Óriási pénzt tol Amerika a Kína-ellenes propagandába: régiónk beruházásait próbálják lejáratni

2021. október 11. 17:16
Minden egyes dollár segély, amit Kína nyújt a Nyugat-Balkánnak, 14 dollárnyi költséget jelent, nyilatkozta egy amerikai hátterű szervezet kutatója, Brad Parks az N1 belgrádi csatornának.

Abszurd: egy dollár kínai segítség 14 dollárt vesz el

Minden egyes dollár kínai segély 14 dollár új adósságba kerül a nyugat-balkáni országoknak, derült ki az AidData Institute és a Willian and Mary University legújabb kutatásából. Egészen pontosan arról van szó, hogy

átlagosan minden egyes Kínából a térségbe érkező dollár segélyre 14 dollár Kínából érkező hitel jut.

Kína átlagosan mintegy 85 milliárd dollárt költött külföldi fejlesztési projektekre, ami több mint 50 százalékkal több, mint amit az Egyesült Államok költött, tette hozzá.

Parks megjegyezte, hogy Kína valamivel kevesebb mint 7 milliárd dollárt nyújtott a nyugat-balkáni régiónak, ennek 88 százaléka adósság volt, és csak 12 százaléka segély.

Az egyébként hosszú tudományos életrajzot és számtalan publikációt felvonultató Brad Parks, a szervezet alapítója valamilyen okból egészen abszurd eredményre jutott, arra utalva, mintha egy dollárnyi segélyhez kötelező lenne óriási adósságot bevállalni.

Állítása azt sugalmazza, hogy a segély jó, a hitel pedig rossz, ami természetesen távol áll a valóságtól, hiszen a segély is lehet káros és ösztönzőket torzító, miközben egy hitelből is lehet komoly termelési kapacitásokat vagy infrastruktúrát kiépíteni, ami aztán lehetővé teszi, hogy a hitelt a gazdaság saját erejébő fizesse vissza.

Az interjúban Parks elmondja, hogy egy évben Amerika a kínai összeg felét költi külföldi fejlesztési projektekre.

A szakértő előszeretettel hangoztatja, hogy Kína többet költ, mint Amerika vagy Brüsszel, de inkább adóssággal dolgozik, mint segéllyel: a kínai adósság a régióban meghaladja az amerikai és uniós segélyek szintjét. 

Az amerikai érdekeket képviselő szereplők más érveket is hangoztatnak: „ha egy amerikai cég jön Magyarországra, az nem hozza magával az amerikai dolgozókat, hogy feltöltse a pozíciókat amerikaiakkal. Az amerikai cég magyarokat alkalmaz és tanít, képez. Átadja a tudását és a technológiáját a magyaroknak. A kínaiak más modellt követnek, ők nem így tesznek: nem magyarokat alkalmaznak, hanem a saját tudásukból a saját dolgozóikkal tevékenykednek” – érvelt a Makronómnak Eric Stewart, az Amerikai–Magyar Üzleti Tanács elnöke, elismerve ugyanakkor, hogy lehetne több magyar cég is a tengerentúlon.

Régiónk szempontjából ugyanis nehézséget jelent, hogy a globális minimumadóval kapcsolatban Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter kifejtette: az új adó megakadályozza, hogy egyes országok társasági adókulcsaik csökkentésével magukhoz vonzzák az amerikai vállalkozásokat, ami végső soron az amerikai munkavállalókat érinti hátrányosan.

Stewart szerint egyébként „a kínaiak nem azon a pályán, nem ugyanolyan szabályok szerint játszanak, mint az amerikaiak, a magyarok vagy a németek. Állami cégekkel, állami forrásokból lépnek a piacra, és politikailag motivált befektetési döntéseket hoznak.”

A kínai adósság Parks szerint azért probléma, mert Kína felé eladósodást, azaz függőséget, illetve pénzügyi fenntarthatósági problémákat jelenthet. Konkrétan azonban nem fejti ki, miért kedvezőtlen, ha egy ország saját belátása szerint dönt arról, hogy kíván-e felvenni hitelt Kínától.

Emellett a kutató a projektek végrehajtását is kritizálja, a „korrupcióra” hivatkozva, de említ túlárazást és munkajogi szabályok megsértését is, illetve kifejti, hogy egyre inkább változik a „közvélemény” is a kínai beruházásokkal kapcsolatban.

A kutató a budapesti Fudan egyetemre vonatkozó kérdésre az „átláthatóságra” vonatkozó fejtegetéssel válaszolt. Azt azért hozzátette, hogy kettőn áll a vásár és Magyarországon a kormány meglehetősen agresszív lépéseket tett, hogy elzárja a közvéleménytől a kínai megállapodásokat.

Amerikai pénzből kutatták meg, hogy az amerikai segély jó

Brad Parks egyébként annak az Aid Data nevű szervezetnek a vezetője, amely elvileg nemzetközi segélyekkel kapcsolatos elemzéseket végez. A szervezet honlapján a finanszírozók között aztán többek közt az alábbi amerikai szervezetekre figyelhetünk fel.

A Makronóm megvizsgálta a szervezet publikációit is és azt találta, hogy az USA, United States vagy America kifejezésekre keresve nem találunk érdemi kutatási eredményeket, viszont a legtöbb elemzés a kínai segélyeket vizsgálja.

Ez azért érdekes, mert az intézet a bemutatkozó írásában egy szóval sem tesz említést arról, hogy elsődleges fókusza Kína lenne. Mégis, szinte kizárólag Kínával kapcsolatban merült fel a kutatókban az igény, hogy adatbázist készítsenek a kínaiak és a támogatott kormányok közötti hitelszerződésekről. De vizsgálták a szervezetnél a kínai maszkdiplomáciát is.

Amerika sem veti meg a gazdasági leszámolás eszközeit, erről vallott a Makronómnak adott exkluzív interjúban a volt amerikai gazdasági bérgyilkos, John Perkins, aki a fosztogató kapitalizmus működési elveit leplezte le lapunknak.

Tovább keresgélve a cikkek között egy ökonometriai módszerekkel szépen megtámogatott eredményt kapunk, amely azt kívánja bizonyítani, hogy a Világbank támogatásai Afrikában helyi szinten igencsak pozitívan hatnak az „intézményi minőségre”. A kutatás szerint a világbanki segély hatására 12 afrikai ország lakosai jobban hajlandóak igazodni a formális intézményekhez, nagyobb tiszteletben tartva azokat.

Hozzá kell tenni, hogy egy kutatásukban elismerik a kínai segélyek termelékenységet javító hatását is a tanzániai mezőgazdaságban.

Amerika sokat költene propagandára, hogy lejárassa az Új Selyemút beruházásait

Tavasszal évi 300 millió dolláros alapot hozott létre Amerika a kínai befolyás ellensúlyozására.

A célok között ki is mondták, hogy fel kell vértezni a helyi újságírókat olyan oknyomozói technikákkal, amelyekkel biztosíthatják a kínai Új Selyemút projektjeinek elszámoltathatóságát a közvélemény felé. A cél a kommunista párttal való szembeszállás a globális színtéren.

A stratégiai versenyről szóló törvény (Strategic Competition Act of 2021) célja felvenni a versenyt a kínai geopolitikai törekvésekkel. Mint alább a Makronóm a szövegből kimásolt részlettel is megmutatja, a törvény célja, hogy támogatást adjon a helyi újságíróknak ahhoz, hogy bemutassák a kínai befektetésekkel kapcsolatos aggályokat.

A törvény Kínát stratégiai versenytársnak nevezte a gazdaság, a technológia és a katonabiztonság terén is.

A Diplomat című lap szerint a törvény elég ellenséges hangnemben ír Kínáról,

ami nem célravezető: az ázsiai óriással szemben ugyanis megjelenik a korrupció, az elnyomás, a kizsákmányolás, a dezinformáció vagy a demokratikus intézmények aláásása, mint kulcsszavak.

Megfigyelhető, hogy a központi direktívával összhangban az amerikai finanszírozású intézetigazgató, Brad Parks is hivatkozik a korrupcióra és az átláthatatlanságra.

Érdekesség ugyanakkor, hogy az Egyesült Államok miért nem régiós beruházások erősítésével veszi fel a versenyt Kínával, hiszen mint a szakértő arra hivatkozott, Amerika a kínai szint alig felét adja külföldi országoknak segély formájában.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés