Medvetámadás következtében meghalt egy turista Szlovákiában
A 31 éves fehérorosz nő menekülés közben lezuhant egy magaslatról.
A harchoz a pénzt az előző kapitány a cimboráival elköltötte.
„Igor Matovič kormányzásának kezdete ahhoz a vicchez hasonlít, mikor álmunkban egy luxushajóra vágyunk, eljutunk rá, és ott úgy köszöntenek: Isten hozta a Titanicon! Azt hiszem, senki sem vágyódik jelenleg a miniszterelnök szerepére, olyan időben ragadta meg a kormányrudat, amikor nem látszik egyetlen alternatíva sem arra, hogy sikeresen átvezesse az ország hajóját ezen a különös viharon.
Mindezt akkor, amikor a harchoz a pénzt az előző kapitány a cimboráival elköltötte, sőt a még az elkövetkező időszak bejövő összegeinek egy részét is előre elígérte.
és mivel a többi hajós is pénzért kuncsorog, nem biztos, hogy mi leszünk azok, akiket megpróbálnak majd egy kis pénzmaggal kisegíteni a piacok.
Persze az előző garnitúra után normális időkben sem lett volna egyszerű átvenni a kormányzást, és visszaállítani az országot legalább arra a fejlődési pályára, mint amit a szomszédok befutottak az elmúlt két évben, de így, hogy a vírus lefékezte a gazdaságot, a bevételek lecsökkentek, ez elég kilátástalannak tűnik.
A legnagyobb probléma az, hogy
Az intézkedések úgy tűnik hatásosak voltak egészségügyileg, sikerült megakadályozni a ragály robbanásszerű elterjedését, nem következett be az, ami Olaszországban, Spanyolországban vagy Amerikában.
Ebben a helyzetben teljesen világos, hogy legalább hasonló gazdaságmentő intézkedéseket kell meghozni, mint amit a szomszédok hoztak. Ez az egyik kényszerű döntés, mert meg kell tartani a munkahelyeket, meg kell tartani az emberek képességét arra, hogy fogyasztani tudjanak (vagyis nem lehet az embereket szociális veszélyhelyzetbe sodorni), mert meg kell tartani a gazdaság ama képességét, hogy amint visszavonul a járvány, robbanásszerűen visszaálljon az ország gazdasági teljesítménye. Mindezt ráadásul éles versenyhelyzetben kell elérni, hiszen a szomszédok (akik egyben a konkurenseink is) hasonló intézkedéseket vezettek be, a felszínen tartva a saját vállalataikat.
A fenti alaphelyzetet figyelembe véve teljesen indokolt Matovič gondolatkísérlete Szlovákia két-három hetes teljes lekapcsolásáról. Már jelenleg is a polgárok mobilitását 70 százalékkal csökkentették. Ezt csökkentenék tovább katonai szigor bevetésével.
A három hét után a kormányfő elgondolása szerint teljesen meg lehetne állítani a kórt, és a gazdaság visszaállhatna a »békeidők« teljesítményére. Mindez szép elgondolás, de egyáltalán nem ésszerű, hogy mindenféle egyeztetés nélkül bejelentette: akár a konzultációs felületén megszavaztatja a javaslatot a jónéppel.
Ha tehát szavaznunk kellene a kérdésről, akkor előbb jó néhány érvet meg kellene vizsgálnunk. Először is azt,
A teljes karantén fenntartásához a szakértők szerint mintegy százezer rendfenntartóra lenne szükség, akik mozgásuk, gyakoribb kontaktusaik miatt potenciálisan tovább hurcolnák a kórt, tehát a három hetes black out után nekik és családjuknak kellene karanténba vonulniuk.
De ha mindez sikerülne is, az ország hosszú távú vírusmentessége egyáltalán nem biztosított, hiszen
A másik eldöntendő kérdés gazdasági. A gazdaság lefojtásának mértéke egyelőre nincs kimutatva statisztikailag, de biztosan több mint 35-40%-kal kevesebbet állítunk elő. A kérdés arról szól, hogy mi a jobb gscheft, leállni teljesen, és azután teljes gőzzel termelni, vagy elviselni a bizonytalan ideig tartó lefojtását a gazdaságnak.
Ha nem zavarna be más körülmény a döntésbe, akkor egyértelműen a black out volna a nyerő, de figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a szlovák gazdaság ezer szállal függ a világgazdaságon. Tehát nehezen elképzelhető, hogy míg mi kigyógyultunk és teljes gőzzel tudnánk termelni, addig a másfajta karanténba húzódott világ (és gazdasága) igényelné-e tőlünk ezt a teljesítményt.
A kérdés felvetése nem ördögtől való, de a tálalása számos nyugtalanító dolgot vet fel. Először is azt, hogy a kormányfő mögött, az ötlet átgondolására nem volt meg a szakértői elemző csoport. Másodszor sejtés szintjén nyugtalanító, hogy a jelenlegi intézkedéseket nem fogja tudni az ország hosszú távon fenn tartani, és egyelőre ötlet sincs azok kiváltására. Egyelőre nagyon messze van az, hogy az intézkedések fenntartásával, megpróbáljuk növelni a gazdasági teljesítményünket.
Persze nehéz helyzetben van a kormányfő, húsunkba vágó döntésekre kényszerül, miközben az ismerkedésre szánt száz nap sem adatott meg neki. Az sem volt könnyű döntés, hogy az első lépésben a kisebb vállalkozóknak segített, miközben már kopogtatnak a nagyok és az önkormányzatok – megjegyzem teljes joggal.
Pedig itt volna ideje, hogy elkezdjük orvosolni a szlovák gazdaság a hibáit, amelyekre a járvány is rámutatott. A belső piac ellátásának kiszolgáltatottságát, az egyoldalú ipart, a gazdaság komplexitásának alacsony szintjét.
Beleestünk ugyanabba a hibába, mint a többi szomszéd ország, amely azzal az elgondolással tartja a víz felett vállalkozói kapacitását, hogy minden a régi kerékvágásba zökkenjen. Pedig a válság alkalmat adhat arra, hogy valami mást, versenyképeset indítsunk, hogy alkalmazottainkat a nagy kényszerű pihenésben elkezdjük képezni (pl. digitális készségeket erősíthetnénk), hogy esetleg rendbe rakhatnánk a tájat, a környezetünket. Számos lehetőség van, számos dolgot lehetne elkezdeni, persze ezekről is dönteni kellene.”