Márki-Zayt futóbolondnak nevezte, a Momentumtól elhatárolódott, a kormányt megdicsérte Oszkó Péter

2021. október 21. 13:57

Írta: Rádi Balázs
A Bajnai kormány volt pénzügyminisztere bőségesen öntötte a savat az ellenzéki miniszterelnök-jelöltre, de a maró anyagból korábban jutott a Momentumnak is, miközben a kormány még dicséretet is kapott.

Futóbolondot tettek meg az ellenzéki megújulás kulcsfigurájának Márki-Zay képében

Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere éles kritikát fogalmazott meg Márki-Zay Péterrel szemben a miniszterelnök-jelölt karaktergyilkolásáról szóló Facebook-poszt alatt, amit Kósa András, a Népszava újságírója rakott ki. Oszkó így öntötte a savat a politikusra: 

„Személy szerint ráadásul azok után, hogy 2009-ben én magam csaptam agyon mindenkit, aki sanda szándékkal közelített a közpénzek felé, majd 2010-től évekig hallgathattam Budai Gyula rágalmait és az ügyészség vegzálásait, akik minden egyes általam aláírt papírt egyenként nyálaztak végig, amíg belátták, hogy nincs mivel támadniuk,

felháborítónak tartom, hogy ennek a futóbolondnak az elmaradt elszámoltatásról szóló alantas rágalmai folyamatosan megjelenhetnek és annak még bárki nyilvánosságot ad.

Az ellenzéki oldal politikai minőségére nézve kínos, hogy ez az ember nem, hogy ilyen interjúkat adhat, de még versenghet is a miniszterelnök-jelöltségért. Ezzel az erővel Budai Gyulát is meg lehetne próbálni eladni az ellenzéki megújulás kulcsfigurájának, nem lenne nagy különbség (ő legalább a gyerekbántalmazást nem próbálta propagálni).”

Oszkó elismeri, hogy Orbán a növekedés útjára terelte Magyarországot 

Egy korábbi interjúnkban a volt pénzügyminiszter az Orbán-kormány elmúlt 5-6 évének gazdaságpolitikáját dicsérte: „Az utóbbi öt-hat évben viszont kialakult a stabilitás. A fegyelmezett költségvetési gazdálkodással Magyarország több évtizedes fiskális alkoholizmust – államháztartási túlköltekezést – szüntetett meg, és erre a stabilitásra lehet építeni. A környezet is kedvező, mert óriási pénzbőség van az egész világon, és ezt jól tudtuk növekedésre használni. Nem vagyok híve annak, hogy feketén-fehéren lássuk a világot, és az egyik fél mindig fekete legyen.

A magyar gazdaság dinamikusan növekszik, ezt kár lenne tagadni, különben nem lehet értelmesen beszélgetni.”

– mondta a pénzügyi szakember. Az interjúban azt is hangsúlyozta, hogy

örült volna, ha 2009–2010-ben ekkora pénzdömpingben lehetett volna a problémákat kezelni, amellyel most az Orbán-kormány rendelkezik.

Egyetért a kormány válságkezelési stratégiájával is: ingyenpénz helyett munkalehetőséget kell biztosítani

„Két intézkedés körül alakult ki heves vita: az egyik arról, hogy a jövedelmüket, munkahelyüket elvesztők kellő mértékben kapnak-e támogatást. A szélsőséges vélemények szerint alapjövedelmet kellene osztani mindenkinek – ami egy ideológiai vita, amiben borzasztó nehéz rendet tenni. Itt megint anélkül igyekszem véleményt formálni, hogy annak túlzott aktuálpolitikai éle lenne, de

tíz évvel ezelőtt a mi kormányunk is azt az utat választotta, hogy nem szociális segélyeket osztogatott,

hanem a közmunkaprogram – akkori nevén Út a Munkához – költségvetési kereteit növeltük, hogy az emberek megélhetéshez jussanak, de ne egy állandó szociális ellátórendszert terhelő költség mellett, hanem arra ösztönözve őket, hogy mihamarabb térjenek vissza a munka világába” – szemléztük egy korábbi cikkünkben Oszkó Menedzser Fórumnak adott interjúját.

Precíznek nevezte György László statisztikáit

Az exminiszter az MCC Feszt zárónapján György László gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkárral vitázott a hazai gazdaságpolitika irányvonalairól és működőképességéről.

Oszkó Péter a vita elején emlékeztetett: a válság mindig lehetőségeket is rejt magában. Hangsúlyozta: az államtitkár által sorolt adatok és eredmények precízek, de csak évek múlva derül ki, hogy a kormány helyes döntéseket hozott-e. A beruházásoknak nyereségeseknek kell lenniük annak érdekében, hogy valóban húzni tudják a hazai gazdaságot. Elismerte: üdvös tény, hogy a foglalkoztatottság kedvezően alakul, a statisztikák háttere azonban cizellált.

Rámutatott: a koronavírus-válság a munkaerőpiacon elsősorban azokat a szegmenseket érte, ahol magas volt a fekete foglalkoztatottság aránya, amely a bértámogatások odaítélésekor is problémát okozott a be nem jelentett dolgozók számára. 

Oszkó szerint a vállalkozásfejlesztés és a beruházásösztönzés képesség- és érdemalapú mivoltában működik csak jól, ugyanakkor kifejtette: egyetért a protekcionista politikával, amit a válság is megerősít. A gazdaság- és társadalompolitikának vigyáznia kell, hogy a magas növekedés mellett ne legyenek leszakadó, elszegényedő társadalmi rétegek – figyelmeztetett.
Oszkó Péter és György László

Úgy lett a Momentum tanácsadója, hogy nem is tudott róla

A Momentum úgy igazolta le soraiba a volt pénzügyminisztert, hogy arról őt meg sem kérdezték. A Blikkben nevezte meg tanácsadójának Oszkót a momentumos Fekete-Győr András, amit aztán az üzletember a közösségi oldalán cáfolt.  

„Meglepve hallottam az alábbi műsorban, hogy az én nevem is úgy hangzott el, mint aki része a Momentum Mozgalom programalkotásban részt vevő szűk szakmai csapatának. Különösen azért tartom mindezt érzékeny kérdésnek, mert hogy szeretem tudni, a saját nevem mikor, milyen kontextusba hangzik el és mennyire lesz eszköze pártok közötti küzdelmeknek vagy erőfitogtatásoknak.

Erről a bejelentésről viszont semmilyen formában nem tudtam, a programalkotó csapatban való részvétellel kapcsolatban pedig ilyen vállalásokat nem tettem.

Fontosnak tartom ennek kapcsán mindenek előtt rögzíteni, hogy a jövőben üzleti elképzeléseim építésén és megvalósításán kívánok dolgozni, szakmai munkámat is ennek kívánom szentelni és semmilyen módon nem kívánok részt venni pártpolitikai vagy választási küzdelmekben. A nyilvánosság előtt is ebben a formában szeretném szerepvállalásaimat megtartani és továbbra is szeretném én eldönteni, hogy mikor, milyen munkákban és kommunikációs aktivitásokban jelenek meg” – határolódott el Oszkó.

„Ha már az alábbi cikkben újra személyesen megszólítottak, szívesen megpróbálom összefoglalni, hogy mit gondolok, milyen kihívások és lehetőségek állnak az ellenzéki programalkotás és általában a rövidtávú gazdaságpolitika előtt.

Gyerekbetegségben szenved az ellenzéki politikacsinálás

A volt pénzügyminiszter alkalomadtán véleményt nyilvánít gazdaságpolitikai és programalkotási kérdésekben is, ezért aztán saját bevallása szerint megpróbálják őt beskatulyázni aszerint, hogy éppen melyik oldal számára mondott kedvezőbbet. Így történt, hogy tegnapi cikkében Ács Gábor, a Forbes főmunkatársa Dobrev Klára oldalára állította Oszkót. Az exminiszter Facebook-bejegyzésben reagált Ács állításaira és rámutatott, hogy 

többször is „politikai bérencnek”, illetve „tisztátalannak” bélyegezték azok, akik éppen nem értettek egyet vele.

Ács Gábor ugyebár az alábbi kérdést szegezte nekem a cikkben: 

»Kíváncsi lennék, hogy ha Oszkó Péternek kizárólag a tévévitán látottak alapján kellett volna kiállnia valamelyik jelölt mellett, akkor is Dobrevet választja-e.«

Nos először is felvezetőként muszáj megjegyeznem, hogy a jelzett tévévitában sok dolog elhangzott, egyebek mellett a nevemet is alaposan megcibálták, mintegy következményeként annak, hogy hajlandó voltam az előválasztás kérdéseiben korábban határozott véleményt nyilvánítani. Nem zárkózom el emiatt még attól, hogy a további programalkotási kérdésekben is véleményt mondjak, de ezt annak reményében teszem, hogy az ellenzéki oldal képes lesz visszatérni a civilizált vitakultúrához.

Értem persze, hogy a feltörő anti-establishment hangulatban az új, fiatal szavazók körében jó a fogadtatása annak, ha valaki eleve hitelteleníteni próbál bárkit,

aki tőle eltérő véleményt képvisel, és ebből láthatóan jócskán lehetett politikai hasznot is húzni. Ezzel együtt én azt gondoltam, hogy az ellenzék sok más mellett azért szeretne alternatívát mutatni a jelenlegi kormányhoz képest, mert azt a helyzetet is fel kívánja számolni, hogy nem lehet valamely kérdésben megszólalni anélkül, hogy az ember személyes támadásoknak tegye ki magát. Szokás szerint örömmel formálok tehát véleményt gazdaságpolitikai és programalkotási kérdésekben, de jelzem előre, hogy nem tartom szerencsésnek, ha ettől megint bárki a másik oldal politikai bérencének titulál, politikai támadásokkal fenyeget, vagy egyszerűen csak tisztátalannak bélyegez.

Bízzunk tehát benne, hogy az ellenzéki politikacsinálás ezen gyerekbetegségén hamarosan túl leszünk.

Ami pedig a konkrét kérdést illeti, messzemenően egyetértek azzal, hogy bárki alakít kormányt 2022-ben, költségvetési osztogatásra semmiféle mozgástere nem lesz. Ami viszont nem jelenti azt, hogy az újraelosztás körében ne lehetne akár jelentős mértékben is változtatni a jelenlegi prioritásokon. Kétségtelenül igaz persze, hogy a költségvetési hiánypálya és az államadósság mértéke nem, hogy nem tesz semmiféle kiadásnövelést lehetővé, de – tetszik vagy sem – a 2022-ben felálló kormány költségvetési politikájának nem lesz más választása, mint az elszabadult hiány fokozatos leszorítása és a költségvetési egyensúly visszaállításának biztosítása. Ennek legfeljebb az ütemezésében lehet némi mozgástér, hiszen látható, hogy a járványügyi korlátozások okozta gazdasági visszaesés kezelésében mind a pénzpiacok, mind a szabályozó hatóságok minden korábbi elvárást elengedtek. A most zajló választási osztogatás viszont jó ideig biztos, hogy az utolsó lesz, és ha van olyan jelölt, legyen az jelen esetben Márki-Zay Péter, aki úgy tudja erre felhívni a figyelmet, hogy azzal közben nem amortizálja a saját szavazótáborát, sőt akár még növeli is, csak hálásak lehetünk neki érte. 

Másrészről ne tévesszük szem elől, hogy a közeljövő gazdaságpolitikai kihívásai nem csupán a fiskális politikát érintik. Az egyre kevésbé átmenetinek tűnő inflációs nyomás épp úgy megterheli a gazdaságot, mint a lakosságot, miközben a kimérten szigorító kamatpolitika egyelőre nem tűnik úgy, hogy 7% feletti költségvetési hiány és növekedési pálya mellett azt kezelni lenne képes.

Nagyságrendileg 2%-os kamatpálya mellett az infláció bőven 5% felett ragadhat be,

a forintárfolyam pedig tovább gyengülhet, ami politikai gondolkodásban persze tűnhet könnyebben eladhatónak, mint más egyéb, lakossági jövedelemszintet és életszínvonalat negatívan érintő intézkedés vagy fejlemény, de a hatása mégis ugyanaz. Ennek viszont alternatívája egy radikálisabban emelkedő kamatszint, ami a megugró eladósodottsági mutatók mellett lényegében éppen annyira megterhelő lehet mind a költségvetésnek, mind azoknak, akik a közelmúltban adósságvállalásra szánták rá magukat, mint egy tartós pénzromlás.

És itt adódik mindjárt a kérdés, hogy ilyen viszonyok között vajon lehet-e érintetlenül hagyni a költségvetési újraelosztás jelenleg uralkodó logikáját, ami eddig csekély mértékben kezelte azt a sajnálatos helyzetet, hogy az elmúlt évtized gazdasági növekedéséből meglehetősen aránytalan módon részesültek a különböző társadalmi csoportok és a külső forrásokból bőséggel finanszírozott dinamikus bővülés idején is folyamatosan nőttek a jövedelmi és vagyoni különbségek. Amellett ugyanis, hogy sajnálatos, hogy kvázi 10 év konjunktúrája nem volt elegendő sikeres felzárkóztatási programok végrehajtására, a jövő tavaszi osztogatási dömpinget várhatóan elkerülhetetlenül követő dekonjunktúra idejére a társadalmi szolidaritás kérdései nyilvánvalóan nem kerülhetők meg.

Az tehát messze nem lesz elégséges, ha egy ellenzéki gazdaságpolitikai program valós költségvetési mozgástér hiányában annyit mond, hogy igyekszik minél kevesebbet változtatni.

Az újraelosztás priporitásain ugyanis olyan értelemben biztos változtatni kell, hogy a további növekedés eredményeiből egészen biztosan kiegyensúlyozottabban kell juttatásokat biztosítani az egyes, különösen az arra rászoruló társadalmi csoportoknak.

Megválaszolva tehát Ács Gábor kérdését,

a költségvetési fegyelem tartásának kérdésében Márki-Zay Péterrel, az ezen belül egyébként is megvalósított újraelosztás prioritásainak felülvizsgálata tárgyában pedig Dobrev Klárával hajlok egyetérteni.

De jól tudtuk, hogy az előválasztás lebonyolítását követően az ellenzéki oldalnak amúgy is egy egységes kormányprogramot kell tudni most összeállítani, erről a viták és egyeztetések valójában most kezdhetők majd meg, én pedig bízok benne, hogy annak során minden egyes részkérdésben mindkét fenti szempontot képesek lesznek figyelembe venni” – zárta gondolatait az exminiszter.

Borítókép: Ficsor Márton (Mandiner) és Ujvári Sándor (MTI), szerk.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 73 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

a helyzet az, hogy akarmilyen is a politikai hovatartozasa, ha a szakmai hirnevere egy hangyafingnyit is ad, akkor nem mondhat mast...

Ellenzéki trollok, mit szóltok? Maga a 2010 előtti világ egyik minisztere igazolja le, hogy nem a Zóóórbán vezette be a közfoglalkoztatást. Hanem ők: "Út a munkához 2008." néven.
.....

Ez így igaz. Itt olvasható a 2008 évben működő Szociális és Munkaügyi Minisztérium programja 2008 Szeptemberi dátummal.
http://econ.core.hu/file/downl..

Itt pedig a konferencia vázlatos előadása.
https://slideplayer.hu/slide/1..

Majd 2010 után ehhez kapcsolódik az Út a munkaerőpiacra" GINOP 5.1.1-15-2015-00001 munkaerő-piaci program.
https://nfsz.munka.hu/cikk/38/..

"egészen biztosan kiegyensúlyozottabban kell juttatásokat biztosítani az egyes, különösen az arra rászoruló társadalmi csoportoknak."
Eurostat: Magyarországon a szegénység a 2010-es 21%-ról 2020-ra 7%-ra csökkent.
Miről beszélsz, Oszkó?
És még ez is:
" az újraelosztás prioritásainak felülvizsgálata tárgyában pedig Dobrev Klárával hajlok egyetérteni."
Újra kifosztani a középosztályt, amely a hátán cipeli az országot, kiüríteni a kasszát, jó szoci-libsi módra, ez lenne Dobrev prioritása, megemelt adókkal.
Erről beszélsz Oszkó.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés