Gátlástalan spekuláns szupercégek nyerészkedése hozhat elképzelhetetlen inflációt – magyar gombatermesztő a Makronómnak

2022. január 25. 15:54
Baj van a világgazdaságban. Az elszabadult energiaárak számos vállalkozást a padlóra küldhetnek, ami dominóhatást indíthat el – véli Mutsy Árpád. A gombatermesztéssel foglalkozó Bio-Fungi Kft. tulajdonosa úgy látja, a szemünk előtt bontakozik ki egy új válság, amely a 2008-asnál is pusztítóbb lesz, miközben számos piaci szereplő gátlástalanul kihasználja a gázár ötszáz százalékos drágulását. 40-50 százalékos infláció is elképzelhető, kivéve, ha az állam gyorsan és hatékonyan avatkozik be. A cégvezető olyan véleményt is hallott, hogy a most kibontakozó válság tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy a világban tapasztalható túlfogyasztást visszavágja. A Makronóm interjúja.
Kovács Dániel interjúja a Makronómon Mutsy Árpáddal, a Bio-Fungi Kft. tulajdonosával.

Naponta jönnek a hírek, hogy energiaválság van. A lakosságot védik a rögzített árak, de mi a helyzet a magyar cégekkel?

Az elektromos áramhoz 300-350 százalékkal drágábban jutunk hozzá, mint egy évvel korábban, a gázár ennél is durvábban, 5-600 százalékkal emelkedett.

A gombatermesztés energiaigényesnek számít? Mennyire viselik meg a Bio-Fungit a magas árak?

Sajnos elég sok energiára van szükségünk. Egyrészt a termesztéshez használt komposztot folyamatosan mozgatnunk kell futószalagokkal, ehhez sok gázolajra és áramra van szükség. Számításaink szerint egy tonna komposzt előállításához nagyjából 135 145 kW áramot használunk fel. Maga a gombatermesztés pedig gázt igényel, mivel teljesen zárt, klimatizált térben történik, amit fűteni kell. Nekünk nagyon rosszul jött ez a drágulás, de katasztrófa ez mindenki számára. Most úgy érzem, hogy mindannyian csukott szemmel futunk előle a síneken, miközben szemből közeledik egy vonat, ami el fog ütni, és hátulról is érkezik egy, amely még össze is fog préselni.

Minden vállalkozást közvetve vagy közvetlenül érint ez az energetikai válság, ha máshogy nem is, alapanyagokat muszáj vásárolni.

Ezek húsz-negyven százalékkal drágultak meg, sőt egyre több termékből van hiány. Ez mind árfelhajtó tényező, amit a cégek kénytelenek legalább részben áthárítani, különben jöhet a csőd. Vagy jönnek a tömeges leállások, a termelés felfüggesztése.

Persze az is jól látható, hogy a bezárások mögött nem ritkán nyerészkedés áll.

 Hogyan lehet a leállásból hasznot húzni?

Hollandiai példa, hogy a nagy üvegházi termelők, akik egy vagy több évre előre vásárolnak maguknak gázt, méghozzá jelentős mennyiségben, akár több millió köbmétert is, most elkezdtek matekozni. És sokuknál az jött ki, hogy bevétel szempontjából jobban járnak, ha bezárják a boltot, szélnek eresztik az alkalmazottaikat és értékesítik a felhalmozott készleteiket. Így többet keresnek, mintha dolgoznának, hiszen

ötszáz százalékkal magasabb áron tudják adni a gázt, mint amennyiért vették – élek a gyanúperrel, hogy számos műtrágyagyártó leállása mögött is ilyen megfontolások állnak.

Persze ez a nyerészkedés hosszú távon megbosszulja magát, az a műtrágya nagyon fog hiányozni azoknak, akik az élelmiszeripar ellátási láncaiban vannak, és nem engedhetik meg maguknak, hogy leálljanak. Egy ilyen felfokozott helyzetben szerencsésebb lenne, ha mindenki hátralépne egyet és végiggondolná, mi is történik a világban. 

Mi lesz ennek a vége? Jön egy, a 2008-ashoz hasonló globális válság?

Így van, a dominó effektus el fogja taposni a termelőket, aztán akadozni kezd az élelmiszerellátás, és a sort hosszan lehetne folytatni, az árak pedig elszabadulnak,

negyven-ötven százalékos drágulás jöhet, amit a lakosságnak még felfogni is nehéz. 

Az 1929-es nagy gazdasági válság és a világháborúk hoztak már hatalmas inflációt, de 1945 után nagyjából konszolidálódott a helyzet. Válságok voltak azóta is, drágulás is, ilyen mértékű kilengések viszont már nem. Most, úgy gondolom, hogy a 2008-as válságnál is rosszabb lesz a helyzet. 

Ekkora gázhiány lépett fel?

Itt lesz érdekes a történet, ugyanis egetverő gázhiány nincs, nincsen két-három-négyszáz százalékos keresletnövekedés. Persze vannak a rendes piaci folyamatokon kívül is befolyásoló tényezők, például orosz érdekek vagy az Európai Uniós Kibocsátás-kereskedelmi Rendszer, de

nem hinném, hogy a Gazprom verte volna fel ennyire az árakat és a széndioxid-kvóta sem annyira kritikus még, de ha jobban belegondolunk, a koronavírus sem borította fel annyira a világot, hogy mindezt igazolja.

Szokták még emlegetni a németországi atomreaktor bezárásokat is, csak nem tudom, milyen alapon, elvégre az egy évtizedes folyamat, nem tegnap találták ki.

Ha a gazdaság normálisan működik, akkor szalad fel valaminek az ára, ha hirtelen megnő iránta az igény és emögött van fizetőképes kereslet. A legnagyobb baj most szerintem az, hogy elhitetjük magunkkal, hogy van fizetőképes kereslet. Nincsen, és emiatt előbb-utóbb beüt a baj, valaki nem tudja majd kiegyenlíteni a számlát,

a dominók elkezdenek dőlni, a sokkhatás pedig nagyobb lesz, mint tizenhárom éve.

Ha nem az oroszok, akkor kik mozgatják az árfolyamokat?

A gázpiacon a termelők és a fogyasztók között számos szereplő mozog, közvetítők, traderek, az értékesítés gyakran soklépcsős folyamat, ezeknek a manipulatív lépései kihatnak a normál piaci folyamatokra is. A gáztőzsdéken szabályozatlan a helyzet, vannak olyan szupervállalkozások, monopóliumok, amelyek negatív folyamatokat generálnak.

A megoldás az lenne, hogy a spekulációt kivezetik a piacról, akár állami beavatkozással is.

Ehelyett most mindenki vészforgatókönyveket próbál kitalálni, de leginkább várja a csodát.

Menthető még a helyzet? Meddig bírják el a gazdasági szereplők ezeket az őrült árakat? 

Menthető, mivel az energiaárak növekedése mögött nem áll gazdasági szükségszerűség, akár a megfelelő állami beavatkozásokkal is le lehetne hűteni a drágulást, ami pozitív üzenetet küldene a gazdaságnak. A rendszerben vannak még tartalékok, talpon vannak még a vállalatok, amelyek tudnak termelni, így

benne van a pakliban a gyors helyreállás lehetősége is.

A vállalkozások egy öt-tíz, legfeljebb tizenöt százalékos áremelkedést el tudnak viselni.

De a kilábaláshoz gyors beavatkozásra van szükség.

A világgazdaságban minden tekintetben óriási az egymásrautaltság, minden mindennel összefügg. Ha nincs rakodómunkás, aki kipakolja a konténert San Franciscóban, akkor azt nem tudják visszavinni Kínába, hiány lép fel, és máris drágul a szállítás. Vagy visszatérve az energiaárakhoz, ezek az Egyesült Államokban és Kanadában is emelkedtek ugyan, de közel sem olyan irgalmatlan mértékben, mint Európában. Ennek hatására

máris vannak olyan cégek, amelyek a gyártást elkezdték átköltöztetni a tengerentúlra, hogy kihasználják a relatíve olcsó energiát.

Belegondolni is rossz, mi lenne, ha a vállalkozások tömegesen mozdulnának meg és sorban szűnnének meg nálunk a munkahelyek. Az ilyen jellegű sokkhatásokat jó lenne elkerülni. Kering egy olyan elképzelés, hogy

a most kibontakozó válság tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy a világban tapasztalható túlfogyasztást visszavágja.

Ha így is van, azzal nagyobb kár keletkezik, mint amennyi előnye lenne, és nem csak a vállalkozások járnak rosszul, ez a fogyasztóknak is óriási károkat fog okozni.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés