Makronóm: Egyensúly a költségvetésben

Egyensúlyozás kontra fiskális fegyelmezetlenség

2022. június 27. 17:45
Míg az EU továbbra is megengedő a fiskális fegyelmezetlenséget illetően, a magyar gazdaságpolitikában már prioritássá vált az egyensúly helyreállítása, és ez megfigyelhető a 2023-as költségvetésben is.
Czeczeli Vivien írása a Makronómon.

Az idei év első négy hónapjában a teljes hiányterv 83,6 százaléka már megvalósult. A központi alrendszer bevételei ezen időszak alatt 24,8 százalékkal magasabb összegben alakultak az előző év azonos időszakához képest, ez azonban jócskán alulmaradt a kiadások közel 40 százalékos emelkedésétől. A drasztikus mértékben elszabaduló hiány miatt nem véletlen, hogy a május végén felálló kormány prioritásként kezelte a fiskális fegyelem visszaállítását, és határozott lépéseket tett az egyensúly irányába történő elmozdulás érdekében. Ugyanezen elvek adják a 2023-as költségvetési tervezet alapjait is.

Újra a fegyelmezett fiskális politika kapja a főszerepet

A korábbi időszak túlköltekezését követően egy irányváltást láthatunk a költségvetési politika  oldaláról, melyben egyre hangsúlyosabb szerepet kap a fiskális fegyelem.  Covid-19 válság előtt is alapvetően jól teljesítettünk a GDP arányos államháztartási hiány tekintetében (emellett az államadóssági ráta is csökkenő pályán mozgott), ugyanis annak értéke 2012 óta a 3 százalékos küszöbérték alatt volt. A 2020-as évet követő megugrás a GDP arányos költségvetési hiányban pedig régiós összevetésben sem tekinthető drámaian magasnak (1. ábra). 

1. ábra: GDP arányos költségvetési hiány a V4 országokban (%)
Forrás: Pénzügyminisztérium

A kiadásokat tehát nagymértékben fűtötték az exogén sokkokhoz (koronavírus és háború) kapcsolódó intézkedések, melyek a nehéz gazdasági helyzet okozta terheket igyekeztek mérsékelni. Ezek egyes esetekben egyszerinek tekinthető intézkedésekként voltak jelen, mint például a családi adóvisszatérítés. Vagyis ezeket nem kell hosszú távú kiadást növelő tételekként számon tartanunk.
A kormány kommunikációjában hangsúlyos az elkötelezettség az idei évre kitűzött 4,9%-os GDP arányos hiánycél tartásában. Ugyanezen törekvéseket igazolja a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban megfogalmazott szabály, miszerint ha a jövő évi GDP-növekedés a tervezett 4,1%-nál kedvezőbben alakul, akkor a többletbevételeket a deficit csökkentésére kell fordítani, és ennek megfelelően a 2023-ra előirányzott 3,5%-os GDP arányos hiánycélt is csökkenteni kell. A fiskális fegyelem tehát az idei év első felének túlköltekezése és a Covid hatások következtében történő lazulást követően újra központi szerepet kapott. Emellett várhatóan az anticiklikusság (vagyis a jó időben félreteszünk a rosszabb évekre) elvei kerülnek előtérbe. Ez pedig mindenképp pozitív üzenetet kommunikál a piacok irányába. 

Az Európai Bizottság az orosz invázió okán 2024-ig elhalasztotta fiskális szabályainak betartatását, vagyis meghosszabbította a Stabilitási és Növekedési Paktum Covid következtében életbelépett menekülési záradékát. Ez a gyakorlatban a túlköltekezés lehetőségét nyitja meg mindenféle következmények nélkül.

Az ennek ellenére is erősnek mondható magyar elkötelezettség a fiskális fegyelem irányába tehát mindenképp üdvözlendő. 

Tartható lesz-e az előirányzott hiánycél?

Az előirányzott hiánycél tartása a bevételek és kiadások megfelelő menedzselésén túl megköveteli a GDP növekedési ráta megfelelő alakulását is. A kormány a következő négy évre előrevetítve magas gazdasági növekedéssel számol. A 2023-as költségvetési tervezetben az idei évre vonatkozóan 4,7 százalékos növekedést feltételeznek, jövőre pedig 4,1 százalékot. A becslés az idei évre vonatkozóan a mértékadó nemzetközi pénzügyi szervezetek előrejelzéseihez képest egyelőre optimistának tűnik, ugyanis az IMF 3,7, a Világbank 4,3, az Európai Bizottság 3,6 százalékos növekedést prognosztizál. 

A következő időszak makrogazdasági folyamataiban fontos szerepet játszik az infláció, a szomszédban zajló háború, ezzel összefüggésben pedig az energiapiacon tapasztalható turbulenciák, valamint a továbbra is érezhető covid utóhatások.

Számos olyan külső tényezővel kell tehát számolni, melyekre nincs közvetlen ráhatásunk. Emellett a háborúhoz kapcsolódó bevándorlás is további terheket ró a költségvetésre. 

Ez a bizonytalan és kiszámíthatatlan világgazdasági környezet ugyancsak aláhúzza a stabilitás, így a költségvetési egyensúly fontosságát.

A gazdasági növekedés mellett a másik fontos makrogazdasági mutató, amit figyelembe kell venni: az infláció. A mutatószámot illetően a 2022-es 8,9 százalékos becsült értéket követően 2023-ra vonatkozóan 5,2 százalékos éves inflációval számol a törvénytervezet. A magasabb infláció következtében, vagyis az árak és a bérek emelkedése nyomán a kormányzat adóbevételei emelkednek. Ennek egy példája, hogy a magasabb termékárakra kivetett áfakulcs magasabb áfabevételekben csapódik le. 

Itt kell szót ejteni a fogyasztási hatásról is. A tervezet élénk belső kereslettel számol, melynek keretében a háztartások fogyasztása 4,3 százalékkal bővül, ezt támasztja alá a magas megtakarítási ráta, illetve az uniós összevetésben alacsonynak számító eladósodottsági szint. Emellett a foglalkoztatottak száma tovább emelkedik, az előrejelzések alapján a versenyszférában idén 1,4 százalékkal, míg jövőre 0,4 százalékkal, viszont a közszférában idén 3,3 százalékos csökkenés várható, majd pedig stagnálás. A bruttó átlagkeresetek terén szintén további növekedés várható, mely ismételten az erős fogyasztást támasztja alá. E folyamatok összességében ismét kedvező hatással vannak a fogyasztást terhelő adóbevételekre. Fontos kiemelni, hogy ez valójában azt jelenti, hogy

a leírt folyamatokon keresztül adóemelés nélkül lehetséges többletbevételre szert tenni. 

Másrészt a magas infláció automatikusan kikényszeríti a jegybanki szigorítást, a magasabb kamatokat, ami több szempontból is negatív hatásokat generál. A monetáris szigorítás lassítja a gazdaságot,  növelheti a munkanélküliséget is, és a kamatterhek is jócskán megemelkednek. A 2023-as költségvetési tervezet számadatai alapján a devizában fennálló adósság és követelések kamatelszámolása közel 249,6 milliárd összértéket tesz ki, míg a forintban fennálló adósság esetében ugyanez az érték 1861,8 milliárd forint értékű. Ez jelentős ugrásnak tekinthető a korábbi évek 1100-1200 milliárd forintos értékéhez képest. Nem csak a nominális teher magasabb tehát, hanem a kamatterhek is. Jelenleg az ÁKK adatai alapján az adósság 19 százaléka denominált devizában, a meghatározó hányad továbbra is forint alapú.

Ez azt jelenti, hogy az MNB szigorító irányvonala mellett a következő időszakban a FED és az EKB kamatemelései is közvetlen hatásokkal bírnak, és folyamatos többletkiadásokat generálnak. 

Ezt a folyamatot erősíti, hogy a devizában fennálló adósság terén további bővülés várható. A tavaly év végi adathoz képest idén év végére várhatóan a GDP arányában számolva 1,2 százalékos emelkedés (közel 1660 milliárd forint), míg idén év vége és 2023 vége között számolva pedig további megközelítőleg 1200 milliárd forintnyi növekedés várható. A néhány évvel ezelőtt tabunak számító külső kitettség tehát tovább fokozódik, és a gyenge forintárfolyam is tetézi a negatív hatásokat.

De mi a baj a deficittel?

Ahogy a cikk elején már megemlítettük, a fiskális kiigazítás szükségessége nem kérdőjelezhető meg. Ahogy az sem, hogy a Covid-19 válsághoz hasonló sokkhatások esetén indokolt az aktív fiskális beavatkozás és a megemelkedett kormányzati kiadások.

Láthattuk a 2008-as krízist követően, hogy milyen káros hatásokkal járt az, hogy a kormányzatok túl nagy figyelmet fordítottak a deficitek kordában tartására és a fiskális ösztönzés nem volt elegendő, sőt bizonyos esetekben lassította a kilábalási folyamatot a nem megfelelő költségvetési politika.

Ha viszont hosszú távon fennáll a deficit, akkor az nagymértékben rontja a gazdasági stabilitást, illetve a növekedést is visszafoghatja. Elég csak a finanszírozást szolgáló magasabb adóbevételekre vagy a kiszorító hatásra gondolni. Másik probléma, ha a költségvetési hiány a folyó fizetési mérleg hiányával együtt jelentkezik, és úgynevezett ikerdeficit alakul ki. Ebben az esetben a külső egyensúly is felbomlik, az adott ország exporttevékenysége alulmarad az importtevékenységétől, vagyis több pénz áramlik ki, mint be az országba. Ez szintén egy olyan terület, amelynek a javítására a következő években fontos figyelmet fordítania Magyarországnak. A külső egyensúly alakulását tükröző folyó fizetési mérleg értéke 2019-től vált negatívvá, és idén várhatóan tovább romlik (-5,8 százalék), majd jövőre mérsékelt javulással, de még továbbra is deficitet képviselve a becslések szerinti -3,1 százalék lesz. 

Egyensúly célzása a lakossági terhek növelése nélkül

A bevételi oldalon főszerepet az extraprofitadók kapták, melyek kapcsán ugyan felmerül a többletterhek fogyasztókra történő áthárítása, ám a kormány határozott iránymutatást fogalmaz meg ennek tilalmára vonatkozóan.

Az egyensúly javítása érdekében a lakossági és munkát terhelő adók viszont érintetlenül maradnak.

Vagyis a rendelkezésre álló jövedelmet nem csökkentik a plusz adóterhek, így ennek negatív fogyasztási hatásával sem kell számolnunk. 

Hasonlóképp a közel 1150 milliárd forint értékű elhalasztott kormányzati beruházások növekedést csökkentő hatása is mérsékelt lehet, mivel a lakossági és vállalati beruházások várhatóan magas szintje kompenzálhatja a negatív hatásokat. 

Az előző években kitüntetett szereppel rendelkező családpolitika pedig a következő évben még hangsúlyosabb lehet, mivel közel 400 milliárd forinttal magasabb összeget szánnak rá. Mindez előrevetítheti a termékenységi ráta további emelkedését. 

Szükséges megjegyeznünk azonban, hogy a hiánycél betartása és az egyensúly visszaállítása nagymértékben függ az Európai Unióval való megállapodástól is, 2023-ra vonatkozóan ugyanis 2078 milliárd forintot várunk az EU-tól.

Magyarország egy lépéssel előrébb jár

Miközben láthatjuk, hogy

míg az Európai Unió Tanácsa felfüggesztette a középtávú költségvetési célra vonatkozó előírások teljesítését, addig Magyarországon egy egyensúlyt célzó fiskális politikai irányvonalat figyelhetünk meg.

Ennek várható kedvező hatásai vitathatatlanok, az anticiklikus irányvonal megvalósulása pedig a jövőre nézve szélesebb mozgásteret jelenthet. Ez különösen fontos lehet egy esetleges újabb exogén sokkhatás vagy világgazdasági egyensúlytalanság bekövetkezése esetén. A fegyelmezett gazdaságpolitika az államadósság alakulására is kedvező hatásokat fejt ki, ez pedig lefelé mutató kockázatokat hordoz magában. Javulhat a fenntarthatóság, és az ország minősítését is pozitívan érinti. 
 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés