A vírus utáni időkben az állam diktál, nem a piac

2020. június 15. 12:36

Ahogy a divatiparban is vissza-visszatérnek a korábbi stílusok, most a gazdaságpolitikában visszatér az 1980-as évek neoliberális forradalma előtti divat.

2020. június 15. 12:36
Török Zoltán

„A Nagy Pénzügyi Válság leküzdése idején jelentősen kiszélesítették a korábbi gazdaságpolitikai arzenált, miközben több új, innovatív és bátor elemmel bővült az eszköztár.

Monetáris, azaz jegybanki oldalról ez a likviditás biztosítását jelentette a kiszáradó pénzügyi piaci környezetben; a kamatszint nullára vágását, és végül az eszközvásárlási programok elindítását, vagyis leegyszerűsítve a pénznyomtatást.
Fiskális, vagyis a kormányzati politika oldaláról megjelentek az állami beruházási programok, állami hitelgarancia nyújtása, a roncsautó-program, az állami bérkiegészítés (vagyis a kurzarbeit) és a szociális támogatások emelésének az igénye.
A válságkezelés során a különböző programelemek sok vajúdás mellett, nehezen születtek (például az USA-ban fél év kellett a kamatok földbe döngöléséhez, ez euró-övezetben hosszú évek; az amerikai eszközvásárlási program több év alatt, számos megoldási formát alkalmazva jutott el végső állapotába). A költségvetési lazítás, az államháztartási hiány megemelkedéséből pedig automatikusan következett az adósságráták hirtelen elszállása. A pénzügyi piacok ezt akkor gyorsan és keményen büntették, így fordult a költségvetési politika: a fegyelem, a megszorítások időszaka következett az IMF és az Európai Bizottság asszisztálása mellett. A piacok és az állam viszonyrendszerében az előbbi volt a domináns.

2020-ban ez a viszonyrendszer mintha átalakult volna.

Nem a piac diktál, hanem az állam.

A nemzeti (illetve föderális) kormányok szerepe a járványkezelésben vitathatatlanul megnőtt. Maga a gazdasági válság is az állami döntéshozók intézkedéseinek (szociális távolságtartás és egyéb korlátozások bevezetése és kikényszerítése) a közvetlen eredménye. A gazdasági válság kezelésében magabiztosan vetették be az állami szereplők azokat az intézkedéseket, amelyeket a korábbi válságkezelés során alkalmaztak. Általánosan, egyszerre és mindenhol. (Persze nem teljesen, de sokkal inkább, mint valaha.)

A gazdaságpolitikai recept tulajdonképpen azonos minden országban

(likviditás-növelés a bankrendszerben, kamatcsökkentés, pénznyomtatás, állami hitelgaranciák, állami beruházási programok, a szociális ellátások növelése, állami bérkiegészítés). Az egyes intézkedések tűzereje azonban az adottságok tükrében eltérő.

Számos olyan eleme van a válságkezelési eszköztárnak, amely korábban gazdaságpolitikai tabu volt.

Ilyen az alacsony államháztartási hiány követelményének a feladása az EU-ban. Ilyen a fokozott szolidaritás és felelősségvállalás korábban elképzelhetetlen szintjére emelkedése az euró-övezetben. Ilyen a 180 fokos német fiskális politikai fordulat. Ilyen az alapjövedelem eszméjének egyre elfogadottabbá válása Európa-szerte. Ilyen a nulla közeli (vagy tényleg zéró) alapkamat még inkább tartóssá válása, valamint az, hogy az eszközvásárlási programok a monetáris politika sztenderd elemévé válnak. Ilyen jegybanki függetlenség étoszának elhomályosulása és a tabudöntögető modern monetáris elmélet (MMT – Modern Monetary Theory) divatossá válása. És ilyen az állam gazdasági szerepének 40-50 évvel ezelőttit idéző megnövekedése, a stratégia szektorokban (Nyugat-Európában).

Ahogy a divatiparban is vissza-visszatérnek a korábbi stílusok, most a gazdaságpolitikában visszatér az 1980-as évek neoliberális forradalma előtti divat. Ízlés dolga, kinek tetszik ez.

Kapcsolódó cikkek

Összesen 32 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
__Y__
2021. január 20. 15:16
Ez okozza majd az igazi hosszútávú válságot, ha az állam kezébe adjuk, azt aminek alapjáraton a piacra kéne tartoznia. Mert ne legyünk naivak, olyan nincs, hogy az állam ad pénzt, maximum elveszi. Kevésbé rossz esetben hitel formájában, még rosszabb esetben azoktól az emberektől, akiknek még vannak tartalékai. Vagy mindkettő, aztán nyöghetjük újabb 30 évig az államadósságot, amit a 80-as évekig halmozott fel a piacellenes, állam központú Kádár rendszer, amely sörrel és virslivel tömte az akkori prolikat a mi jövőnkért cserébe.
B_kanya
2020. november 13. 14:55
"Az állam diktál" Ami azt illeti, egy akkora méretű és súlyú ország, mint Magyarország, sőt, akár a V4-ek külön és együtt is, a kormány egyfajta "mindenszektoros", még a 120-150 évvel ezelőtti időket idéző SZAKSZERVEZET, ami a multinacionális (sőt, szupranacionális) tőke helyi "féke és ellensúlya".
nemecsekerno_007
2020. november 13. 14:53
Ja, ha gond van a piac már bújik is ki a felelősség alól.
Mr Diener Mann
2020. november 13. 14:51
Megsúgom neked, hogy most is van alapjövedelem, csak más formában, a kedvezményes, vagy ingyenes szolgáltatásoktól kezdve a konkrét pénzjuttatásig, annak különböző formáival csak sokkal áttekinthetetlenebb, mint az alanyi jogon járó alapjövedelem. Ami ezeket kiváltaná, alkalmasint a jobban keresők többlet adójából, vagy a felesleges, drága állami beruházások megspórolásából, a bürokrácia csökkentéséből. És még több adóbevétele is lehet az államnak abból, hogy másképp, szabadabban dolgozhatnak az emberek, alkotó módon, nem úgy mint egy gép, egy rabszolga.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik