A kilábaláshoz kapóra jött az ingyen, korlátlan pénznyomtatás, de most következnek a mellékhatások

2022. március 16. 9:56
Itt a korlátlanul nyomtatott pénz ideje? A koronaválság lökést adott annak az elméletnek, mely szerint egy ország sosem tud fizetésképtelenné válni a saját valutájában, mivel az rendelkezik a pénzteremtés jogával. Vagyis, a kiadások gyakorlatilag bármilyen mértékben finanszírozhatóak, így nem kell többé kamatot sem fizetni az államadósság után. A csodaszernek azonban lehetnek mellékhatásai, de korlátai mindenképp.
Czeczeli Vivien írása a Makronómnak.

A modern monetáris elmélet (MMT) egy jól ismert alaptézise, hogy

egy ország sosem tud fizetésképtelenné válni a saját valutájában, mivel az rendelkezik a pénzteremtés jogával. Vagyis, a kiadások gyakorlatilag bármilyen mértékben finanszírozhatóak.

Mindez kétségkívül kedvező forrásszerzési lehetőség a kormányzatok számára, különösen egy olyan helyzetben, mint a Covid utáni gazdasági környezet. A gazdasági környezet azonban gyorsan változik, és egy elhibázott lépés könnyedén súlyos következményeket vonhat maga után.

Az MMT keretrendszerében a jegybankok pénznyomtatási tevékenysége biztosítja a kormányzati költekezést, az alacsony kamatszintek pedig támogatják az adósságfenntarthatóságot. Ennek gyakorlati megvalósulását láthatjuk az USA-ban, Japánban, számos európai és más fejlett országban. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a kormányzatok retorikájukban egyelőre továbbra is elutasítják, hogy mindez az MMT alkalmazását jelentené. Ennek ellenére az elmélet számos elemének gyakorlati megvalósulását láthatjuk.

A szemtanúi lehetünk egy gazdaságpolitikai fordulatnak, melyben sokkal inkább megengedettek a megemelkedett adósság- és deficitszintek.

Ez nem véletlen, hiszen a mesterségesen leállított gazdaságok életben maradásának egyetlen záloga a nagyobb kormányzati beavatkozás volt, vagyis a kormányzati kiadások magasabb szintje automatikusan maga után vonta az adósságok növekedését is.

A modern monetáris elmélet szerint a magasabb hiány, illetve adósságok teljesen elfogadhatók,

feltéve, ha a kormányzatok megfelelő tudatossággal hajtják végre költekezésüket. Az MMT tehát lényegében azt mondja, hogy a monetáris és fiskális politikák közötti együttműködés előnyös lehet, hiszen a jegybanki eszközvásárlási műveletek és az alacsony kamatkörnyezet kedvezően hat a költségvetési hiány fenntarthatóságára.

A kormányzat tehát tulajdonképpen úgy képes növelni a kiadásokat, hogy mellette nem szükséges adókat emelnie, illetve a jövőbeli kamatokon sem kell aggódnia.

A jegybankok által birtokolt adósságállomány folyamatosan nő

Szembetűnő ugyanakkor a jegybankok által birtokolt kormányzati adósságállomány növekvő mértéke. Természetesen a jegybankok többnyire mereven ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy valójában a jegybanki műveletek továbbra is monetáris célokat szolgálnak, s nem monetáris finanszírozás történik. 

1. ábra

Forrás: IMF, ECB

Ennek egy magyarázata, hogy a szorosabb fiskális-monetáris koordináció egyúttal a jegybanki függetlenség gyengülését is maga után vonja. A központi bankoknak azonban mindent meg kell tenniük azért, hogy a gazdasági szereplők bizalma ne rendüljön meg az intézményükben.

Az MMT-t elutasító jegybanki kommunikáció tehát egyben a hitelesség megőrzését is támogatni igyekszik.

Ez különösen fontos a jelenlegi környezetben, ahol a jegybankok minden erőfeszítésük ellenére is csak korlátozottan képesek az inflációs mandátumuk teljesítésére, illetve amikor a nullás kamatkörnyezet révén korlátozott jegybankok fiskális dominanciával találják magukat szemben.

Kormányzati oldalról ugyanakkor az egyik legkedvezőbb alternatívát kínálja a monetáris finanszírozás. Ekkor ugyanis a kormányzat a kötvényei után fizetendő kamatot az adósságot finanszírozó jegybank számára köteles kifizetni. A központi bank ugyanakkor (nyeresége egy részeként, bizonyos feltételek mellett) visszajuttathatja ezt a kamatbevételt a kormányzat számára. Mindez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy

a jegybanki kötvényvásárlások következtében a kormányzatnak de facto nem kell többé kamatot fizetnie ezen adósságok után.

Vagyis, az adósságcsökkentéshez hasonló folyamatok játszódnak le. Technikailag pedig olyan, mintha valójában nem is létezne az adósság. Hasonlóan, ha a központi bank eltörölné az adósságot, akkor tulajdonképpen csak a kamatfizetés körforgása szűnne meg. (Mindez ugyanakkor csak abban az esetben érvényesül, ha a központi bank lejáratig tartaná az adósságot.)

Az MMT sikerének kulcsa a kormányzati szakértelem

A korlátlan pénznyomtatás, a monetáris finanszírozás és egyúttal

az MMT legnagyobb kritikája, hogy inflációs veszéllyel jár.

Stephanie Kelton, az MMT fő képviselője azonban több ívben hangsúlyozta, hogy valójában nincs még egy olyan elmélet, amely annyira komolyan venné az inflációt, mint az MMT. A kormányzati költekezések korlátja az inflációs nyomás megjelenése.

Mindaddig, amíg a gazdaságok alulteljesítenek, és a termelőkapacitásuk alatt működnek, addig a kormányzatok biztonságosan adósodhatnak el,

illetve a központi bank is biztonságosan monetizálhatja az adósságot. Mindez azonban szigorúan csak addig történhet, amíg az addicionális, kormányzati ösztönzők általi költekezés felül nem múlja a gazdaság kapacitását. Ez az a pont, amikor megjelenik az inflációs nyomás. Emellett, természetesen kulcskérdés, hogy a kormányzat képes-e megfelelő döntéseket hozni, és megfelelően felmérni az inflációs veszélyeket. Az MMT keretében tehát az állam vs. piac kérdésben valamivel nagyobb hatalmat adunk az állam számára. Ebben a kontextusban pedig

az MMT sikeressége azon áll vagy bukik, hogy vajon a kormányzati szereplők képesek-e a közösség és a gazdaság számára legkedvezőbb döntéseket meghozni.

Egy szakértői kormányzat jó eséllyel igen, ám a magánszektor szereplőihez hasonlóan, a politikusok is sok esetben önérdekkövetőek, illetve korlátos információkkal rendelkeznek. A kormányzati kudarcok széles dimenziójával kell tehát számolnunk, mely az elmélet tankönyvi összefüggéseinek sikeres gyakorlati megvalósulásának gátja lehet.

A negatív történelmi tapasztalatok nem az MMT kudarcát jelentik

Ami a fiskális és monetáris politikák közötti szorosabb koordináció aggodalmait illeti, a történelemben számos negatív eseménynek lehettünk már szemtanúi. Mindez ugyanakkor ismételten nem jelenti az MMT kudarcát, habár kitűnően rávilágítanak az elmélet korlátjaira. Itt említhetőek meg

a monetizálás csapdájába esett latin-amerikai országok, ahol a felelőtlen költekezés egyes esetekben hiperinfláció kialakulásához vezetett.

A jegybankok függetlenségének gyengülésének negatív következményeit jól illusztrálja Törökország példája is, ahol szintén a száguldó infláció az egyik fő kihívás.

Megjegyzendő azonban, hogy ezen országok esetében a kedvezőtlen kimenetelekhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy populista rezsim volt jelen, ahol a politikai érdek, és az opportunista magatartás a szélsőséges kimeneteleket valószínűségét nagymértékben befolyásolta. A fejlett országok jegybanki és kormányzati tevékenysége egyelőre távol áll a hasonló magatartástól, ennélfogva a hasonló veszélyek is jó eséllyel elkerülhetőek.

Az MMT tesztüzemmódja egyelőre működik

Amennyiben az elmúlt évek gazdaságpolitikájára az MMT tesztüzemmódjaként tekintünk, egyelőre sikeresnek látszik. Szemben a 2008-as válságkezelés első fázisával, ahol a deficitek egyértelmű elutasítottsága volt jelen, s mindez hátráltatta a kilábalást, most sokkal gyorsabb helyreállási folyamattal állunk szemben.

Az inflációs nyomás ugyan megjelent, de az elsősorban a kínálat oldali hatásoknak tudható be, s kevésbé az elmúlt bő évtized, elsősorban pénzpiacokon lecsapódó jegybanki pénznyomtatási tevékenységének.

A gazdaságok azonban egyre közelebb kerülnek a potenciális szintjükhöz, vagyis az inflációs folyamatok már megkövetelik az óvatos kormányzati pénzköltéseket.

Hasonlóan, a háztartások számára közvetlenül jutatott pénzösszegek is óvatosan kezelendők.

Jegybanki oldalról fontos, hogy műveleteik továbbra se a fiskális fenntarthatóság érdekében valósuljanak meg. Ebben az esetben ugyanis az inflációs várakozások horgonyozatlanok lesznek. Vagyis, a kínálat oldali gyengeségek, illetve a háborús események által egyre nehezebben kezelhető inflációs folyamatok még inkább kezelhetetlenné válnak. Ha pedig a jegybankok az inflációs céljaik érdekében jelentős kamatemelésre kényszerülnek, az az adósságterhek jelentős megugrásához vezet. Megszűnne tehát a cikk elején említett támogató jegybanki környezet, és ezzel az adósságfenntarthatóság is veszélybe kerülne. A gazdaság adóztatáson keresztüli hűtése, mely szintén az MMT egy eszközeként tartható számon, ismét magában hordozza annak a veszélyét, hogy a nem megfelelően megalkotott adópolitika kedvezőtlen növekedési és szerkezeti hatásokkal jár. Az MMT tehát működhet, azonban mindenképp megkövetelt a kormányzatok és jegybankok körültekintő és összehangolt tevékenysége. Ellenkező esetben súlyos gazdasági és társadalmi árat kell fizetni a negatív következmények miatt. 

Címlap: MTI/EPA.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés