Az euró paritásban a dollárral: A globális gazdaságra gyakorolt hatás

2022. július 26. 10:03
Az euró 20 év óta először esett az amerikai dollárral (USD) való paritásba, miután 2022 januárja óta 12 százalékkal leértékelődött. Az euró árfolyamcsökkenése az euróövezet előtt álló félelmetes kihívások – többek között a Covid-19 világjárvány és Oroszország Ukrajna elleni háborúja okozta gazdasági zavarok –, valamint a dollár gyakorlatilag minden más valutával szembeni erősödése együttes hatására következett be.

Az USD erősödését a Fed kamatemelései és a júniusban 9,1 százalékot elérő infláció leküzdésére bevezetett mennyiségi szigorítás okozta. E tényezők együttes hatása hatalmas gazdasági terhet ró az euróövezetre és a világgazdaság többi részére. 

Az euróövezetet – ahogy az egész Európát – súlyosan érintette Oroszország ukrajnai inváziója és az azt követő nyugati szankciók az európai országok által erőforrásként használt orosz szervezetek ellen. Különösen az Oroszországból érkező olajszállítmányok uniós tilalma,az Északi Áramlat Nyugat-Európába vezető gázvezeték leállítása és az a kockázat, hogy a leállás vagy a teljes mennyiségű áramlás blokkolásaelhúzódhat a tervezett 10 napos karbantartási időszakon túl is, láthatóan stagflációt okozott. Az euróövezet növekedési becsléseit idén 2,5 százalékra, 2023-ban pedig 1,9 százalékra csökkentették.

Ezzel szemben az euróövezet inflációja júniusban több évtizedes csúcsra, 8,6 százalékra gyorsult. Az euró gyengülése rontotta az inflációs kilátásokat, megnehezítve az Európai Központi Bank (EKB) feladatait. Az első irányadó kamatemeléssel az EKB már szigorított, de határozottabb lépéseket várnak el tőle a hitelesség visszaszerzése érdekében.

A gyengélkedő periféria

A monetáris ösztönzők visszavonásával együtt a perifériás tagországok, például Olaszország és Görögország államkötvényhozamainak különbözete szélesedett a magországokhoz, például Németországhoz képest. Például az olasz-német kötvénykülönbözet jelenleg 215 bázispontra nőtt, miután 2021 nagy részében 120 bázispont alatt maradt.

Ennek következtében várható volt, hogy az EKB júliusi igazgatósági ülésén megvizsgálja a periféria-mag kötvénykülönbözetek stabilizálását célzó transzmissziós védelmi mechanizmusról (TPM) szóló szakértői jelentést. Nem világos azonban, hogy a perifériás államkötvények megvásárlása a perifériás maghoz tartozó államkötvények kamatfelárának stabilizálására irányuló lépései hogyan zavarhatják az EKB-nak a monetáris politika szigorítására tett erőfeszítéseit, amivel meg szeretné fékezni a magas inflációt. A mai körülmények teljesen eltérnek a 2010-2011-es időszaktól, amikor az alacsony infláció lehetővé tette, hogy Mario Draghi, az EKB akkori elnöke azt ígérje, hogy mindent megtesz az EKB-közi kamatfelárak és az euró stabilizálása érdekében. Az infláció elleni küzdelem és a periférián belüli felárak stabilizálása jelenleg összeegyeztethetetlen célokká válhatnak az EKB számára.

Az sem ismert, hogy egy ilyen mechanizmus használatához kötnek-e valamilyen feltételt a terhelés alatt álló tag alátámasztására, vagy a TPM automatikusan használatba kerül, ha a perifériás országok problémáinak terjedése elér egy bizonyos nagyságrendet. Az utóbbi esetben az EKB az infláció alacsonyan és stabilan tartására törekvő központi bankból olyan központi bankká alakul át, amelynek célja, hogy a legjobban eladósodott tagországok kötvényhozamát a legalacsonyabb adósság/GDP-aránnyal rendelkező, leghitelképesebb tagországokéhoz közel tartsa. Ez aligha ismerhető fel az EKB mandátumát adó Maastrichti Szerződésben!

További veszélyek

A másik probléma, amellyel az euróövezet szembesül, a kínai gazdaság lassulása, amely a Covid-19 Omicron változatok fertőzésének megugrására adott válaszként végrehajtott sorozatos zárlatok miatt következett be. Kína 2022-re vonatkozó növekedési becslését a hivatalos 5,5 százalék körüli célról 4,3 százalékra csökkentették. Az euróövezet fő exportpiacának lassulása az emelkedő energiaárakkal együtt az euróövezet áru- és szolgáltatáskereskedelmi mérlegében éles fordulatot eredményezett.

A külkereskedelmi mérleg 2021 első négy hónapjának 71,7 milliárd eurós többletéről 85 milliárd eurós hiányra csökkent az idei év hasonló időszakában.

A gyengülő amerikai gazdaság mellett, amelynek 2022-re vonatkozó növekedési becslését az IMF 2,3 százalékra csökkentette, Európa (az EU adja a világkereskedelem 14 százalékát) és Kína (a világkereskedelem 15 százaléka) lassulása negatívan hatott a többi ország exportkeresletére. A feltörekvő piacokat és fejlődő országokat (EMDC) ez különösen súlyosan érinti.

Ugyanakkor a Nemzetközi Pénzügyi Intézet szerint az emelkedő amerikai kamatlábak és az erősödő dollár az elmúlt négy hónapban, közel 40 milliárd dollárnyi nemzetközi portfóliótőke nettó kiáramlásához vezetett a feltörekvő piaci országokból. A nettó tőkekiáramlás szigorította a pénzügyi feltételeket azokban az országokban, amelyekben a növekedés már így is jelentősen lelassult. A feltörekvő fejlődő országok 2020-2024 között várhatóan 33 százalékpontos kumulatív termelési veszteséget szenvednek el (a Covid előtti trendekhez képest), míg a világ egészében 22 százalékpontos veszteséggel kell számolni.

Különös aggodalomra ad okot az a tény, hogy számos fejlődő ország a „történelmi méretű fizetésképtelenségek zuhatagának” küszöbén áll, mivel negyed billió dollár értékű államadóssággal már most is bajban van. Az adósság-átstrukturálási tárgyalásokon áteső országok, mint Zambia, Csád és Etiópia, valamint a fizetésképtelenné vált országok, mint Venezuela, Libanon és Srí Lanka mellett a piaci figyelem El Salvadorra, Ghánára, Egyiptomra, Tunéziára és Pakisztánra irányult. Az államadósság-csődök e hulláma negatív tovább gyűrűző hatásokkal jár a legkevésbé fejlett országokra, ami tovább növeli a már amúgy is óriási nehézségeiket.

Összefoglalva: az euró és a dollár paritása nemcsak az euróövezet előtt álló nehéz kihívások egyedi sorát tükrözi, hanem az emelkedő amerikai kamatlábak és az USA-ban a dollár megerősítése és az infláció csillapítása érdekében hozott intézkedések következményeit is.

Ez a kombináció megnehezíti az euróövezet és más országok, különösen a feltörekvő piaci és fejlődő országok számára, hogy saját szakpolitikai intézkedéseket hozzanak a fenyegető stagflációs és recessziós veszélyek elhárítására.

(Forrás: Atlantic Council)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés