A dollár lecsúszása Ázsiát is fenyegeti

2023. január 18. 5:29
A negatív növekedés, a magas infláció, a fenntarthatatlan adósság és a méregdrága politikai viták és döntések az Egyesült Államokban mind arra késztetik a befektetőket, hogy szabaduljanak a dollártól. Az Asia Times foglalkozott a jelenséggel, természetesen a saját szemszögükből.

A Bank of Japan (BOJ) két hete bejelentette a 10 éves hozam kereskedési sávjának 0,25%-ról 0,5%-ra történő kiszélesítését. Az elmúlt öt napban Haruhiko Kuroda (a BOJ elnöke) csapata masszív, nem tervezett kötvényvásárlásokat hajtott végre a jen árfolyamának erősödése miatt.

A BOJ számára ez a monetáris lépés egyenértékű volt egy kukacos doboz kinyitásával, amit már nem lehet visszafordítani.  A december 20-i elmozdulás célja a feszültségek csökkentése volt, mivel az amerikai és a japán kamatlábak eltérő irányba húzódtak. De Kuroda az amerikai recessziós félelmek közepette egy már lecsúszó dollárba szaladt bele.

A BOJ most azzal küzd, hogy megakadályozza a jen túl nagy és túl gyors emelkedését, ami a japán exportőröket sújtaná.

Ázsia számára az elkövetkező évre a fenti mozgásokat egyfajta előzetesnek tekintik, ahol az asztal már meg van terítve a dollár további gyengüléséhez. Pekingtől Jakartáig 2023 a 2022-es év fordítottjának tűnik.

Az elmúlt 12 hónapban a régió a dollár 8 százalékos emelkedésének következményeivel küzdött,

amely mindenhol elszívta a tőkét a piacokról. Az amerikai jegybank 27 éve legagresszívabbi szigorítása szélsőséges volatilitást okozott a devizák és az eszközök értékében.

Most Ázsiában úgy vélik, itt az ideje felkészülni a dollár zuhanására, egy talán kaotikus lefelé irányuló mozgásra,

amely a globális befektetőket még agresszívebb „kockázatcsökkentő” lépésekre készteti.

A nagy aggodalmat az váltja ki, hogy a befektetőknek legalább négy jó indoka van arra, hogy szabaduljanak a dollártól. 

– Az egyik, hogy gyorsan növekszik az esélye annak, hogy az USA idei növekedése negatív lesz. 

– Másrészt, itt az elmúlt 40 év legrosszabb inflációja, amely valószínűleg ragadósabbnak bizonyul, mint azt a piacok gondolják. 

Harmadrészt, a fenntarthatatlan államadósság 32 ezer milliárd dollár felé emelkedik. 

– Negyedszer, egy olyan mérgező pártoskodás van jelen a Capitol Hillen, amire az elmúlt évtizedekben nem volt példa.

A fent felsorolt jelentős belső kockázatok ezen négyes csapásirányához még társul egy borús külső körülmény...

Kína Covid-újranyitási terve továbbra is rendkívül bizonytalan 

Hszi Csin-ping elnök erejét soha nem látott próbára teszi a fertőzések számának újbóli, meredek emelkedése. Még ha Hszi ellen is tud állni a nyomásnak, hogy visszatérjen a zárlatos üzemmódba, a kínai bruttó hazai termék várható ingadozása 2023-ban uralni fogja az ázsiai piacokat. 

Egyfelől a nagy Covid-járványokból eredő káosz újabb bizonytalanságot okozhat a kínai gyárak működésével kapcsolatban, és ennek folytán újabb gondokat okozhat a globális ellátási láncok számára. Másrészt a fellendülő kínai kereslet fokozhatja a globális inflációs nyomást.

A hatodik tényező a fenti képletben, hogy

mindeközben Európa inflációs gondjai továbbra is akutak maradnak.

Az energiapiaci dinamika várhatóan ugyanolyan kihívást jelent majd, mint 2022-ben, így a kontinens kevésbé lesz versenyképes. Azzal számolnak, hogy az euróövezet enyhe recesszióba kerül, és a GDP 2023-ban 0,5 százalékkal csökken.

A 2008/09-es globális pénzügyi válság óta a piaci hangulat a legalacsonyabb szintre süllyedt

a háztartások reáljövedelmének és a cégek árréseinek erőteljes megszorítása miatt. Az Európai Központi Bank közelmúltbeli bekeményítése rontotta az eurózóna és a globális növekedési kilátásokat 2023-ra, és a dollár meglehetősen vegyes pozíciót hagyott maga után. Az EKB szigorúbb monetáris feltételeket, köztük erősebb eurót szeretne. Másrészt a Federal Reserve nem végzett még a szigorítási ciklusával, és a globális lassulás általában nem jó történet egy olyan prociklikus valuta számára, mint az euró.

Japán saját recessziójának leküzdésével viaskodik, miközben Ázsia második számú gazdasága évtizedek óta először szenved 4 százalék közeli inflációtól. Többen számolnak azzal, hogy valamikor idén a japán gazdaság recesszióba kerül.

A japán jegybank ezért sürgős erőfeszítéseket tesz az árfolyamok korlátozására, hogy ne tegye tönkre a motorként szolgáló exportot. De lehetnek természetes korlátai is a jen emelkedésének. Például a mínuszos japán kereskedelmi mérleg valószínűleg nem javul, ami korlátozza a jen emelkedését,ugyanakkor márciusi nyugdíjba vonulása előtt lesz kénytelen Kuroda megtanulni, hogy a dollár-jen dinamika sokkal inkább a befektetők Washington pénzügyeiről és politikájáról alkotott elképzeléseinek köszönhető.

Jerome Powell, az amerikai Fed elnöke még nem jelezte, hogy véget vetne az 1994-95-ös időszak óta nem látott agresszív amerikai szigorításnak. 

A vezető gazdasági mutatók azonban arra utalnak, hogy az USA megérett egy mérsékelt visszaesésre. 

Sőt, érett lehet a 2008-09-es Lehman Brothers által kiváltott globális gazdasági válság óta a legnagyobb piaci botlásokra is. Csakhogy ezúttal az infláció is megugorhat.

A remény, hogy az amerikai infláció már elérte a csúcsot, lehetővé tette, hogy az amerikai államkötvénypiac 2001 óta a legerősebb évkezdetet könyvelje el. A 10 éves hozamok eddig mintegy 15 bázisponttal 3,74 százalékra csökkentek. 

Viszont anno a 2001-es rallyt az a várakozás hajtotta, hogy Alan Greenspan, a Fed akkori elnöke stabil és gyengébb fogyasztói árfolyamok közepette csökkenteni fogja a kamatlábakat. Jelenleg nincs ilyen várakozás. Sőt, 2023 valószínűleg keményebb év lesz, mint a tavalyi, mert a három nagy gazdaság - az USA, az EU és Kína - egyszerre lassul. Azzal, hogy a világgazdaság egyharmada recesszióban lesz, még azokban az országokban is, amelyeket ez nem érint túlzottan érzékenyen, emberek százmilliói számára ez recessziónak fog tűnni.

A Fed agresszív kamatemeléseinek kumulatív hatása szintén húzóerőként fog hatni.

Mivel a republikánusok tartják most a képviselőház kalapácsát, gyakrabban érkeznek majd a Fed függetlensége elleni támadások. Ez nem valószínű, hogy jól fog esni a globális befektetőknek vagy a nagy dollárállományokon ülő ázsiai központi bankoknak.

Aggályok merülnek fel amiatt is, hogy

a republikánusok ismét beemelik a politikai játszótérbe az amerikai adósságplafont.

Legutóbb 2011-ben fordult elő, hogy a képviselőházi republikánusok azzal zsaroltak, hogy az USA nem teljesíti adósságát, ha a demokraták elutasítják a szociális kiadások jelentős csökkentését. Az S&P Global erre úgy reagált, hogy megfosztotta Washingtont AAA hitelminősítésétől.

Mindez kínos lenne a dollár számára, ahogy a piacok volatilitása is, amennyiben a Kongresszus magára vonja az S&P, a Moody's Investors Service vagy a Fitch Ratings elemzőinek haragját. Már most egyértelmű jelei vannak annak, hogy az amerikai állampapírok legfőbb tulajdonosai - Japán és Kína - csökkentik a dollárral szembeni kitettségüket.

A BOJ és a People's Bank of China (PBOC) tisztviselői amiatt aggódnak, hogy bármit is tesz majd a Fed, a dollár veszélyben van. Könnyen késztethetik a Fed-et „a recessziós aggodalmak szüneteltetésére”.  

Január 4-én a Bank of Korea bejelentette, hogy Szöul teljes devizatartaléka gyors ütemben bővül, mivel a csúszó dollár növeli a többi devizaportfóliót. December végén a dél-koreai tartalékok 423 milliárd dollárt tettek ki, ami bő 7 milliárd dollárral több, mint novemberben.

A geopolitikai megatrendek alakulása

A dollárveszteség nagymértékű felgyorsulása azonban megijesztené a tisztviselőket Szöultól Szingapúrig. Ez komoly kockázatot jelent, mivel az infláció felgyorsulása a jelenlegi 7 százalékos szintről a stagfláció felé billentheti az USA-t.

Louis-Vincent Gave, a Gavekal Research közgazdásza úgy véli, hogy a piacok 2023-ban nehéz kérdéseket kapnak majd. 

„Recesszió hiányában az Egyesült Államok a következő néhány évben a GDP 8-10 százalékát kitevő ikerdeficitet fog produkálni. 

Ki fogja finanszírozni ezeket a hiányokat? Ha külföldiek, akkor az amerikai dollár erős marad, és az amerikai kamatlábak viszonylag stabilak maradnak. De mi van akkor, ha a számok kezdenek túl nagyok lenni a külföldi vevők számára?” - kérdezi Gave.

Vagy ami még valószínűbb Gave szerint: „mi van, ha az amerikai hiányok másik oldalán álló külföldiek, köztük Kína és Szaúd-Arábia, már nem érzik magukat olyan biztosnak abban, hogy érdemes tőkét elhelyezni az USA-ban? Mindkét esetben a hiányt vagy a Fed mennyiségi lazításának újraindításával, vagy az amerikai kereskedelmi bankok kincstárjegy-vásárlásainak megugrása révén kell majd finanszírozni. Mindkettő negatívan hatna a hosszú hozamokra és az USA dollárra.”

Jól ismert, hogy Hszi jegybankja dolgozik a jüan nemzetközivé tételén és Pekingnek a végső menedék globális hitelezőjévé való átalakításán. Mégis, ha a Washingtont foglalkoztató monetáris, fiskális és politikai zavarok összefüggésében vizsgáljuk, minden jel arra utal, hogy

"a dollármentesítés innentől kezdve felgyorsul"

–  írta Pozsár Zoltán, a Credit Suisse közgazdásza egy december 29-i jelentésében.

Pozsár felteszi a kérdést, hogy „mit tegyenek a G7-ek döntéshozói, az árfolyamokkal kereskedők és a stratégák, amikor minden irányból érkeznek az egypólusú világrendet fenyegető veszélyek?. Semmiképpen sem szabadna figyelmen kívül hagyniuk a fenyegetéseket, de mégis azt teszik”.

Két generáción keresztül, folytatja Pozsár, „nem kellett a geopolitikai kockázatokkal számolnunk. A második világháború vége óta az egyetlen nagyhatalmi konfliktus, amellyel a befektetőknek valóban foglalkozniuk kellett, a hidegháború volt, és a hidegháború befejezése óta a világ egypólusú pillanatot élvezte: az USA volt a vitathatatlan hegemón, a globalizáció volt a gazdasági rend, és az amerikai dollár volt a választott valuta”.

Ma azonban, folytatja Pozsár, „a geopolitika ismét felütötte csúnya fejét: a második világháború óta először van egy félelmetes kihívója a fennálló világrendnek, és fiatal történelme során először fordul elő, hogy az USA egy gazdaságilag egyenrangú vagy bizonyos mértékkel mérve fölényben lévő ellenféllel néz szembe”.

Kína – jegyzi meg Pozsár –  „proaktívan új szabályokat ír, miközben újrajátssza a Nagy Játékot, és új típusú globalizációt hoz létre, olyan újszerű intézményeken keresztül, mint az Övezet és Út Kezdeményezés, a BRICS+ és a Sanghaji Együttműködési Szervezet”.

Hogy ez a két- vagy többpólusú világ 2023-ban tisztábban látszik-e, azt csak találgatni lehet. Ami nem vitatható, az az, hogy egy sor ijesztő dilemma közeledik egymáshoz, hogy az előttünk álló év egyedülálló kihívást jelentsen Washington és a dollár számára.

És mindez közvetlenül veszélybe sodorja Ázsiát. És talán nem csak Ázsiát…

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kicsit bennfentes a cikk szóhasználata. Egyébként a dollárindex október óta kb. 12 %ot esett.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés