A délszláv háború elől menekült, magyarul sem tudott, mégis a hazai üzleti élet csúcsára jutott

2021. április 30. 12:03

Írta: Rádi Balázs
Vajon lehet magyarrá válni? – ezt kérdést tettük fel Banovic Aleksandrának, aki 25 éve menekült Magyarországra a háború sújtotta Boszniából. Nem voltak itt barátai, nem támogatta senki, még magyarul sem beszélt, csak egy friss mérnöki diplomát hozott otthonról. Szerencséje volt, mert a rendszerváltás hajnalán az országba betelepülő külföldi cégek kapkodtak a mérnökökért, még azt is elnézték a fiatal pályakezdőnek, hogy nem beszélt magyarul. Ebből a hátrányos helyzetből küzdötte fel magát több piacvezető cég igazgatói székébe. Nehéz olyan ágazatot mondani, ahol Banovic Aleksandra ne töltött volna be felsővezetői pozíciót, éppen ezért széles körben rálát a magyar gazdaságra – a Makronómnak adott interjúban felfedte a hazai gazdaság erősségeit és gyengeségeit, illetve elárulta a siker titkát az üzleti életben.

Banovic Aleksandra jelenleg az Arval Magyarország kereskedelmi és marketing igazgatója. Korábban a CV Online vezérigazgatója volt, illetve a Telenornál töltött be különböző vezető pozíciókat. Előtte tíz évig a UPC Magyarország beszerzési és logisztikai igazgatója volt.

Milyen emlékei vannak a délszláv háborúról? Hogyan élte meg?

Rosszul éltem meg, mivel ott maradt az egész családom. A szüleim Boszniában voltak, a helyzet ott volt a legrosszabb. Az öcsém Belgrádba költözött, én pedig Magyarországra jöttem, egyedül.

Magamnak kellett felépítenem az életem, mindenféle külső segítség nélkül.

Ez igazán stresszes időszak volt számomra, aggódtam a családomért. Értelmiségi családból származom, édesanyám orvos, édesapám mérnök. Jól éltünk az akkori szocialista Jugoszláviában, tehát nem voltam hozzászokva ezekhez a körülményekhez. Gyakorlatilag bedobtak a mélyvízbe, ahol mindent azonnal, egyedül kellett megoldanom egy olyan országban, ahol a nyelvet sem beszéltem.

Sokan elvándoroltak akkor tartósan a déli országokból?

Igen, egy részük kényszerből, de volt aki saját elhatározásból. Boszniából nagyon kevesen jöttek Magyarországra, mivel nyilván nem ez az ország vonzza elsősorban az ottani embereket, senki nem beszéli a nyelvet.

A Vajdaságból jöttek ide többen, ők beszéltek magyarul, nekik könnyebb volt beilleszkedni.

Az ismerőseim inkább Nyugat-Európa, Amerika és Ausztrália felé vándoroltak.

Amikor 25 éve ide költözött, nem volt itt senkije és a nyelvet sem beszélte. Miért választotta mégis Magyarországot? 

Én a háborútól megviselt Boszniából jöttem, miután a Zágrábi Egyetemen megszereztem a diplomámat.

Nem Magyarország volt az elsődleges célom, mivel nem beszéltem magyarul, nem voltak itt kapcsolataim.

A Balaton környékén, Fonyódon telepedtünk le a párommal, itt nyitottunk egy éttermet, amit két évig üzemeltettünk családi vállalkozásként. Amikor az éttermet bezártuk, felköltöztünk Budapestre és munkát kerestünk. A párom szoftverfejlesztőként helyezkedett el, én pedig fiatal mérnökként a mai Continental-nál kaptam állást. Az akkori főnökömnek főleg a szakmai rátermettségem számított, ezért türelmes volt velem és adott három hónapot, hogy megtanuljak magyarul. Ez az idő kevésnek bizonyult, egy év alatt jutottam el társalgási szintre. Igazi kihívás volt!

Nem volt a Nyugat vonzóbb?

Nyilván vonzóbb volt, de a Nyugat is nehezen fogadta be a Balkánról érkezőket, mivel háború volt,

én pedig nem voltam klasszikus értelemben vett menekült.

Nem is szerettem volna úgy  élni. Munkát kerestem, a szakmámban szerettem volna elhelyezkedni és dolgozni. Mivel Magyarország szinte azonnali lehetőséget adott erre, később már nem vonzott igazán a Nyugat gondolata.

Mi a titka a magyar nyelv tanulásának? Hogy lehet társalgási szintre jutni egy év alatt?

A Keleti pályaudvaron volt régen egy könyvesbolt. Minden alkalommal , amikor vártunk a vonatra, megnéztem a kirakatot. Egy német-magyar nyelvkönyv mindig megragadta a figyelmem. Egyik alkalommal, mikor utaztam haza Fonyódra Budapesten keresztül, elhatároztam, hogy megveszem a könyvet és megtanulok magyarul. Mikor ezt megemlítettem a családomnak, kinevettek, de ez nem vette el a kedvem. Közben a munkahelyemen olyan osztályra kerültem, ahol a kollégáim csak magyarul beszéltek, ezért kénytelen voltam gyorsan tanulni.

A kényszerhelyzet, a bizonyításvágy és a kíváncsiságom segített, hogy egy év alatt megtanuljak magyarul. 

Mit láthatott önben az akkori főnöke, amiért hajlandó volt várni egy évet arra, hogy megtanuljon magyarul?

Akkoriban nagyon kevés mérnök beszélt idegennyelvet, Németország pedig terjeszkedett, több gyárat is épített Magyarországon, új technológiákat hoztak be, így fontossá vált a nyelvismeret. Ezért is döntött úgy a főnököm, hogy alkalmaz, mert beszélek angol és német nyelven is. Ő igazán jó emberismerő, tisztában volt a képességeimmel. Folyamatosan tesztelt, mindig újabb és újabb kihívások elé állított.

Két év után, 26 évesen kinevezett menedzsernek, ez igen nagy felelősséggel járt.

Kaptam egy csoportot, ahol nálam idősebb és tapasztaltabb emberek dolgoztak. Ezért volt meglepő, hogy mégis nekem ajánlotta fel ezt a pozíciót. Bízott bennem és abban, hogy a kezeim alatt ez a csoport fejlődni fog, és ez így is történt.

Milyen nemzetiségűnek vallja magát? Lehet magyarrá válni?

Nem is tudom miért érezném magam kevésbé magyarnak, mint mások – én itt szeretek élni, a családom és a barátaim is magyarok.

A gyökereim mindig is otthon lesznek, de Magyarország mindig jó volt hozzám és befogadott, ezért legalább annyira magyarnak érzem magam, mint aki itt született. 

A kezdeti nehézségek óta már számos hazai piacvezető cég igazgatói székét foglalta el. Mi a sikerének titka? A családból hozott valamit? Vagy az egyetemről? Vagy a gének?

Egy kicsit mind. Ha az ember nyitott a világra, akkor bármit képes megtanulni, ez mind hozzáállás kérdése.

Én otthonról ezt a mintát hozom, a szüleim sok időt és energiát áldoztak a karrierjük felépítésére.

Megmutatták, hogy a munka nagyon fontos része az életünknek és mindent meg kell tenni azért, hogy sikeresek legyünk benne. Édesapám gyárigazgató volt, édesanyám orvos, ezért volt előttem jó példa. Láttam, hogy ők hogyan dolgoznak, fejlődnek és hogyan bánnak az emberekkel. Sokat tanultam tőlük, illetve a különböző cégeknél a vezetőimtől, a szerzett tapasztalataim is nagyban segítették a karrierem kiépülését. Nyilván fontosak a jó alapok is, képzett ember vagyok két diplomával, négy nyelven beszélek. Ez is fontos egy magasabb pozíció betöltéséhez. A munkámban mindig elkötelezett voltam, a csapatom céljai és eredményei nagyon fontosak számomra, ezt a multi cégeknél elismerik és megbecsülik. 

Mi az a kompetencia vagy tudás, amit a multik keresnek egy felsővezetőben?

Amit szerintem mindenhol megkövetelnek, az a szakmai tudás. Ezt nehéz pótolni és időigényes is. A nyelvtudás szintén nagyon fontos, elsősorban az angol, bár néhány cég más nyelvet fontosabbnak tart.

Angol nyelvtudás nélkül nem igazán lehet a mai világban boldogulni.

Ezen kívül előny a pozitív hozzáállás, a nyitottság, az elhivatottság és a fejlődési képesség. Persze egy kicsit a szerencse is közrejátszik, jó időben kell jó helyen lenni. Ezek nélkül nehéz elérni egy vezetői pozícióig. 

A multik figyelembe veszik egy felsővezető nemzetiségét? 

A legtöbb cég – nem csak multik – szakmai és kompetencia alapon választanak vezetőket, szakembereket.

Sosem volt részem negatív megkülönböztetésben azért, mert nem magyar származású vagyok.

Ezért nagyon hálás vagyok a magyaroknak!

Miért igazol számos hazai multi külföldi vezetőket az igazgatói pozíciók betöltésére? A külföldi vezetőket jobbnak gondolják mint a magyarokat? Milyenek az arányok, a hazai multikat mekkora arányban vezetik külföldiek?

Tapasztalataim alapján sokszor az ügyvezetők és a pénzügyi vezetők külföldiek. Ez érthető, mivel ők hozták a pénzt az országba, szeretnék felügyelni a folyamatokat. Természetesen ez nem csak Magyarországon van így. A felsővezetők között vannak bőven magyarok is és a legtöbb helyen rotálják őket azért, hogy más országokban is dolgozzanak, tapasztalatokat szerezzenek.

Hogyan látja a magyar emberek gondolkodását? Depressziósak és túl mélyen élik meg a kudarcaikat?  

Nem szeretem a sztereotípiákat, nehéz egy egész nemzetre ráhúzni egy címkét. Mint minden más népnél, itt is vannak pozitív és pesszimista gondolkodású emberek. Én egy kicsit mást hozok otthonról,

a balkáni népek akár a nehéz helyzeteket is egy kis lazasággal és humorral kezelik, ez a magyarokra kevésbé jellemző.

Igyekszem is ösztönözni a kollégáimat a pozitív gondolkodásra még akkor is, ha nagy problémával szembesülünk. Azt is tapasztalatom, hogy a fiatalabb generáció már nem gondolkodik pesszimistán.

A szerb-horvát kultúrából mit vehetnének át a magyarok, ami az előnyükre válna?

Kicsit több lazaságot. Hasonló a történelmünk, szinte ugyanazokkal a problémákkal küzdünk, mégis úgy látom, hogy a déli népek egy kicsit több humorral, nyitottsággal és lazasággal tudják kezelni a krízishelyzeteket.

Mi állhat amögött, hogy a fiatalabb generáció már pozitívabban gondolkodik?

Magyarország 25 év alatt rengeteget fejlődött, amikor idejöttem 1995-ben, akkor nem volt sem szupermarket, sem külföldi áru. Nagy fejlődésen mentünk keresztül – tanultunk, utaztunk. Fejlődött az ipar, a városok. Nincs már nagy különbség Budapest és a vidéki nagyvárosok között, ez húsz éve még teljesen máshogy volt. Jellemzően nyitottabbak vagyunk, és sokkal több lehetőség kínálkozik egy mai fiatal előtt, mint 30-40 éve a szülei előtt. A régi generációk sokkal több korláttal szembesültek, de akár nézzük meg az én példámat, a háborúkat a Balkánon,

sokan az én és szüleim generációjából az életben maradásért küzdöttek, ez pedig nyomot hagyott bennünk.

A magyar gazdaság szempontjából fontos lenne, hogy a fiatalok lássák meg a lehetőségeket a hazai kis- és középvállalatokban is. Mi kell ahhoz hogy egy kkv-nál szívesen dolgozzanak a fiatalok?

Nem az kell, hogy legyen három színes babzsák meg csocsóasztal. Olyan munkahelyi légkör kell, ami nyitott, támogató, fejlődési lehetőségeket nyújt. Ha már az első élményük negatív, nem kapnak támogatást, nem megfelelően vezetik őket, akkor az elveheti a kedvüket attól, hogy egy kkv-nál dolgozzanak. 

Igaz egyébként, hogy a transznacionális cégek a magas hozzáadott értékű, magas bért fizető folyamataikat és állásaikat inkább az anyaországokban tartják?

Ezt nem így látom. Magyarországra azért települtek ezek a cégek mert jó minőségben és jó áron tudják gyártani a termékeket. Attól nem kell félni, hogy a multi egyik napról a másikra áttelepül egy másik országba, mert az neki sem érdeke.

A legtöbb vállalat arra törekszik, hogy megtartsa a munkaerőt, és arra készül, hogy ha újraindul a gazdaság, akkor már a startvonalon álljon.

Ha akkor kezdenek újraépítkezni, amikor már a gazdaság beindult, akkor elkéstek.

A magyar gazdaságpolitikának is ez az egyik hívószava, a „kanyarban előzés”. Már jóval az újraindítás előtt a beruházásokat támogatják, hogy a magyar vállalatok újult erővel tudjanak terjeszkedni a nyitás után.

Nagyon helyesen, mert ha későn cselekszünk, akkor lemaradhatunk a lehetőségekről, például számos cég most dönti el, hogy hova akar letelepedni, kivel köt partnerséget.

Most sokkal jobb feltételekkel lehet tárgyalni, mint amikor helyreáll a gazdaság

és visszatér a két évvel ezelőtti helyzet, mert akkor mindenki részt vesz a versenyben. Sokan a jelenlegi helyzetben érthető módon óvatosak, de én arra biztatok mindenkit, hogy ha teheti, akkor most vállaljon egy kis rizikót, mert a mostani befektetések hosszú távon sokkal jobban meg fognak térülni – versenyelőnyre lehet szert tenni. Mivel most mindenki visszafogja magát, van szabad kapacitás, lehet találni szoftverfejlesztőt, de csarnoképítéshez munkást is. Amikor visszaáll a gazdaság, újra nehéz lesz munkaerőt találni.

Kell félniük a magyaroknak a munkanélküliségtől?

Vannak ágazatok, amelyeket nagyon rosszul érintett a koronavírus, ott átmenetileg nem lehet elhelyezkedni és elbocsátások is történtek. Aki viszont tanul és hajlandó máshol dolgozni, az talál munkát.

Két évvel ezelőtt az ország második legnagyobb online álláskeresőjénél dolgoztam, és lehetetlen volt munkaerőt közvetíteni, mert kevés volt a munkanélküli,

minden iparágban nehéz volt jó szakembereket találni. A piac nagyon kedvezett a munkakeresőnek, még a tavalyi évben is, amikor már jelen volt a koronavírus. A tavalyi év utolsó negyedévétől kezdődően lendült fel a munkaerőpiac, sok magyar jött haza. Azoknál a cégeknél, ahol van pénz, most vesznek fel szakembereket, beruháznak projektekbe, mert ha kivárják a krízis végét, akkor le fognak maradni a jó munkaerőről, lecsap rájuk más.  

A munkaerőhiány következtében fenn fog maradni a gyors bérnövekedés is?

Elkerülhetetlen, mert az ipar, a gazdaság, a GDP fejlődését a béreknek is követniük kell.

Hogy enyhítsük a munkaerőhiányt? Külföldről szerezzünk munkaerőt?

Most is rengeteg cég él ezzel a lehetőséggel, például van olyan gyár, ahova buszokkal hozzák át a külföldi dolgozókat. Ezzel nincs probléma, mert a magyar gazdaság attól nő, ha minél több terméket, szolgáltatást itt állítunk elő. Sok külföldi mérnök, IT és egyéb szakember jött és gazdagítja Magyarországot. Egyébként a munkák jó részét már ki lehet szervezni, például

teljesen mindegy, hogy egy programozó honnan dolgozik, akár egy nepáli sátorból is el tudja látni a munkáját.
Magyarországon aki akar, tud dolgozni

A jó munkaerőből a válság előtt és alatt is hiány volt. A targoncások, hegesztők, könyvelők állásai például nem szűntek meg, rájuk ugyanúgy szükség van a válság idején is. Általánosságban elmondható, hogy Magyarországon aki akar, tud dolgozni – árulta el a Makronómnak adott interjúban G.Nagy Balázs, a Trenkwalder ügyvezetője. 

Hogy látja, a magyar gazdaság felzárkózik a Nyugathoz?

Már évek óta megfigyelhető a magyar gazdaság felzárkózása, és ezt úgy lehetne felgyorsítani, ha a hazai cégeket erősítené a gazdaságpolitika.

A hazai és külföldi multik közti szintkülönbséget kellene csökkenteni – Csehországban és Lengyelországban ezt sokkal jobban oldották meg, ott számos olyan hazai vállalat van, amely sikeresen versenyez a külföldi multikkal, sőt szakembereket szívnak el, mert jól fizetnek, jó a nevük és folyamatosan beruháznak új technológiákba. Magyarországon ez hiányzik.

A Magyar Multi program például pont ezt célozza meg, hogy minél több hazai kkv-ból váljon a nemzetközi porondon is sikeres multicég.

A programot részletesen nem ismerem, de lehetőséget kell teremteni a magyar tulajdonú cégeknek, hogy merjenek beruházni – olyan gazdasági és pénzügyi hátteret kell biztosítani, hogy ne csak technológiában, de menedzsment kultúrában is fel tudjanak zárkózni.

Számos olyan céget ismerek, amely ugyan tudna, de nem mer kilépni a családi vállalkozás kereteiből,

nem mer rálépni a fejlődés egy következő lépcsőfokára, amihez külső szakember segítségét kellene kérnie. Hatalmas a potenciál a technológiában, a folyamat felépítésben, az IT-rendszerekben, amiket a nyugati cégek már tíz-húsz éve használnak. Ha ezeket a magyar cégek elkezdik alkalmazni, gyorsan csökkeni fog a szintkülönbség.

Kiemelte a nyitottság fontosságát a felzárkózásban. Viszont nem tart attól, hogy a koronavírus után bezárkóznak a nemzetek?

Senki nem látja, hogy a koronavírus utáni világ miként fog átrendeződni. Lehetséges egy olyan forgatókönyv, hogy

a fejlett államok termelésük egy részét hazatelepítik,

főleg az úgynevezett stratégiai ágazatokban, mint például autóipar vagy gyógyszeripar. A munkaerő, tudás és innováció szabad áramlása viszont meg fog maradni, mert ebben nagyon egymásra vagyunk utalva, és ez viszi előre a fejlődést.

Tavaly nevezték ki az Arval Magyarország kereskedelmi és marketing igazgatójának. Mivel foglalkozik a cég és milyen megoldásokat nyújt?

Az Arval Európa legnagyobb autós operatív lízing szolgáltatója, és a tulajdonos Európa egyik legnagyobb bankja, a BNP Paribas. Itt vagyunk Magyarországon majdnem 20 éve. Vállalatoknak nyújtunk lízing szolgáltatásokat és flottamenedzsmentet.

A Világgazdasági Fórum szerint tíz év múlva az lesz a trend, hogy nem birtoklunk semmit, mindent csak bérelni fogunk. Nem olyan ez, mint egy fiatalos luxuskommunizmus?

Amikor külföldön dolgoztam, akkor láttam, hogy a barátaim nem birtokoltak semmit, a házat bérelték és az autót lízingelték. Kelet-Európában ehhez máshogy állnak hozzá, fontos a birtoklás.

A fiatalok körében ez az értékrend már változik – egyre többen dolgoznak külföldön, és igényként jelenik meg náluk, hogy ne kötődjenek dolgokhoz,

inkább a mobilitást, a rugalmasságot választják. Elképzelhető, hogy Londonban dolgoznak két évet, aztán költözniük kell Amerikába, utána pedig visszajönnek Magyarországra és közben nem akarnak terhet cipelni magukkal vagy veszteséggel eladni a vagyontárgyaikat. Nem kell messzire mennünk, Budapesten is láthatjuk, hogy milyen sokan használják a shared autókat, rollereket, bicikliket. Inkább az a trend, hogy nagyvárosokban a felhasználók a leghatékonyabb mobilitást keresik, hogy minél könnyebben eljussanak a céljukhoz, az már mindegy nekik, hogy milyen járművel. A cégünk is ebbe az irányba mozdult el,

a felhasználónk például Zurichben vehet vonatjegyet és az állomáson ott fogja várni egy autó, roller vagy bicikli, épp amit választ magának.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 97 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Magyarnak nem, hülyének csak születni lehet.

Aki "cálád" (értsd az orbáni család)
szót használja az nem a moslékkoalició libsi nyúlványát prezentálja, ipso facto armageddon tán inkább jobbikos szimpatizáns.

Nem semmi ez a nő, gratulálok neki. Meg az újságírónak is, hogy megtalálta, mint interjúalanyt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés