Megnyitotta az EU a pénzcsapokat, de a tagállamok egyelőre alig kérnek az uniós hitelből

2021. május 10. 8:34

Írta: Nagy Márton
Az Európai Unió gazdaságának helyreállítását célzó 750 milliárd eurós NextGenerationEU alap soha nem látott ösztönzést nyújthat a tagállamoknak a válságból való kilábaláshoz. Ennek sarokköve a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, mely forrásainak lehívásához a terveket április 30-ig kellett volna benyújtania a tagállamoknak, sokan azonban az utolsó utáni pillanatig kivárnak. Megnéztük, hogy az eddig nyilvánosságra került tervek alapján mire fog elmenni a rekordméretű büdzsé.

2020. december 11-én már-már forradalminak nevezhető költségvetésre bólintott rá az Európai Tanács. A hagyományos hétévés költségvetés mellett – mely összege egyébként szintén figyelemreméltó, 1074,3 milliárd eurónyi – a tagállamok vezetői megállapodtak egy 750 milliárd eurós ideiglenes alapról is, mely a NextGenerationEU (NGEU) nevet kapta. Így pedig a teljes költségvetés 1824,3 millárd eurónyi:

ez jelenlegi árfolyamon 656 809 milliárd forintot jelent, mely majdnem 14-szerese a 2019-es magyar GDP-nek.

Az NGEU legfőbb célja az uniós gazdaságok helyrállításának elősegítése, éppen ezért ezeket a forrásokat 2021 és 2023 között kaphatják majd meg a tagállamok. A források legnagyobb részét, azaz 90 százalékát az úgynevezett Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) keretében juttatják el a tagállamoknak. Ennek két fő komponense van: 312,5 millárd euró vissza nem térítendő támogatás mellett 360 milliárd euró rendkívül kedvező feltételű (a szakértők kb. 0,3 százalékos kamatszinttel számolnak) hitel áll a tagállamok rendelkezésére.

A tagállamokra jutó pontos összegeket a GDP, a munkanélküliségi ráta, a lakosságszám és járvány gazdasági hatásainak figyelmbevételével számítják ki. Fontos kiemelni, hogy az így meghatározott összeg egy felső limit: ezt nem kötelező egy tagállamnak teljes egészében felhasználnia – s mint a lentebbi adatok mutatják,

sok tagállam nem is tervez (egyelőre) élni a hitelfelvétel lehetőségével.

Orbán Viktor miniszterelnök (b) és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének (j) találkozója az Európai Bizottság épületében Brüsszelben 2021. április 23-án. (MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

Nem lehet ám akármire pénzt kérni az EU-tól

Az RRF-tervek tartalma erősen szabályozott. Fontos kitétel, hogy minden tervnek minimum 37 százalékban a klímavédelemmel kapcsolatos befektetésekből és reformokból kell állnia. Emellett a digitális átállás megvalósítására az igényelt források minimum 20 százalékát kell majd fordítani. Ezen kvantitatív korlátokon kívül erősen ajánlott az európai szemeszter keretében meghatározott országspecifikus ajánlások figyelembevétele. Ha pedig még ez sem volna elég, a Bizottság meghatározott hét olyan hívószót, melyek kapcsán szívesen látnának tagállami fejlesztések. Ezek a következők:

1. Power up: tiszta és megújuló technológiák alkalmazása
2. Renovate: az épületek energiahatékonysága
3. Recharge and refuel: fenntartható közlekedés és elektromos töltőállomások
4. Connect: gyors szélessávú szolgáltatatások kiterjesztése
5. Modernise: a hivatali adminisztráció digitalizálása
6. Scale-up: adatfelhő kapacitások és fenntartható feldolgozás
7. Reskill and upskill: oktatás és képzés a digitális készségek támogatása érdekében

Ezek fényében talán senkit sem ér majd váratlanul, hogy a már kiadott tervek szinte egytől egyig ezen szempontok figyelmbe vételével íródtak. Így pedig a tervek fő pilléreiben is csak apróbb eltérések mutatkoznak az egyes országok között.

Az Európai Bizottság tájékoztatója szerint a tagállamoknak legkésőbb április 30-ig kellett volna benyújtaniuk a végleges elbírálásra szánt helyreállítási és ellenállóképességi terveiket. A nyilvánosan elérhető információk alapján ennek mindössze 11 tagállam tett eleget.

Attól viszont a késlekedőknek sem kell félnie, hogy egy ilyen bürokratikus apróságon csúsznának el az uniós gigapénzek. A Bizottság ugyanis világossá tette, hogy szemet huny a határidő be nem tartása felett, ezzel is enyhítve a kormányok járvány miatt amúgy is magas leterheltségét.

Arról, hogy a tagállamok pontosan mire is fognak pénzt kapni az elkövetkező években, csak az összes tervezet beérkezte és a véleményezési körök lezárulta után lehet majd mérleget vonni. Az viszont már

az eddig nyilvánosságra hozott dokumentumokból is körvonalazható, hogy milyen főbb irányokat követnek a kormányok.

Akiket csak az adatok érdekelnek, ebben a táblázatban összefoglaltuk az eddigi elérhető tervek főbb mutatóit, de ezt követően részletesen is bemutatjuk a dokumentumokat. Az adatok kapcsán fontos megemlíteni, hogy bár a cikk írásakor a legfrissebb elérhető dokumentumokból dolgoztunk, a tervek változásával az itt közölt információk is elavulhatnak.

Az EU mintadiákjai: ők azok, akik már beadták a terveiket

Az uniós tagállamok közül

elsőként április 22-én Portugália adta be hivatalosan a nemzeti helyreállítási és ellenállóképességi tervét az Európai Bizottsághoz.

Az ibériai állam eszerint az összes rendelkezésére álló (13,9 milliárd eurónyi) vissza nem térítendő támogatását fel kívánja használni. A hitelkerethez viszont már óvatosabban nyúlnának a portugálok: a teljes 14,2 milliárdnak mindössze egyötödét akarják biztosan lekérni, s további kb. egyötöd felhasználása is lehetséges a terv jelenlegi állása szerint. A portugál terv három fő pilléren nyugszik: ezek a válságállósági reformok (11,1 millárd euró, amihet további 2,3 millárdnyi hitelkeret felhasználása is lehetséges), a klímavédelmi célok (3,1 millárd euró) és a digitális átállás (2,5 milliárd euró).

A sorban a másodikak a franciák voltak: ők április 29-én nyújtották be a tervüket. A vissza nem térítendő támogatások egészét (40,9 millárd euró) ők is elköltenék. Ugyanakkor

a rendelkezésükre álló hitelkeretből (egyelőre) egy centet sem kívánnak felhasználni.

Ami magát a tervet illeti, az hat fő célkitűzést tartalmaz, melyek szinte egy az egyben megfeleltethetők a a Bizottság által meghatározott hívószavaknak. A teljesség igénye nélkül, fontos szerepet kap a zöld és a digitális átállás, de a jövőorientált fejlesztések és a fenntartható és inklúzív növekedés kérdései is előtérbe kerülnek.Emmanuel Macron francia elnök az Európai Unió állam- és kormányfőinek kétnaposra tervezett csúcsértekezletére érkezik Brüsszelben 2020. december 10-én. (MTI/EPA/Reuters/Yves Herman)

Szintén április 29-én nyújtotta be a terveit Szlovákia. A franciákhoz hasonlóan ők is a vissza nem térítendő támogatások egészével (6,6 millárd euró) terveznek, azonban az uniós hitel lehetőségével nem kívánnak élni. A helyreállítási terv hat célra összpontosít. A szlovákok 2,3 millárdot költenének a zöld gazdaságra, 1,5 millárdot az egészségügyre, 800-700-600-500 millió euró pedig az oktatásra, kutatás-fejlesztésre, a digitalizációra és a hatékony közigazgatásra költenének ebben a sorrendben.

A Bizottság a fentieken kívül még nyolc helyreállítási és ellenállóképességi tervet kapott kézhez a hivatalos határidő napján. Ezekben (majdnem) egytől egyig közös, hogy a rendelkezésre álló vissza nem térítendő támogatások egészét fel akarják használni (sőt egyesek még többet is), s

a legtöbben itt sem élnének a hitelfelvétel lehetőségével.

A vissza nem térítendő támogatásokat illetően két kakukktojást láthatunk: míg a lettek csupán a számukra előirányzott összeg 90 százalékával terveznek, addig az osztrákok majdnem egyharmadnyival túltervezték a büdzséjüket.

Itt érdemes megállni egy pillanatra, és elmerülni néhány technikainak tűnő részletben a rendelkezésre álló keretek elosztását illetően. Habár az Európai Bizottság közzétett egy táblázatot a vissza nem térítendő támogatások elosztásáról a tagállamok között, ez szigorúan tájokoztató jellegű. A tényleges összegek ugyanis a 2020-as és a 2021-es GDP-adatoktól foggnak függeni, így ezek végleges meghatározását a Bizottság csak 2022 júniusára ígéri.

A hitelfelvétel kérdése is egy fokkal összetettebb, mint azt a leegyszerűsítő híradásokból gondolhatnánk. A hivatalos szabályok szerint minden tagállam a 2019-es GNI-jének (bruttó nemzeti jövedelem) 6,8 százalékáig nyújthat be hiteligényt. A vonatkozó Eurostat adatsorok esetenként még mindig csak előzetes adatokként vannak jelölve, így a teljes igényelhető hitelösszeg is változhat az adatok frissülésével.

A hitelfelvétel terén szintén két tagállam lóg ki a sorból.

Olaszország hatalmas, 122,6 milliárd eurós uniós hitel felvételét tervezi, de a szlovén kormány is bejelentette igényét egy 700 milliós részletre.

A többi ország ugyanakkor nem tervezi hitel felvételét, bár a legtöbb terv utal rá, hogy erre – amennyiben mégis szükségesnek ítélik a döntéshozók – a következő években is lehetőség lesz kiegészítő tervek benyújtása által.

A témák tekintetében nagy meglepetést szintén nem találunk. Az egyes országok kivétel nélkül komoly pénzeket akarnak elkölteni a zöld témák mentén és a digitalizáció területén. Ezeken kívül hangsúlyos még a fenntartható és inkluzív növekedés, vagy épp a kutatás-fejlesztés témája is. A célok között találunk azonban egy-egy igazán egyedi tervet is:

a lettek például a jogállamiságra is költenének, a spanyolok pedig a nemek közti egyenlőtlenségeket szeretnék felszámolni az uniós pénzekből.

Vajon mit terveznek a késlekedők?

Az április 30-i határidőig be nem érkezett 16 tervről eltérő, hogy mennyit lehet tudni. Az egyes országok erre szolgáló weboldalán már a kvázi beadásra kész dokumentumok is megtekinthetők. Olyanok is vannak viszont, ahol még semmit nem tettek hivatalosan közzé.

Ha azokra az országokra tekintünk, melyek már közölték a többé-kevésbé véglegesnek tekinthető terveiket, akkor nem sok különbséget találunk a már beadott tervekhez képest. A dokumentumok alapján

ezen országok közül csak Románia és Görögország tervezi a teljes hitel felvételét.

Emellett több ország, például a horvátok vagy bolgárok is utaltak arra a tervükben, hogy amennyiben szükséges lesz, készek felvenni a hitelt. A spanyol terv a 2023-ig terjedő időszakban egyelőre csak a források felének lehívásával számol (ez praktikusan a vissza nem térítendő támogatásokat jelenti) de a későbbiekben ők is élni terveznek a hitel lehetőségével. Lengyelország is tervezi a hitelfelvételt, azonban az eddig elérhető adatok alapján nem az egészre, hanem csak az elérhető összeg egyharmadára tart igényt.

A témák kapcsán ezek a tervek sem okoznak nagy meglepetést. Mindenhol megjelenik a digitalizáció és a zöld átállás kérdése, de sok helyen hangsúlyosak az oktatással kapcsolatos témák vagy éppen az egészségügyi reformok is. Az persze még koránt sem biztos, hogy ezek a végleges dokumentumok, azaz egyes országok – mint például Magyarország, ahogy arról még bővebben szó lesz – a következő hetekben még akár komolyan át is szabhatják a terveket.

Összefoglaló szófelhő a tagállami RRF-tervek főbb céljairól (saját szerkesztés).

A magyar hitel körül politikai vita bontakozott ki

A helyreállítási és ellenállóképességi eszköz hiteleinek kérdése az utóbbi hetekben a magyar közéletben is komoly vitákat szított. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter még április 24-én jelentette be, hogy a korábbi tervekkel ellentétben Magyarország mégsem venné (egyelőre) igénybe a rendelkezésére álló kb. 3400 milliárd forintos RRF-hitelkeretet.

Ennek mögöttes okaira a Portfolio.hu elemzése szerint az a magyarázat, hogy „azért nem kéri (egyelőre) az RRF-hitelt a kormány, mert így gyorsabban, biztonságosabban és kevesebb kötöttséggel juthat hozzá a pénzekhez, és ez fontosabb neki, mint az RRF-hitelekkel elméletileg elérhető kamatmegtakarítás, aminek jelentős részét a túlhevített beruházási piacon elvinné az áremelkedés”. Mindezt meg nem nevezett uniós és hazai források is alátámasztották. Egy másik elemzés szerint azonban igenis veszít az ország azzal, ha nem veszi fel az RRF-hiteleket. Beke Károly számításai alapján „hosszú távon az uniós hitelről való lemondás több százmilliárd forintnyi kamatkiadási többletet jelenthet”Ez persze csak akkor igaz, ha a magyar kormány egyáltalán nem veszi fel az RRF-hitelét. Ez azonban valószerűtlen, s inkább arra lehet számítani (ahogy arra Gulyás Gergely is utalt már), hogy a kormány egyelőre kivár, s inkább a következő egy-két évben tervezi felvenni a hitelt egy-egy projektre.

Aki követi a napi híreket, felfigyelhetett rá, hogy a magyar RRF-hitelek kérdését – leginkább a politika síkján – sokszor állítják párhuzamba a Kínától vagy épp Oroszországtól felvett magyarországi hitelekkel. Az kétségkívül igaz, hogy ezek az uniós hitelnél nagyságrendekkel drágábbak, de azt is meg kell emílteni, hogy ilyesféle projektekre egyébként sem lehetne az uniós pénzeket költeni. Azaz a kettő összehasonlításának nincs túl sok értelme, hiszen a „keleti” hiteleket más célokra használhatja fel Magyarország, mint az uniósakat. Ha tehát szükség van ezekre a keleti gigaberuházásokra, akkor az ezek finanszírozására felvett hiteleket leginkább szabadon felhasználható piaci kölcsönökkel érdemes összehasonlítani, nem az RRF-hitelekkel. (Azt csak zárójelben tesszük hozzá, hogy egyébként jelenleg a piaci hiteleknél is rosszabbak a keleti hitelek feltételei.) Annak kérdése persze, hogy szükség van-e egyáltalán ezekre az orosz és kínai projektekre, túlmutat ennek a cikknek a témáján.

Megnyílt az uniós pénzcsap, mégsincs nagy tülekedés körülötte

Az természetesen senkinek sem okozhatott meglepetést, hogy a vissza nem térítendő támogatásokért – mely lényegében ingyen pénz a tagállamoknak – egytől-egyig le fognak hajolni a kormányok. Az ugyanakkor már magyarázatot igényel, hogy

a 21 tagállamból, melyeknek már többé-kevésbé ismertek a tervei mindössze 6 tervez valamilyen mértékű hitelfelvételt, s csupán 3 ország pályázik a maximális összegre.

Így ugyanis a potenciálisan igényelt RRF-hitelösszeg uniós szinten mindössze 174 milliárd euró, mely messze elmarad a betervezett 360 milliárdtól.

A tagállamok hozzáállása első ránézésre még érthetetlenebb akkor, ha mindehhez hozzávesszük, hogy az uniós hitelnél sehol a világon nem lehet jobb kondíciókkal kölcsönhöz jutni. A források talán egyetlen hátránya a meglehetősen leszűkített felhasználási kör, mely tagállami oldalról nézve erősen megköti a kormányok kezét. Azt is látni kell persze, hogy uniós szemszögből bőven van ebben racionalitás, hisz pont az a közös uniós fejlesztési politikák egyik legfőbb előnye, hogy (természetesen figyelembe véve a tagállami különbségeket) valemelyest mégis egy irányba haladjon ez a politikai-gazdasági közösség. Ez pedig nem érhető el központi határvonalak kijelölése nélkül.

Azonban mielőtt azt a következtetést vonnánk mindebből, hogy csúfos kudarcot szenvedett el az EU, mert senkinek nem kell a közös hitelfelvétel, érdemes egy apró kiegészítést tenni. Ahogy arra korábban is utaltunk, az RRF hitelei 2023-ig voltaképp bármikor felvehetők kiegészítő tervek benyújtásával. S a legtöbb tagállam – akár közvetlenül a tervekben, akár sajtónyilatkozatokban – már utalt is rá, hogy ezzel (bár még pontos számokat nem közöltek) valószínűleg élni terveznek.

Ezeket figyelembe véve

a legvalószínűbb magyarázat a hitelek jelenlegi mellőzésére a kivárás.

Így pedig talán arra játszhatnak a tagállamok, hogy amennyiben a vakcináknak köszönhetően gyorsan sikerül kilábalni a válságból, és visszapattan a gazdaság, akkor további eladósodás nélkül (ne feledjük, a legtöbb tagállamban – ahogy hazánkban is – a válság miatt már most is történelmi magasságokban van az államadósság) is kezelni tudják majd a helyzetet. Ha viszont még tovább húzódik a recesszió, akkor ezen tagállamok számára ott lesz ez a kedvező feltételekkel bíró hitellehetőség, melyet megfelelően felhasználva kezelhető lesz a válság.

Ezzel természetesen nem azt állítjuk, hogy a kedvező hitelek azonnali felvétele mindenképpen nem kívánatos, bármelyik tagállamról is legyen szó. Erre jó példa Olaszország esete, ahol a drámai egészségügyi válság mellett a turizmus bedőlése is hatalmas visszaesést okozott. Az efféle, szinte romokban heverő gazdaságok mielőbbi újraindítására és felpörgetésére remek lehetőséget biztosít az uniós hitel, s az államadósság megugrásának negatívumát ellensúlyozhatják az újraindulás pozitív hatásai. Azaz összegezve, a hitel azonnali felvétele a gazdasági mutatóktól függően éppúgy lehet jó és rossz döntés is egy-egy ország számára.

Ezek fényében

korai volna még eredményt hirdetni a közös uniós hitelfelvétel kapcsán.

Jelenleg csupán annyit lehet biztonsággal kijelenteni, hogy ezen lehetőség népszerűsége közel sem egyöntetű. Átfogó ítéletet legkorábban majd csak 2023-ban lehet mondani, de akkor is csak óvatosan. Ekkorra minden államról kiderül, hogy pontosan mekkora összeget is kért le a hitelalapból. A projektek megvalósítására ugyanakkor 2026-ig van idejük a tagállamoknak, így a végső mérleg is csak ekkor vonható majd meg.

(Címlap: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke és Angela Merkel német kancellár (b-j) sajtótájékoztatót tart az uniós tagállamok brüsszeli csúcstalálkozója után 2020. december 11-én. MTI/EPA/Reuters/Johanna Geron)


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 30 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mégis erőlteti a Soros.
Amivel egyet bizonyít nap mint nap:
Nagyon sok zsidónak NINCS LELKIISMERETE.

Karácsony Ferenc tegnap meghirdetett penzkoltese nem szerepel az EU irányelveiben.

Karácsony fel fogja jelenteni a magyar kormányt, mert nem akarja felvenni a hitelt

Karácsony egy kicsit zavaros. Gulyás és mások is, elmondták, hogy a VNT-t mindenki felveszi, a hitellel viszont sokan kivárnak, különösen azért, mert megfelelő projekt esetében ez 2023. végéig felvehető, tehát nincs ok sietni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés