Digitalizáció az oktatásban: három lehetséges út

2021. szeptember 09. 00:30

2025-re az emberek és gépek közötti munkamegosztás várhatóan olyan mértékben változik meg, hogy 85 millió munkahely szűnhet meg. Ezért a fiatalok millióinak életét és a jelenlegi oktatási rendszereket is fenyegeti az a veszély, hogy lemaradnak a szédítő sebességű fejlődés során, és képtelenek lesznek lépést tartani a munkaerőpiac változó igényeivel.

2021. szeptember 09. 00:30
null

Kalyan Kumar, a HCL Technologies Ltd. alelnöke a World Economic Forum oldalán három kulcsfontosságú módszert mutatott be, amelyek segítségével a pedagógusok felkészíthetik a diákokat a jövő munkaerőpiaci kihívásaira.

Rettegünk a digitalizációtól, pedig fel is emelhet

Napjainkban egyre több riasztó szalagcímmel találkozhatunk, melyek ijesztő képet festenek a munka világának jövőjéről. Hallunk arról, hogy a következő 5 évben szükség lehet akár a munkaerő 50 százalékának átképzésére, hogy létszükséggé válik a digitális képességek tökéletesítése, vagy hogy a munkáltatók az oktatásról a készségek fejlesztésére helyezik át a hangsúlyt. Át kell tehát alakítanunk a munkáról és a hivatásról kialakított képünket és lépést kell tartanunk a digitalizációval, érvel egyre több szakértő.

A pályaválasztás előtt álló 13-14 évesek számára bizonyos szempontból már kevésbé idegen a technológia rohamléptű fejlődése, azonban sok irreális elképzelésük lehet a jövőbeli lehetőségeiket illetően. Számukra ma már ismerős fogalmak a kriptovaluták, a robotizáció, melynek akár alkotó részesei is, az okos technológiák és az infokommunikációs felületek - mutat rá a szakértő a World Economic Forum portálon megjelent cikkében.     

Kumar hozzáteszi, hogy

ezen innovációkról a fiatalok gyakran a Szilícium-völgyi popkulturális szemüvegen keresztül alkotnak képet.

Ezért a jövőjük szempontjából rendkívül fontos, hogy egy nagyon kíváncsi, éles eszű és törekvő generációnak segítsünk áthidalni a népszerűség, a félelem és a valóság közötti szakadékot. 

Ehhez pedig könnyen lehet, hogy az oktatásban széles körű szemléletváltásra van szükség. A technológiai igazgató úgy véli, el kell dönteni, hogy a történelemben elért eredményeinkre vagy a jövő kihívásaira összpontosítunk. Közösen kell megkérdőjeleznünk a készségfejlesztés jelenlegi, amerikai általános iskolákban alkalmazott megközelítését, hogy fel tudjuk készíteni a fiatalokat a még számunkra is ismeretlen jövőre.

Elképzelhetetlen mértékben fog megváltozni a munkaerőpiac 

A Világgazdasági Fórum Future of Jobs 2020 című jelentése szerint 2025-re 85 millió munkahely szűnhet meg azért, mert gépekkel hatékonyabban és olcsóbban lehet elvégezni az adott feladatot. Ezzel párhuzamosan viszont 97 millió új szerepkör alakulhat ki, amelyek jobban alkalmazkodnak az emberek, gépek és algoritmusok közötti új feladatelosztáshoz. Addig pedig már csak alig több mint 3 évünk van. 

Mára tényként kell elfogadnunk, hogy a munkahelyek közel felét az automatizálás veszélye fenyegeti, valamint, hogy a ma iskolába járó gyerekek 65 százaléka teljesen új, ma még nem is létező munkakörben fog dolgozni. A most meglévő munkahelyek nem biztos, hogy megszűnnek, de minden bizonnyal megváltoznak. A banki ügyintézés és a tranzakciók például szinte teljesen átkerülnek a virtuális térbe, és az olyan, ma még alapvető szakmák, mint az orvos, ugyan létezni fognak, de kiterjedt technológiai szűrővel bővülnek, és a feladatok nagy részét ezen a területen is átveszik az okoseszközök. 

Ugyanakkor a munkáltatók 84 százaléka a munkafolyamatok gyors digitalizálását tervezi, és a vezetők 94 százaléka számol be arról, hogy elvárja, hogy az új alkalmazottak újabb és egyre több készséget sajátítsanak el a munkahelyükön. Ennek jegyében az úgynevezett „Upskilling Economy” keretében a vállalatok világszerte dollármilliárdokat fektetnek be a munkaerő átképzésébe. Eközben az oktatási rendszereket az a veszély fenyegeti, hogy lemaradnak a szédítő tempójú változások közepette. 

A pandémia megmutatta, hogy képes az oktatás a gyors alkalmazkodásra

Az OECD tantervek újratervezéséről szóló gondolatát felidézve, most van itt az ideje, hogy mélyre ássuk magunkat a „mit” és a „hogyan” kérdésekben az oktatásban. A világjárvány egyik fontos tanulsága, hogy az oktatási intézmények és a politikai döntéshozók nagyon gyorsan tudnak reagálni egy válságra, ha a helyzet úgy kívánja. Nem biztos azonban, hogy érdemes megvárni, amíg egy krízis kialakul, az viszont tagadhatatlan, hogy változtatásra van szükség. Itt az ideje, hogy nyitottak legyünk az előttünk álló kihívásokra és lehetőségekre, valamint hogy megtaláljuk a módját, hogy az oktatási rendszerek segíteni tudják a diákokat a valódi munkaerőpiaci kihívásokkal kapcsolatban. 

1. Át kell törni az oktatás jelenlegi kereteit , és új célokat kell beépíteni

Nem egy egyszerű, egylépéses tantervváltásra van szükség a World Economic Forum szerint, amely csak egy kiegészítő informatikai tantárgyat vezet be, ami részben felkészít a digitális kihívásokra. Sokkal inkább szükség van egy folyamatos igazodásra a folyamatok, tapasztalatok és a változó célok meghatározásában, megismerésében, szélesebbre tárva az ajtót a technológia számára. Egy újfajta digitális szemléletet kell beépíteni az oktatásba, miközben persze nem ássuk alá a történelemre vagy a művészetekre való összpontosítás szükségességét. 

Hiszen kétségkívül ezek is értékes tudást képviselnek, és a vallásfilozófia, etika, társadalmi és kulturális antropológia, az ókori történelem, sőt még az olyan nyelvek is, mint a latin, fontos szerepet játszanak egy diák fejlődésében. A jövőben is jól hasznosítható tudás érdekében azonban ezeket egyensúlyba kell hozni azzal, hogy ugyanilyen hangsúllyal összpontosítunk az előttünk álló évtizedekre, ahol a digitális írástudás, az adattudomány és az újkori technológiák nélkülözhetetlen szerepet játszanak majd a siker megvalósításában. A felhőalapú technológiák és a mesterséges intelligencia a tanulás szerves részévé kell, hogy váljon. Nem a különböző tantárgyak hasznosságán kell vitatkozni, hanem a kutatáshoz, elemzéshez és értelmezéshez szükséges készségeket kell kialakítani. 

2. Újra kell gondolni a tanárok szerepét a 21. századi oktatás korszerűsítéséhez

A pedagógusoknak bátorságot kell gyűjteniük ahhoz, hogy kiengedjék az irányítást a kezükből. Nekik is csatlakozniuk kell az automatizáláshoz, el kell fogadniuk a fejlődés irányait, a robotikát és az algoritmusokat. Ez azért sem könnyű, mert a tanárok általában, ahogyan a szülők is, a „szendvicsgeneráció” tagjaként még egy másik korban nőttek fel, szükségük van az emberi érintésre, a személyes kapcsolódásra, és félnek az algoritmikus értelmezésektől. De közben a pedagógusoknak kell a változás élén járni az osztálytermekben. A cikk másik nyilatkozója, Erica McWilliam professzor szerint

a tanároknak a „színpadi bölcs” szerepből ki kell lépniük, el kell hagyniuk az „oldalvonali vezető” megközelítést, hogy egy „központi közvetítőként” együttműködő társsá tudjanak válni, és a tanulókkal tulajdonképpen egy szinten, az események sodrában végezzék az oktató munkát. 

Le kell dönteni továbbá a tanterven belüli mesterséges határokat, és segíteni kell a diákoknak megoldásokat találni a valós problémákra. Ehhez kiváló példa lehet a finn nemzeti tantervben elfogadott jelenségalapú oktatási megközelítés, amely a 21. századi készségekre épülő multidiszciplináris modult ír elő. 

3. Utol kell érni a gyerekeket digitális képzettségben

Az átalakításokhoz már nincs idő a generációváltásra, figyelmeztet a World Economic Forum. Az innováció és a technológiai változások üteme szinte felfoghatatlan. Moore törvénye mára feleslegessé vált, és ahogy a híres futurista, Ray Kurzweil mondta, „még az exponenciális növekedés üteme is exponenciálisan növekszik”. A gyerekek pedig éhesek és nyitottak erre a változásra. Viszont sajnos nem meglepő, hogy az Economist Intelligence Unit Driving the Skills Agenda című jelentése szerint a tanárok 58 százaléka egyetért azzal, hogy a diákjai fejlettebb technológiai ismeretekkel rendelkeznek, mint ő maga. A fiatalok digitális ismeretek terén ma már megelőzik a szüleiket és tanáraikat. Fel kell tehát zárkózni hozzájuk, hogy aztán hatékonyan tudjuk segíteni őket a készségeik fejlesztésében. 

Új, együttműködő hozzáállás szükséges a fejlődéshez

A felnőttek, pedagógusok feladata ma is az, hogy megteremtsék a siker kereteit a jövő nemzedékek számára úgy, hogy maguk sem ismerik azt a bizonyos jövőt és komoly lemaradásban vannak a gyerekekhez képest, a technológia terén. Az OECD az „A jövő, amit akarunk” című kiadványában megállapította, hogy „a digitális átalakulás korában és a nagy mennyiségű adat megjelenésével, a digitális írástudás és az adatismeret egyre fontosabbá válik”.

Azonban ahhoz, hogy ezekkel az alapvető kérdésekkel foglalkozhassunk, egy célorientált megközelítésre van szükségünk az út során. Hiszen az oktatás korszerűsítése a jövő újragondolása. Ez alapvető változásokat követel meg, és a kontroll helyett elkötelezettségre, a merevség helyett agilitásra, despotizmus helyett pedig partnerségre lesz szükség. Ehhez pedig az első lépés, ha elismerjük, hogy nem mindenben tudunk többet, mint a fiatalabb generációk, zárja elemzését a Weforum.

(kép: Unsplash/Maxim Hopman)

Kapcsolódó cikkek

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik