Reméljük, hogy nem fullad le a német gazdaság, de arra is fel kell készülnünk

2021. december 20. 16:19
Németország, amely az euro-zóna motorja, évtizedeken át az exportra alapozott. Ha baj volt Európával, akkor a német gazdaság belehúzott. Sok válságot átélt, és mindig tudott alkalmazkodni. Most viszont annyi kihívással szembesül, hogy nem lesz elég az alkalmazkodás, egy komoly megújulásra volna szüksége, mint ahogy egész Európa gazdaságának.
Matus Tibor írása.

Gyülekező felhők

A tavaszi jóslatok még azt vetítették előre, hogy a német gazdaság 3,7 százalékkal fog nőni 2021-ben. Az őszi predikciók már csak 2,4 százalékról beszélnek. Nem a számmal van baj, hanem magával a gazdaság pályájával.  

A német gazdaság számára kulcsfontosságú autóipar még nagyon messze van 2019 számaitól, és a 2021-es év is rosszabb lesz, mint 2020, ami a mélypontot jelentette.

Még Olaszország ipara is jobban ki tudott lábalni a járvány okozta válságból. Pedig a 2008-as válság után, Németország 2011-re meg tudta újítani az iparát szemben az olaszokkal, viszont a járvány utáni német ipar helyzete, csak nem akar javulni.

Persze a gondok még a járvány előtti időszakra nyúlnak vissza. 2017 volt a csúcsév, azóta a német ipar stagnál. Sokan ezt annak tudják be, hogy a német munkahelyek 30 százaléka a külföldi kereslettől függ, szemben az USA-val, ahol csak a munkahelyek 8 százaléka.

Németország nem először van válságban. Legutóbb húsz éve küszködött, akkor Európa beteg emberének tartották gazdaságát.

Akkor reformokkal, illetve a kelet-európai olcsó munkaerő bekapcsolásával fel tudta pörgetni a gazdaságát, és 2003 után egy ideig a világ vezető exportőrévé vált.

A járvány sok mindent eltakart

A német ipari teljesítmény 2021-ben 9 százalékkal alacsonyabb, mint volt 2015-ben. Ugyanebben az időszakban az eurozóna ipari teljesítménye 2 százalékkal, sőt az olaszoké 5 százalékkal növekedni tudott. Igaz nekik volt honnan.

A német növekedést Kína húzta, de minden megváltozott, mikor az USA kereskedelmi háborút indított, hogy védje a saját gazdaságát. Németország erre reagált azzal, hogy közelebb vitte a termelését a piacokhoz, Kínába, Indiába, sőt Amerikába is, ami azt jelenti, hogy Németországban csökkentette a termelést. A járvány tovább nehezítette a helyzetet. A globális ellátási láncok zavarai, az emelkedő nyersanyagárak és a munkaerőhiány mind letükröződött, amit még megfejelt a chiphiány, és amit most követ még a magnéziumhiány.

Novemberben sem javult a helyzet. A háromnegyed éves GDP adatok csalódást keltettek, és 2021 májusa óta a fogyasztói bizalom is a leggyengébb. Az üzleti hangulat is rosszabb a vártnál, és ötödik hónapja a vártnál gyengébbnek mérték. A szolgáltatási szektor jobban teljesít, de ez csak sovány vigasz az ipari mamutnak.

Rohamtempóban folyik az autóipar átállítása az elektromosokra, arról viszont kevesen beszélnek, hogy az elektromos autókhoz jóval kevesebb alkatrész kell, mint a robbanómotorokhoz. Azaz kevesebb munkaerőre is lesz szükség. A német autógyártásban 800 ezren dolgoznak, 5 százalékát adja a német GDP-nek és a német autók háromnegyede exportra megy.   

A döcögő átállás

Az átállás sem megy egyszerűen. A VW jelenleg a második legnagyobb autógyár a világon, sőt 2016-2017-ben az első volt. Akkor vágtak neki az elektromos autó elkészítésének. Öt év, 50 milliárd euró, és nem sikerült lenyomni a Teslát, sőt a német vonalon is megelőzi őket a BMW i3-as.

Az elektromosnál szerették volna megismételni a VW Golf sikerét. A családi, a tömegeknek elérhető autót. Egyelőre viszont úgy tűnik a mini autóknak, vagy a drága felsőkategóriásoknak van még itt az ideje az elektromosoknál.

A modell sem úgy viselkedett, mint ahogy elvárták volna. Ment, tért és meg is állt, de az ígért újdonságokat vagy nem építették bele az autóba, vagy nem működtek. Az autó bemutatását is halasztották fél évvel, várni kellett az új software-re, és vissza kellett vinni a szervizbe. A tanulság az, hogy az elektromos autók már inkább szólnak a számítástechnikáról. A VW ID.3-as már sokat behozott a versenytársakhoz képest, de még sok munkája lesz a VW-nek, hogy a vezető autógyártók között maradhasson.

Kína stratégiát vált

Eddigi kínai-német együttműködés segített abban, hogy Kína a világ második legnagyobb gazdaságává váljon, és a németek lehessenek a világ legnagyobb exportőrei. A németek akkor is fejlődni tudtak, mikor az USA a gyártási kapacitásait Kínába vitte. Majd Kína átvette a németek helyét az exportőrök rangsorában, sőt a németek a harmadik helyre szorultak.

A németek szállították a gépeket, amivel Kína termelni tudott. Öt évvel ezelőtt viszont a Kínába tartó német export stagnálni kezdett, majd csökkenni. Idén nyáron 11 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel ezelőtt.

A német cégeknek megengedte Kína, hogy szállítsa a gyártósorokat, a robotokat, és ma már maga gyártja azokat.

A gondok nem a járvánnyal kezdődtek. A kínai gazdaság visszapattant, a németek pedig nem tudják úgy regenerálni a gazdaságukat, mint 2008-as válság után.

Meglepte Európát, hogy a kínai vállalatok versenyképesebbek, és aláígérnek az áraknak, szinte minden iparágban.

Kína ki is nyilvánítja, hogy a német technológiára akkor van szüksége, ha meg tudja őrizni a technológiai előnyét. Ez azzal is jár, hogy míg Kína halad előre, a németek stagnálnak.

Nehéz feladat az új kormány előtt

A helyzet nem rózsás, és a német ipar már az energiaválság előtt is az EU-átlagárhoz képest 50 százalékkal drágábban jutott az energiához, és továbbra sem tettek le a gyors energetikai átállásról. Magasak a bérköltségek, és az elmúlt öt évben óriásit nőttek a bürokratikus terhek.

Hiányzik a munkaerő, tehát jobban meg kell őket fizetni. Vannak vállalatok, amelyek prémiumot adnak annak a saját alkalmazottjuknak, ha új munkaerőt hoznak.

Az új német kormány ritka kihívások előtt áll. Vagy kihúzza a gazdaságot a stagnációból, vagy megvárja, míg összeomlik a jelenlegi gazdasági modell. Ha nem vág bele a strukturális változtatásokba, akkor a német gazdaság a perifériára szorul és helyét átveszi Kína.

Mit léphet Közép-Kelet-Európa?

Közép-Kelet-Európa gazdaságai csak szurkolhatnak, hogy ez sikeredjen a németeknek, hiszen gazdaságaink abnormális módon kötődnek Németországra.

Mondjuk, hogy a V4 országainak gazdasági kapcsolatai immár erősebbek Németországgal, mint a franciáké, azonban ennek meg lehet a hátulütője. Mind a négy ország gazdasága erősen kötődik a németekhez, és mind a négy erőteljesen exportorientált. A lengyelek egy fokkal kevésbé, de ezt az ország nagysága miatt tudják megengedni. A legveszélyesebb helyzetben talán Szlovákia van, hiszen a kis ország exportja felülmúlja a GDP-je 90 százalékát, és igencsak az autóiparra koncentrált eddig. Magyarországnak és Csehországnak is magas az exportkitettsége, viszont komplexebb gazdaságnak minősítik mindkettőjüket.

Mindhárom kisebb V4 országban erőteljes az autóipar, ami enyhe eltérésekkel, nagyrészt a német gazdaságra kötődik, azaz függ a német export sikerességétől.

Szlovákia, eurozóna tagként még jobban érzékeli, hogy gazdaságának fejlődése, számai szinte tükrözik a németét, mind az esést, mind a növekedést. A cseheké is, hiszen nekik is rendkívül szorosak a kapcsolataik. Lengyelországnak a komoly belső piaca segít, Magyarországnak pedig talán a nyitás a világ más részei felé, és egy más felfogású, patrióta gazdaságpolitika.

Lehet nem szeretni a németeket, de látni kell, hogy ezekben az országokban a német vállalatok jelentős munkaadók és jelentős adófizetők. A függés tehát jelentős, és a német ipar további lejtmenete a V4 országaira is kellemetlenül hatna.

Az 1998 – 2003-as időszakban a német gazdaságról, mint Európa beteg emberéről értekeztek. A gazdasága stagnált, a munkanélküliség 10 százalék fölé nőtt és a belső kereslet is gyenge volt. Gerhard Schröder kormánya, 2003-ban drasztikusan csökkentette a szociális kiadásokat, csökkentette a magánszemélyek és társaságok adóterheit, megnyirbálta a szakszervezeteket, és megkönnyítette a félmunkaidős vagy ideiglenes munkavállalását a munkanélkülieknek.

Sokan ennek tulajdonítják Németország eddigi sikereit, amibe a Schröder kormánya bele is bukott. De látni kell azt is, hogy ebben az időben indultak el a vállalataik zöme a térségünk felé, kihasználva az itt lévő olcsó, de képzett munkaerőt. Mi pedig abban a helyzetben, örömmel fogadtuk őket, sőt kormányaink küzdöttek minden befektetésért.

A helyzet tehát adott, és érdekeltek vagyunk abban, hogy a német gazdaság ne omoljon össze. Szorítunk nekik, mert érdekeltek vagyunk a további hasznos együttműködésben, viszont egy előrelátó gazdaságpolitika, az ilyen jelek feltűnésekor más vasakat is elkezdi melegíteni a tűzben.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés