Gyilkos barbi babának nevezték, de kiáll a vadászok mellett a vadásznő

2021. december 17. 12:50
Írta: Fekete Kíra
„Olyanokat vágtak a fejemhez, hogy gyilkos barbi baba vagyok és gyilkosokat nevelek” – emlékszik vissza Lipp Adrienn, hogy milyen vádak érték öt évvel ezelőtt, miután egy rádióműsorban beszélt a vadász életmódjáról. Az őt rágalmazó szélsőséges „állatvédőket” a bíróság elé citálta és háromévnyi pereskedés várt rá. Szilárdan állítja, hogy a vadászat valójában aktív természetvédelem, ő is fiaival nap mint nap az erdőket járja, élelmet és vizet visz az állatoknak. A vidéki vadász életmódról, életfilozófiájáról és a per végkimeneteléről is beszélt a Makronómnak.

Kitört a szerény körülmények közül az úrkúti lány, hogy felnőttként nagybirtokosként éljen a szülőfalujában

Lipp Adrienn szerény körülmények között nőtt fel úrkúti otthonában. Kemény tanulás árán tanári és újságíró-műsorvezetői végzettséget szerzett, viszont inkább egy budapesti multicégnél helyezkedett el, ahol biztosításokat értékesített. Itt már szépen keresett, de nem érezte úgy, hogy ez az ő útja – mindig is visszavágyott a gyökereihez. A második fia születésével döntött úgy, hogy hallgat a megérzéseire és otthagyja a multivilágot. Férjével és gyerekeivel azóta is egy bakonyi kisfaluban, Úrkúton élnek egy erdőszéli birtokon. Elmondása szerint egyáltalán nem hiányolja a nagyvárosi életet.

Reggelente megeteti a lovait és kiengedi őket a kecskékkel és birkákkal együtt a vadasparkjuk legelőjére.

„Édesanyaként ez sokkal szebb életforma, és a gyereknevelés szempontjából pedig hatalmas ajándék, hogy itt nőhetnek fel ebben a környezetben, nem a napi stresszben, hanem egy sokkal nyugodtabb, természetközeli közegben” – véli a nagyvárosi értékesítőből lett vidéki családanya. A vadászat iránti szerelme 15 évvel ezelőtt lobbant lángra, amikor vadászmester férje először vitte magával egy magaslesre. Saját bevallása szerint számára a vadászat nem az állatok elejtéséről szól, hanem a természet harmóniájának fenntartásáról.  

Kétkedve fogadták a férfiak, de így is felküzdötte magát a vadásztársadalom csúcsára

Meg kellett küzdenie az elismerésért, nőként nehezebben fogadta be a főleg férfiakból álló társaság. 

„Amikor először megláttak, azt gondolták, hogy ki ez a cicababa? 

A férjem megtanította nekem a vadászat írott és íratlan szabályait és bizonyítottam, hogy a férfiak közt is megállom a helyem” – mesélt a kihívásokkal teli kezdetekről. Ma már 14 éve vadászik, és minden vadászeseményen jelen van. Magát végletesen maximalistának tartja, amit elkezd, abban a legjobb akar lenni. A Nemzetközi Szafari Klub magyar tagozatának négy évig töltötte be média- és külkapcsolatokért felelős alelnöki posztját.

A vadászat a New York Times címlapjára és az amerikai filmvásznakra repítette

A Safari Club magyarországi tagozatának alelnökeként

Las Vegasban találkozott J. Alain Smith világhírű vadásszal és bestselleríróval, aki beleírta az akkor készülő könyvébe, majd amerikai filmet is forgattak Lipp Adrienn főszereplésével.

Az íróval közösen kitalálták, hogy a könyvből és a filmből származó jogdíjbevételeket teljes egészében veszélyeztetett vadfajok megmentésére, illetve fiatalok sorsának javítására, taníttatására adományozzák. Így is tettek. Erre figyelt fel a New York Times világlap, amely a címlapjára tűzte a vadásznőt.

A szájbertérben már őt akarták levadászni

A vezetői pozíció felelősséggel jár, ezért a vadásznő gyakran kiáll a maga és vadásztársai becsületéért. Erre 2016-ban került sor, amikor Bochkor Gáborral beszélgetett a Music FM rádióműsorában az Amerikában nagy sikert elért vadászfilmről, amelynek a főszereplőjét alakította. „Állatvédők” egy szélsőséges csoportja is felfigyelt a beszélgetésre, próbálták darabokra cincálni a vadásznőt.

„Olyanokat vágtak a fejemhez, hogy gyilkos barbi baba vagyok és gyilkosokat nevelek.

Nem lehetett értelmes beszélgetést folytatni velük, csak gyűlölködtek” – emlékszik vissza. Nem hagyta szó nélkül a rágalmazást – mivel a szélsőséges állatvédők nem hallgatták meg az érveit, inkább a bírósághoz fordult igazságért. „Polgári pert indítottam az összes ember ellen, aki ócsárolt engem a közösségi oldalakon – mindenkit odacitáltam a vádlottak padjára” – mesélte, majd folytatta: „Tulajdonképp azt sem tudták, hogy mihez szólnak hozzá,

a pert megnyertem, amelynek a legvégén mindenki bocsánatot kért tőlem”.

A per utóhatásaként a több mint tízezer főt számláló „Vadászatra nincs szükség” Facebook oldal is törlésre került. „Én magamra vettem a céltábla szerepét, és kemény három év várt rám a bíróságon, de presztízsértékű pert nyert így a vadásztársadalom” – meséli büszkén.

Lipp Adrienn és családja számára a vadászat életforma.

„A vadászat aktív természetvédelem”

– vallja. „Rengeteg időt töltünk az erdőn, lajtos kocsival vizet viszünk ki, dagonyákat töltünk fel, ásványi sókat rakunk ki, silóval cukorrépával töltjük fel az etetőket a téli időszakban – ez aktív természetvédelem – meséli.

Szívügye a hátrányos helyzetű gyermekek támogatása 

Nem csak a Diana nyeregben című önéletrajzi könyvének eladásából származó bevétellel segíti a hátrányos helyzetű gyerekeket, de a saját farmján is vendégül látja őket, élményekkel és tudással ajándékozza meg a fiatalokat. „A fő tevékenységem, hogy évente ezer gyereket látok vendégül a birtokunkon.

Állami gondozottaknak tartok ingyenes előadásokat és megmutatom, hogyan etetjük, gondozzuk az állatokat. Lóháton terelem nekik a dámszarvasokat, szalmabálákon ugrálunk és szecskavágóval csalánt aprítunk a kacsáknak, libáknak.

Több mint 170 állat van az udvarunkban. Imádják a gyerekek. Szinte egész évben teltházunk van” – mesél a legnagyobb szenvedélyéről, a hátrányos helyzetű gyerekek támogatásáról. Hozzáfűzi, hogy eredetileg német nyelvtanár a végzettsége, tehát szakmailag is felkészült a gyerekek oktatására, habár a birtokán inkább természetismeretet ad át. Mindemellett óvodákban, iskolákban és egyetemeken tart interaktív előadásokat a természetközeli életmódról.

Piros Ferrarival szerez örömöt a gyerekeknek

Az állatok többnyire beolvadnak a természetbe, alig észrevehetők, nem így a tűzpiros Ferrari a vadásznő udvarában. Rá is kérdeztünk, hogy milyen szerepet szolgál a sportautó.

„A Ferrari onnan jött, hogy nőként meg szerettem volna mutatni, hogy egy nő is képes megkeresni egy Ferrari árát.

A másik pedig, hogy szerettem volna élményt adni a gyerekeknek. Szerveztem több sportautó-találkozót is az istállónk elé. Meghívtam a közeli nevelőotthonból a hátrányos helyzetű gyerekeket és nekik szereztünk örömöt” – válaszolta.

A mai gyerekeknek több természetre lenne szüksége

„A modern világ problémájának látom, hogy a gyerekek eltávolodtak a természettől, egész nap a monitorok előtt ülnek, a számítógépek bűvöletében élnek. Ez nagyon rossz irány. Ahogy a gyerekek ideérnek a vadászvillába, egyből lerakatom velük a mobiltelefonjaikat, mert óriási szükség van erre. Őrületes mókuskerékben élnek már a fiatalok is” – véli. A 17 és 12 éves fiait is eszerint neveli, reggelente hátizsákkal vágnak neki az erdőnek és kint tevékenykednek. „Úgy kell elképzelni, hogy a fenyveserdőben építünk kisházat és ott alszunk nyáron. Most hétvégén a legelőre kihajtott húsmarhákat tereltük vissza az istállóba.

Ez az igazi falusi gyerekkor, ennek köszönhetően merőben eltér a gyermekeim értékrendje a ma divatosnak számítótól” 

– avatta be lapunkat.

Elajándékozta a Prada-t meg a Gucci-t, hogy ismeretleneknek szerezzen örömöt

Lapunknak azt is elárulta, hogy sokan nem értik, miért segít ingyen, viszonzás nélkül. „13-14 éves koromig nem volt saját szép ruhám, mindig mások levetett ruháit hordtam. Éppen ezért is örömet okoz, ha másoknak segíthetek” – magyarázza, majd folytatja, „Két évvel ezelőtt elindítottam egy akciót, amelynek keretében 3000 ruhámat, cipőmet, táskámat elajándékoztam. Az ország minden részéről jöhettek hozzám. Polgárőrök terelték a forgalmat, olyan nagy volt az érdeklődés. A fiaimmal a ruhákat kipakoltuk a teraszra és mindenki választhatott. 

Érdekes látvány volt, amikor a tüneményes nénikéket megláttam a Chanel bundámban és a Prada cipőmben, vállukon a Gucci táskámmal.

Annyira jó érzés volt látni, hogy boldogok”.

Ruhaosztás Lipp Adrienn birtokán

A vadászat mellett vállalkozik is

Lipp Adrienn fő tevékenysége az ingatlanfejlesztés és bérbeadás Balatonfüreden és Budapesten. Ezt építette ki az elmúlt öt évben. Mindemellett Úrkúton húsmarhákat tenyészt és szántóföldi növényeket termeszt férjével és fiaival. Az agrárvilágban fővédnökként tevékenykedik. Mindemellett egy világmárkának a nagykövete – angolul és németül tart üzletmegnyitókat a világ számos pontján.

Megkérdeztük a vadásznőt, hogy el tudná-e képzelni, hogy külföldön éljen a továbbiakban, amire ő azt válaszolta, hogy abszolút nem. „Nem hiába forgattuk Úrkúton az amerikai filmemet, én ebben a környezetben vagyok saját magam, itt vagyok hiteles” – zárta gondolatait.

Fotók: Földházi Árpád (Mandiner), Lipp Adrienn 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 152 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az az igazság, hogy így korrekt. A vadászat másik oldala, amikor egy fűtött vadászles előtt figyel egy vadetető. Amikor jön az úri, fizető vadász, főbe lőheti az odaszoktatott vadakat, majd hazamehet. Ilyet lehet látni pl. a Mátrában.

Ha valaki napi X órát tölt az erdőben, és csúcsragadozóként többek között a vadállományt is karban tartja, az munka. Semjén pl. nem így vadászik.

Van a nőben egy nagy adag bizonyítási kényszer. Ilyen emberek is kellenek, ha sikerül az
energiákat a köz javára működtetni. A piros Ferrarit mikor ajándékozza el? Előtte szóljon :-)

50 éve a vadászatból csaknem ugyanannyi keményvaluta folyt be, mint a mezőgazdasági exportból.
Ma is így van.
Ezért volt fontos a semjénkiállítás is.

Igen, viszont a nagytestű növényevő állatoknak Magyarországon nincsen természetes ellensége, vagyis ha nem vadásznák őket, ezzel csökkentve az egyedszámot, akkor túlszaporodnának és ez nem lenne jó senkinek. Sem maguknak az állatoknak, sem a természetnek.

Egy nagyszerű, sikeres ember, volt bátorsága szembeúszni az árral, időnként megmutatni, h. bárhol sikeres, mert szép, okos, és tud bánni az erejével és a sorsával. Legtöbbünknek szerényebb pályák adódnak, de kell ilyen is, és ahogy viseli, az imponáló.

A gyerekeinek biztosan ez, az erdő széle, volt a legjobb választás.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés