Infláció, árstop és elszálló hiányok: így viselkedik a gazdaság háborúkban

2022. május 16. 9:13
A Makronóm megvizsgálta, mire taníthatnak minket a világháborús tapasztalatok.
Czeczeli Vivien írása a Makronómon.

Globális mederben folyó nemzetközi gazdasági élet, majd mindenki legnagyobb meglepetésére kitörő világháború: nem napjainkról, hanem 1914-ről van szó. A közgazdászok körében mindig is népszerű volt a különféle történelmi analógiák azonosítása, melyek fontos támpontot adhatnak az aktuális események jobb megértésében; akkor is, ha teljes párhuzam talán szinte sohasem vonható. 

Kevés szó esik róla, de egy ilyen párhuzam azonosítható az I. világháborút megelőző globalizációs hullám csúcspontjának elérése és a napjainkban lejátszódó folyamatok között. 

A globalizáció – a technológiai és demográfiai folyamatokkal együtt – meghatározó jelentőségű az infláció hosszú távú trendjében. A globalizáció lefelé nyomja az árakat, így annak visszafordulása az árak emelkedését indukálja. Az exogén sokkhatások, mint a háború, illetve a koronavírus a termelési folyamatok hazai bázisra történő áthelyezését erősítik. A racionális elvek a termelői szektor számára az olcsóbb, külföldi lehetőségek kiaknázást támasztanák alá, ám az országok közötti növekvő bizalomvesztés és az ellátási láncok sebezhetősége a deglobalizációs folyamatokat fűti, mely inflációs hatású.

A háború önmagában is inflációt okoz, a háborús felek és a kívülálló országok számára egyaránt. Így volt ez az I. és II. világháborút követően is, illetve a jelenlegi orosz-ukrán háború esetében is így van. Az infláció következménye, hogy az emberek megtakarításának értéke csökken, adott esetben el is tűnik. A bizonytalanság nő, valamint a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom is gyengül. Háborús időszakban az inflációt több tényező is fűti: a hadikiadások finanszírozása jelentős költségvetési deficitek felhalmozásához vezet. Ez számos esetben pénznyomtatásból valósul meg, ami a pénz elértéktelenedését eredményezi. A költségvetési szabályok megtörnek, a vállalatok termelési tervei szintén felfüggesztésre kerülnek, a fogyasztói kiadások megtorpannak. A hadiipar érdekében az erőforrások átcsoportosításra kerülnek. Ennek következtében 

a háborút követően a kínálat jellemzően nem tudja felvenni a versenyt a sokk utáni keresletnövekedéssel.

Hasonló jelenséget figyelhettünk meg a Covid-19 válság kirobbanásakor, melyben az erőforrások átcsoportosítása az egészségügyi kiadások irányába tolódott el. A gazdaság mesterségesen történő életben tartása a megnövekedett fiskális stimulusok nyomán a háborús időszakokban tapasztaltakhoz hasonlóan felülírta az eddigi szigorú fiskális szabályokat, melynek következtében 

a deficitek és az adósságok szintje elszabadult. 

A kialakuló kínálat oldali sokkhatás következtében a kereslet megfelelő kielégítése akadályokba ütközött, kiváltva ezzel egy inflációs hullámot. A Covid-19 válság tehát már önmagában a háborús folyamatokhoz hasonló hatásokat indukált. Ezeket aztán az orosz-ukrán háború egy újabb lökettel tovább erősítette. A jegybanki pénznyomtatási tevékenység ma is jelen van, de ennek inflációs hatásai továbbra sem érvényesülnek. A ma tapasztalható áremelkedések mögött kínálat oldali gyengeségek állnak, melynek kezelésében az inflációs célokért felelős monetáris politika hatékonysága korlátozott. Nem véletlen tehát, hogy az egyes országok különféle módszerekkel igyekeztek szembeszállni az emelkedő árakkal. Ennek egy példája a Magyarországon is alkalmazott árkontroll, melynek széles körben történő alkalmazásának tapasztalatait a II. világháború utáni időszak mutatja be. 

Az árkontroll az inflációt elfedi, de a problémát nem oldja meg

Az I. világháborút követően Európában és az USA-ban is elszálltak az inflációs ráták. Ebből okulva, a II. világháború után már igyekeztek elkerülni a hasonló folyamatokat, ennek eszköze pedig az árkontroll volt, kiegészülve a jegyrendszerrel. 
Az árkontroll segített alacsonyan tartani az inflációs mutatószámokat, de egyúttal a szabadpiaci mechanizmus egyik központi funkcióját is semlegesítette, vagyis a szűkös erőforrások allokációját. A szabad piacokon, ha valamiből hiány van, akkor a piac az árak emelkedésével reagál. Ez csökkenti a keresletet az adott termék iránt, egyúttal pedig azt a jelet küldi a vállalkozások számára, hogy többet termeljenek és kínáljanak az adott termékből. Az ármechanizmus szerepét váltotta fel a jegyrendszer, melyek keretében az erőforrások elosztása egy alapos, központi tervezés útján valósult meg. A mögöttes motiváció az volt, hogy korlátozzák, hogy bizonyos termékekből egy személy vagy háztartás mennyit tud vásárolni, ezáltal is biztosítva az egyenlő elosztást.

A rendszer azonban több sebből vérzett. Mivel törvényes úton nem lehetett árat emelni, a vállalatok más módon igyekeztek növelni a profitjukat. Ennek egy módja volt, hogy 

azonos árak mellett alacsonyabb minőségű termékeket dobtak a piacra. 

Az inflációs költségek tehát rejtett módon jelentek meg. Virágzott a feketepiac, ahol magasabb árakon hozzá lehetett jutni a hiánycikkekhez. Az intézkedés eltörlését követően az árak sokszorosukra emelkedtek.

Az intézkedés már az I. világháború során is megjelent, akkor azonban csak néhány terméket érintett, míg a II. világháború elejétől került szélesebb körben alkalmazásra. Nagy Britanniában 1945 tavaszától például a fogyasztói kiadások felét érintette. 
Mivel az árkontroll a ma alkalmazott formájában csupán néhány terméket érint, s a fogyasztói kosár egy jelentős részét érintetlenül hagyja, a szélsőséges következmények egyelőre nem reálisak, különösen akkor, ha az intézkedés nem marad hosszú távon életben.

Ellenkező esetben ugyanakkor az erőforrások nem megfelelő elosztása, a hiány kialakulása, vagy a költségek rejtett módon történő megjelenése elkerülhetetlenné válik. 

Az adósságszintek a világháborús csúcs közelében

Ugyancsak szembetűnő az adósságszintek jelentős megemelkedése a két időszak kapcsán. Mind az I. és a II. világháború következtében élesen emelkedtek az adósságszintek. A háború utáni újjáépítés pedig ismételten egy löketet adott az adósságmutatók emelkedésének. Az újjáépítés elsődlegesen amerikai hitelből finanszírozott részét évtizedekbe telt visszafizetni az érintett országoknak. Amit érdemes hozzátenni, hogy a kormányzati kiadások háború alatti megemelkedése többnyire a fogyasztói kiadások kárán valósult meg. Ahogy napjaink Covid válsága kapcsán, úgy akkoriban is igaz volt az, hogy az adósság nem jelentett korlátot a növekedés számára. 

A globális GDP arányos adósságszintek alakulása az 1900-as évektől (kék-fejlett országok, piros-feltörekvő országok) Forrás: Financial Times
Hosszú távú növekedési kilátások

A II. világháború fő konklúziója az integrált világgazdaság kiépítésének szükségszerűsége, illetve a nagyhatalmi protekcionizmus visszaszorítása. Az országoknak újra meg kellett találni a helyüket a globális munkamegosztásban, az egyes gazdaságok pedig visszatértek a világpiacra. A háború következtében jelentős ipari beruházások mentek végbe, központi szerepet kapott a fizikai tőkefelhalmozás, de hasonló jelentőséget tulajdonítottak a humán tőke felhalmozásának is. A háború utáni újjáépítés következtében a beruházási ráta jelentősen megemelkedett.

Kezdetét vette egy expanzív növekedés Európában és más országokban.

A háborúk utáni időszak fontos fejleményei a munkajog megerősödése, a képzett munkaerő kialakulása, az általános egészségügyi ellátói sémák kiépítése, illetve a K+F ösztönzők megnövekedett szerepe. A technológia óriási fejlődésen ment keresztül, számos olyan találmánnyal, amelyek messzemenő hatásokkal bírnak a modern világra.

Talán az egyik legaktuálisabb kérdés, amit ezek az összefüggések felvetnek: vajon a háború minél gyorsabb lezárása, megfelelő nemzetközi összefogással karöltve előidézhet-e Ukrajnában egy hasonló növekedési csodát?

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy bár a háború óriási löketet adott a kutatási és fejlesztési tevékenységeknek, a háború romboló hatásai nélkül ugyanezek az erőfeszítések sokkal nagyobb növekedési és fejlődési lehetőséget biztosítottak volna. Érdemes továbbá azért is szem előtt tartani a múlt tanulságait, mert a világ talán belekényelmesedett az utóbbi időszak békés évtizedeibe, melynek okán kevésbé képes értékelni azokat a vívmányokat, amiket a két világháborút követően sikerült elérni. Mindez, természetesen nem biztosít felmentést a az esetleges mellékhatások (ld. egyenlőtlenségek) megfelelő kezelése alól, melyek folyamatos konfliktusok és feszültségforrások alapjául szolgálhatnak.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés