Lemond a német védelmi miniszter

Egy hónappal ezelőtt írtunk arról, hogy a német védelmi miniszter távozása gyakorlatilag eldöntött tény. Scholz kancellár szociáldemokrata párttársa képtelen volt megbirkózni az ukrajnai háború okozta legalapvetőbb kihívásokkal is, nem beszélve arról a védelempolitikai fordulatról, amelyet Zeitenwende néven emleget a világ, és Németország katonai szerepének brutális megerősítését foglalja magában. 

Érik a német védelmi miniszter kirúgása

Több forrás szerint bizonytalanná vált a német védelmi miniszter jövője a Scholz-kabinetben. A kancellár szociáldemokrata párttársa, Christine Lambrecht ugyanis egyik baklövést követi el a másik után, ez pedig valóban nem szerencsés sem a tomboló háborús környezet, sem Németország biztonságpolitikája szempontjából.

Lambrecht munkája kapcsán az elmúlt esztendőben folyamatosan szaporodtak a negatív észrevételek. Ő volt, aki kiigazította Scholzot, amikor az arról beszélt, hogy Németország villámgyorsan eléri a GDP 2 százalékának megfelelő összeget a védelmi képességek fejlesztéséhez szükséges büdzsé terén (de még túl is lépi azt). A miniszter szerint – saját főnökét rendkívül kellemetlen helyzetbe hozva – ez leghamarabb 2025-ben várható, de még akkor sem biztos.

Szintén ő volt az arca az Ukrajna által követelt fegyverszállítások német részről teljesen kaotikus és félrekommunikált folyamatának. A háború elején azzal vált a gúnyolódások céltáblájává, hogy diadalittasan bejelentette: 5000 sisakot küld Ukrajnának. Később összevissza beszélt arról, hogy Németország kifogyott a lehetőségekből, ezért nem tud Dingó harcjárműveket küldeni Kijevnek – két héttel később pedig arról, hogy Berlin 50 Dingót küld Ukrajnának. 

Lambrecht diplomáciai érzéke szintén hagyott némi kívánnivalót maga után. Varsó december elején erős ellenérzésének adott hangot, amiért a tárcavezető – megszegve a titoktartási megállapodást – bejelentette a nyilvánosságnak, hogy rakétavédelmi rendszereket telepít Lengyelországban. 

A legnagyobb botrány mégis akkor pattant ki, amikor kiderült, hogy

Lambrecht ekkor soron kívüli összeget kezdett követelni a költségvetésből, hogy befoltozza a lyukakat, ám Lindner pénzügyminiszter epébe mártott tollal írt válaszában tette helyre megzavarodott kollégáját, mondván: nem érti, hogy amikor a költségvetésről tárgyaltak, Lambrecht mire figyelt, és miért utólag akar belenyúlkálni abba. 

Ekkorra már nem csak a koalíciós partnerek, de saját szociáldemokrata párttársai is egyre hangosabban tanácsolták Lambrecht menesztését, A miniszter a felelősséget próbálta elődeire hárítani, így állt elő az a pikáns helyzet, hogy a lőszerhiány miatt többek között Ursula von der Leyent tette felelőssé, aki hat éven át vezette a hadügyet Németországban. 

Erős jelzésértékkel bírt, hogy Olaf Scholz egy idő után már személyesen tárgyalt a védelmi ipar szereplőivel, a területért felelős miniszterét kihagyva a folyamatból. A bizalom annyira elfogyott Lambrechttel szemben, hogy december elején már mindenki kész tényként kezelte januári menesztését.

A hivatalos bejelentés a napokban megtörténik, Scholz pedig remélhetőleg hallgat azokra, akik azt kérik: ezúttal ne csak a kvótaszámokat és azt figyelje, hogy a tárcát saját párttársa vezesse, inkább adjon lehetőséget egy olyan politikusnak, aki ért is a védelmi területhez. Nem úgy, mint Lambrecht, akiről az a hír keringett, hogy igazából belügyminiszter szeretett volna lenni, de ha ló nincs, jó a szamár is alapon végül elvállata a rábízott feladatot.

Fotó: MTI/EPA/Martin Divisek