A globalizáció új korszaka: Biden pénzügyminisztere sarokba szorítaná a multikat

2021. április 7. 18:48

Írta: Takács Zsolt
A tervezett adóreform középpontjában a társasági adó mértékének jelentős emelése és egy nemzetközi minimum bevezetése áll.

Biden infrastrukturális tervének részeként Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter a jelenlegi 21 százalékos nemzeti társasági adó 28 százalékra emelését javasolja. Ez a 2017-es 35 százalékhoz képest jelentősen alacsonyabb adókulcs, de az adótörvény kiskapuinak köszönhetően akkor nagyon kevesen fizették be a teljes összeget.

Harc az adóparadicsomok ellen

Janet Yellen azonban nem állna meg az USA határain belül és az országon kívülre tekintve egy

minimális globális társasági adó bevezetését sürgeti.

Ez lenne a törtélem egyik legkülönlegesebb gazdasági megállapodása és felborítaná az adóparadicsomok eddigi modelljét, valamint drasztikusan megváltoztatná a nemzeti kormányok és globális vállalatok közötti erőviszonyokat.

Az elmúlt évtizedekben a legtöbb nemzet a társasági adó csökkentésére törekedett, hogy belépjen a lefelé mutató adóversenybe. A második világháború után az Egyesült Államokban még kiemelkedően magas adót fizettek a gazdagok, 53 százalékos adó terhelte a vállalati nyereséget, 75 százalékos adó a legnagyobb örökölt ingatlanokat és 94 százalékos volt a felső marginális jövedelemadó-kulcs. Thomas Piketty közgazdász ábráiból kiderül, hogy hasonló volt a helyzet Franciaországban, Németországban és Nagy-Britanniában a második világháború utáni időszakban.

Ezeket az adómértékeket az évek alatt fokozatosan leépítették az adójogászok és a könyvelők, számos jogi innováción (trükkön) keresztül. A kormányok hozzáállása is sokat változott az 1980-as évek neoliberális paradigmaváltásának köszönhetően, mivel az adókra a neoliberális ideológia hatására mindinkább úgy tekintettek a döntéshozók, mint a gazdasági növekedés akadályára. 1980-ban Európában a társasági adó átlagos mértéke még 45 százalék volt, ez 2020-ra 20 százalékra csökkent.

Magyarországon a társasági adó mértéke pedig 9 százalék, ami kiemelkedően alacsony az egész világon.

A folyamatos adócsökkentések menetrendje valahogy úgy néz ki, hogy elsőként kirobban egy adócsalási botrány, majd a kormányok arra panaszkodnak, hogy lehetetlenné vált a gazdagok megadóztatása, ezért csökkentik az adókulcsokat.

Az adócsökkentések következtében pedig a mai ultramilliárdosok kevesebb adót fizetnek, mint az Egyesült Államok bármely más társadalmi csoportja. Az Emanuel Saez és Gabriel Zucman közgazdászok által összeállított adatok szerint a Forbes 400 listán szereplő leggazdagabb emberek a jövedelmük 23 százalékát adózzák le a középosztály 40 százalékához és a legszegényebb réteg 28 százalékához képest.

Az adókulcsok alakulása különböző jövedelmi csoportok szerint

„Felháborító, hogy a legnagyobb anyagi biztonságban lévő emberek járulnak hozzá legkisebb mértékben az ország gazdaságához.

A pénz ilyen mértékű koncentrációjának mellékterméke, hogy a politika az egész világon korrupttá válik”

– írja Ryan Cooper, a The Week újságírója. Ennek hátterében az alacsony vállalati adók állnak. Az effektív adószint 40 százalékra emelésével egyébként a Forbes 400-as listáján szereplőknek 7 százalékponttal nőne az adómértéke.

Számviteli trükkök

Az egyik leggyakrabban használt adóelkerülési jogi stratégia a cégek részéről az, hogy a pénzüket tengerentúlon tárolják. A Google bevételeinek jelentős részét Írországban realizálja, ahol a társasági adó mértéke 12,5 százalék, ami a gyakorlatban ennél is alacsonyabb.

Több gigavállalat pedig Bermudába menekíti a profitot, ahol a társasági adó mértéke nulla százalék. Saez és Zucman kutatásai szerint a vállalatok különböző trükkökkel menekítik ki pénzüket. Ha a multik olyan eszközöket értékesítenek külföldi leányvállalataiknak, amelynek nincs piaci értéke, akkor az adott eszközökkel kapcsolatos nyereséget ott könyvelhetik el, ahol például a szellemi tulajdon van (természetesen alacsony vállalati adók mellett).

Gazdasági értelemben kritikusok szerint ez a gyakorlat egyenértékű a csalással. Semmi sem igazolja azt, hogy az ír vagy bermudai nyereséget valóban ott realizálnák. Ezeknek jelentős része máshol szerzett bevétel, amit számviteli trükkökkel menekítenek el az adóhatóságok elől. A vállalatok a nyereség tengerentúli mozgatásával elindítottak egy versenyt és arra kényszerítették a nemzeteket, hogy folyamatosan csökkentsék a társasági adókulcsokat.

1980-ban a globális átlagos társasági adó mértéke 40,11 százalék volt, ami mára csupán 23,85 százalék.

Mindig is voltak olyan országok, amelyek alacsony mértékű társasági adót vetettek ki, de Saez és Zucman szerint ezt az 1970-es évek előtt nem használták hamis nyereség könyvelésére a cégek, mert tartottak az adóhatóságoktól. Miután a gazdag országok adóhatóságai felhagytak az adócsalások visszaszorításával, elkezdődött a megállíthatatlan profitmenekítés. 1980 és 2021 között megháromszorozódott – 20 százalékról 60 százalékra – az amerikai vállalatok adóparadicsomokban könyvelt külföldi profitja.

Semmi jel nem utal arra, hogy megállhat ez a tendencia, mivel

2020-ban is kilenc ország csökkentette a társasági adó mértékét.

Biden-terv

Az Egyesült Államok szakértők szerint globális hatalmánál fogva, önmagában is tönkreteheti az adóparadicsomokat.

Biden adóterve megduplázná az amerikai társaságok külföldi nyeresége után fizetett adókulcsot.

Amerika törvényesen is megtilthatná az amerikai vállalatok számára az adómenekítés számviteli stratégiáinak alkalmazását és előírhatná ezt az összes USA-ban működő nemzetközi vállalatnak is.

Ennek célja, hogy a brit nyereséget Nagy-Britanniában, a németet pedig Németországban adózzák le.

Minden multinacionális vállalatnak szüksége van az amerikai piacra, de ehhez szükséges, hogy betartsák a nemzeti szabályokat. Végső soron az USA gazdasági szankciókat is alkalmazhat az adóparadicsomok ellen vagy akár katonai erővel is megfenyegheti azokat.

Biden pénzügyminisztere szerint a társasági adó mértékének folyamatos csökkentése és az azért zajló verseny mérgező és nulla összegű játszma.

Írország vagy Bermuda hasznai ugyanis más országok kárából származnak.

Yellen szerint minden nemzetnek érdekében áll egy egyetemes minimumszabály felállítása, hogy egy ország se essen kísértésbe. Ez Írországra is érvényes, mivel az óriási mértékű vállalati pénzáradat súlyosan megrontotta a nemzeti politikát és az átlagos ír állampolgár semmit nem tapasztal ebből a The Week szerint. Az biztos, hogy az ír GDP-növekedés az adóparadicsomi szerep miatt általában erősen megkérdőjelezhető, 2020-ban például csak Írország növekedett az unióban.

„Ez sem politikailag, sem gazdaságilag nem fenntartható” – nyilatkozta Zucman a lapnak. A szakember szerint a magas globális minimum adó megoldaná a problémákat és lehetővé tenné a világ számára, hogy összeegyeztessék a globalizációt az igazságos adózással. A minimum adó mértéke továbbra is tárgyalás alatt áll, de ha észszerű szintet találnak a döntéshozók, az óriási csapást jelentene a vállalati hatalomnak. A cikk szerint a nemzetek visszanyernék a gazdasági szuverenitásukat és lehetővé tenné számukra, hogy a legjobbnak vélt politikákat válasszák ahelyett, hogy leboruljanak a vállalati elit előtt.

Ryan Cooper érdekesnek találja, hogy miért támogatnak egy ilyen agresszív adópolitikát az olyan demokraták, mint Biden és Yellen, de szerinte köze lehet Trump adópolitikájának hibáihoz. A neoliberális közgazdasági elméletek szerint a Trump-féle adócsökkentéseknek ösztönözniük kell a befektetéseket, mert a vállalatok megtarthatják a befektetésekből származó bevételek jelentős részét. Ez az elmélet azonban a amerikai jövedelmi egyenlőtlenségek miatt nem valósult meg, hiszen emiatt az átlagos amerikai fogyasztónak nem volt pénze megvásárolni az új beruházásokból származó termékeket és a vállalatok már amúgy is rengeteg készpénzzel rendelkeznek. A vállalati befektetések most a koronavírus következtében az emberek zsebébe pumpált pénznek köszönhetően viszont tényleg növekednek Amerikában a felélénkült keresletnek köszönhetően.

Fontos megjegyezni, hogy még várni kell arra, hogy Biden adóterve átjut-e a kongresszuson, de Yellen enélkül is sokat tudna elérni. Ha az országok kritikus tömege együttesen lépne fel a trükköző vállalatok ellen, akkor a globális politika is ebbe az irányba fordulna és a vállalatok talán tényleg az állami törvényektől és szabályoktól függnének. Azaz elvileg megvalósulhatna egy teljesen új típusú globalizáció, ahol a nemzetgazdasági, szakpolitikai szuverenitás növekedhet – reménykedhetünk a The Week cikke alapján.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 47 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

savanyú a szőlő te szerencsétlen balfasz. te eddig mit értél el a nímand életedben?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés