevés, Franciaország katonai költségvetésével volt egyenlő. Ám a franciák kiadásai magában foglalják a külföldi jelenlétet és küldetéseket, valamint a nukleáris fegyverzet fenntartását is, ezekkel Tokiónak nem kell számolnia. Japán haderőre fordított kiadásai most megkétszereződnek, számszerűen az ötödik évben felszaladnak évi 80 milliárd dollárra, amivel az Egyesült Államok és Kína után a harmadik állam lesz, amely legtöbbet költi fegyverekre. 
Ki a negyedik? Tavaly elfogadott – szintén öt évre szóló – 100 milliárd eurós haderőfejlesztési csomagjával Németország. Ez a két állam az első számú legyőzöttek között szerepelt a II. világháborúban, aminek meg is lett a következménye. Hiába vált az elmúlt évtizedek alatt Németország Európa gazdasági motorjává, egyszerűen nem engedték, sőt saját maga is lemondott arról, hogy katonailag is hasonló szerepre törjön. 

Tollba mondott alkotmány

Japán helyzete, ha lehet, még ennél is rosszabb volt. Az amerikaiak tollba mondták új alkotmányukat, amely megtiltotta számukra, hogy önálló hadsereggel rendelkezzenek, csupán a japán önvédelmi erőkre hagyatkozhattak. Ez azt jelentette, hogy Tokió nem rendelkezhetett semmilyen támadó fegyverzettel, sőt katonái – hosszú ideig – nem léphettek idegen földre, még akkor sem, ha békemisszió teljesítéséről lett volna szó. Abe Sinzó volt konzervatív kormányfő, aki tavaly nyáron merényletben vesztette életét, politikai pályája egyik célkitűzése volt, hogy ezeket a szigorú szabályokat fellazítsa, megváltoztassa, és létrehozzon egy valódi hadsereget. Visszaadja Japán becsületét. Bár maga nem tudta megvalósítani ezeket a reformelképzeléseket, de a jelenlegi miniszterelnöknek, Kisida Fumiónak 2022-ben sikerült elfogadtatnia a tokói parlamenttel az új stratégiai elképzeléseit, mégpedig úgy, hogy Washington is rábólintott erre.
Miért volt szükség arra, hogy Tokió felhagyjon a békepárti politikával, és ilyen átfogó haderőfejlesztésbe kezdjen?

Megváltozott a geopolitikai helyzet: Peking nemcsak gazdaságilag, hanem katonai téren is felemelkedett.

Ezt legalább egy évtizede lehetett látni, de az orosz–ukrán háború kipattanása volt az a pont, amikor mindenki ráeszmélt erre. Kína szinte egyetlen napot sem mulaszt el, hogy ne zaklassa Tajvant, az ő megfogalmazásuk szerint a saját tartományát. Tavaly 1700-nál is többször sértették meg a kínai vadászgépek Tajvan légterét. Igaz, a tajvani szárazföld fölé nem repültek be, de így is semmibe vették a tenger feletti jelképes határszakaszt. 
Az, ami Hongkongban zajlik, az autonómia lépésről lépésre történő felszámolása, intő figyelmeztetés a többi államnak. Nem lehet attól sem eltekinteni, hogy az észak-koreai rezsim megnézhetné magát a kínaiak támogatása nélkül. Phenjan az elmúlt év során sorozatban hajtott végre olyan rakétateszteket, amelyek rakétái átrepültek Japán felett. A kísérleti fázisban lévő észak-koreai rakéták közül ha egy is becsapódna az országban, akkor a japánoknak nem maradna más, mint hogy csúnya jeleket mutogassanak Phenjan felé, majd összegezzék a károkat. Még jó, hogy ott vannak az amerikaiak, ők majd válaszolnának erre a provokációra. De nem lehet mindig az amerikaiak szoknyája mögé bújni.

Aranyos panda, de harap

Peking rohamléptekkel próbálja behozni lemaradását a tengeri fegyverek terén, mára ő gyártja a világon a legtöbb hadihajót. Ez nemcsak mennyiségi, hanem minőségi fejlődést is eredményez. A kínai fegyverraktárakban és hadgyakorlatokon megjelentek a hiperszonikus rakéták, de hasonló fejlődés tapasztalható a korszerű repülőgépek terén is. A felderítésben és a hírszerzésben olyan modern mesterséges intelligencián alapuló eszközöket vetnek be, amelyekről a világ azt találgatja, hogy ezeket eszik-e vagy isszák. 
Szinte nincs olyan térségbeli állam, amelyet ne töltene el aggodalommal a Dél-kínai-tengeren zajló kínai tevékenység.

Peking mesterséges szigeteket hoz létre, ahol katonai létesítményeket épít.

De van területi vitája Japánnal is, a Szenkaku-sziget körül, és ne feledkezzünk el a himalájai indiai–kínai határon kialakuló sorozatos határincidensekről sem. Bár Kína jelenleg is semlegességét hangsúlyozza az orosz–ukrán háborúban, csak külső szemlélő, azért elmélyülő katonai kapcsolatai Moszkvával mást sugallnak. Ha akarják, ha nem, a körvonalazódó új világrend szerint is egy táborban vannak az oroszokkal. A háború pedig végleg szövetségre ítélte őket.
Pekinget lehet hasonlítani egy nagyra nőtt, aranyos pandához, de korántsem olyan békés, mint az első pillantásra látszik. 
Amióta a japán hadsereg 1931-ben megszállta Mandzsúriát, és véres megtorlásokat követett el Kínában, a szigetországiak nem különösebben népszerűek a hatalmas ázsiai állam lakossága körében. Ha egyszer kirobban egy konfliktus, akár Tajvan megtámadásakor, az érinteni fogja Japánt is. Ha azt az Egyesült Államok meg akarja akadályozni, és nem csak szavakban kiállni a Tajvan mellett, akkor számítania kell a térségbeli szövetségesekre, mint Tokió vagy Szöul. Ilyenkor nem éppen bölcs dolog, ha a 120 milliós Japán támadó fegyverek nélkül követi az eseményeket. Ez volt az a pont, amikor Washington mégis rábólintott Tokió fegyverkezési terveire.

A legfejlettebb drón négy és fél millió dollár

Milyen fegyverekre vágyik Japán? Elsősorban rakétákra. Az amerikai gyártású Tomahawk robotrepülőgépekre hárul majd az ország védelme. Ez a fegyvercsalád kétezer kilométerről is képes megsemmisíteni a célt, így – ha szükséges lesz, akkor – Japán biztonságos távolságból veheti célba a kínai vagy az észak-koreai erőket. Ezekkel az eszközökkel akár megvívhatnak egy csendes-óceáni ütközetet is. Ebből és drónokból is hihetetlen nagy mennyiség vételére készül a japán hadsereg, az amerikai gyártó, a Raytheon/McDonell Douglas meg dörzsölheti a tenyerét, ugyanis egy robotrepülőgép ára meghaladja a fél- és egymillió dollárt, az egyik legkorszerűbb drónért, a Predatorért meg körülbelül 4,5 millió dollárt kell kifizetni. Nem egy, hanem sok száz eszközről van szó, sőt talán több ezer szerepelhet a megrendelési listán. Még a Type 12 földi telepítésű rakétákról is hallani, amelyeket szintén tengeri célpontok ellen lehet bevetni. A szándék egyértelmű: Tokió olyan hadi potenciált akar felvonultatni, amely elrettenthet bármely leendő ellenséget a szigetország megtámadásától. 

A diplomáciát is csúcsra járatják annak érdekében, hogy Japán erősítse biztonsági kapcsolatait.

Londonban a napokban átfogó védelmi egyezséget kötött Rishi Sunak brit és Kisida Fumio japán kormányfő. Eszerint megegyezést kötöttek arról, hogy a két ország fegyveres erői állomásozhatnak a másik állam területén. London és Tokió között száz éve nem volt ilyenre példa. 

Hármasban fejlesztik a vadászgépeket

Decemberben hozták nyilvánosságra, hogy

az Egyesült Királyság, Olaszország és Japán közösen tervezi, teszteli és gyártani fogja a hatodik generációs, legmodernebb vadászgépet. 

Az elképzelések szerint 2035-ben már ezek biztosíthatják a három ország légtérvédelmét, ugyanis addigra már rendszerbe kell állniuk.

 

Lopakodó szörnyek: itt az új kínai vadászgép

A november 8-án kezdődött Airshow China rendezvényen jelent meg a semmiből a két továbbfejlesztett Csengtu J-20-as lopakodó vadászgép, amelyet eddig a nagyközönség még soha nem láthatott , pedig első repülését 2011-ben hajtotta végre, 2016-ban pedig már a titkosítását is feloldották.

 

A szigetország miniszterelnöke tárgyalásait Washingtonban folytatta, ahol fogadta Joe Biden elnök. Előzőleg a két ország védelmi vezetői és külügyminisztere megállapodott arról, ha két állam közül bármelyiket támadás éri, akkor azt úgy fogja fel, mintha a saját hazáját érte volna agresszió. Ez a NATO 5. cikkelyére emlékeztető megoldás. Washington azt is megerősítette, hogy kész atomfegyverekkel is megvédeni Japánt. Ez eddig sem volt kétséges, de azért nem árt újrahallani. 
Ma már Tokió nemcsak szavakban, hanem tettekben is számol a környezetében megjelenő veszéllyel. Pénzt nem kímélve teremti meg egy modern hadsereg képességeit, amely mára támadó feladatokat is kapott. Ha mégis megtörténne a baj, akkor abban bízhat, hogy szövetségesei segítséget nyújtanak számára.

Az Öt Szem egy nagy fül 

Szinte kizárt, hogy a londoni és washingtoni egyeztetéseken ne került volna szóba Japán nagy vágya. Ez pedig, hogy teljes jogú tagként, hatodikként csatlakozhasson az angolszász országok hírszerzési együttműködéséhez, az Öt Szemhez. Ez a legrégebbi és legnagyobb hírszerzési együttműködés, amelynek hivatalos neve az Öt Szem Szövetség, rövidítése FVEY. A II. világháborút követően jött létre az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland  kémszövetsége. Az Öt Szem gyakorlatilag egy olyan nagy fül, amely szinte mindent „hall” a Földön, amelynek elektromos nyoma marad. Ilyenek a telefonhívások, a kódolt diplomáciai táviratok, a telexek. Ezek dekódolása volt a feladatuk, ehhez jött még a XX. század végétől a számítógépes üzenetek számtalan műfaja. 
Nem arra kell gondolni, hogy valaki telefonbeszélgetéseit rögzítik, bár célzott megfigyelés esetén erre is van lehetőség, hanem a dataadatokat tárolják, hogy ki hívott kit, hány percig tartott a beszélgetés. Az Echelon névre keresztelt rendszert, amely szerte a világban ezeket rögzítette, jó pár évtizedig titokban tudták tartani, ám egy kilencvenes években kipattant botrány lerántotta a leplet az egész megfigyelési folyamatról. 2013 szintén fekete éve volt a kémszövetségnek: Edward Snowden volt CIA-alkalmazott két kompromittáló adatokkal teli laptopjával elhagyta az Egyesült Államokat, végül Oroszországban kötött ki. 
Snowden beszámolói a nemzetek feletti hírszerzői együttműködésről jól tükrözték azt, hogy az Ötök mindenről tudnak, amiről valós ismeretekkel akarnak rendelkezni. Neves politikusok voltak a megfigyelési listáikon, például akkoriban Angela Merkel német kancellár mindhárom mobiltelefonját lehallgatták. Előttük nem volt titok. A botrány eltartott vagy egy-két évig, de aztán az illetékesek csak rájöttek, hogy az ellenséget és a szövetségest is érintő kíváncsiságukat és információigényüket más módszerekkel nem tudnák csillapítani. Az amerikai NSA, a Nemzetbiztonsági Ügynökség is karcolásokkal túlélte ezt a „balesetet”. A világ nem lett jobb hely, csupán annyira, hogy most már mindenki tudatában lehet annak, ha akarják, akkor úgyis megtudnak mindent rólunk. 
Valós-e az a törekvés, hogy Japán az alapító tagokkal azonos jogokat élvezve csatlakozzon az Öt Szemhez? (Van Kilenc és Tizennégy Szem együttműködés is, ám ez nem biztosít olyan jogokat, amire Tokió vágyik.) Igen, van erre esély, sőt a pályázók közül (Dél-Korea, Szingapúr) neki van a legtöbb reménye arra, hogy elnyerje a tagságot. Nemcsak technikai fejlettsége miatt, hanem a földrajzi helyzetéből is ez következik. A kulcsszó itt is Kína. Ha elsőrangú taggá válik, sőt már jelenleg is, a hatalmas ázsiai országra kell odafigyelnie, ami már önmagában is óriási feladat és elég kemény dió. Az Öt Szem felvételi pályázata nem nyilvános. Ha lezajlik a vizsga, és az felvétellel zárul, akkor arról majd egy rövid közleményből értesülünk

(Címlapkép:123rf.com)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 33 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Japán demográfiája jobb, mint a legtöbb európai országé. Az 1,4 körüli TFR náluk ugyanis 100%-ban japán babákat jelent...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés