Aggódnak a fegyvergyártók a háború vége miatt

2022. december 4. 8:48
Ukrajna újabb és újabb fegyvereket követel a Nyugattól, és elégedetlen a gyártási tempóval. Pedig a fegyvergyártók lassúságának a szokásos indokokon túl van egy meglepően prózai, de gazdasági szempontból annál érthetőbb oka is.

A napokban – a NATO-s külügyminiszteri találkozó előtt – Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter arra szólította fel a tagállamokat, hogy „sürgősen fokozzák” a fegyvergyártást, mivel az elhúzódó háborúban Ukrajnánk egyre több fegyverre van szüksége. Olekszij Danilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára közösségi oldalán már abszurdabban és westernesebben fogalmazott. Mint írta: ha a Nyugat a generátorok helyett nagy hatótávolságú rakétákkal látná el Ukrajnát, az sokkal hatékonyabb megoldást jelentene az energiaproblémákra. Az ukrán kormány egyre hevesebb és sürgetőbb követelésekkel lép fel, gyakorlatilag

hetente benyújtanak egy olyan fegyverrendelést a nyugati államoknak, amelynek ellentételezésére értelemszerűen soha nem fog sor kerülni

– a kormányok pedig vagy teljesítik azt, vagy tétován, esetleg egészen határozottan nemet mondanak, mint Izrael az Iron Dome kapcsán

A hadiipari anomáliákkal és a kapacitások buktatóival többször foglalkoztunk már részletesen. Hogy az USA-ban mi a fő probléma a gyártási területen, azt a Nem bírják a tempót a fegyvergyártók című írásunkban részleteztük, míg az európai fennakadásokat az Erre nem volt felkészülve az európai hadiipar című cikkünkben elemeztük.

Jut is, marad is?

A nyugati országok óriási kihívás előtt állnak, mivel úgy akarják önteni Ukrajnába a fegyverzetet, hogy közben saját védelmi képességük ne csökkenjen. A NATO már arra is forgatókönyvet dolgoz ki, mit tegyen, ha egyes donorországok az ukrajnai szállítmányok miatt nem képesek eleget tenni védelmi kötelezettségeiknek – ami elég abszurd, tekintve a háború eszkalációjának lehetőségét. Stoltenberg NATO-főtitkár ehhez képest elég magabiztosan jelentette be, hogy a szövetség addig biztosít fegyverutánpótlást Kijevnek, ameddig csak szüksége van rá. 

Stoltenberg mindent is megigér (MTI/EPA/Olivier Hoslet)

Washington, mint a NATO vezére és legfőbb nyomásgyakorlója, természetesen a védelmi kiadások növelését és a fegyverkészletek mielőbbi korrekcióját sürgeti. Az USA a Krím 2014-es annektálása óta hajtogatja csökönyösen, hogy a NATO-tagállamok védelmi iparát fel kell pörgetni, a fegyvergyártóknak pedig növelniük kell a kapacitásokat. Csakhogy az Államok ugyanazt a hibát követte el, amit az európai országok:

nem volt hajlandó hosszú távú szerződéseket kötni.

A világ legnagyobb fegyvergyártója, a Stinger rakétarendszereket is szállító Raytheon főnöke, Greg Hayes nem csinált titkot abból, hogy a most sürgetővé vált mennyiséget többek között azért nem tudják tegnapra és tegnapelőttre előállítani, mert az USA évtizedek óta nem rendelt adott fegyverekből nagyobb mennyiséget, így a gyártási kapacitást éppen ezektől a fegyverektől vonták el, minimálisra csökkentve a rájuk fordított befektetést. Hogy a hasonló problémákat orvosolja, a Pentagon a napokban utalt 520 millió dollárt a Lockheed Martinnak, hogy az sürgősen el tudja kezdeni az Ukrajnában használt fegyverzet pótlását, különös tekintettel a tüzérségi rendszerek vonatkozásában, amelyek – némi meglepetésre – főszerepet játszanak a háborúban. A tartalékok és a készletek felhalmozása prioritás lett, azaz lenne, ha a fegyvergyártók lépést tudnának vagy akarnának tartani az igényekkel.

A szovjet gyártmányú haditechnikai eszközök már kifutóban... (MTI/AP/Libko)

Virítsd a lóvét!

A tűzoltás jellegű átutalások önmagukban kevesek lesznek. A fegyvergyártó vállalatok problémája valahol nagyon is érthető: ahhoz, hogy kiszolgálják ezt a háborút, egyszer már leépített vagy éppen soha nem volt képességeket kell feltámasztaniuk és megteremteniük. Ehhez azonban elképesztő mennyiségű pénzt kell beleölniük a fejlesztésekbe, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy hosszabb távon meg fognak térülni. Magyarán: a gyártók azt várják, hogy a befektetendő tőke megtérülésének garanciájaként a lehető leghosszabb távú szerződéseket kössék meg velük. Ha ez nem történik meg – gondolják és mondják –, fennáll a veszélye, hogy a háború végével

feleslegessé és kihasználatlanná válnak az új, a jelenlegi kihívásokra válaszul épült gyáregységek és a frissen beszerzett technológiai eszközök.

Ugyanez a problémája a munkaerőpiacnak is. A szakképzett munkaerő hiányának egyik oka, hogy a technikusok, mérnökök, tervezők, de még a gyártást végző munkások is vonakodnak a hadiipar miatt feladni jelenlegi állásukat, miután okkal tartanak attól, hogy a háború lezárultával ők lesznek az elsők, akiket kirúgnak munkahelyükről.

A hosszú távú szerződések hiánya bizonytalanságban tartja mind az ipari szereplőket, mind a munkavállalókat,

ez pedig nem lendíti előre a NATO részéről megfogalmazott elvárások teljesítését.

Márpedig az idő sürget: az ukránok mára szinte teljesen kifogytak egykori szovjet fegyvereikből, számukra a háború csak abban az esetben folytatható, ha a szövetségesek folyamatos utánpótlást biztosítanak. A fegyvergyártási kapacitás és a védelmi ipar szereplőinek óvatossága azonban arra utal: Stoltenberg szavaival ellentétben egyáltalán nem kezelhetjük tényként, hogy Kijev addig kapja a nyugati fegyvereket, ameddig csak akarja. 

Címlapkép: MTI/AP/Roman Csop


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 49 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés