Valóban klímavészhelyzet van?!

2022. november 26. 22:47
Az Európai Parlament még 2019-ben klímavészhelyzetet hirdetett, és határozatban írta elő a szén-dioxid-kibocsátás 55 százalékkal való csökkentését 2030-ig, és a klímasemlegesség, a nettó szén-dioxid-kibocsátás zéróra csökkentését 2050-ig.
Lóránt Károly írása a Makronómon.

Ez a követelés az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (International Panel for Climate Change – IPCC) jelentéseire épül, amelyek szerint, amennyiben nem sikerül a Föld hőmérséklet-emelkedését 1,5 fok alatt tartani, akkor olyan visszafordíthatatlan változások indulnak el a Föld klímájában, amelyek igen súlyosan érintik majd az emberiséget. 

A hőmérséklet-növekedés miatt Grönland jege és a sarki jégsapkák megolvadnak, a tengerszint jelentősen emelkedik, és nagy kiterjedésű part menti területeket önt el víz. Megnő a gyakorisága az olyan szélsőséges időjárási jelenségeknek, mint például a viharok, aszályok, a tartósan meleg napok, a hőhullámok. A termésátlagok csökkennek, és általában az emberiség életfeltételei jelentősen romlanak.

Ezt a nézetet ma széleskörűen elfogadják.

A 2015-ös párizsi klímaváltozási világkonferencián 195 ország kötelezte el magát, hogy erőfeszítéseket fog tenni annak érdekében, hogy megakadályozza a Föld hőmérsékletének 1,5 celsius foknál nagyobb felmelegedését a 19. századot jellemző értékhez képest.

Az IPCC jelentések elméleti alapja Svante Arrhenius Nobel-díjas svéd tudósnak egy 1886-ban megjelent tanulmánya, amelyben – felfedezve a szén-dioxid üvegházhatását – azt számolta ki, hogy ha a szén-dioxid akkori koncentrációja (280 ppm) megduplázódik, akkor a Föld átlaghőmérséklete 5-6 celsius fokkal fog növekedni. Ez az elmélet rövid ideig tartotta magát, de 1900-ban két olyan tanulmány is megjelent, amely ezt a nézetet cáfolta.

Angström és Max Planck kimutatták, hogy a CO 2 -molekula csak meghatározott frekvenciákon képes energiát felvenni. Angström felfedezte, hogy a szén-dioxid és a vízgőz abszorpciós (energiaelnyelési) sávjai jelentősen átfedik egymást, így a szén-dioxid szerepe valójában nem jelentős. Ezzel a kérdés 70 évre lekerült a napirendről, és újból akkor került elő, amikor Charles Keeling amerikai kémikus felfedezte, hogy a Föld atmoszférájában a szén-dioxid fokozatosan nő. Ettől kezdve a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések – politikai érdekektől is motiváltan – egyre inkább a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére korlátozódtak.

Vannak más meglátások is klímatémában

Számos tudós vallja az IPCC nézeteit, és sürgeti a szén-dioxid-kibocsátás minél gyorsabb csökkentését, ugyanakkor számosan vannak azok is, akik – hasonlóan Angströmhöz – nem osztják ezt a véleményt. Közéjük tartozik az az 55 országból származó 1400 tudós, akik Klímaintelligencia-csoport néven szerveződtek (CLINTEL), és nemrég egy nyilatkozatot adtak ki, amelyben megkérdőjelezik az IPCC állításait.

Többek között arra hivatkoznak, hogy geológiai bizonyítékok szerint a Föld éghajlata a bolygó létezése óta változik, hideg és meleg periódusok váltják egymást.

A kis jégkorszak csak 1850-ben ért véget, ezért nem meglepő, hogy most a felmelegedés időszakát éljük.

A világ lényegesen kevésbé melegedett, mint ahogy azt az IPCC a modellek egyébként előre jelezték. A  valós és a modellezett világ közötti szakadék azt mutatja, hogy még messze vagyunk az éghajlatváltozás megértésétől.

A CLINTEL ezen véleményét más tudósok is osztják. Például John Raymond Christy klímatudós az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa előtt történt meghallgatása alkalmával fejtette ki azt a véleményét, hogy az IPCC modellek jelentősen túlbecsülik a Föld hőmérsékletének emelkedését, elsősorban azért, mert nem veszik megfelelően figyelembe a víz atmoszférában játszott szerepét. Meghallgatásán az alábbi ábrán mutatta be az IPCC modellek és a valóság eltérését.

Az IPPC modellek gyakorlatilag egyenes arányosságot tételeznek fel a légkör szén-dioxid tartalma és a Föld felmelegedése között, amint ezt az alábbi az IPCC 2014-es jelentésében is látható. Ez lényegében megfelel Arrhenius számításainak, bár Arrheniusnál sincs egyenes arányosság a szén-dioxid légköri koncentrációjának növekedése és a felmelegedés között, hanem, mint ahogy azt a 3. ábra mutatja, a légköri szén-dioxid növekedésével a hőmérsékletnövekedés mértéke csökken.

Arrhenius ábrája szerint, ha a légkör akkori 280 ppm szén-dioxid tartalma másfélszeresére nő, mint ahogy az már megtörtént, mert jelenleg az érték 410 ppm, akkor a hőmérséklet 4 C°-kal fog növekedni. Ezzel szemben a mért tényadat 1,1 C°, mint ahogy azt a Clintel diagramja mutatja.

Érdekességképp érdemes megemlíteni, hogy Arrhenius egyáltalán nem félt a felmelegedéstől, sőt azt kedvezőnek tartotta, akárcsak a CLINTEL tudósai, akik azt mondják, hogy a szén-dioxid nem szennyező anyag, hanem a földi élet nélkülözhetetlen része, hiszen valamennyi szerves anyag a légkör szén-dioxidjából jön létre. A légkör nagyobb szén-dioxid tartalma kedvező a természet számára, zöldebbé teszi bolygónkat, mert elősegíti a növények fejlődését, növeli a terméshozamokat, amiről az IPCC jelentésekben nem esik szó.

Azt, hogy ebben a vitában kinek van igaza, végül a Föld anyácska (terra mater) fogja eldönteni. Érdemes lehet azonban odafigyelni azokra is, akik megkérdőjelezik a ma általánosan elfogadott nézeteket, mert a történelem során már előfordult, hogy a kőbe vésettnek hitt nézetek idővel tévesnek bizonyultak.

(Fotó: 123RF)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 62 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jó biznic a CO2 kvóta, azért kellett az ICCP hokibotütője.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés