Csak a munkára és tanulásra épülő gazdaság fenntartható – György László a gazdaságvédelmi intézkedések részleteiről a Makronómnak

2020. április 11. 11:48

Írta: Oláh Dániel
György László államtitkár szerint a magyarok kemény munkával törtek ki a 2010 előtti segélyalapú gazdaság összeomlásából, és a jövőben sem lesznek versenyképesek azok az országok, amelyek a válsághelyzetben az inaktivitást finanszírozzák.

Egyensúlyteremtés címmel írt könyvet 2017-ben a világgazdaság problémáiról és a megoldási lehetőségekről, amelynek alapvető kulcsszavai az egyensúly és a fenntarthatóság, amelyekre most még nagyobb szükség van, mint három éve.

Ritkán sikerült a magyar gazdaságtörténetben nemcsak elérni, hanem fenn is tartani az egyensúlyt. 2010 óta a fenntarthatóság alapjának tekintjük Magyarországon azt, hogy aki egészséges és aktív korú, az vagy dolgozzon, vagy tanuljon. A gazdaságvédelmi akcióterv is ebben a szellemben készült,

nem segélyeket osztogat, hanem munkalehetőséget kínál.

Ezért a munkahelyek megőrzése az elsődleges feladatunk, és újak teremtése a válság miatt megszűnők helyett. 

Mindezt úgy kell megtennünk, hogy megőrizzük azt az egyensúlyt, amit 2012 óta képesek vagyunk fenntartani. A rendszerváltás után az elmúlt évtizedben először volt a magyar költségvetés tartósan felelős, stabil, kiszámítható és egyensúlyőrző. Ez egy komoly érték, amelynek továbbvitele a magyar családok biztonsága szempontjából nagyon fontos. Sem ők, sem a vállalatok nem tudnának tervezni, ha a 2010 előtti időszak állandó bizonytalansága és pénzhiánya jellemezné a költségvetést. 

Milyen pénzügyi állapotban érinti a válság most Magyarországot a 2008-as pénzügyi krízishez hasonlítva?

Össze sem hasonlítható a 2008-as állapottal a magyar gazdaság jelenlegi helyzete. 2010 előtt a költségvetési hiányok 4-10 százalék között alakultak. Az akkori kormányok folyamatosan felélték a jövőt a jelenben. 

2002 és 2010 között több mint 25 százalékponttal nőtt a GDP-arányos államadósság, 2010 óta 14 százalékponttal csökkent. Akkor a gazdaságunk nettó külső adóssága a GDP több mint felére rúgott, ma 8,4 százalékra. Az államadósság devizaaránya már 2007-ben is 44,7 százalék volt, 2019-re 17,4 százalékra csökkentettük. 

A 2010 óta felhúzott pénzügyi védőfalakra nagy szükség is van, mert ez egy teljesen más természetű válság. A 2008-as pénzügyi válság a pénzügyileg sebezhető országokat terítette le, ilyen volt Magyarország is a szocialista kormányzás kártételei miatt. 

A jelenlegi viszont nem elsődlegesen pénzügyi válság.

Így van, a mostani válság mindenkit leterít, mindenkinek „be kell zárnia” a gazdaságát, hogy megmentse az emberéleteket. A gazdaság kényszerű hibernálásának átvészelését a pénzügyi tartalékaink biztosítják, a talpraállást pedig a reálgazdasági képességeink, a vállalkozásainkban megszerveződött tudás és kreativitás segíti majd. 

Paradox helyzet, hogy a jelenlegi válság rövid távon fokozottan érintheti a versenyképesebb gazdaságokat. Azok a magas hozzáadott értékű munkahelyek, amelyeket az elmúlt években létrehoztunk, a high-tech iparban jöttek létre és mivel nemzetközileg is versenyképesek, exportra termelnek. Másrészt a turizmus is soha sem látott fejlődésen ment át, itt is sok munkahely jött létre, ami szintén exportra termel, hiszen jelentős részben külföldiek költéséből él. 


Fotó: Földházi Árpád

Egyes nyugati országok máris kétségbeesett pénzosztásba kezdtek. Érdemes a nyugati válságkezelési recepteket követnie Magyarországnak? A 2010 utáni sikereket épp az jelentette, hogy a saját utunkat jártuk.

Olyan nyugati „receptet” is olvastam, hogy a belga egészségügyi miniszter 2015-ben két raktárnyi maszkot égetett el, hogy a migránsokat el tudja helyezni. Egészen elképesztő receptúrák érkeznek most a nyugati gazdaságpolitika boszorkánykonyháiból. Amikor viszont mi válságot kezelünk, akkor fél szemmel a jövőre is kell tekintenünk, mert mi azt szeretnénk, ha az élet a válság után is fenntartható mederben zajlana. A kapitalizmus „szelleme” Max Weber szerint a Rajna-menti protestáns közösségek puritán, munkaalapú, a vállalkozó szellemet értéknek tartó életfelfogásából alakult ki. Amikor a fejlett országokban egyre többen beszélnek a válsággal kapcsolatban feltétel nélküli alapjövedelemről, akkor úgy tűnik, hogy a nyugat a rövid távú szemléletmód miatt eltávolodhat az őt gazdaggá tevő értékektől.

A kapitalizmus szellemét válságban is a munka élteti?

Mi Közép-Európában az elmúlt évtizedekben több kihívással szembesültünk, mint Nyugat-Európa. Nekünk nagyon meg kellett dolgozni azért, hogy itt tartsunk, ezért nyilvánvaló számunkra, hogy ha munka van, minden van.

A munkára, tanulásra és teljesítményre épülő élet lehet csak anyagi értelemben fenntartható.

Ha helikopterről szórjuk a pénzt a gazdaságba, akkor ezzel maximálisan szembe megyünk. 

Ezért Magyarország ahhoz ad pénzt, ha valaki dolgozik, vagy ha valaki megtartja a munkavállalóját. A munkahelyek megőrzésére járnak források, mert a kormányzat hosszú távon gondolkodik. A válság annál jóval összetettebb, hogy rövid távú pénzszórással mentesítsük magunkat a cselekvés felelőssége és a hosszú távú válságkezelő stratégia kidolgozásának terhe alól.

Milyen gazdasági tevékenységeket támogat a kormány?

A munkahely megőrzésén túl, ha valaki elveszítette a munkáját, akkor ahhoz adunk neki pénzt, hogy átképezze magát olyan új területre, ami a válság után hiányterület lesz. Ez a válság előtt is így volt. Például az informatikai és dizájn területeken akár az átlagbér másfél-kétszeresét is elérhetik a keresetek. Hosszú távú célunk, hogy mindenkinek több jusson, hogy a dolgozók és a cégek terhei csökkenjenek. Ha egyre többen, egyre okosabban dolgozunk, abból egyre több jut mindenkinek. A 2010 előtti ördögi kör receptje az, hogy egyre kevesebben dolgozunk, és egyre több segélyt fizetünk, amivel egyre nagyobb adóterhek, egyre növekvő adósság jár. Ez csak súlyosbította a 2008-as válságot. 

Valóban hallhattuk, hogy nyugaton a szakértők által javasolt „pénzszórást” eladósodásból fedeznék. Ami azért érdekes, mert néhány hónappal ezelőtt a legtöbb nemzetközi szaktekintély a globális rekord-adósságok veszélyeire figyelmeztetett, ma viszont arról beszélnek, hogy mégsem probléma az eladósodásból való segélyezés.

Teljesen kaotikusak a fősodratú közgazdaságtan képviselőinek a javaslatai. Ez a káosz már 12 éve uralja őket, amióta a 2008-as pénzügyi válság kitört. Előtte hittek valamiben, ami akkor sem volt igaz, mára viszont teljesen összezavarodtak. Mi magyarok ismerjük a legjobban önmagunkat, a magyar gazdaságot, ezért

a magyar gazdaságra kívánjuk szabni a válságkezelő intézkedéseket. 

A gazdaságvédelmi intézkedések első és második szakaszának intézkedéseit már ismertettük. Ha tovább mélyülne a válság, akkor a harmadik fázisban további munkahelymegőrző intézkedéseket tudunk életbe léptetni. Ha jobbra fordulnak a dolgok, akkor már a gazdaság újraindítása irányába tudunk lépéseket tenni.

Tehát nem hangzatos ígéretekkel kezelnék a gazdasági válságot. 

Akik felelőtlenül nagy ígéreteket tesznek, azok a jövő terhére teszik ezeket. Akiknél elszáll a költségvetés, mert annál is többet tesznek, mint amennyi szükséges, azok felelőtlenek. Voltak, akik bemondták a legelején, hogy a költekezésnek nincs korlátja, kerül, amibe kerül. Lassan kiderül, hogy ők lényegében mára leállították a gazdaságukat. Mert úgy reagáltak erre a gazdasági szereplők, hogy ha mindent megtesz a kormány, akkor nekik már nem kell semmit tenni. 

Mi arra vagyunk büszkék, hogy nem kormányzati ígérgetésektől várjuk a helyzetünk javulását, emlékszünk még arra, hova vezetett ez a szocializmusban.

Arra vagyunk büszkék, hogy az egész ország egységesen reagált a helyzetre. A munkáltatók a visszajelzések és a statisztikák alapján a végsőkig kitartanak a munkavállalóik mellett. A dolgozók pedig elfogadják a munkaadóik ajánlatát a folytatásra. 

A válságot nem kizárólag a kormány kezeli, hanem a magyar emberek közösen?

Még ha számos országban most átmenetileg háborús tervgazdálkodást is látunk, ne feledjük, hogy piacgazdaságban élünk, ahol piaci szereplők egymással kötnek alkukat. Mi ehhez az alkuhoz adunk meg minden olyan lehetséges támogatást, amely gondol a közeli és a távoli jövőre is. Ezért van az, hogy az új gazdaságvédelmi akcióterv olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek alapján a költségvetés hiánya a jelenlegi tervek alapján nem lenne nagyobb 2,7 százaléknál. Ez egy megbízható egyensúlyőrző pálya. 

Ahhoz adunk támogatást, hogy a munkáltatók és a munkaadók meg tudjanak egymással egyezni.

Átvállaljuk a munkáltatóktól a hiteleik költségeit, a kamatköltséget, a kockázatokat vagy épp a garancia díját. Hiszünk a közös teherviselésben és erőfeszítésben. A vírusválsággal szembeni háborút sem lehet megnyerni a magyar emberek és vállalatok kreativitása nélkül, ezt a világ összes hitele sem pótolja.

Úgy tűnik, Magyarország ezúttal megengedheti magának, hogy eladósodás helyett inkább okos átcsoportosítással kezelje a válságot.

1345 milliárd költségvetési forrást szabadítunk fel a védekezésre, a munkahelyek megőrzésére és újak létesítésére, a válság által leginkább sújtott szektorok megerősítésére. Az előttünk álló fél évben a korábban a gazdasági felzárkózást segítő intézkedésekre szánt kohéziós forrásokból hasonló nagyságrendű tételt tervezünk átcsoportosítani a munkahelyek megőrzésére. 

Mit tesz a kormány a munkahelyek megőrzéséért?

Öt pontban tudnám összefoglalni a legfontosabb intézkedéseket. Az első, hogy a kormány átvállalja három hónapra a kieső munkabér 70 százalékát. A második, hogy a kormány átvállalja három hónapra a kutatói, fejlesztői és innovatív munkakörökben dolgozó diplomás munkaerő bérének 40 százalékát, mivel a jól képzett mérnökök munkájára nagy szükség lesz a gazdaság újraindításakor. Fontos őket védeni, mert elvinnék tőlünk őket azok a külföldi gazdasági szereplők, akiknek nem az az érdeke, hogy hosszú távon a mi életminőségünk javuljon. 

A harmadik, hogy hatékonyságnövelő támogatásra pályázhatnak majd az 1-250 fős mikro- kis- és középvállalkozások, amelyek vállalják, hogy megtartják a munkavállalóik legalább 90 százalékát. A negyedik, hogy kedvezményes hitelkonstrukciókat indítunk a vállalkozások likviditásának segítésére.

Az ötödik pedig olyan tőkeprogramok indítása, amelyek segítenek abban, hogy a magyar tulajdont megvédjük az ellenséges felvásárlástól.

Amerikában, Németországban, Olaszországban, vagy Csehországban is komoly törekvéseket látunk a hazai vállalatok védelmére. Egy válságban sem kerülhet külföldi kézbe a hazai tulajdon.

A legfontosabb gazdaságvédelmi intézkedések a vállalkozók és a dolgozók szempontjából:
– a kieső munkabér 70 százalékát az állam átvállalja;
– a diplomás kutatói, fejlesztői és innovációs munkabér 40 százalékát az állam átvállalja;
– 90 százalékos munkahelymegtartáshoz kötött hatékonyságnövelő programok 1-250 főig;
– 0,1 százalékos kamatozású kedvezményes hitel 9 havi munkabérre (a teljes kamattámogatott hitelkeret folyószámla, forgóeszköz, munkahelymegtartó és beruházási hitelekre közel 2000 milliárd forint);
– informatikus átképző programok képzési díjának átvállalása 95 százalékban;
– 0 százalékos kamatozású, szabadon felhasználható felnőttképzési diákhitel;
– tőkeprogramok a magyar tulajdon védelmére az ellenséges felvásárlásokkal szemben 500 milliárd forint értékben.

Hogyan segítik az új munkahelyek létrehozását?

Többnyire jelentős beruházási projektekkel. Beruházásokhoz adunk támogatást azon vállalkozóknak, akik előre gondolkodnak és a válság utáni időszakra is terveznek. Mert ez az egészséges szemlélet szükséges ahhoz, hogy a válságot a javukra tudják fordítani. Aki így gondolkodik, annak nagyvonalú, vissza nem térítendő beruházási támogatást adunk. 

Ezen kívül a jövő iparágaiba fektetünk be. Adatgazdaságba, hidrogénalapú gazdaságba, a kvantumtechnológiába, a zöld gazdaságba, önvezető járművekbe, kiberbiztonságba, mesterséges intelligenciába, ahol a jövő munkahelyei létre fognak jönni. Ezekre a beruházásokra 450 milliárd forintot különítettünk el. A kutatásfejlesztési támogatásokat is úgy csoportosítottuk át, hogy fel tudjuk gyorsítani a jövő magyar iparágainak fejlesztését.

A jövő iparágainak felépítése mellett egyes ágazatokat újra is kell indítani.

Vannak ágazatok, amelyek működését gyakorlatilag lenullázta a válság. Ez egy lehetőség arra, hogy a megakasztott ágazatokat úgy indítsuk újra, hogy egyből magasabb színvonalra lépjenek. Ilyen a turizmus, a filmipar vagy a kreatív ipar. Most van itt az idő, hogy a turizmusban azokat a fejlesztéseket elvégezzék az éttermek és szállodák, amelyek segítenek abban, hogy a szolgáltatási minőségük és vonzerejük a válság után, amikor kinyithatnak, magasabb legyen.

A filmipar nemzetközi szinten is nagyon versenyképes, rengeteg filmes produkció jött Magyarországra az elmúlt tíz évben. Ezek most nem jönnek. Ahhoz, hogy ez az összerendezett tudás ne széledjen szét, munkát kell biztosítani a magyar szakembereknek.

Most lehet elkészíteni azokat a magyar filmeket, sorozatokat, amelyekre korábban nem volt kapacitás, viszont most van. A kreatív iparban rövid távon arra nyílik lehetőség, hogy a védekezéshez szükséges eszközök gyártásába a dizájn és a divatipar termelőit is bevonjuk. A kulturális szolgáltatásokban leállt az élet, de jó látni azt, hogy bár ők sincsenek könnyű helyzetben, nagyon sok művész ezt az időszakot a többiek bátorítására fordítja. Ezek a gesztusok fontosak, sokaknak jelentenek bátorítást, elismerésre méltóak.

Milyen új lehetőségeket és mozgásteret hoz létre a válság a magyar gazdaság számára? 

Azokat az értékláncokat, ellátási láncokat felépítjük, amelyek leépültek az elmúlt évtizedekben. 2010-ig nem volt akarat arra, hogy ezek a hazai hátterű ellátási láncok működjenek.

Olyan neoliberális ideológia érvényesült, hogy ami külföldön olcsóbb, azt vegyük meg külföldről.

Mi ezzel nem értünk egyet, és régóta mondjuk azt, hogy 2010 óta Brüsszel elég komoly korlátokat állít azzal szembe, hogy megvédjük a saját iparágainkat, és felépítsük a saját értékláncainkat. Ez a veszélyhelyzet most lehetőséget biztosít számunkra ahhoz, hogy gyorsan cselekedve felépítsük azokat a nagyvállalatokat – sok esetben a kritikus fontosságú szektorokban –, amelyek létfontosságú elemei a magyar gazdaságnak. Mindig is mondtuk, hogy ezekre szükségünk van, mert bármikor jöhet egy rajtunk kívülálló válság, amelyet csak a magyar nagyvállalatok segítségével közösen tudunk csillapítani. Ezeket a képességeket most felépítjük. 

Fotó: Szalai Ádám

Mi lesz azokkal a szektorokkal, amelyekben hagyományosan erősek vagyunk?

Ilyen terület az egészségipar, az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, az építőipar vagy a logisztika. Ahol leállás van, ott a kényszerű leállás modernizációra adhat időt. Támogatni tudjuk az építőipari cégeket és a tervezőirodákat, hogy modern tervező és kivitelező eljárásokat, módszereket sajátítsanak el, az állami megrendelések felgyorsításával segítjük őket, hogy megfelelő mennyiségű kereslet álljon rendelkezésükre. A logisztika területén meg tudunk valósítani olyan beruházásokat, amelyek Magyarországot jobban bekapcsolják a környező országokkal és a távoli vidékekkel való kapcsolattartásba. Az egészség- és élelmiszeriparban pedig azokra az eddig kihasználatlan lehetőségekre támaszkodunk, amelyeket eddig épp Brüsszel miatt nem tudtuk kiaknázni.

Mert vagy olyan szabályok voltak érvényben, vagy a gondolkodási keret volt olyan, hogy gúzsba kötötte a döntéshozókat, nehezítve azt, hogy meg tudjunk hozni, engedélyeztetni tudjunk bizonyos döntéseket. Ezek már középtávú akciók is, az intézkedéseket a 2020-2022 közötti időszakra terveztük.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Virágnyelven beszélek, de konkrétan ki kell mondanunk, hogy nem járja az a helyzet, hogy az orvostechnikai eszközbeszerzések területén Németországban a német beszállítók aránya 80 százalékos, Magyarországon a magyar beszállítók aránya 18 százalékos. Értjük, hogy nem tudunk mindent előállítani magunknak, de az egészen biztos, hogy ennél sokkal többet tudnánk. Az élelmiszeripar és a mezőgazdaság területén is van hová feljavulni,

a kereskedelmi láncoknak és a közétkeztetési szolgáltatóknak több magyar terméket kellene vásárolniuk.

Meg kell hozni olyan piackonform szabályokat, amelyek a magyar mezőgazdaság és a magyar élelmiszeripar szereplőit helyzetbe hozzák. 

Aki gyorsan lép és leleményes, az minderre képes lesz, és biztosan meg tudja őrizni azt, amije van a gazdaságában. Erre törekszünk, hogy megőrizzük, és amit megőriztünk, arra építve lendületesen elrugaszkodjunk az újrainduláskor. Mert a válság hatására a nemzetközi kereskedelem visszaeshet, a nemzetközi verseny erősödni fog a piacokért.

Mit üzenne a fentieken túl a vállalkozásoknak és dolgozóiknak?

A vállalkozók és a munkavállalók is elismerést érdemelnek, mert azt látjuk, hogy mindenki a kezdetektől azt kereste, hogyan tud együttműködni, és hogyan tudja fenntartani a munkahelyeket. Mi ehhez szeretnénk segíteni. Létrehoztunk egy tájékoztató oldalt is, amely a vali.ifka.hu címen érhető el. Itt gyakorlati kérdésekre kaphatnak választ a cégek, sablonokat tölthetnek le az új munkaügyi és adóügyi változásokkal kapcsolatban. Jelenleg közel 500 képzést ajánlunk a honlapon, jól strukturált, kereshető formában, ezek 15 százaléka térítésmentes vagy a veszélyhelyzet idején kedvezményesen érhető el. Azok jönnek ki megerősödve a válságból – és ezért tartjuk fontosnak ezt a honlapot is –, akik dolgoznak, vagy tanulnak. Ha a magyar emberek többsége tanul a kieső időben, vagy a vállalkozások elvégzik a karbantartási munkálatokat, amelyekre egyébként nem volt idejük, akkor a válság utáni újraindulásnál versenyelőnyben leszünk más országokkal szemben. 

György László (PhD) Budapesten született 1980-ban. 2017-től az NJE GTK egyetemi docense és az ELTE GTI egyetemi adjunktusa. 2012-2018 között a Századvég elemzője, vezető közgazdásza. 2017-ben jelent meg Egyensúlyteremtés című könyve, amelynek bővített változata ősz óta angolul is olvasható. 2018 májusa óta az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 52 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Századvég.
Nincs több kérdésem...

Bayerzsótit miért nem kérdezed???
Zsóti mindenhez ért!!!!

Attól tartok, hogy sok ezer ember aki elvesztette az állását szintén hisz a munkában, mégis segélyre lenne szükségük.
Szóval csak óvatosan a nagy szavak dobálásával...

Az én "köreimben" Bolgárúr nem mindenható, mert engem nem igazán érdekel senkinek a propagandája, akár balról, akár jobbról jön.
Neked viszont alapvető, hogy híven kövesd a Párt utasításait.

Alapjában véve logikus az amit mond. De ki tudja, hogy a járvány után melyik iparágak fognak futni. Informatikussá nem lehet mindenkit átképezni. A nemzetközi turizmus pedig legalább egy évig padlón marad és az autóipar sem fog csúcsokat döngetni, így a beszállítói sem. Amibe én fantáziát látok az a mezőgazdaság és állattenyésztés fejlesztése ( nem elsősorban a sima szántóföldi növényeké, hanem inkább a kertészeté, mint a hollandoknál) és a feldolgozó iparágak felfuttatása. Ha mellélövünk, akkor is legalább lesz mit ennünk. Meg még talán a gyógyszeripar, bár alig maradt magyar kézben gyár.

Na mesélj!!
Hátha okosodok!!
Amúgy nem én idézem szolgaian a Habony-Médiaműveket kettőnk közül.
Aztán még én vagyok a szolga...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés