Makronóm: Az áruvaluta forradalma 2.

A nyugat a szankcióival elpusztítja saját gazdaságát és elveszíti a gazdasági világháborút

2022. június 18. 7:20
Az aktuális események már jelzik a változást a dolláralapú, pénzügyi eszközökkel alátámasztott világgazdaságról az árufedezetű valutákra. A pusztán pénzügyi jellegű biztosítékról az árualapúvá válással nézünk szembe. Az új biztosíték, az egész pénzügyi rendszert átírja. A Credit Suisse elemzője, Pozsár Zoltán ezt nevezte el Bretton Woods III-nak.

Alasdair Macleod írásában Pozsár elemzését bővítette ki többek közt azzal, hogy ebben a rendszerben milyen szerepet játszik az arany.

Viszonylag kevés független kommentátor mutatott rá arra, hogy az Oroszország elleni szankciókkal és a devizatartalékok befagyasztásával Amerika saját hegemóniáját rombolja. Az aranytartalékok előnyeire is már felhívták a figyelmet, főleg azok számára, akik rendelkeznek velük.

A felértékelődő arany

Azok a központi bankok, amelyek nyugati központi bankoknál hagyták aranykészleteiket, könnyen lehetnek szankciók célpontjai, ha esetleg ellene fordulnának Amerikának. Kétségtelen, igyekezni fognak hazaszállítani az aranyrudakat.

Az IMF számviteli eljárásai szerint a lízingelt és swapolt aranyegyenlegeket úgy könyvelik, mintha azok még mindig a központi bank tulajdonában és ellenőrzése alatt állnának, annak ellenére, hogy az aranyrudakat már más félnek adták át nem elkülönített számlákon. Senki sem ismeri a swapok és bérletek mértékét, de valószínűleg jelentősek. Azok az országok, amelyek eddig örömmel szedtek díjakat és kamatokat a tárolási költségek fedezésére, most valószínűleg nem fogják tudni megújítani a swap- és lízingszerződéseket, ami az arany árának emelkedéséhez vezet.

A Bretton Woods 1971-es felfüggesztése óta az amerikai kormány megpróbálta elnyomni az aranyat a dollárhoz képest, és a kereslet felszívása érdekében ösztönözte az aranyszármazékok növekedését. Azt érte el, hogy az arany ára 35 dollárról mára 1920 dollárra emelkedett. 

A nyersanyagárak és az arany közötti kapcsolat viszont mindvégig fennmaradt.

Ez az a tényező, amely teljesen elkerüli a népszerű elemzést, mivel minden nyersanyagelemző számításaiban a dollár és más valuták állandó objektív értékét feltételezi, és az árak szubjektivitása kizárólag az árura korlátozódik. A grafikonok és egyéb nyersanyagár-előrejelzési módszerek használata vasszabályként feltételezi, hogy a tranzakciók árváltozásai csak a nyersanyagértékek ingadozásából származnak.

A fedezetlen valutában mért árak mögött rejlő igazságot mutatja, hogy az aranyban mért olaj ára az 1960-as évek óta mintegy 30%-kal csökkent. Ez az új kitermelési technológiákat figyelembe véve ésszerű, és összhangban van azzal, hogy az árak idővel csökkenő tendenciát mutatnak az aranyszabvány mellett. Csak a fiat valutákban emelkedtek az árak az egekbe. Nyilvánvaló, hogy az arany sokkal objektívebb csereérték tranzakciós célokra, mint a fiat valuták.

Az elértéktelenedő dollár

Ezért, ha az olaj dollárban kifejezett ára megduplázódik, az csak azért lesz, mert az emberek az olajat a dollárral szemben részesítették előnyben – nem azért, mert a közvetlen szükségleteiken túlmenően olajra vágynak, hanem mert a dollárt kevésbé akarják.

Kína felismerte ezt a dinamikát a Fed 2020. márciusi monetáris politikáját követően, amikor a Fed a nulla határig csökkentette a kamatlábat, és havi 120 milliárd dolláros mennyiségi lazítást (QE) vezetett be. A dollár jövőbeli leértékelődésére vonatkozó jelzés egyértelmű volt, és Kína elkezdte felhalmozni az olajat, a nyersanyagokat és az élelmiszereket – csak azért, hogy megszabaduljon a dollártól. Ezzel hozzájárult a nyersanyagok dollárban kifejezett árának emelkedéséhez, amely ettől a pillanattól kezdődött, annak ellenére, hogy a keresletnek a covid és az ellátási lánc problémái miatt csökkennie kellett volna.

MacLoad szerint ezért lenne jobb,

ha a nyersanyagkosár értékének növekedésére nem úgy tekintenénk, mint ami 2020 márciusa óta közel kétszeresére emelkedett, hanem úgy, mint a dollár vásárlóerejének közel felére csökkenésére ehhez képest.

Azt is megemlíti, hogy a kínaiak elég előrelátóak voltak a gabonakészleteket felhalmozásához. Ennek eredményeként a világ népességének 20%-a hozzáfér a világ kukoricakészleteinek 70%-ához, a rizs 60%-ához, a búza 50%-ához és a szójabab 35%-ához. A világ lakosságának másik 80%-a szinte biztosan akut hiányt fog tapasztalni az idén, mivel az Ukrajnából/Oroszországból származó gabona- és műtrágyaexport gyakorlatilag megszűnik.

Kína intézkedései MacLoad számára azt mutatják, hogy bizonyos mértékig már az árucikkekhez kötötte valutáját, felismerve, hogy a dollár veszít vásárlóerejéből. Ez részben tükröződik a jüan dollárral szembeni árfolyamában is, amely 2020 májusa óta több mint 11%-ot erősödött.

A dollárra, euróra és jenre gyakorolt hatások

Nyilvánvalóan szoros a kapcsolat az arany, az olaj és a többi nyersanyag között. Úgy tűnik, hogy Oroszország megtalálta a módját annak, hogy valutáját ne a dollárhoz, hanem az aranyon keresztül a nyersanyagokhoz is kösse, és hogy Kína két éve gyakorlatilag ugyanezt teszi az aranyhoz való kötődés nélkül. A logika az, hogy elkerüljék a valuta- és hitelbővülés következményeit a dollárra és más nyugati valutákra nézve, mivel az a vásárlóerejüket ássa alá. Az aranyhoz való kötés alkalmazása pedig érdekes fejlemény ebben az összefüggésben.

Az sem elhanyagolható, hogy az amerikai kincstár TIC-rendszere szerint, a külföldiek 33,24 billió dollárnyi pénzügyi értékpapírt és rövid lejáratú eszközt birtokolnak, beleértve a bankbetéteket is. Ez a TIC-statisztikában nincs feltüntetve, talán néhány billió euró-dolláron kívül. Ezek az alapok csak a nyugati valuták pénzügyi pozíciói miatt vannak ilyen mennyiségben, aminek most MacLoad a végét várja. 

Szerinte nem csak a fogyasztói árak emelkedése miatt kellene emelni a kamatlábakat, hanem a 6,97 billió dollárnyi rövid lejáratú értékpapír és készpénz külföldi eladásának megakadályozása érdekében, és a valuta védelme érdekében is a külföldi tőzsdéken, különösen a rubelhez és a jüanhoz képest. Sajnos a rövid lejáratú pénz és betétek maradására ösztönző, kellően magas kamatlábak destabilizálnák a külföldi tulajdonban lévő 26,27 billió dollár értékű hosszú lejáratú értékpapírok – kötvények és részvények – értékét.

Az amerikai dollár kamatainak irányítójaként a Fed dilemmáját tovább súlyosbítják az Oroszország elleni szankciók, amelyek felfedik a dollár gyenge pozícióját. A dollár vásárlóerejének csökkenését felnagyítja a nyersanyagok dollárban történő drágulása, ennek következtében a fogyasztói árak emelkedése nagyobb mértékben és hamarabb bekövetkezik.

Meggyőzően lehet érvelni amellett, hogy az egyéves dollárbetétek kamatlábainak hamarosan kétszámjegyűnek kellene lennie, a monetáris politika sólymai által hangoztatott három százalék helyett. Bármilyenek is lesznek a számok,

a következmények minden bizonnyal katasztrofálisak lesznek a pénzügyi eszközökre és a pénzügyileg orientált valuták jövőjére nézve, ahol a pénzügyi eszközök jelentik a biztosíték fő formáját.

MacLoad szerint Amerika számára gyakorlatilag lehetetlen lesz, hogy megtartsa azokat a nemzetközi tőkeáramlásokat, amelyek lehetővé tették számára az ikerdeficit – a költségvetési és a kereskedelmi hiány – finanszírozását. És mivel az értékpapírok értéke az emelkedő kamatlábakkal együtt csökken, hacsak az amerikai kormány nem vágja meg éles késsel a kiadásait a stagnáló vagy csökkenő gazdasági aktivitás idején, a Fed-nek meg kell erősítenie a mennyiségi lazítást. Az a külföldi tőke pedig, amelynek sikerül megmenekülnie a dollárválság elől, valószínűleg máshol keres majd otthont.

Beszűkülő lehetőségek

A dollár táborában lévő másik két nagy valuta, az euró és a jen azonban még rosszabb helyzetből indul. Ezeket a következő ábra mutatja be. A vásárlóerejük láthatóan összeomlik, az EKB és a Bank of Japan még mindig negatív kamatlábakkal rendelkezik, és látszólag a nulla határ alatt rekedt. A politikai döntéshozók a fogyasztói árinfláció Szküllája és a csökkenő gazdasági aktivitás Kharübdisza között vergődnek.

További problémát jelent, hogy

ezek a központi bankok jelentős befektetőkké váltak az államkötvények és egyéb kötvények terén, és az emelkedő kötvényhozamok pusztítást végeznek a mérlegeikkel, eltörölve a saját tőkéjüket, ami rendszerszintű feltőkésítést tesz szükségessé.

Nemcsak az EKB és a BOJ menne technikai csődbe hatalmas tőkeinjekciók nélkül, de kereskedelmi bankhálózataik is hatalmas túltőkésítéssel rendelkeznek, mivel globálisan rendszerszinten fontos bankjaik részvényeihez viszonyított eszközállománya meghaladja a húszszorosát.

A BOJ válasza az, hogy kétségbeesetten ragaszkodik a jelenlegi politikához. Azzal manipulálja a piacot, hogy a 10 éves JGB hozamát 0,25%-on maximálja, ahol most is áll.

Ezek a valutaárfolyamok nagy felfordulást és közelgő válságot jeleznek.

A pénzügyi buborékok kétségtelenül hamarosan kipukkadnak, elsüllyesztve a fiat pénzügyi értékeket és mindent, ami velük együtt hajózik.

Az államkötvények már a tegnapi nap története lesznek. Mivel sem Kína, sem Oroszország, amelyek valutái várhatóan túlélik a pénzügyi orientációról az árupiaci orientációra való átállást, nem rendelkeznek nagy költségvetési hiánnyal. Ez lesz az erősségük egy része.

A pénzügyi háború úgy tűnik, hogy elérte a tetőpontját. A végére az a kérdés, hogy ki ért a legjobban a pénzhez és a valutákhoz. Amerika vezetésével a Nyugat figyelmen kívül hagyta a pénz jogi meghatározását, és helyette fiat dollárokkal helyettesítette azt. A monetáris politika elvesztette realista horgonyát, és helyette az őrült inflációs hiedelmek tengerén sodródott.

Oroszország és Kína azonban nem követte el ugyanazt a hibát. Kína addig játszotta a keynesi játékot, amíg az neki megfelelt. Következésképpen, míg Oroszország katonailag küzd, addig a Nyugat, hacsak nem történik valami csoda, úgy tűnik, el fogja veszíteni a pénzügyi háborút, és valóban a Pozsar-féle Bretton Woods III-ba lépünk át. 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem vonja vissza, hiszen minden a terv szerint halad az EU tönkre tevésében.

Még kiszállhatnának. Ha mernek. De megér egy kötelezettszegési eljárást.

Hülye vagy na!

Vicceskedni akartál, de véletlenül igazat írtál. Orbán céljai egyértelműek. Mi leszünk az új Svájc. Itt fog üzletelni a két pénzügyi világ. Bár ehhez még kell néhány misét mondani Orbánért!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés