Elképesztően gyenge az angol font: közel a törésponthoz?

2022. szeptember 27. 15:25
Sokakban a font közelmúltbeli árfolyamcsökkenése az 1992-es „fekete szerda” válságának emlékét idézi, mások szerint a font gyengülése nem jelenti általánosan a brit eszközökbe vetett bizalom megrendülését. A háztartási energiaárak felső határának nemrég bejelentett terve azonban most valutaproblémákhoz vezethet, mivel hatalmas potenciális veszteségek fenyegetik az ország fizetési mérlegét.

A font szeptember eleji gyengülésével 1985 óta a legalacsonyabb szintre esett az amerikai dollárral szemben. Egy héttel később újabb 5 százalékot veszített, és a kereskedők szerint elérhető közelségben van a dollárral szembeni paritás. (Ha belegondolunk, 1800-tól a második világháborúig a font árfolyama stabilan 5 dolláros szinten volt.)   Érthető, hogy mindez felidézte a korábbi történéseket, és sokakat arra késztetett, hogy a fontot egy feltörekvő piaci valutához hasonlítsák. Mások szerint ez az összehasonlítás azonban pontatlan. Bármilyenek is legyenek a jelenlegi gazdasági megpróbáltatások, az Egyesült Királyságnak erős intézményei, virágzó demokráciája, valamint elfogadható növekedési és alacsony inflációs mutatói vannak.

Harminc évvel ezelőtt, 1992. szeptember 16-án a devizaspekulánsok arra kényszerítették a brit kormányt, hogy feladja a font sterling részvételét az európai árfolyam-mechanizmusban.  A „fekete szerdát” követő napokban a font sterling 15 százalékot veszített értékéből, és 1993 elejére az értékének csaknem egyharmadát elveszítette. Soros Gyuri bácsi egymilliárd dollárt keresett, és a font árfolyama a 2-es értékről 1,5 dollárra esett.

A font árfolyama 2007 végén ugyanakkor újra jó bőrben, 25 éves csúcsán volt, elérte a két dollárt. Talán utoljára? A 2008-as pénzügyi válság beköszöntével a helyzete ugyanis újra megromlott. A globális pénzügyi rendszer átmeneti csődjével az erős és robusztus gazdaság víziója is csődbe ment. Ez választói elégedetlenséget váltott ki, ami a Brexitben csúcsosodott ki.

A Brexit azonban nem oldotta meg az ország gazdasági helyzetét. A koronavírus és az energiaválság megmutatták, hogy az ország mennyire nincs felkészülve a váratlan kihívásokra

Az előrejelzések szerint a G7-országok közül Angliában lehet a legerősebb a recesszió, a legmagasabb az inflációval, és beköszönthet újra a brit szegénység egyes társadalmi rétegek esetén.

Liz Truss új miniszterelnök Boris Johnson bukása után szinte rögtön bemutatta az elmúlt 50 év legnagyobb adócsökkentéseit, egyúttal a családok és a cégek tömeges energiatámogatását, a gazdaság deregulációját és speciális gazdasági övezetek létrehozását jelentette be. Célja egyértelmű: 2,5 százalékra növelni az ország gazdasági növekedését.

Igen drága élénkítő intézkedések

A brit kormány összességében a GDP két százalékának megfelelő tartós adócsökkentést jelentett be. A természetes személyek jövedelmének alapadókulcsa 20-ról 19 százalékra csökken, de a magas jövedelműek esetében jelentősebben, 45 százalékról 40 százalékra. Emellett nem emelik a jogi személyek adóját 25 százalékra, mint azt tervezték.

Mindez a következő 5 évben a GDP több mint 7 százalékába kerül az államkasszának. A becslések szerint a drága energiaköltségek finanszírozására fordított adósság is hasonló mértékben fog növekedni, miután a kormány kétéves időszakra korlátozta az árakat. Összességében

 az adósságnak a jelenlegi 80 százalékos szintről a GDP 95 százalékára kell emelkednie.

A piac reakciójával azonban nem lehettek elégedettek az angolok. A font rögtön zuhanni kezdett, az államkötvények pedig a legnagyobb napi veszteséget könyvelték el. Az ok nyilvánvaló: egy hatalmas fiskális ösztönzés a magas infláció idején nemcsak hogy nem segít, hanem akár vissza is üthet.

 Vége a dominanciának? Nem keresik globálisan…

Többen figyelmeztetnek, hogy az amerikai dollár és talán az euró kivételével szinte minden más valutához hasonlóan a fontot sem lehet domináns valutaként jellemezni. Az Egyesült Királyságon belüli és még néhány kisebb nemzetközösségi ország közötti kereskedelmen kívül nincs természetes nemzetközi kereslet a font iránt.

Az is tény, hogy a fontot már nem igazán használják értékőrzőként. Az 

 amerikai dollár és néhány más valuta biztonságos menedéket nyújtó tulajdonságai hiányoznak a fontból. 

Ez azt jelenti, hogy a font értéke – a legtöbb más valutához hasonlóan – attól függ, hogy a külföldi befektetők megfelelőnek tartják-e a kormány gazdaságpolitikáját.

Bizonyos értelemben a Brexit nem különbözött az ország kereskedelmi feltételeit érő bármely más negatív sokktól, és a valuta ennek megfelelően értékelődött le. Ugyanakkor felmerültek az aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Királyság továbbra is képes lesz-e olcsón kölcsönt felvenni, hiszen a legnagyobb kereskedelmi partnerétől szakadt el.

Az első jelek arra utalnak, hogy ezek az aggodalmak túlzóak voltak. Az Egyesült Királyság külső finanszírozási igénye, amelyet a folyó fizetési mérleg hiánya tükröz, az évszázad első évtizedében a GDP 2,6 százalékáról 2020-ra a GDP közel 4 százalékára emelkedett. Az inflációval kiigazítva azonban az Egyesült Királyság finanszírozási költségei valójában csökkentek a Brexit utáni időszakban.

Gene Frieda kommentárja szerint viszont a közelmúltban az energiaszámlák erőteljes emelkedése

 az Egyesült Királyság folyó fizetési mérlegének további romlásához vezetett, ami 2022 első negyedévében rekordmagas, a GDP több mint 8 százalékát kitevő hiányt 

és jelentősen magasabb hitelfelvételi költségeket eredményezett.

Egekben az egyszeri kiadások, elszáll a költségvetés

Úgy véli, a Truss-kormány azon döntése, hogy a háztartások számára felső határt szab a belföldi energiaáraknak, hogy korlátozza a magasabb nagykereskedelmi árak fogyasztásra gyakorolt hatását, hasonlít az Egyesült Királyság 30 évvel ezelőtti sikertelen árfolyamrögzítéséhez. 

Ha a nagykereskedelmi gázárak az egekbe szöknek, a támogatási rendszer költségei is az egekbe szökhetnek. Amennyiben a hitelfelvétel költségei szorosan kapcsolódnának a gáz nagykereskedelmi árához, amelyre nincs befolyása, a költségvetés  mérlege is hatalmas potenciális veszteségeknek lesz kitéve.

Gene Frieda véleménye tehát az, hogy az Egyesült Királyság 

olyan árrögzítést hoz létre, amelyet pénzügyileg nehéz lesz fenntartani, és politikailag nehéz lesz megszüntetni. 

Amennyiben a gázárak további emelkedése még magasabb kamatlábakhoz vezetne, akkor Nagy-Britannia magas adósságállománya miatt ezt szinte biztosan mély recesszió követné. Önmagában nem lenne szükség az árrögzítés megszűntetésére, de a font sterling így is járulékos károkat szenvedne, mivel a külföldi finanszírozás elapadna.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés