Farkas Sándor agrárminiszter-helyettes: a gazdák újító szelleműek, mert az élet mindig új kihívások elé állítja őket

2022. október 4. 18:00
Írta: Matus Tibor
A Dél-Szlovákiai Agrárkamara megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából nemzetközi konferenciát rendezett Dunaszerdahelyen. A rendezvényen a szlovák agrárminiszter mellett számos gazdaszervezet is részt vett a Kárpát-medencéből. A magyar Agrárminisztériumot Farkas Sándor miniszterhelyettes képviselte, vele beszélgettünk a válság e szektorra gyakorolt hatásairól.

Mi változik a Kárpát-medencei agrárpolitikában most, amikor egyik válságból a másikba rohanunk?  Magyarországon a jelenlegi helyzet hogyan hat az agráriumra? 

Összetett kérdés, mert a politikát nem mindig lehet összemosni a gazdasággal. Ha a gazdasági helyzetet nézzük, akkor a brüsszeli szankciók következtében megnövekedett energiaárak, nem csak Európát kínozzák, hanem a gazdatársadalom is komoly veszteségeket szenved el. Talán a mezőgazdaságban annyival szerencsésebb helyzetben vagyunk, hogy megyünk a télnek. Bár az őszi munkák jelentős része még hátra van, de várhatóan tavaszig kevesebb energiára lesz szükség. Így talán a növénytermesztési ágazatot ez kevésbé fogja érinteni. 

Hogy mi lesz az őszi és a tavaszi műtrágyázásnál, azt hiszem, ma nincs ember, aki meg tudná mondani.

Itt Európában bizonyosan nem számolhatunk a régi árakkal. Nem hiszem, hogy visszamennének az energia-, illetve a műtrágyaárak a két évvel ezelőtti szintre, de még a felvásárlási árak sem.

Tehát egy átrendeződésről beszélhetünk, ahol a termelésben új struktúrát kapnak mind a bemenő költségek, mind a bevételek.

Látjuk az élelmiszerárak emelkedését is, ami teljesen szokatlan itt a közép-európai térségben. Úgy vélem, ezen a területen is folyik az átrendeződés, itt sem számolhatunk azzal, hogy visszaesnek az árak a régi szintre. Teljesen új dimenzió kialakulására számítok, ami hosszú távon stabilizálódhat.

Mindez milyen új feladatok elé állítja a gazdákat?

Az nem is kérdés, hogy élelmiszerre minden embernek szüksége van. Tehát továbbra is elő kell állítani az élelmiszert, a jó minőségű biztonságos élelmiszert. Ezért mindent meg kell tenni a gazdatársadalomnak és a feldolgozóknak is, hogy ezt a piacot minél jobban és biztonságosabban kiszolgáljuk. Nem egyszerű feladat, de azért optimista vagyok. Voltak már nehéz időszakok a mezőgazdaság életében, nem csak aszályok, belvizek, betegségek, kártevők inváziója, de mindig túltettük magunkat. A gazdatársadalomban meg van az az innovatív készség, amiről manapság a modern technológiák kapcsán beszélnek, hogy ki is az innovatív, és ki nem.

Szerintem a mezőgazdász a leginnovatívabb ember, mert minden reggel új feltételekre, új kihívásokra kell új válaszokat adni.

Bizonyos vagyok benne, hogy főképp ez teremtheti meg a gazdatársadalomnak azt a biztonságot, azt a jövőképet, amivel a Kárpát-medencét egy szép mezőgazdasági térséggé alakíthatjuk. Ez Európa számára is fontos kell, hogy legyen, ezért a jelenleg is alakuló támogatási rendszereknél a józan észnek felül kell bírálnia sok olyan döntést, ami ennek az ellenkezőjét szolgálná.  

Egy Kárpát-medencei találkozón beszélgetünk Szlovákiában, ahol jelen volt Samuel Vlčan szlovák mezőgazdasági miniszter is. Arra már számos példa van, hogy a magyar gazdák együttműködnek a határokon keresztül is, de mi a helyzet a szomszédos államokkal, például Szlovákiával? A magyar tárca mennyire tud együtt dolgozni a szlovákkal?

Ebben a kérdésben érdemes a V4+4-es együttműködéséből kiindulni, és rögtön megemlítem, hogy a héten lesz itt, Pozsony mellett egy V4-es miniszteri találkozó. Ezen egy közös vagy legalábbis egy közeledő álláspontot szeretnénk kialakítani annak érdekében, hogy a brüsszeli szankciók minél kevésbé fejtsék ki hatásukat itt a Kárpát-medencében.

Hogy ne lehetetlenítsék el azokat a gazdatársadalmakat, amelyek Európának is éltető elemei.

Tehát ebben szükségszerűen komoly együttműködést kell kialakítani, és nem biztos, hogy mindig a nagypolitikának az irányelveit kell követni, hanem inkább a józan észt.

Előadásában egy nagyon érdekes példát hozott fel. A digitalizáció, a precíziós technológiák kapcsán beszámolt egy technológiaváltásról egy tehenészetben, ami egyben az alkalmazottak generációváltását is eredményezte. Ez lenne a vidék megújulásának az útja?

Teljes mértékben hiszek abban, hogy az innovációkon keresztül újítható meg a vidék, a vidéki életmód. Mindig saját példáimból szeretek kiindulni, nem hozott anyagból dolgozok. Így nem nagyon téved el az ember. 2014-ben egy elavult tehenészetet modernizáltunk a legkorszerűbb technológiával. Az addig éveken át ott dolgozók próbálták alkalmazni ezt a technikát, de nem nagyon tetszett nekik. Viszont két év alatt az alkalmazottak kicserélődtek. Csupa fiatal, 25-35 éves vette át a szerepüket, és a mai napig is sorban állás van a munkahelyekért. Ezzel a technológiával már jóval kevesebb fizikai munka jár, és hiszem, hogy

ez a példa is bizonyítja: a fiatalok hajlandóak visszajönni a mezőgazdaságba, ha van megfelelő jövőkép.

Ehhez viszont hozzáértő emberekre van szükség…

Régiónkban a megfelelő tudás, képzés nélkülözhetetlen.

A képzést már az óvodában el kell kezdeni, hogy a gyermekben ne azok az őrült képzetek alakuljanak ki, hogy a csirke az a nejlonzacskóban terem.

A gyermeknek meg kell mutatni, mi az a biológia, mi az az élet, és ebben az iskoláknak nagy szerepe van. Természetesen a modern technológiák ismertetése már a megújult felsőbb képzések feladata. Mi azért a mezőgazdaságban technológiai szinten sokkal előrébb járunk, mint azt sokan gondolnák. A modern űrtechnikát kihasználó GPS-technikák, helymeghatározó technikák, amivel 1,5-2 centiméter pontossággal visszaáll a traktor a munkagéppel, és tudja tartani a távolságokat a növényvédelmi munkákban, a vetésben, vagy a termést négyzetméterenként felmérő rendszerek alkalmazása visz el minket oda, hogy egyre több fiatal jön az agráriumba.

A szlovák miniszter beszámolt arról, hogy 37 százalékosra emelték a nemzeti önrészt az agrártámogatások második pillérében, míg ugyanez az önrész Magyarországon 80 százalékosra emelkedett. Azaz jóval több forrás áramlik az agrárprojektekre. Ez további versenyelőnyt jelent a magyar agráriumnak a környék országaihoz képest?

Én nem innen közelíteném meg ezt a kérdést. Inkább onnan, hogy a magyar kormányzat most nagyot lépett előre ezen a területen. Mi ugyanúgy szenvedtünk. Rossz volt a csatlakozási tárgyalásunk, rosszak voltak a feltételeink. Voltak olyan államok, amelyek sokkal jobb körülmények között tudtak az Unióhoz csatlakozni. De ez csak politika, hagyjuk, nem érdemes erről beszélni. Most az a célunk, hogy ezt a hátrányt, amit akkor elszenvedtünk, minél hamarabb bepótoljuk. A magyar kormányzat most megpróbál segíteni a gazdákon és a feldolgozóiparon.

Mert a feldolgozó- és élelmiszeripar többsége a privatizáció során elveszett az országból. Most ezeket visszavásároljuk, vagy újakat építünk.

Például a korábbi tizenvalahány cukorgyárunk közül csak egyetlenegy működik, az is részben osztrák tulajdonban van. Vissza kell állítani a magyar cukorgyáraknak egy részét, vagy újat építeni, hogy a magyar fogyasztásban a cukor szükségletének legalább 60-70 százalékát hazai önerőből tudjuk biztosítani. Ez vonatkozik mindenre, minden más egyéb termékre. Nagyszerű gyáraink voltak a kenderfeldolgozásra, de ugyanúgy a konzerviparban is.

Hogyan függ össze az  élelmiszer-önellátás kérdése és a manapság egyre gyakoribb aszályos, szélsőséges idők valósága?

Itt Szlovákiában az előadásomban is megemlítettem, hogy a környező államokkal közös új vízügyi koncepcióra lenne szükség, mert az Alföldre a Kárpátok vízgyűjtőterületéről érkezik a víz. Nem új dolgok ezek, inkább az elhanyagolt dolgokat kell visszahoznunk. A mezőgazdasági termeléshez nélkülözhetetlen a víz. Magyarország képes 20-25 millió ember számára előállítani az élelmiszert. Persze most sokan rettegnek az élelmiszerhiánytól, és a pandémia idején is láthattuk, hogy rövid időre egy két termék eltűnt a polcokról. Semmi baj nincs ezzel, amennyiben meg van az árualap. Márpedig Magyarországon az árualap meg volt, és meg is van, az akkori hiányjelenségeket logisztikai problémák okozták. Olyan vásárlási láz indult be akkor, mint a karácsony előtti hetekben, amikor vette mindenki az élelmiszert, ha kell, ha nem. Amikor a vásárlási láz lecsengett, a polcok ismét megteltek, és ez az árualap most is meg van. Persze szeretnénk, hogy minél több magyar termék legyen a boltokban,

legalább az élelmiszer 80 százaléka magyar élelmiszer legyen. Most tartunk úgy 68-69 százaléknál, tehát ebben jócskán van még feladatunk. 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés