Az emberi jogi szankciókon bukhat el a történelmi EU-Kína befektetési megállapodás?

2021. május 14. 8:53

Írta: Nagy Márton
Tavaly december utolsó napjaiban váratlan hír járta be a világsajtót: az Európai Bizottság egy sosem látott mértékű befektetési megállapodást jelentett be Kínával. Néhány hónap elteltével azonban úgy tűnik, korai volt az öröm. A dokumentum ratifikációját az Európai Parlement visszautasítja, s a Bizottság alelnöke is már azt nyilatkozta, levették a napirendről a megállapodás elfogadását. A hirtelen uniós irányváltás hátterében nem más állhat, mint az ujgurok kínai elnyomása kapcsán hozott EU-s szankciók, melyre Kína is kitiltásokkal válaszolt. Borulhat tehát a gigaüzlet, sírhat a német autóipar. A Makronóm cikke.

2020. december 30-án lényegében nyilvános előzmények nélkül jelentette be Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Unió és Kína között kötendő úgynevezett átfogó befektetési megállapodásról (CAI) való megegyezést Hszi Csin-ping kínai elnökkel. A bejelentésen részt vett még Charles Michel, a tagállami állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács elnöke, valamint Emmanuel Macron francia államfő és Angela Merkel német kancellár is. Azt fontos ugyanakkor leszögezni, hogy az uniós döntéshozatali rendszer sajátosságaiból fakadóan ez a bejelentés voltaképp csak egy szándéknyilatkozattal ért fel. Ahhoz ugyanis, hogy a megállapodás életbe lépjen, azt még számos uniós intézménynek (köztük az Európai Parlamentnek is) el kell fogadnia.

A megállapodás viszont – amennyiben valaha is ténylegesen elfogadásra kerül – a maga nemében valóban történelminek számítana.

Kína ugyanis még soha nem kötött ennyire ambiciózus megállapodást egyetlen harmadik országgal sem.

Az átfogó befektetési megállapodásról szóló online tárgyalás 2020 decemberében. (Fotó: eudebates.tv)

Arról akkoriban számos spekuláció született, hogy miért is volt ennyire sürgős a legmagasabb szinten megerősíteni az együttműködési szándékot. Egyes értelmezések szerint a Trump elnökség lezárultával bizonytalanná vált, hogy milyen Kína-politikát folytat majd az akkor még nem beiktatott Biden-adminisztráció. Ennek okán pedig uniós szempontból fontos lehetett, hogy ott legyen az asztalon egy ilyesféle megállapodás arra az esetre, ha esetleg nem lenne meg az összhang az uniós vezetés és a leendő Biden-kormány között a Kínát illető kérdésekben.

Ezen okfejtés kapcsán Salát Gergely Kína-kutató ugyanakkor óvatosságra intett. A sinológus professzor egy interjúban azt emelte ki, hogy a CAI megszületése egy több mint hétéves tárgyalássorozat eredménye, tehát közel sem volt ez olyan váratlan, mint azt a közvélemény gondolja. Az ő álláspontja szerint

a megegyezés mielőbbi tető alá hozása leginkább a németek érdeke volt,

és még a német soros elnökség lezárulta előtt meg akarták ezt lépni. Emellett a december végi időpont Kínának is kapóra jöhetett. Az ázsiai óriás érzékelhette, hogy érdemes bizonyos engedményekkel elősegítenie a megállapodás gyors megszületését az amerikai elnökválasztás időszakában (amikor ugyebár az USA nemzetközi érdekérvényesítő képessége jelentősen lecsökken), ezzel elejét véve annak, hogy esetleg az USA nyomást gyakorljon az EU-ra a befektetési megállapodás kapcsán.

Minden szépen haladt, aztán jöttek a szankciók

A befektetési megállapodás mögött lényegében egyhangúan álltak ki az uniós tagállamok. Egyes szakértői körökből ugyanakkor érkeztek bőven kritikák ezzel kapcsolatban, melyek két nagy csoportra bonthatók. Egyrészt többen kifogásolták, hogy az EU egy diktatórikus, nem épp az emberi jogok tiszteletben tartásáról elhíresült országgal akar üzletelni. Másrészt gazdasági oldalról azt vetették fel, hogy a megállapodás lényegében kizárólag a német-francia tandem érdekeit szolgálja, hiszen voltaképp csak nekik vannak elég jelentős vállalataik, akik képesek lennének élni a CAI adta kínai befektetési lehetőségekkel. Ez utóbbi kritika élét azonban elveszi, hogy a német-francia gazdaság az EU szinte minden államában rendelkezik befektetésekkel, így ha német-francia cégek befektetnek Kínában, abból áttételesen az egész EU profitálhat. Az emberi jogok sérelmét felemlegető kritika ugyanakkor az elmúlt 3-4 hónapban komoly aktualitást kapott, s

ha a jelenlegi úton haladnak tovább a dolgok, ez akár a CAI bukását is eredményezheti.

Három héttel a megállapodás megkötése után nem várt fejlemény következett be az euroatlanti világ és Kína kapcsolatrendszerében. Mike Pompeo, az USA akkori külügyminisztere a Trump-éra utolsó napján egy közleményt adott ki a hszincsiangi ujgur kisebbséggel kapcsolatos amerikai álláspontról. Bár az Egyesült Államok már korábban is sokat kritizálta Kínát a muszlim kisebbség elnyomása miatt, Pompeo megfogalmazása sokkal durvább volt a korábbiaknál. A külügyminiszter állítása szerint ugyanis Kína népirtást hajt végre az ujgur kisebbséggel szemben. Az ENSZ Genocídium Egyezménye szerint egy etnikai csoport szervezett születésszabályozása kimeríti a népirtás fogalmát – s Kínát többen is pont azzal vádolják, hogy tömegesen teszi meddővé az ujgur nőket. Erre az ujgur emigránsok beszámolói mellett a népcsoport reprodukciós rátájának külső okokkal nem magyarázható bezuhanása is bizonyítékul szolgál.

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter 2020. július 30-án egy szenátusi meghallgatáson. (Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo)

Az Egyesült Államok megnyilvánulása leginkább kommunikációs szinten értelmezhető, hiszen népirtás ügyében az ENSZ Biztonsági Tanácsa tudna csak vizsgálatot kezdeményezni, melynek történetesen Kína állandó tagja, s így ott vétójoggal rendelkezik. Azonban az minden bizonnyal igaz, hogy kommunikációs szempontból komoly hatást váltott ki a szóban forgó Pompeo-nyilatkozat. Miután az USA szövetségesei számára is kiderült, hogy a Biden-kormányzat is Trumpéhoz nagyban hasonló Kína-politikát folytat majd, sorra jöttek ki a különböző állásfoglalások arról, hogy például Kanada vagy épp Hollandia is népirtásnak tartja a hszincsiangi történéseket. Innentől kezdve pedig

már lényegében csak idő kérdése volt, hogy az Európai Unió mikor ad majd ki a témában az Egyesült Államok véleményével összecsengő nyilatkozatot.

Az összeurópai állásfoglalásra végül március 22-ig kellett várni. Ekkor az EU négy kínai tisztviselőt tiltott ki területéről az emberi jogok megsértése miatt. Emellett az EU-s szankció szintén kitiltotta a feltételezhetően a hszincsiangi internálótáborok üzemeltetéséért felelős XPCC PBS szervezetet is. A válaszra sem kellett sokáig várni: a kínai külügyminisztérium még aznap bejelentette, hogy kitilt Kínából tíz európai politikust és kutatót (közülük 5 EP-képviselőt), valamintaz EP teljes Emberi Jogi Albizottságát és az Európai Unió Tanácsának Politikai és Biztonsági Bizottságát. Előbbi uniós intézménynek magyar vonatkozása is van, ugyanis az Emberi Jogi Albizottságnak Cseh Katalin, a Momentum EP-képviselője is tagja.

A világmárkák elhatárolódtak Kínától, mire Kína elhatárolódott a világmárkáktól

Miután egy 2020-as ausztrál kutatás feltérte, hogy hogyan épültek be az ujgur kényszermunkát alkalmazó hszincsiangi cégek a legnagyobb világmárkák ellátási láncaiba, többek közt a Nike és a H&M is közleményt adott ki tavaly év végén, melyben elítélték az ujgurok kizsákmányolását, s biztosították fogyasztóikat arról, hogy felülviszgálják a beszállítói láncukat.

Az ügyben aztán idén márciusban egy nem várt fordulat következett be. Ezúttal azonban nem várt helyről érkezett a kritika: a Kommunista Ifjúsági Liga (azaz a Kínai Kommunista Párt ifjúsági szervezete) hívta fel a kínai internetezők figyelmét a Weibo nevű közösségi oldalon a nyugati textilipari óriások kiállására. Ez pedig jelentősen felborzolta a kedélyeket Kínában: a „Támogatom a hszincsiangi gyapotot” hashtaget több mint hatmilliárdszor tekintették már meg. Emellett a H&M termékei eltűntek a legnagyobb kínai online áruházak virtuális polcairól, s a kínai térképszolgáltatók is eltávolították a svéd divatmárka üzleteit felületeikről. Itt azonban nem ért még véget a közfelháborodás: az internetezők kereszttüzébe került többek közt az Adidas, a Calvin Klein és Tommy Hilfiger is. A kínai hírességek pedig sorra jelentik be, hogy minden üzleti kapcsolatukat felszámolják ezekkel a márkákkal.

Minderről itt írtunk részletesebben.

Elmérgesedtek a kapcsolatok, így pedig nehéz lesz üzletelni

A Politico tudósítása szerint a kínai szankciók komoly hullámokat vertek az Európai Parlamentben is. Az S&D frakció állásfoglalásában azt közölte, hogy csakis az EP-képviselőket érintő szankciók feloldása után hajlandók bármilyen tárgyalásokba kezdeni az EU-Kína befektetési megállapodásról. Emellett például Bernard Lange, az EP kereskedelmi bizottságának szocialista elnöke is úgy nyilatkozott, hogy

az események fényében nem lehet úgy folytatni a dolgokat, mintha minden a megszokottak szerint haladna”.

A kínai szankciókat Iuliu Winkler néppárti képviselő is keményen bírálta.

Mindezen reakciók jól előrevetítették, hogy a következő hónapokban erősen megváltozhat majd a brüsszeli álláspont az EU-Kína befektetési megállapodás kapcsán. Ez pedig így is lett. Valdis Dombrovskis az Európai Bizottság alelnöke május elejn már úgy nyilatkozott a témában az AFP-nek, hogy „a jelenlegi helyzetben az EU Kínával szembeni szankció és Kína EU-val szembeni ellenszankciói (..) mellett világos, hogy a mostani környezet nem segíti elő a megállapodás ratifikációját”.Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottságnak az emberközpontú gazdaságért felelős ügyvezető alelnöke felszólal az európai helyreállítási tervről folytatott vita során az Európai Parlament plenáris ülésén, Brüsszelben 2021. február 9-én. (Fotó: MTI/EPA pool/Olivier Hoslet)

A Bizottság szóvivője emellett azt is elmondta, hogy a ratifikációs procedúra gyakorlatilag leállításra került, s ez „nem választható el a szélesebb EU-Kína kapcsolatok dinamikájának alakulásától”. Azaz, hiába tűnhetett úgy még decemberben, hogy a hétévnyi folyamatos tárgyalást követően végre sínra került a befektetési megállapodás, most újabb akadály gördült elé.

Az Európai Bizottság gyakorlatilag jegelte a projektet, s amíg a két fél részéről bevezetett szankciók érvényben maradnak, nem is nagyon lehet számítani érdemi változásra.

A német ipar szomorkodhat, ami a magyaroknak sem lesz jó

Ahogy már bevezetőnkben is említettük, valószínűsíthetően az EU-n belül leginkább Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia államfő lehettek a megállapodás mielőbbi tető alá hozásának legfőbb szorgalmazói. Ez érthető, hiszen a német és francia cégek lennének leginkább azok, melyek profitálhatnak a kínai befektetési lehetőségekből. Azonban mindezek közül is kiemelkedik az autóipar. Az uniós statisztikák szerint jelenleg

a Kínába irányuló uniós befektetések 28 százalékát teszik ki az autóipari befektetések,

mely így a legnagyobb befektetési szektor az EU-Kína viszonylatban.

Látogatók az Audi standján a 18. Sanghaji Nemzetközi Autóipari Kiállítás nyitónapján, 2019. április 16-án. (Fotó: MTI/EPA/Vu Hong)

Ha a megállapodás egyszer megköttetne, az többek közt ebben a szektorban is komoly változásokat hozna és új lehetőségeket nyitna meg. Kína ugyanis beleegyezett, hogy az autóipari cégek esetében megszüntesse a közös vállalatok (joint ventures) létrehozására vonatkozó feltételeket. Emellett pedig a CAI a kényszerített technológiatranszfert is felszámolná, mely szintén leginkább a fejlett technológiákat alkalmazó európai befektetők érdeke lenne.

Az pedig, ha ezen kedvező feltételek kihasználására méginkább meglódulnak a Kínában való befektetések, nem csak azoknak az országoknak lehet jó, ahol ezek a befektető cégek eredetileg tevékenykednek. A korábban már idézett Salát Gergely szerint

„Magyarországnak például áttételesen jó” lenne a megállapodás,

„mert gazdaságunk nagyban kötődik a német gazdasághoz és ez az egyezmény a német cégeknek kifejezetten előnyös. Ebből tehát a Magyarországon tevékenykedő német cégek is profitálni fognak.” A tárgyalások zsákutcába futása miatt viszont egyelőre úgy néz ki, mindezen kedvező feltételekre még sokat kell várnia a Kínában befektetni vágyó cégeknek.

Fotó: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy brüsszeli sajtóértekezleten, miután ő és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke videomegbeszélést folytatott Hszi Csin-ping kínai elnökkel 2020. június 22-én. MTI/EPA/Reuters pool/Yves Herman


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 47 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az EP is érti a dolgát. Mármint azt, hogyan kell tönkre tenni Európát.

Az Usa minden szart Kínával-Kínában gyártat, az EU meg eláll ettől az üzlettől, mondvacsinált okokból. Az Usa hathatós közreműködésével, természetesen. Tényleg szánalmas.

„Oroszországban több tucat kötetben kiadták a Szovjetunióban élő népek deportálásának krónikáját. Ma már tudjuk, hogy összesen 17 nép és 40 népcsoport kollektív büntetéséről van szó.” (Gereben Ágnes, Szombat, 2001. május 1.)
Ez nem kevesebb, mint 57 holokausztnak felel meg.
De a Nyugatot ez nem zavarta a szövetségességben.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés