Makronóm: a szankciókról

Hatásosak-e a szankciók?

2022. szeptember 2. 8:40
Az orosz-ukrán háború februári kirobbanása óta a közbeszéd mindennapi elemévé váltak a nyugati országok Oroszország ellen bevezetett szankciói. De hatásosak-e ezek a szankciók vagy nagyobb kárt okoznak a nyugati országoknak?
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.

A háború februári kirobbanása óta napirenden vannak a szankciók. Az Európai Unió már hét szankciós csomagot léptetett érvénybe Oroszországgal szemben. 

Az eddig elfogadott szankciós-csomagokról

Az első szankciós csomagról az Európai Unió Tanácsa február 23-án állapodott meg. Ez válaszként szolgált egyrészt arra, hogy Oroszország független entitásként ismerte el Ukrajna Donyeck és Luhanszk régiójának kormányzati ellenőrzés alatt nem álló területeit, másrészt, hogy orosz katonai csapatokat küldtek erre a területre. Az első szankciós csomag lényegében 3 dolog köré csoportosult. Egyrészt az orosz Állami Duma 351 tagjával szemben és további 27 személlyel szemben vezetett be célzott szankciókat. Másrészt a donyecki és luhanszki régió azon területeire, amelyek nem állnak kormányzati ellenőrzés alatt gazdasági kapcsolatokat korlátozó intézkedéseket vezetett be. Végül pedig ez a szankciós csomag korlátozta Oroszország számára az Európai Unió tőke- és pénzügyi piacaihoz való hozzáférését ideértve az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokat is. 

Február 25-én fogadták el a második szankciós csomagot. Ez a csomag érintette Vlagyimir Putyin elnök és Szergej Lavrov külügyminiszter vagyonát, lényegében befagyasztották a vagyonukat. Emellett a csomag korlátozó intézkedéseket léptettek érvénybe az Oroszországi Föderáció Nemzetbiztonsági Tanácsa és az orosz Állami Duma tagjaival szemben arra hivatkozva, hogy támogatták a két szakadár köztársaság elismerését. De szerepeltek a csomagban még egyéb gazdasági, illetve egyéni intézkedések is, amelyek válaszként szolgálnak az agresszióra. Ezek érintették a pénzügy, az energia, a közlekedési, valamint a technológiai szektort is a vízumpolitikával együtt. 

A harmadik szankciós csomagot február 28-án fogadták el. Ez tartalmazta az Orosz Központi Bankkal való tranzakciók betiltását, ezen felül 500 millió euró értékben fogadtak el támogatási csomagot az ukrán fegyveres erők számára nyújtott felszerelések, valamint készletek finanszírozására. Megtiltották az orosz fuvarozóknak az európai uniós légtér átrepülését és az uniós repülőterekhez való hozzáférést is. De folytatódtak a személyekre vonatkozó korlátozások is, hiszen további 26 személyre, illetve egy szervezetre vetettek ki korlátozó intézkedéseket. Ami nagyobb port vert a médiában: az hét orosz bank kizárása volt a SWIFT-rendszerből, ezzel korlátozva azok globális mozgásterét. Ez a hét bank a Bank Otkritie, a Novikombank, a Promsvyazbank, a Rossiya Bank, a Sovcombank, Vnesheconombank (VEB) és VTB Bank voltak. Ezen felül a csomag tartalmazta még a tilalmat az Orosz Közvetlen Befektetési Alap által társfinanszírozott projektjeibe való befektetésre, részvételre és hozzájárulásra vonatkozóan, valamint megtiltotta az euró Oroszországba való bárminemű kivitelét. A média területét is érintette a csomag: betiltották a Russia Today és a Szputnyik műsorszolgáltatási tevékenységét az EU-ban amíg véget nem vetnek az agressziónak, valamint amíg abba nem hagyják az állítólagos dezinformációs és információmanipulációs tevékenységüket.

A negyedik szankciós csomagot március 15-én fogadták el. Ez a csomag egyaránt tartalmazott egyedi és gazdasági szankciókat is. Korlátozó intézkedéseket vezettek be az egyes állami tulajdonú vállalatokkal bonyolított minden ügyletre, az orosz energiaszektorba irányuló minden beruházásra, valamint a hitelminősítési szolgáltatások nyújtására orosz személyek és szervezetek részére. A csomag tartalmazta az orosz védelmi és ipari bázissal kapcsolatban álló személyek jegyzékét is. Itt azok szerepeltek, akikkel szemben szigorúbb exportkorlátozásokat vezettek be olyan kettős felhasználású termékek, valamint technológiák vonatkozásában, amelyek képesek hozzájárulni az orosz védelmi és biztonsági ágazat technológiai értelemben vett fejlődéséhez. A csomag kereskedelmet korlátozó intézkedéseket tartalmazott még a vas, az acél és luxusáruk vonatkozásában, valamint további 15 személyt és 9 szervezetet vettek fel a szankcionáltak listájára.

Április 8-án került sor az ötödik szankciós csomag elfogadására. Ez a csomag tilalmat rendelt el a szén és más szilárd fosszilis tüzelőanyagok Oroszországból történő importjára, az összes orosz hajó uniós kikötőkbe való belépésére, az orosz és belarusz közúti fuvarozók EU-ba való belépésére, az egyéb áruk (fa, cement, tengeri eredetű élelmiszerek, likőrök) importjára, a sugárhajtómű-üzemanyag, valamint egyéb termékek Oroszországba irányuló exportjára, valamint a kriptotárcákban elhelyezett betétekre. De ebben a csomagban még további 217 személlyel, illetve 18 szervezettel szemben fogadtak el korlátozó intézkedéseket. Ezek között szerepel a teljes tranzakciós tilalom 4 fontos orosz bank vonatkozásában, amelyek az orosz bankszektorban összességében, mintegy 23 százalékos piaci részesedést tudhatnak a magukénak.

A hatodik szankciós csomagról május 30-31-én állapodott meg az Európai Tanács és június 3-án el is fogadták. A hatodik szankciós csomag tartalmazza a nyersolaj és a finomított kőolajtermékek Oroszországból történő behozatalának tilalmát, de korlátozott kivételekkel, ezen túl további három orosz bankot és egy belarusz bankot zártak ki a SWIFT-rendszerből, valamint további három orosz állami tulajdonú csatorna műsorszolgáltatásának felfüggesztéséről határoztak az EU-ban. A csomag további 65 személlyel, illetve 18 szervezettel szemben fogadott el szankciókat.

A legfrissebb hetedik szankciós csomagot július 21-én fogadták el, amely lényegében a gazdasági szankciókat szigorította. A csomag új tilalmat vezetett be az orosz eredetű arany (ékszerek) vásárlására, behozatalára, átadására, megerősítette a kettős felhasználású termékek exportellenőrzését, kiterjesztette a meglévő kikötői belépési tilalmat a zsilipekre, pontosította a meglévő intézkedéseket, például a közbeszerzés, a légi közlekedés és az igazságszolgáltatás területe tekintetében, valamint további 54 személyt és 10 szervezetet szankcionált, köztük Moszkva polgármesterét és a Sberbankot.

Érdekes viszont, hogy egyik intézkedés sem érintette az orosz gabona, élelmiszer, valamint műtrágyaexportot.

Az elrettentés nem hat az orosz medvére

A szankciók nem érhették váratlanul Oroszországot, hiszen a nyugati hatalmak figyelmeztettek még február 24-e előtt, hogy súlyos következményei lehetnek egy orosz támadásnak. Ez az elrettentés azonban hatástalan volt az oroszokkal szemben, hiszen február 24-én megindították az inváziót. Putyin alapvetően egy villámháborút képzelt el, alábecsülte ellenfelét. Ezt mutatja, hogy az invázió megindításakor több orosz katona csomagjában felvonulási egyenruha volt.

Kísérlet az oroszok világgazdaságról való leválasztására

Az invázió megindítását követően a nyugati országok eltökéltek voltak abban, hogy Oroszországot meghátrálásra kényszerítsék az átfogó szankciós csomagokkal, megpróbálva leválasztani a világgazdaságról, miközben az ukrán ellenállásnak biztosították a NATO támogatását. Kár lenne tagadni, hogy a szankcióknak ne lett volna hatása az orosz gazdaságra. Ha csak a pénzügyi szankciókat vesszük figyelembe, akkor jól láthatjuk, hogy Oroszországot leválasztották a nemzetközi pénzügyi rendszer nagyobb részéről, ami együtt járt a külső keményvaluta-tartalékokban tartott 640 milliárd dollár mintegy felének befagyasztásával. Technológiai síkon is érezhetővé váltak az oroszok számára a szankciók, hiszen olyan technológiákra vezettek be embargót, amelyek a katonai felszerelések és a kereskedelmi termékek számára is létfontosságúak. Több vállalat, nagyjából 1000 multinacionális vállalat a katonai agresszió hírére vagy megszüntette, vagy mérsékelte üzleti kapcsolatait az oroszokkal. 

A szankciók igyekeztek éreztetni az átlag orosz polgárral is az elszigeteltség érzését a sport és kulturális tilalmak elrendelésével. Ezek tipikus példája volt a FIFA labdarúgó világbajnokság, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség, a Forma-1 és az Euróvíziós Dalfesztivál lépése is. Annak, hogy a szankciók nem fejtik ki gyorsan a hatásukat a várakozásokkal szemben, a döntő oka az orosz földgáz és kőolaj. Oroszország számára stratégiai kérdés a kőolaj és a földgáz kérdése, ami a számokból is látszik: az invázió megindítása előtt a termelés az orosz szövetségi költségvetés mintegy 50 százalékát és a GDP 1/3 részét jelentette. A szankciókat kibocsátó nyugati országok azonban jelentősen függnek az orosz energiától, így nincs mit csodálkozni, hogy a szankciók lassan fejtik ki a hatásukat. Habár a konfliktus kirobbanása óta aktívan keresik az alternatív energiaforrásokat, amivel kiválthatják az orosz energiát, ez nem megy azonnal, az orosz energiára továbbra is szükségük van, így a szankciókkal is próbálnak óvatosan bánni, és olyan intézkedéseket hozni, amelyekkel az orosz szállítás továbbra is biztosított – habár a Gazprom egyre többször állítja le vagy csökkenti a szállítást.

A szankciós csomagok bármilyen lassan is fejtik ki hatásukat az orosz gazdaságra, így is jelentőst hatást gyakoroltak. Az előrejelzések szerint Oroszország az 1990-es évek óta a legnagyobb mértékű GDP-csökkenést szenvedte el, a rubel értékének mintegy felét vesztette a dollárral szemben: 84 rubelről 154 rubelre. Az orosz GDP éves változását szemlélteti az alábbi ábra:

Forrás: statista, tradingeconomics

Áprilisban Moszkvában az ottani polgármester a munkahelyeket fenyegető veszélyre is felhívta a figyelmet: 200 ezer munkahelyet fenyegetett veszély akkor, csak Moszkvában, ez a szám azóta jóval több. De az orosz munkanélküliségi ráta továbbra is alacsony, amit az alábbi ábra szemléltet:

Forrás: statista

Az infláció is nehézségeket okoz az orosz gazdaság egészére nézve, áprilisban megközelítette a 18 százalékot, de azóta valamelyest csökkent 15 százalék környékére, viszont ez az érték a nemzetközi ellátási láncoktól függő ágazatokban jóval magasabb. Az infláció éves alakulása az alábbi ábrán látható:

Forrás: statista

Az ipar vonatkozásában is érezhető a szankciók hatása. Az ukránok a fronton jelentős mennyiségű orosz harci felszerelést semmisítettek meg az egyes hírek szerint – habár a háborúban eddig tapasztalható dezinformációs hullám miatt ezeket a híreket kellő kritikával kell kezelni. A megsemmisített harci felszerelések utánpótlását tehát nehezítették a szankciók.

Az orosz válasz

Oroszország ugyanakkor nem nézte tétlenül a nyugati országok által bevezetett szankciókat, és érkezett az orosz válasz is. Ahogy általában a szankcionált államok úgy Oroszország is három különböző csatornán igyekezett tompítani a szankciók hatásait, illetve válaszolni azokra. Ez a stratégia lényegében arra törekszik, hogy visszafogja a költségeket, amiket a szankciók okoztak. Erre alapvetően három mód kínálkozik. Az egyik és a legegyszerűbb természetesen az, amikor a szankcionált ország igyekszik megállapodni a szankciókat kibocsátó országgal vagy országokkal. Ez jelen esetben nem realitás. 

A másik lehetőség az alternatív kereskedelmi partnerek keresése. Ez értelemszerűen olyan országok keresését jelenti, akik nem akceptálták a szankciókat és nyitottak a kereskedelemre. A harmadik lehetőség, mikor a szankcionált ország belföldön próbálja ellentételezni a korlátozó intézkedéseket. Ezt teszi most Oroszország is a belföldi termelés fokozásával.

Jelenleg Oroszország igaz, hogy elveszítette sok nyugati partnerét, de így is van néhány kulcsfontosságú ország, amely nem alkalmaz szankciókat. Ilyen kulcsfontosságú ország egyértelműen Kína. Kína a konfliktus kezdete óta jelentősen növelte az orosz olajimportját, ezen kívül hadi felszereléseket biztosított Oroszország számára, és hozott bizonyos támogatói nyilatkozatokat is az oroszok vonatkozásában. Ennek az árnyoldala ugyanakkor jóval visszafogottabb volt, mint a háború előtti orosz-kínai partnerség. A másik kulcsország India, amely többnyire bizonyos árengedmények, valamint a bilaterális katonai kapcsolatok miatt a háború előtti 1 százalékról dinamikusan 20 százalékra növelte az orosz olajimporját. Érdemes megemlíteni Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek helyzetét is, hiszen elkötelezettek abba az irányba, hogy nem fokozzák a termelésüket. Az Oroszország által igénybe vett kedvezményeket egyébként is ellensúlyozza a világpiaci árnövekedés, ennélfogva a bevételek is magasabbak voltak, mint az előző évben.

Oroszországot ugyanakkor még ezekkel az intézkedésekkel is érezhetően érintik a szankciók, ezért a gazdasági kompenzációs és a politikai nyomásgyakorlás szimbiózisát igyekeznek alkalmazni. Az orosz központi bank erőteljes szigorítása a tőkeszabályozással egyetemben azt eredményezte, hogy a rubel a kezdeti meredek eséséből felkapaszkodjon és hét éves csúcsra erősödjön június végére. Az orosz irányadó kamat éves változása az alábbi ábrán látható:

Forrás: countryeconomy

Az orosz állampolgárokat ezeken az intézkedéseken kívül igyekeztek megnyugtatni nyugdíjelemelésekkel és különböző vállalati mentőcsomagokkal.

Az idő a szankciókat tekintve nem az oroszoknak dolgozik, hiszen annak előrehaladásával egyre nagyobb strukturális problémákat okoznak az orosz gazdaságnak. A Gazprom részvényei az osztalékfizetés elmaradásával 1998 óta először zuhantak. A kezdeti importhelyettesítés az egyes ágazatokban egyre inkább elmarad, hiszen a gazdaság tartalékai is végesek. A becslések szerint emellett mintegy 500 ezer olyan munkás hagyta el Oroszországot, akik magasan képzettek jelentős tapasztalattal a technológiai szektorban.

Meddig tartható a jelenlegi helyzet?

Mind a szankciókat kibocsátó nyugati országok, mind az ellenszankciókat kibocsátó Oroszország érzi a negatív gazdasági hatásokat. A kérdés csupán az, hogy melyik fél – amennyiben beszélhetünk felekről – enged előbb, illetve meddig tartható a jelenlegi helyzet?

Az európai uniós országokat különösen súlyosan érintik az orosz ellenreakciók. Oroszország jelentősen csökkentette az Európába irányuló földgáz szállítását. A július 31-i bejelentést alapul véve az egy évvel korábbi 400 millió m3/nap-os mennyiséghez képest közel 100 millió m3/nap-ra csökkentette a földgázszállítás mennyiségét. Emellett a háború egyéb területeken is éreztette és érezteti a hatását a nyugati országokban. A német villamosenergia-árak például január és június között – tehát mintegy fél év alatt – megawattóránként az eddigi 140-től 260 euróra nőttek, tehát lényegében majdnem megduplázódtak. Emellett a gázhiány arra készteti az egyes országokat, hogy csökkentsék a termelésüket. 

A teljes képhez hozzátartozik, hogy valamelyest mérsékelte a helyzetet a takarékoskodás, valamint a szállítóváltási intézkedések, de csak ideiglenesen és minimálisan. Az Európai Unió igaz, hogy a közelmúltban prioritásként kezeli az orosz energiától való mielőbbi függetlenedést, és alternatív beszállítókat keres, de azt be kell látni, hogy ez nem működik egyik pillanatról a másikra, hiszen az energiaimporthoz szükségesek kapacitások is, amelyek sok esetben egyelőre még nincsenek kiépítve. Másrészről az ezen a területen eddig megkötött szerződések rengeteg kiskapuval rendelkeznek, amelyek miatt továbbra is problémát jelent az európai gáztározók feltöltése oly mértékben, amely képes lenne fedezni a téli fogyasztást. De a takarékoskodás már szerte Európában elkezdődött: Spanyolországban a kereskedelmi légkondicionálást szabályozták, Hollandiában voltak olyan javaslatok, amelyek a zuhanyzásra fordított időt 5 percben tervezik maximálni, Franciaországban pedig fontolóra vették a kirakatvilágítás lekapcsolását is.

A globális helyzet is feszült

A háború és az orosz ellenszankciók nem hatnak jótékonyan az éghajlatváltozás elleni küzdelemre sem. Az USA feloldja az eddigi korlátozásokat az olaj- és gázfúrásokra, Európában pedig visszaállnak a szénre, holott például a német zöldek egyik legfontosabb programpontja volt a választásokon a szénerőművek leállítása és a szénről való mielőbbi leállás, így is csökkentve a károsanyag-kibocsátást. Az előrejelzések szerint a globális GDP-növekedés üteme is mérséklődni fog: 2021-ben ez 5,7 százalék januárban 4,1 százalék volt, de ezt most 2,9 százalék körülire várják. Az olaj világpiaci árának szélsőséges ingadozás is fokozza a feszültségeket szerte a világon. Habár most csökkenés mutatkozott az utóbbi időben, de ha szigorodnak az orosz olajszankciók – és miért ne szigorodnának –, akkor nincs kizárva a 200 dolláros hordónkénti ár sem. A szegényebb és a fejlődő országokban mindeközben mintegy 40 millió ember szorult szegénységbe a konfliktus kezdete óta. Ennek oka nem csupán az oroszok által kirobbantott háború, hanem a nyugati szankciók is, azzal együtt is, hogy durván a világ népességének mintegy 50 százalékának élelmezéséért Oroszország felel.

A szankciók nem feltétlenül eredményeznek belpolitikai változást

Vannak olyan utópisztikus nyugati elképzelések, amelyek szerint a kellően összehangolt és kellő erősségű szankciók Oroszország ellen olyan belpolitikai változásokat indítanak el, amelyek Putyin bukását eredményezhetik, ezzel véget vetve a konfliktusnak, egyúttal megnyerve azt. A nyugati országok naivitásukat sokadszorra bizonyítják. Ezek utópisztikus, nem reális elképzelések, már csak azért sem mert Putyin népszerűsége továbbra is elsöprő Oroszországban. De ha a szankciók múltját nézzük meg, csupán kevés esetben eredményeztek politikai változást. Kuba tipikus ilyen eset, hiszen az ország ellen 60 éve vannak érvényben szankciók, és továbbra is ugyanaz a rezsim létezik Kubában. Észak-Korea is hasonló eset, a szankciók ellenére folyamatosan képes bővíteni a nukleáris fegvyerarzenálját. De a közelmúltból ide lehet hozni Trump Irán elleni fellépését is, amely nem eredményezett politika változást.

Alapvetően két tényezőn áll vagy bukik, hogy a szankciók eredményeznek-e a politikai változást.

Az egyik ilyen tényező az, hogy a szankcionált országban az eliteknek és az egyéb politikai szereplőknek megkerülhetetlennek kell lenniük – ez Oroszországra egyértelműen nem igaz. Ide lehet egy amerikai példát hozni. Obama szankciói Irán ellen hatásosak voltak, szemben Trumppal. Ez alapvetően annak volt köszönhető, hogy politikai ellentét nélküli gazdasági nyomásgyakorlással képesek voltak elérni az iráni politika belső elmozdulásait. A 2003-as líbiai eset is hasonló példa, amikor a líbiai olajipart megérintették a szankciók a nemzetközi befektetések elmaradásával. Éppen ezért Kadhafi és tábora jobban tudott érvelni saját álláspontja mellett, történetesen a terrorizmussal és a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos programokkal kapcsolatos engedmények mellett.

A másik ilyen tényezőt a diplomáciai stratégia jelenti, ami, ha megfelelő, képes kedvező feltételeket kialkudni. Obama iráni szankciói olyan szinten voltak jól irányzottak és hatékonyak, hogy Iránnak meg sem fordult a fejében, hogy ne tárgyaljon az atomsorompó egyezményről. Líbia esetében is hasonlóan sikeres volt a diplomáciai stratégia, hiszen az amerikai-brit tárgyalódelegáció végül enyhítette a szankciókat cserébe a terrorizmus visszaszorításáért és a tömegpusztító fegyverek leszereléséért.

De az kétségtelen, hogy Oroszországgal nehezebb feladat lesz egy tárgyalóasztalhoz ülni, hiszen itt adódik a kérdés, hogy mely szankciókat szüntetnék meg, és miért cserébe. Az egyensúly megteremtése különösen nehéz ebben az esetben. 

Összességében tehát a nyugati országok szankciói nem mondhatók hatástalannak az orosz gazdaságra nézve, de igazán mély hatásokat csak hosszú távon képesek kifejteni az orosz gazdaságra részben azért, mert a szankciókat kibocsátó országok nagymértékben függnek az orosz energiától, és nincs mögöttük egy egységes álláspont. Ugyanakkor Oroszország ellenszankciói a nyugati országokat is súlyosan érintik A kérdés nem az, hogy a szankciók hatásosak-e, sokkal inkább az, hogy melyik fél fog előbb engedményeket tenni, és tárgyalásra vinni a dolgot.

Borítókép: MTI/ EPA/ Olivier Hoslet


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés