Északi Áramlat 2

A németek Kelet-Európa megkerülésével lehetnek a kontinens orosz gázbárói

2021. augusztus 4. 10:21

Írta: Nagy Márton
Magyarországon talán senkinek sem kell hosszan magyarázni azt, hogy még napjainkban is mekkora jelentőséggel bír az orosz gáz. Eddig a kelet-európai országok oly módon profitálhattak a kényszerű helyzetből, hogy a területükön átáramló gázért tranzitdíjakat szedtek – ez azonban akár már idén megváltozhat, mivel hamarosan befejeződik a német-orosz gigaprojekt, azaz az Északi Áramlat 2 gázvezeték építése.

Aki szoros figyelemmel követte az idei labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzéseit, annak bizonyára ismerősen cseng Patrik Schick neve. A csehek ifjú támadója nemcsak, hogy Cristiano Ronaldoval holtversenyben a torna gólkirálya lett, de a skótok ellen szinte a félpályáról a kapuba ívelt lövésével a legszebb gólért járó elismerést is elnyerte. S hogy mégis mi köze van mindennek az orosz gázhoz?

A hivatalosan Goal of the Tournament név alatt futó díjat nem más szponzorálta, mint az orosz állami gázipari monstrum, a Gazprom.

Sőt, akik igazán szemfülesen követik az európai futballt, azoknak már korábban is feltűnhetett a Gazprom térnyerése: a szentpétervári stadiont nemes egyszerűsséggel Gazprom Arénának hívják, ráadásul a helyi Zenyit Szankt-Petyerburg csapatot is ők szponzorálják, melynek köszönhetően ez a leggazdagabb orosz labdarúgó klub. De egy nagyot ugorva a térképen Európa közepén is találhatunk példát arra, hogy a földgázóriás a foci terén terjeszkedik: a Bajnokok Ligája mérkőzésein is gyakran találkozhatunk Gazprom hirdetésekkel, valamint az orosz cég még 2006-ban beszállt a német FC Schalke 04 finanszírozásába is.

A pétervári és a német csapatot nemcsak a szponzoráció szintjén köti össze az orosz gáz, hanem a szó szoros értelmében is. A két város ugyanis lényegében az Oroszországot Németországgal összekapcsoló Északi Áramlat tengeri gázvezeték két végpontján található. S habár

Putyin földgázcége a fentiek alapján minden erejével azon van, hogy jó színben tüntesse fel magát az európaiak körében a labdarúgás támogatásán keresztül, mégis több mint két évtizede vált ki éles vitákat az, hogy Németország a kelet-európai gáztranzitországokat mindinkább megkerülve igyekszik közvetlen kapcsolatokat kiépíteni a földgázellátás terén.
Az Északi Áramlat és az Északi Áramlat 2 gázvezetékek útvonala. (Grafika: Gazprom)

A schröderi energiapolitika egyenesen vezetett az oroszok karjaiba

Ha a kezdetektől akarjuk megérteni, hogy hogyan jutott el Németország oda, hogy a 2020-as évekre ő válljon majd az orosz gáz legnagyobb európai elosztópontjává, több mint két évtizeddel kell visszatekernünk az idő kerekét, egészen 1998-ig. Az akkor megválasztott német kancellár, Gerhard Schröder ugyanis olyan energiapolitikát hirdetett, mely a mai napig nagyban befolyásolja Németországot, és közvetve pedig egész Európát is.

„Az atomenergia-termelés megszüntetésének célját külön törvényben rögzítik, »átfogóan és visszavonhatatlanul«.

A kor­mány egy éven belül meg kíván egyezni az energiatermelő vál­lalatokkal a nukleáris energia termelésének fokozatos meg­szüntetéséről” – írta akkori számában a Világgazdaság az újdonsult német kancellár energiapolitikáját ismertetve. Emellett Schröder a széntüzelésű erőművek fokozatos kivezetését is bejelentette. Mindez – révén akkoriban a zöld energiatermelési módok még gyerekcipőben jártak – egyet jelentett azzal, hogy Németország a kieső energiát földgázból fogja fedezni, erre pedig a földrajzi adottságok miatt Oroszország volt a legjobb opció.

A később Északi Áramlattá átnevezett gázvezeték első ötlete még 1997-ben merült fel, akkor még Északi Transzgáz néven. A tervezés eleinte döcögve haladt, aztán számos szövevényes cégösszeolvadás és -szétválás után végül 2001-re készültek el az első konkrét tervek. Ezt 2002-ben a Gazprom vezetősége jóvá is hagyta, azonban a tényleges kivitelezés még sokáig váratott magára, révén az összes olyan országban ki kellett lobbizni a megfelelő engedélyeket, amelyeknek a tengeri területein a gázvezeték áthaladt.

Az első csődarabokat végül 2010-ben kezdték el lefektetni, 2011-ben pedig már meg is indult az orosz gáz Németország felé.

Ezidő alatt persze Németországban is komoly politikai változások zajlottak le. Az időközben mindinkább Putyin-baráttá váló Schröder helyett a németek 2005-ben Angela Merkelt választották kancellárul. Persze azért a bukása előtt mindössze 11 nappal – biztos ami biztos alapon – Schröder aláírt Putyinnal egy szerződést a gázvezeték engedélyezéséről, így Merkel ha akarta volna se nagyon tudta volna megállítani a terjeszkedést.

A történet további diszkrét báját adja, hogy Schröder bizonyos értelemben felfelé bukott meg: politikai karrierje végeztével fogta magát, és beült az Északi Áramlatért felelős Gazprom-leányvállalat felügyelőbizottságába, hogy onnan egyengesse a számára szemmel láthatóan igen kedves projektet.

Az ezt követő időszakban sorra hullottak ki a szekrényekből az Északi Áramlattal kapcsolatos, leginkább Schröderhez köthető korrupciógyanús ügyek, a projekt ekkor azonban már sínen volt, és szemmel láthatón sem Merkel, sem más nyugat-európai vezetők nem kívánták azt letéríteni a megkezdett útról. Így történt, hogy 2011-ben széles mosollyal az arcán, közösen nyitotta meg a gázcsapokat a német kancellár, valamint a francia, a holland és az orosz miniszterelnök.

Az Északi Áramlat gázvezeték ünnepélyes átadása 2011-ben. A képen szereplők balról jobbra: Gerhard Schröder, Francois Fillon, Johannes Teyssen, Angela Merkel, Mark Rutte, Dimitrij Medvegyev, Alexey Miller, Günther Oettinger, Kurt Bock, Erwin Sellering. (Fotó: Gazprom)

És az igazi történet még csak itt kezdődött: a Nord Stream AG már 2011 végén bejelentette, hogy vizsgálják a német-orosz vezeték bővítésének lehetőségét – ez kapta később az Északi Áramlat 2 nevet, ami végképp kiverte a biztosítékot Kelet-Európában.

Hiába a kemény kelet-európai kritikák, a németek lesznek Európa gázbárói

A kelet-európai országok – ezalatt most elsősorban Ukrajnát, Lengyelországot, Csehországot és Szlovákiát, valamint a balti államokat értjük – már a sima Északi Áramlat ellen is hevesen tiltakoztak. Ennek egyik oka az, hogy a már meglévő orosz gázvezetékek ezen országokon futnak keresztül (például a Testvériség Ukrajnán, a JAMAL Lengyelországon), és a helyi gazdaságok komoly pénzeket szakítanak azon, hogy tranzitdíjat szednek a rajtuk átáramló orosz gáz után. Ez az amerikai Vox adatai szerint Ukrajna esetében még ma is mintegy 2-3 milliárd dolláros bevételt jelent éves szinten. Emellett a tiltakozások hátterében geopolitikai érvek is meghúzódnak: amíg ugyanis Nyugat-Európa gázellátása a fent felsorolt kelet-európai országoktól függ, addig a nyugatiak abban is sokkal inkább érdekeltek, hogy ezek az országok ne kerüljenek orosz befolyás alá. Ha azonban a gáz nagyrésze már közvetlenül áramlik majd a németeken keresztül nyugatra, akkor Kelet-Európa oroszoknak való kitettsége is jelentősen megnövekedhet.

Radoslaw Sikorski lengyel védelmi miniszter (...) új Molotov-Ribbentrop-paktumnak nevezte a Lengyelországot megke­rülő balti-tengeri gázvezeték tervét

– olvasható a Magyar Hírlap 2006. december 18-i számában, és a fenti gazdasági és geopolitikai érvek fényében már-már érthető a szokatlanul durva kritika. De szintén nyilvánosan felszólalt már a gázvezeték ellen Petro Porosenko egykori ukrán elnök és Mateusz Morawieczki jelenlegi lengyel kormányfő. Sőt, nemcsak Kelet-Európát sikerült felhergelnie a német-orosz párosnak: többször is éles kritikát fogalmazott meg ennek kapcsán Donald Trump korábbi amerikai elnök, de Boris Johnson brit kormányfő is.

Az aggályok ellenére 2015-ben megszületett a megállapodás az Északi Áramlat kibővítéséről, majd 2018-ban el is indult az építkezés. A dolgok azonban nem maradtak sokáig a hétköznapi mederben: az USA németországi nagykövete 2019 első hónapjaiban szankciókkal fenyegette meg az építkezésben résztvevő cégeket. Ennek hatására aztán a csővezeték lefektetésével megbízott Allseas felfüggesztette a kivitelezést 2019 végén. Egy év múlva azonban Oroszország, immár orosz hajókkal, folytatni kezdte az építkezést, és

2021 júniusára pedig technikai értelemben teljesen el is készült a gázvezeték.
Fotó: Gazprom

Amerikát is sikerült meggyőzni

2021 nyarának végére egyre inkább úgy tűnik, minden sötét felhő eltűnik az Északi Áramlat 2 fölül. Angela Merkelnek ugyanis sikerült egyeszségre jutnia a gázvezeték kapcsán Joe Biden amerikai elnökkel.

Az amerikai-német megállapodás lényege, hogy a felek elkötelezték magukat amellett, hogy szankciókat vezetnek be, amennyiben az orosz fél politikai fegyverként használná az Északi Áramlat vezetékeit a kelet-európai országokkal szemben.

Emellett a német kormány azért fog lobbizni az oroszoknál, hogy 10 évvel hosszabbítsák meg Ukrajnával a 2024-ben lejáró gáztranzit-szerződésüket. Eközben pedig a németek komoly pénzekkel igyekeznek majd megtámogatni Ukrajna zöld energiákra való áttérését, ezzel próbálva függetleníteni az országot az orosz gázvezetékektől. A lengyelek kiengesztelése végett Berlin abba is beleegyezett, hogy komoly támogatásokat juttatnak majd a Három Tenger Kezdeményezésnek, mely célja a Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger partjai mentén fekvő országok fejlesztése.

Joe Biden amerikai elnök (j) fogadja Angela Merkel német kancellárt a washingtoni Fehér Ház Ovális irodájában 2021. július 15-én. (MTI/AP/Evan Vucci)

A megállapodással persze nem mindenki volt elégedett.

Morawieczki például csalódottan azt nyilatkozta, hogy szerinte Lengyelország partnerei nagyon önző módon viszonyulnak a gázvezetékhez.

Andrzej Duda lengyen államfő szerint a megállapodás egész Európában csökkenti a biztonságot. Ukrajnában pedig számos neves közéleti személyiség egyenesen Joe Bidenhez címzett nyílt levelet, amelyben a német-amerikai alkut élesen kritizálják. „A két ország által az Északi Áramlat-2-ről kiadott nyilatkozatban foglaltak az orosz állami költségvetésbe juttatnak több pénzt, amelyet az Egyesült Államok elleni cselekményekre és az Ukrajna elleni katonai agresszió finanszírozására fordíthatnak. Ezt a pénzt önkényuralmi rendszerek támogatására és az ukrán nép mellett a fehéroroszok, a grúzok és Oroszország többi szomszédja ellen fordítják annak megakadályozására, hogy maguk dönthessenek a saját sorsukról” – fogalmaztak. Ugyanakkor hiába tiltakoznak még most is hevesen, a kelet-európai államok már nem igazán fognak tudni beleszólni a történet további alakulásába: a lehetőséget a változásra inkább a német szövetségi választások jelentik.

A német zöldpárti jelölt, Annalena Baerbock már többször is élesen kritizálta az Északi Áramlat 2-t. Legutóbb pedig ő is felszólalt Merkel és Biden megállapodása ellen a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozva, mert az szerinte nem jelent megállapodást, főleg nem Ukrajna biztonsága szempontjából.

A zöldpárti politikus klímapolitikai okokból is kritizálta az egyezséget, és azt mondta, „még mindig német kézben van a projekt leállítása”.

Baerbock korábban többször is úgy nyilatkozott, hogy ha megválasztják le fogja állítani a projektet. Armin Laschet, a CDU kancellárjelöltje viszont már óvatosabban fogalmazott: szerinte „fel lehet függeszteni az Északi Áramlatot, ha Oroszország visszaél vele”. Az persze, hogy ki nyeri majd az őszi választásokat, még nyitott kérdés, így ha augusztusban valóban meg is indul a gáz az Északi Áramlat 2-n, a távolabbi jövőt nehéz volna még előrejelezni.

Mindenesetre, ha feltételezzük, hogy hosszútávon is működni fognak az Északi Áramlat vezetékek, akkor igencsak megdöbbentő sarokszámokkal találjuk szemben magunkat: egy év alatt az Északi Áramlat 1 és 2 vezetékein összesen 110 milliárd köbméter földgázt lehet majd átpumpálni. Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben teljes kapacitáson üzemelnek majd a vezetékek, akkor az Európai Unióba áramló gáz 60-80 százaléka ezen az útvonalon érkezik majd, ami aztán a német elosztópontokon keresztül juthat el a kontinens többi részére. Ezt figyelembe véve pedig nagyon is jogosak az ukránok és a lengyelek aggodalmai, mivel az Északi Áramlat vezetékei a Török Áramlat és a Kék Áramlat csőrendszerével kiegészülve éppen megfelelnek Európa kiszolgolására kapacitás terén – azaz

a Testvériség és a Yamal vezetékek (melyek Ukrajnán és Lengyelországon haladnak keresztül) ezzel lényegében okafogyottá is válhatnak.

(Címlap: Az Északi Áramlat 2 vezetékének lefektetése német vizeken. Fotó: Gazprom.)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés