Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
A forint nem csak az euróval szemben esett jelentősen, hanem összességében véve egy vezető devizákkal szembeni esés könyvelhető el. Tegnap óránként gyengült,és habár a hazai gazdaságpolitika közvetlen hatást tud gyakorolni a forint árfolyamára az Ukrajnában zajló egyre elhúzódó háború nevezhető meg fő okként.
A Magyar Nemzeti Bank múltheti rendkívüli kamatemelése sem szabott gátat a forint további erőteljes gyengülésének. Változatlanul negatív a nemzetközi befektetői hangulat a recessziós félelmek miatt, eközben pedig a dollár ismét erősödni kezdett az euróval szemben. A dollár erősödése általánosságban véve azt jelenti, hogy a többi deviza esik: így van ez a forint esetében is, a mai nap elérte a 410-es lélektani határt. A forint dollárral szembeni árfolyama mindeközben kerek 400 környékén jár. Ez utóbbi is történelmi csúcsként értelmezhető.
A forint euróval szembeni árfolyama ezzel 0,7 százalékkal haladja meg az előző napi jegyzést. Az elmúlt hónapokban a forint nagyságrendileg 15 százalékos sávban ingadozott. Ez a gyenge forint a széles ingadozási sáv miatt már az exportőröknek sem kedvező, habár alapvetően a gyengébb forint az exportálók malmára hajtja a vizet, ám ez csak bizonyos fenntartásokkal igaz. Az exportáló cégek számára ez a bizonytalanság azt jelenti, hogy lényegében használhatatlanok lesznek a cégek havi kimutatásai, hiszen átértékelődnek a vevői- és szállítói készletállományok, az árfolyamkülönbözet bőven meghaladja a havi eredményt. A nagyobb cégek számára ez nem is igazán jelent problémát, hiszen képesek egymás után megkötni fedezeti ügyleteiket, amellyel a forint drasztikus gyengülését időlegesen valamelyest képesek korrigálni. A kisebb cégek viszont jobban megérzik a bizonytalanságot: mivel a kisebb cégek többnyire az importban érintettek, megkísérlik a szerződéseik módosítását.
Összességében a vállalkozások nem igazán tudnak mit kezdeni a gyenge forinttal, az energiaárakhoz hasonlóan megpróbálják kigazdálkodni. A nagyobb gyártó exportőröknek jelentős költségeik vannak forintban denominálva (pl. felhasznált energia, munkavállalók bére). A termelői szektor csak akkor lenne képes alkalmazkodni egy magasabb forintárfolyamhoz, amennyiben nem ingadozna ilyen széles sávon, több százalékkal naponta. Igazából nem az jelenti a problémát, hogy a forintárfolyam magas, sokkal inkább az, hogy ilyen széles sávon ingadozik.
A volatilitás azért jelent ekkora kárt a hazai gazdaság számára, mert a gazdaság egésze számára prioritás a kiszámíthatóság.
Mindezeket figyelembe véve már egy egész más értelmet kap Magyarország minél előbbi békét propagáló álláspontja. Ezzel sajnos egyelőre úgy tűnik kisebbségben vagyunk a nemzetközi térben, holott ezt kéne prioritásként kezelni: a háború elhúzódásával a konfliktus közvetlen közelében fekvő országok sínylik meg annak gazdasági hatásait. Az infláció, habár szerte a világon emelkedik, ezekben az államokban emelkedik a legdinamikusabban a háborúhoz való földrajzi közelségből adódóan. Elég csak a balti államokra tekinteni: 20 százalék környékén ingadozik az infláció.
A háború elhúzódása ezeket a negatív gazdasági hatásokat csak fel fogja erősíteni, így a lehető leghamarabb tárgyalóasztalhoz kell ültetni a háborúzó feleket, ugyanis senkinek nem lehet érdeke egy elhúzódó katonai konfliktus Európában, mely tönkreteszi az európai gazdaságot.
Borítókép: MTI/ Bruzák Noémi