Makronóm: 8 milliárdan vagyunk

Már 8 milliárdan vagyunk – robban a népesedési bomba?

2022. november 22. 16:14
Az ENSZ becslései szerint november közepén érte el a Föld lakossága a mérföldkőnek számító 8 milliárd főt. Mi következik ebből? Hogyan képes a számos kihívással küzdő világgazdaság ekkora embertömeg ellátására?
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.

A mérföldkőnek számító 8 milliárd fő elérésében egyes országok, térségek a túlnépesedéstől, más országok az alulnépesedéstől való félelmeiket látták beigazolódni. Globális perspektívából nézve azonban mindkét eset rendkívül túlzó, és nem látszik beigazolódni egyik félelem sem.

Alul- vagy túlnépesedés, esetleg egyik sem?

A pesszimisták a 8 milliárd fő elérésével tömeges éhínséget és az eddiginél is súlyosabb környezeti katasztrófát jósolnak. A másik oldal éppen ellenkezőleg amiatt aggódik, hogy az alacsony születési ráta miatt előbb-utóbb össze fog omlani a népesség, és 

ezt sokkal nagyobb problémának tartják, mint a globális felmelegedést

Egyik forgatókönyv sem alátámasztott azonban, legalábbis a jelenleg ismert információk szerint.

Az ezredforduló előtt és az azt követő egy évtized, összesen 12 év alatt – 1998 és 2010 között – a világ népessége 6 milliárd főről 7 milliárdra növekedett. Ijesztőnek hat, hogy pontosan ugyanennyi idő kellett ahhoz – 2010 és 2022 között –, hogy 7 milliárdról 8 milliárd főre bővüljön a populáció. 

A növekedés mögötti felhajtóerő egyértelmű: megnövekedett az emberek születéskor várható átlagos élettartama, a közegészségügyi szolgáltatások szerte a világon fejlődnek, illetve javulnak, csökken a csecsemőhalandóság, egyre sikeresebben vesszük fel a harcot a különböző betegségekkel, továbbá a szüléskor az anyai halálozások száma is drasztikusan lecsökkent.

A születéskor várható átlagos élettartam alakulását 2000 és 2022 közt az alábbi ábra szemlélteti.

 
Forrás: ENSZ

Az ábrán jól látható, hogy a Covid pandémia okozott némi visszaesését, de azt követően azonnal újra folytatódott az emelkedés.

A csecsemőhalandóság folyamatos csökkenését az alábbi ábra szemlélteti 2000 és 2022 közt 1000 élveszületésre vetítve.

Forrás: ENSZ

Ami a koronavírus-világjárványt illeti: a világ népessége a pandémia csúcspontján is tovább nőtt, annak ellenére, hogy a járvány a jelenlegi ismereteink, becsléseink szerint több mint 6,6 millió ember életét követelte.

Az aggodalmak a globális demográfiai összeomlásra tehát a jelenlegi tendenciák szerint nem igazolódnak be. Ha a jelenlegi trendet változatlannak vesszük, akkor a matematikai alapú várakozások szerint

a világ népessége 2037-ben el fogja érni a 9 milliárd főt, 2080 és 2100 között pedig a 10,4 milliárd főt.

Ez nem jelenti azt, hogy a túlnépesedés miatti aggodalmak igazoltak lennének, hiszen, ha a népességnövekedés ütemét figyeljük, akkor azt látjuk, hogy a globális népesség nő ugyan, de a növekedés üteme gyorsan csökken. 1963-ban a globális népesség egy év alatt 2,3 százalékkal nőtt, ez a mérték idén csupán 0,8 százalékos volt, ami azt jelenti, hogy az 1950-es évek óta a legalacsonyabb szinten van a globális népességcsökkenés üteme.

Megtört a növekedés lendülete

Itt azonban látszólag van egy ellentmondás: még pedig az, hogy mégis hogyan növekedhet a népesség, miközben a növekedés üteme ilyen látványosan csökken?

A válasz a lendületben keresendő. Az 1990-es és a 2000-es évek évtizedei viszonylag gyors népességnövekedés évtizedei voltak. Az akkor született gyerekek nagyjából mostanra érhetik el a szülőképes korukat. 

A 18 és 49 év közti felnőttek száma 1987-ben 2,2 milliárd volt, ez  jelenleg 3,6 milliárd. 

Ennek ellenére a termékenységi ráta – amely azt mutatja meg, hogy egy nő hány gyermekre számíthat az életében – az 1990-es évekbeli 3,3-ról 2,3-ra csökkent, ami csak minimálisan van a 2,1-es bűvös arányszám felett, amivel az állandó népesség biztosítható.

Fontosak a regionális különbségek

Az is igaz, hogy a népességnövekedés tekintetében is, mint sok más esetben is nagyok a regionális különbségek. 2022 és 2050 között a világ népességnövekedésének nagyjából fele nyolc országból fog származni, amelyből öt Afrikában (Kongó, Etiópia, Egyiptom, Nigéria, Tanzánia), három Ázsiában (India, Pakisztán, Fülöp-szigetek) található. Indiával kapcsolatban pedig érdemes kitérni arra is, hogy valószínűleg már a következő évben meg fogja előzni Kínát, mint a világ legnépesebb országa, hiszen Kína egyre súlyosbodó demográfiai problémákkal küzd. Afrika pedig még az idei évben megelőzte a fejlett Európa és Észak-Amerika együttes népességét, holott 1980-ban még az összlakosságának csupán az 1/3-át tette ki. Mindezeknek óhatatlanul lesznek környezeti és társadalmi hatásai is.

Környezeti hatások

A népességnövekedés környezetszennyezést növelő hatása miatti aggodalmak eltúlzóak. A fent említett nyolc országban élő emberek sokkal kevésbé szennyező életmódot folytatnak, mint az európaiak, amerikaiak vagy éppen a kínaiak. Ezt az ENSZ is alátámasztja azzal, hogy a szegényebb, illetve alacsonyabb és közepes jövedelmű országok a világ szén-dioxid-kibocsátásának csupán 1/7 részét adják.

Az elkövetkező évtized népességnövekedésének nagyjából 90 százaléka pedig ezekből az országokból fog származni. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy a népesség növekedése bizonyos esetekben fokozza a környezetkárosítást, mint például Szomáliában, ahol a szárazság emberi tevékenység következménye.

Globális szinten viszont azt látjuk, hogy 

a népességnövekedés önmagában véve is legalább annyira hozzájárul a globális felmelegedéshez, mint az életszínvonal emelkedése.

Társadalmi hatások

Jelenleg a világ lakosságának nagyjából 2/3-a olyan országokban él, ahol csökken a népesség, ergo elöregedő társadalmakról beszélhetünk az esetükben, hiszen a termékenységi ráta a 2,1-es helyettesítési szint alatt van. Az ENSZ szerint itt nem fog megállni a folyamat: 61 többnyire fejlett országban a népesség további legalább 1 százalékkal fog csökkeni 2050-ig. Ezek a társadalmak nem csupán a népesség csökkenésével szembesülnek, hanem számos szociális problémával is. A legtöbbet emlegetett ilyen kihívás a nyugdíjrendszer anyagi fenntarthatóságának problémája, hiszen sokkal kevesebb munkaképes korú embernek kell eltartania sokkal több nyugdíjast.

De ha a termékenység a fejlett országokban a jelenlegi alacsony szinten tudna stabilizálódni, az még migráció nélkül sem eredményezné nemzetek eltűnését. Ha a német példát vesszük, akkor a jelenlegi alacsony német termékenységi ráta fennmaradása azt jelentené, hogy 2100-ban ugyanakkora lenne Németország népessége, mint nagyjából 1950-ben. Ez egy nagy változást jelentene a jelenlegi számhoz képest, de nyilvánvalóan nem beszélhetnénk a német nemzet eltűnéséről.

Viszont, ha az elkövetkező nyolc évtizedben növekedni fog a termelékenység az akár azt is jelentheti adott esetben, hogy kevesebb aktív munkaképes korú emberre lesz szükség adott számú nyugdíjas eltartásához.

Összességében tehát – a jelenlegi tendenciák szerint – nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a 8 milliárdos létszám elérése egyenlő lenne a környezeti vagy demográfiai katasztrófával.

Borítókép: MTI/EPA/Neil Hall


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés