Dr. Csapó Edit

A kutatónők élete lemondásokkal jár: egyre távolabb került a második gyerek vállalásától

2021. augusztus 6. 6:43

Írta: Rádi Balázs
A kutatásban a nők sokkal több munkával érik el a céljaikat, mint a férfiak, sokan fel is adják gyermekvállalás után – fedte fel lapunknak Csapó Edit, a L’Oreal-UNESCO díjas kutatónő, aki 2021-ben az MTA egyik legrangosabb kutatási pályázatának, a Lendület programnak egyik nyertese. A szegedi kutatónő szeretne második gyereket is vállalni, viszont a kutatói életmóddal ez nehezen fér össze. A Makronómnak őszintén vallott arról, mennyi lemondással jár nőként a kutatói pálya, és hogy ennek ellenére miért akad, aki mégis ezt az utat választja. Interjúnk.

Lehetett volna gyógyszergyári dolgozó, havi félmilliós fizetésért, de mégis a kutatói pályát választotta

„Gyári vegyészként a kezdő fizetésem, PhD fokozattal, akár bruttó 400.000-500.000 forint is lehetett volna. Én mégis az egyetemen maradtam, ahol 4 év alatt ledoktoráltam, majd minimálbérért kezdtem el kutatni. 

A karrierem kezdetén, a szülési szabadság után, volt, hogy nem tudtam megengedni magamnak, hogy megvegyek egy 3000 forintos rövidnadrágot.

Körülbelül 6 év után juthat el egy kutató odáig, hogy talán megemelik a fizetését ötvenezer forinttal. 

Egy frissen doktorált vegyész kezdő bére tanársegédként az egyetemen megegyezik jelenleg egy takarítónő fizetésével, ebből egy családot nem lehet fenntartani.

Erre akkor jöttem rá először, amikor visszamentem dolgozni a szülési szabadság után. Ezért is örülünk a sok kezdeményezésnek és pályázatnak, amit az ITM, NKFIH és az MTA hirdetnek, mivel így a fizetésünket is kiegészítik az ösztöndíjak” fedte fel lapunknak a nemzetközileg is elismert kutatónő.

Arannyal gyógyít a szegedi kutatónő

Gyorsabban és hatékonyabban hathatnak a jövőben a gyógyszerek Dr. Csapó Edit kutatási eredményeinek felhasználásával.A Szegedi Tudományegyetem ÁOK Orvosi Vegytani Intézetének főmunkatársa olyan aranytartalmú vegyületeket vizsgál, amelyek fluoreszkáló szenzorként a gyógyszerek hatóanyagainak útját kísérik végig a szervezetben, például egy migrénnél megmutatják, hogyan éri el a fájdalomcsillapításra használt hatóanyag a kezelendő területet. Kutatásai emellett hasznosak lehetnek egyes betegségek, például az Alzheimer és a Parkinson kór kezdeti felismerésében is. A kutatónő által használt anyagok szó szerint rávilágítanak a testben történő változásokra, arra, ha bizonyos molekulák a természetestől eltérő módon alakulnak át. Vizsgálatainak eredményei a jövőben a hatékonyabb és eredményesebb gyógyszerfejlesztéseket segíthetik. Forrás: med.u-szeged.hu
 

Miért választja valaki a sok lemondással járó kutatói pályát a félmillió forintot kínáló versenyszférával szemben?

„Az egyetemen a témavezetőm ajánlotta elsősorban ezt az irányt, mivel úgy látta, hogy nekem ez menni fog, sikeres leszek. Mindig is szerettem oktatni, és fontos számomra, hogy ne legyen monoton a munkám. Egy gyógyszergyárról ez nem mindig mondható el.”

A nők általában később érik el a céljaikat, sokan fel is adják gyermekvállalás után.

– világított rá, hogy mennyire nehéz összehangolni a kutatást és az anyaságot. Saját bevallása szerint egyáltalán nem bánta meg, hogy ezt a pályát választotta, mert „egy oktató akkor sikeres, ha egy kurzuson át tudja adni a tudását a hallgatóknak. Nekem nagyon fontos, hogy minden diákom megértse a félév végére a tananyagot és képes legyen alkalmazni is.”

Képes lenne úgy dolgozni, hogy nagyon sokáig nem kap elismerést, akárcsak Karikó Katalin

„Mindenkinek fontos az elismerés, de nekem is volt olyan időszakom, amikor egyáltalán nem ért ilyen impulzus. Ettől még nem váltanék csak ezért, nem dolgoznék emiatt az iparban. Szerintem Karikó Katalin szereti a munkáját úgy, ahogy én is, ezért nem adta fel akkor sem, amikor minimálbérért dolgozott.

Ha valaki igazán elhivatott, akkor nem fogja feladni.” 

– mondta a kutatónő, aztán hozzátette, hogy mivel már családja van, természetesen az is számít, hogy mennyit keres, hiszen a munka nem mehet a megélhetés rovására.

„Ha az elmúlt 5 évem nem lett volna eredményes, és

 ha minimálbérből élnénk azóta is, már lehet váltottam volna.” 

 – vallotta be a kutatónő.

Nőként sokkal nehezebb elérni a sikert a kutatói pályán, mint férfiként

Nem könnyű a kutatónők élete, főleg ha össze kell hangolni az anyasággal – árulta el a kutatónő, majd kérésünkre kifejtette, hogy mit is jelent nőként hátrányba kerülni a férfi kutatókkal szemben.

„Egy év rengeteg idő egy kutató számára. Ha egy nő családot szeretne, az akár másfél, két év kiesést is jelenthet.

A kislányom születése után otthon maradtam másfél évet, addig a férfi kutatótársaim haladtak előre, publikáltak.

Mikor visszatértem, ők előnyben voltak. Évek kellettek ahhoz, hogy behozzam a lemaradást, ezt a rengeteg otthoni munkával sikerült elérnem. A nők és a férfiak felé ugyanazok az elvárások, ugyanazzal a mutatóval kell rendelkezniük.

Nem véletlen, hogy az MTA levelező és rendes tagjainak kilencven százaléka férfi.

Nagyon kevés női vezető van a tudományos területeken. Én nem késlekedtem, 26 évesen lehet legkorábban megszerezni a doktori fokozatot, én ezt akkor meg is szereztem. Az egyetemi állami képzés 5 éve után a további 3 év PhD 2010-ben nem számított munkaviszonynak Magyarországon, tehát utána még minimum egy évet dolgoznom kellett ahhoz, hogy szülési szabadságra mehessek. 2012 végén vállaltam gyereket, nem akartam később, mivel ekkor már 29 éves voltam. 2015-ben rázódtam vissza a munkába igazán, ehhez nekem több mint két év kellett. Nehezményezték, hogy nem voltam hosszabb ideig külföldön, viszont erre nem volt időm a PhD, majd az anyaság mellett.

A férfi kutatótársaimnak egyszerűbb volt,

hiszen kiköltöztek a családdal, a férfi dolgozott, a felesége pedig háztartásbeliként nevelte a gyerekeket. Ezt én nem tudtam megoldani egy 2-3 éves gyerekkel. Szerintem ebben engedékenyebbnek kellene lennie a szabályzatnak, mivel nekünk nőknek ezt sokkal nehezebb kivitelezni. 2016-ban a főnököm nyugdíjba került, ezért nekem meghatározó részt kellett vállalnom a közel 25 fős kutatócsoport egyben tartásában. Számítottak rám, ez szintén gátolt abban, hogy külföldre menjek hosszabb időre, másrészről emiatt

egyre távolabb kerültem a második gyerek vállalásától.

A kutatásban a nők sokkal több munkával érik el a céljaikat, mint a férfiak, sokan fel is adják gyermekvállalás után.”

Ha nem vegyész lenne, mivel foglalkozna a legszívesebben?

„Nagyon szeretek puzzle-t rakni, rengeteg van bekeretezve otthon és az irodában is, viszont ebből nem lehet megélni. A másik hobbim a kertészkedés, kislány koromban mindig azt mondtam, ha sok pénzem lesz, nyitok egy virágboltot. Talán most is azt mondanám, hogy virágkötő lennék szívesen” – zárta gondolatait a szegedi vegyész-kutató. 

  


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés