A tények sem állítják meg a baloldali gőzhengert – mélyszegénységgel riogatnak a jakobinusok

Az Orbán kormány csak a gazdag elitnek kedvezne?

Magyarország az inkluzív növekedésben teljesít a legjobban. A nettó jövedelmek egyenlőtlenségében, a szegénységi rátában, a vagyoni egyenlőtlenségekben és a mediánjövedelemben is a legjobb ötödbe tartozik 74 ország között.

A szocializmusról Amerikából beszélő magazin egyébként is sokszor víziókat és utópiákat kerget, most ismét elrugaszkodott a valóság talajáról. Nézzük a cikk főbb állításait és a tényeket!

„Az Orbán-kormány elmúlt tizenegy évében Magyarországon a jövedelmi egyenlőtlenségek az egekbe szöktek, miközben a szomszédos országokban csökkentek.”

Magyarországon az egyenlőtlenségek alacsonynak mondhatók. A baloldali közgazdász, Dean Baker, a washingtoni Gazdasági és Szakpolitikai Kutató Központ (CEPR) igazgatója is erről írt az Egyensúlyteremtés – a gazdaságpolitika missziója című könyv előszavában.

„A magyar Gini-együttható, az egyenlőtlenség hagyományos mérőszáma 2016-ban 28,2 százalék volt. Ez az érték európai szinten Magyarországot az egyenlőbb társadalmak közé helyezi, a legtöbb kelet- és közép-európai ország közül pedig messze kiemeli.

mára pedig jóval a válság előtti szint alá süllyedt. Emellett a 2018-tól érvénybe lépő magasabb minimálbér már önmagában, további kormányzati támogatások nélkül is biztosítja majd a létminimumhoz szükséges jövedelmi szintet” – írta a progresszív közgazdász már 2017-ben.

Baker szerint a fő kérdés ezért nem az, hogy a magyar gazdaságpolitikai modell méltányosan és széles körben osztja-e meg a gazdasági növekedés gyümölcseit, hanem az, hogy mit kell tenni a modell hosszú távú fennmaradásáért.

Hárommillió mélyszegény országa vagyunk?

Végh is felszállt a magyar mélyszegénység miatt aggódó kritikusok hajójára. Ezen megmondóemberek érveit nagy nemzetközi szervezetek cáfolják meg. Közéjük tartozik Róna Péter közgazdász-jogász, aki 3 millió magyar mélyszegénységbe süllyedését jósolta 2020 végére, ebből azonban tényszerűen semmi sem volt igaz, a Világbank adatai is cáfolták.

Magyarország ugyanis viszonylag jól szerepel a Világbank-féle mélyszegénységi mutató tekintetében – Magyarországon alacsonyabb a szegénység, mint Romániában (3,1 százalék), Szlovákiában (1,3 százalék), Spanyolországban (0,7 százalék), Olaszországban (1,4 százalék) vagy Görögországban (0,9 százalék).

Pedig épp a Makronóm idézte a világ legnevesebb egyenlőtlenségkutatója, Branko Milanovic számításait, amelyek szerint az orbáni gazdaságpolitika a magyar társadalom legszegényebb jövedelmi tizedeinek reáljövedelmét növelte a gazdagokénál sokkal nagyobb mértékben, így nem az egyenlőtlenségek növelésének irányába hat, sőt, Milanovic Twitter-kommentelői szerint a progresszív jövedelmi politika iskolapéldája.

Egy friss Világbank-jelentés (a Shared Prosperity Report) is tartalmaz is erről egy érdekességet: megmutatja, hogy a társadalom alsó 40 százalékának, a szegényebb részénének mennyivel nőtt a reáljövedelme. 

2012 és 2017 között éves átlagban az egy főre jutó jövedelem a magyar alsóbb 40 százalék esetében jobban nőtt (4,84 százalék), mint a medián (4,49 százalék) vagy a teljes népesség körében mért növekedés (4,6 százalék). Ez a szám magasabb, mint az elemzésben szereplő bármely fejlett nyugati ország esetében.

Legutóbb egyébként a momentumos Donáth Anna váltott jegyet Végh és Róna hajójára, szinte szóról-szóra megismételve azok mondanivalóját egy Facebook-bejegyzésben, idézzük:

„Orbán Viktor rendszere látványosan megbukott: nem gazdagította a magyarokat, nem csökkentette a vagyoni és társadalmi különbségeket. Nem volt rá képes, mert embertelenségre és igazságtalanságra épült, hiába hazudja magáról, hogy felszámolja az egyenlőtlenséget.

A szegényellenes politikának köszönhetően, mára generációk szegényedtek el. Hiába kaptunk EU-csatlakozásunk óta napi több milliárd forint EU-s pénzt, ezek nem csökkentették az emberek közötti kegyetlen különbségeket, hanem növelték.

Egyértelmű, hogy igazi felzárkóztatás csak egy igazságos és emberséges jogállamban érhető el. A mi feladatunk, hogy a kormány leváltása után egy ilyen országot, egy emberséges és igazságos Magyarországot építsünk.”

Azt is rendre kifejtik, hogy az egyenlőtlenségek felszámolása tekintetében hazug a kormányzat politikája. Vitájuk ebben inkább a mértékadó nemzetközi elemzőkkel van.

Erre az Eurostat is rámutat friss elemzésében, mely szerint 18,9 százalékra csökkent Magyarországon azoknak az aránya, akiket sújt a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázata, ez 11 százalékponttal kevesebb, mint 10 éve, és 0,7 százalékponttal kevesebb, mint 2018-ban. A magyar adat az EU-átlagnál közel három százalékponttal jobb. Az Origo hírportál grafikonon is ábrázolta az adatokat.

Forrás: Origo az Eurostat adatai alapján.

Az Eurostat szerint Magyarország olyan országokat előzött meg, mint Olaszország, Portugália, Belgium, Luxemburg, Írország, vagy Spanyolország.

Az Eurostat adatait elemezte a Századvég gazdaságkutató is és megállapították, hogy drasztikusan csökkent hazánkban az anyagi nélkülözésben élők aránya – a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya egy évtized alatt 23,4 százalékról 8,7 százalékra esett. Ez azt jelenti, hogy a hatodik legrosszabb helyről ugrottunk a lista elejére, a kilencedik legjobb helyre az Európai Unió 27 tagállama közül, ami rendkívüli teljesítmény.

A kormányzat munkaalapú gazdaságpolitikát folytat, a szegénység tartós felszámolását a munkalehetőség biztosításában látja, ebben pedig egyre több külföldi közgazdász is egyetért. „Ha munka van, minden van” – hangzik a magyar foglalkoztatáspolitika lényege, amelynek működőképességét jól mutatja, hogy még a járvány tombolása közben is képes volt több mint egymillió munkahelyet megvédeni és a munkanélküliségi rátát alacsonyan tartani.

Sőt, mint azt részletesen bemutattuk, a magyar munkajövedelmek voltak a leginkább válságállóak az unióban, ami szintén a munkaalapú, feszes munkapiac fenntartását prioritásként megcélzó politika eredménye. A koronaválság kezelése alapján a gazdaságpolitika valóban különös figyelmet fordít a munkavállalókra.

A munkahelyeket a járvány alatt is sikerült megvédeni, a foglalkoztatottság szintje 2020 decemberében ugyanúgy 4,5 millió fő volt, mint a járvány előtt 2019 decemberében. Forrás: KSH

„Az Orbán-korszak jellegzetes társadalompolitikáját szándékosan úgy tervezték, hogy kirekesszék belőle az alacsony jövedelmű családokat.”

Véghnek ez az állítása sem fedi a valóságot, illetve az sem, hogy alulról felfelé csatornázták a jövedelmeket, ugyanis az új magyar gazdaságpolitika 2011 óta családonként átlagosan évi félmillió forintot vett el az országot adósságból működtető szocialista elit nemzetközi szövetségeseitől, a globális felső tízezertől, hogy a magyar családok részére csoportosítsa át.

A nagyvállalatoktól többet vont el a különadókkal, a családoknak és a dolgozó embereknek pedig többet adott – egyebek között az egykulcsos személyi jövedelemadón, a családi adókedvezményeken, a családok otthonteremtési kedvezményein és az ingyenes iskolai étkeztetésen keresztül – mutatott rá György László az Egyensúlyteremtés című, a magyar gazdaságpolitika lényegét bemutató könyvében. Valójában a kormányzat épp azt a progresszívnak is nevezhető stratégiát valósította meg, amely a spekulatív, válságot okozó nemzetközi tőkét szabályozta és vonta be a közös teherviselésbe, az újabb és újabb megszorító politikák helyett, amivel végleg leszámolt.

Ezzel érte el a kormány, hogy megérje Magyarországon dolgozni – a Központi Statisztikai Hivatal tavasszal publikált népmozgalmi adataiból pedig kiderül, hogy évek óta először pozitív a nettó migrációs egyenleg, már több magyar jön haza, mint amennyi külföldre költözik ami szitén nem véletlen. Magyarország jól kezelte a válságot, Görögország adósgyarmat lett – foglalta össze korábban mindezt a Makronómnak Christian Anton Smedshaug norvég elemző, az Oslói Egyetem tanára. Annyiban mindenképp igaza van, hogy a görög bérek folyamatos csökkenő trendet mutatnak, Magyarországon viszont 2010 óta megduplázódtak a mediánbérek. A nettó reálbérek 2002 és 2010 között 13, 2010 és 2020 között nagyjából 60 százalékkal emelkedtek, amire a magyar történelemben nem volt még példa.

„Ezek az intézkedések egyértelműen hátrányos helyzetbe hozták a dolgozó szegényeket és a munkanélkülieket, köztük a romák elsöprő többségét, akik Magyarország lakosságának körülbelül 8 százalékát teszik ki.”

Végh az intézkedések alatt azt érti, hogy a legtöbb támogatás a gyermekes családok számára adókedvezmények és államilag támogatott kereskedelmi hitelek és jelzálog formájában érhető el – ami nem meglepő egy munkaalapú társadalomban –, majd a cigányság megélhetése miatt aggódik, pedig épp a cigányság az egyik legnagyobb haszonélvezője a teljes foglalkoztatási modellnek.

Végh aggodalmai itt is alaptalanok, mert a kabinet intézkedéseinek köszönhetően a legszegényebbek jövedelmei nőttek a legnagyobb mértékben a 2010-es kormányváltással, utaltunk rá fentebb is. E vélekedéséhez csatlakozott a Budapesten járva csak a Makronómnak nyilatkozó világhírű közgazdász, Lord Robert Skidelsky, aki szerint a kormány munkapiaci programokkal fantasztikus mértékben segítette a cigányságot. „Amennyit erről tudok, a magyar romapolitika nagyon sikeres” – mondta.

Sok jó magyar gazdaságpolitikai megoldást látok, amelyet támogatnék.  De Nyugaton, Nagy-Britanniában és az USA-ban nem tudnék olyan véleményt publikálni, hogy Orbán gazdaságpolitikája jó, mert meg se hallgatnának” – jelentette ki a Makronómnak, hangsúlyozva, hogy a kritikusok a gazdaságpolitikából is csak a politikát látják, ezért nem hajlandók észrevenni a tényeket.

„A humán tőke kialakításához szükséges befektetések kivonása, különösképp az oktatásból, aligha a szokásos módszer a komparatív előnyök megszerzésére.”

Végh az oktatásra költött adóforintokat is keveselli, rámutat, hogy az utóbbi években GDP-arányosan csökkent az oktatásra szánt forrás. Azt viszont elfelejti megemlíteni, hogy az egész unióban csökkent az oktatásra szánt költekezés, így viszont már egyáltalán nem kiugró a magyar adat.

Arról nem esik szó, hogy vajon a költés mennyisége és nagysága jó indikátora-e a minőségi, bevonó oktatási rendszernek.

Az EU-27 átlaga 5,1 százalékról esett vissza 4,6 százalékra, tehát míg az unióban átlagosan 0,5 százalékponttal esett vissza az oktatásra szánt összeg, addig Magyarországon ez a visszaesés 0,3 százalékpont volt, derül ki a Publications Office of the EU elemzéséből.