Már a környezetvédőnek is elege van a sötétzöldekből: az atomháborútól kell félni, nem a klímaváltozástól

2022. április 9. 10:34

Írta: Takács Zsolt
Oroszország ukrajnai háborúja azt mutatja, hogy a globális felmelegedés elterelte a figyelmünket az igazán fontos fenyegetésekről. Bjørn Lomborg, a Stanford Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatójának véleménycikkét szemlézzük a Wall Street Journalból.

Hetekkel azelőtt, hogy termobárikus rakéták záporoztak volna Ukrajnára, a Világgazdasági Fórum nemzetközi elitje a következő évtized legnagyobb globális kockázatának az „éghajlatváltozás elleni fellépés kudarcát” nyilvánították.

A háború előestéjén John Kerry, az Egyesült Államok éghajlatvédelmi megbízottja az orosz invázió hatalmas kibocsátási következményei miatt aggódott, valamint attól tartott, hogy a világ elfeledkezhet az éghajlatváltozás kockázatáról, ha kitörnek a harcok. Frans Timmermans, az Európai Bizottság jelenlegi alelnöke egy január végi podcast adásban pedig arról beszélt, hogy

Putyin a feszültség szításával el akarja terelni a figyelmet a klímaválságról.

A háborús konfliktus és a világot jelenleg fenyegető számos égető kihívás – például az infláció és az élelmiszerárak emelkedése – közepette a globális elit továbbra is egy elittéma, a klímaváltozás megszállottja.

Termobárikus fegyver: A termobárikus fegyver, más néven aeroszolbomba vagy vákuumbomba olyan kétlépcsős típusú robbanólőszer, amely a környező levegő oxigénjét használja fel magas hőmérsékletű robbanás létrehozásához.

Az éghajlatváltozás berögzült ideájának három fontos következménye van – kezdi elemzését Bjørn Lomborg, dán környezetvédő a Wall Street Journal hasábjain. „Először is, elterelte a nyugati világ figyelmét a valódi geopolitikai fenyegetésekről.” Oroszország inváziójának ébresztőnek kellene lennie, hogy a háború, mint kockázat még mindig komoly veszélyt jelent és a demokratikus nemzetek figyelmét igényli, de egy hónappal az ukrajnai háború kirobbanása után António Guterres ENSZ-főtitkár – amely szervezetnek fő célja a világbéke biztosítása – ehelyett a „klímakatasztrófára” összpontosított, és arra figyelmeztetett, hogy a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség „kölcsönösen biztosított pusztulást” fog okozni. Észrevételeit egy olyan időszakban tette, amikor ténylegesen megnőtt annak kockázata, hogy atomfegyverek pusztítják el a világot – vetette fel  Lomborg.

A Dán Környezetvédelmi Értékelő Intézet igazgatója szerint a második probléma, hogy a közvetlen éghajlati célokra való szűklátókörű összpontosítás aláássa a jövőbeli jólétet. A világ jelenleg évente több mint félbillió dollárt fordít magán- és közpénzekből környezetpolitikákra, miközben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagországainak kormányai a növekedést megalapozó innovációkra az elmúlt évtizedekben egyre kevesebbet költöttek, legalábbis a bruttó hazai termék arányában. Az egészségügy, az űrkutatás, a honvédelem, a mezőgazdaság és a tudomány területén a fejlett országok egyre kevesebbet költöttek innovációra, márpedig inkább ez biztosíthatná a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást, vezethetnénk tovább a szakértő gondolatait.

A fejlett országok oktatási teljesítménye stagnál vagy csökken,

és az OECD-országok reáljövedelem-növekedése ebben az évszázadban szinte megállt – írja a Wall Street Journal. Ezzel szemben Kínában, ahol az innovációval kapcsolatos kormányzati kiadások 50 százalékkal magasabbak, mint 2000-ben, és ahol az oktatás is gyorsan fejlődik, az átlagjövedelem a 21. század eleje óta ötszörösére nőtt, az emberek jóléte ténylegesen emelkedik.

Lomborg szerint a harmadik ok az, hogy a világ legszegényebb országaiban a nemzetközi közösség napelemek felállítására összpontosít, miközben a meglévő, mindennapi hatalmas problémák megoldására irányuló beruházások sajnálatosan alulfinanszírozottak. Az olyan fertőző betegségek, mint a tuberkulózis és a malária milliókat ölnek meg; az alultápláltság közel egymilliárd embert sújt; több mint hárommilliárd ember nem jut megbízható energiához. A szakember nyomán felvethetjük a kérdést, hogy a fejlett világ liberális elitje, amely a zöld vallás híve, miért nem utakra, oktatásra, egészségügyi ellátásra költ a nyomorgó térségekben.

Ezek és más, a fejlődő világot sújtó problémák megoldhatók, de a gazdag országok sokkal kevesebb támogatást adnak rájuk, mint az éghajlatváltozásra – véli a dán környezetvédő. „Ha a fejlődő világ számára megfizethető hozzáférést biztosítunk a folyamatosan rendelkezésre álló energiához – amelyhez gyakran fosszilis tüzelőanyagokra van szükség , akkor a világ nagy részét kiemeljük a szegénységből” – írja Lomborg. Az ukrajnai invázió előtt azonban a fejlett világ azon dolgozott, hogy a fosszilis energiahordozókat drágábbá és kevésbé hozzáférhetővé tegye a világ legszegényebbjei számára – olvasható a lapban.

Mi áll ennek a klímaőrületnek a hátterében?

Lomborg véleménye szerint az a hamis és felelőtlen elképzelés, hogy a globális felmelegedés közvetlen egzisztenciális veszélyt jelent a világ számára. „Az éghajlatváltozás valós és ember okozta; ebben ne legyenek kétségeink” – véli a Wall Street Journal szerzője. Az Obama- és a Biden-kormány által használt legjobb gazdasági becslések, valamint az egyetlen Nobel-díjas klíma-közgazdász által készített becslések mind azt mutatják, hogy a csillapítatlan éghajlatváltozás teljes hatása – nem csak a gazdaságra, hanem az egész világra nézve – kevesebb mint 4 százalékkal csökkentené a globális GDP-t évente az évszázad végére.

Az ENSZ becslése szerint 2100-ban egy átlagos ember 450 százalékkal lesz gazdagabb, mint ma.

Ha az éghajlatváltozás változatlanul folytatódik, az átlagember viszont „csak” 434 százalékkal lesz gazdagabb

– ami messze nem katasztrofális eredmény – teszi hozzá Lomborg. Ebből megítélésünk szerint az következik, hogy a mesterséges zöld átállás egy olyan pusztító ideológia, amely tényleges jólétcsökkenést okoz, míg a klímaváltozás sokkal kisebb károkat jelent, ha pedig a forrásokból az ahhoz való alkalmazkodást segítjük, akkor ez a hatás akár semlegesíthető is. De ehhez jó, pragmatikus, adatalapú szakpolitika kellene.

A szakértő szerint a félelemtől rettegő világ nem hoz okos döntéseket – így nem meglepő, hogy nem sikerült tenni a klímaváltozás ellen. Világviszonylatban

az emberiség tavaly rekordot ért el CO2-kibocsátás terén, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben 5 billió dollárt költöttek a világon klímapolitikára.

Az ENSZ 2019-ben elismerte, hogy a párizsi megállapodás ellenére „az elmúlt évtizedben nem történt valódi változás a globális kibocsátási pályán.”

Az Európai Unió megpróbált átállni a megújuló energiaforrásokra, de energiájának több mint 70 százalékát még mindig fosszilis tüzelőanyagokból nyeri. A fennmaradó rész nagy részét az Amerikában kivágott fákból származó és dízelüzemű hajókon szállított faforgács elégetésével állítják elő – fejti ki Lomborg. A nap- és szélenergia az Európai Unió energiájának mindössze 3 százalékát teszi ki, ráadásul a technológia megbízhatatlan, és ha nem süt a nap vagy nem fúj a szél, akkor gyakran gázzal kell pótolni. Mivel Európa nem hajlandó a palagázt – amely a kontinensen mindenütt megtalálható, de még kiaknázatlan – felkarolni, az orosz gáznak van kiszolgáltatva. Az elmúlt két hónap megmutatta, hogy ez mennyire veszélyes – emelte ki a dán környezetvédő.

A jó szándékú, de naiv politikusok világszerte olyan terveket javasolnak, amelyek célja, hogy az elkövetkező évtizedekben elérjék a nettó nulla károsanyag-kibocsátást. A McKinsey szerint

ezek a politikák évente 9,2 billió dollárba fognak kerülni 2050-ig, amíg el nem érik a nettó nulla kibocsátást.

Ez a globális adóbevétel felének felel meg. Ilyen rendkívül költséges politikákat valószínűleg nem fognak bevezetni az olyan feltörekvő gazdaságok, mint India vagy Afrika, amelyek kibocsátása a népesség és a gazdaság növekedésével az egekbe fog szökni – jegyezte meg a Wall Street Journal újságírója. A nettó nulla károsanyag-kibocsátás valószínűleg a fejlett világban is kudarcot vallana, ahol a magas költségek aláásnák a jólétet és ezáltal a politikai támogatást. A McKinsey tanulmánya szerint a nettó nulla kibocsátás elérése minden amerikai családnak évi 19300 dollárjába kerülne.

Az éghajlatváltozásra való hatékony reagáláshoz a világnak többet kell költenie a zöld energiával kapcsolatos innovációra, megbízható és költséghatékony megújuló energiaforrásokat kell kifejlesztenie – sürgeti Lomborg. Közvetlen energiaproblémáik megoldása érdekében Európának és Amerikának – az oroszok által finanszírozott lejárató propaganda ellenére – fel kell karolnia a hidraulikus rétegrepesztés technológiáját, és segítenie kell a világ többi részének a szükséges olajhoz és gázhoz való hozzáférésben.

Sok komoly veszély fenyegeti ma a világot, de a legtöbbjük nem kapja meg a megérdemelt figyelmet, amíg a politikai elitosztályok nem hagyják abba az éghajlatváltozással kapcsolatos túlzásokat, és nem kezelik a helyén. Mert a klímaváltozás csak egy a sok megoldandó probléma közül a 21. században – fejezi be cikkét Lomborg.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Leginkább Grétától kell tartani. (Könyves Kálmán helyesen: boszorkányok pedig vannak.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés