Egy kutatás szerint Japán és Dél-Korea az ázsiai turisták kedvelt téli célpontjai, de már Európába is rengetegen érkeznek, ami annak is köszönhető, hogy az indiai filmek jelentős részét a svájci Alpokban forgatják.
Tízszeres növekedés
Európában Svájc a legkedveltebb téli célpont az ázsiai kontinensről érkező turistáknak: Indiában a válaszadók 96 százaléka és Kínában 90 százaléka mondta azt, hogy inkább az alpesi nyaralást részesítik előnyben más európai országokkal szemben.
A hivatalos számok szerint nagymértékben nőtt az ázsiai, különösen kínai és indiai turisták száma.
Úgy, hogy az indiai látogatók száma 1992-ben 29 ezer volt.
Bollywoodi álom
A svájci idegenforgalmi szakemberek keményen dolgoznak az ázsiai látogatók bevonzása érdekében. Svájc és a hegyvidéki táj nagyon népszerű az indiai turisták körében, mivel
Ennek egyik oka volt, hogy a helyi Kasmírban a kilencvenes években komoly politikai bizonytalanság volt jellemző, ezért kellett távolabbi alternatívát keresni. Ezzel gyakorlatilag a svájci tájat, környezetet tették vonzóvá, az indiai tévézők mindennapjainak részévé. Emelett épp a kilencvenes években történt az indiai gazdaság liberalizációja, szabadabbá vált az utazás és a jövedelmek is nőttek, így a felemelkedő indiai középosztály elkezdhette felkeresni a népszerű helyszíneket. Nem csoda, hogy ma egy indiai nászút ideális helyszíne gyakran épp valamelyik svájci városka.
A svájci-indiai kapcsolat meglehetősen nagy múltra tekint már vissza, az indiai filmesek pedig szinte kedvenc helyszínként tekintenek Svájcra. A bollywoodi filmek sok esetben különböző országokban forgatott zenés-táncos részekből tevődnek össze és gyakran épp a svájci hegyekben zajlik a románcok tetőpontja.
Az indiai turisták pedig ma már speciális túrákon zarándokolhatják végig azokat a helyszíneket, amelyeket már egyébként is fejből ismernek és amelyekhez a filmek hatására sokan túláradó romantikát társítanak. Olykor az indiai turisták kimondottan elérzékenyülnek, vagy újrajátsszák a jeleneteket az alpesi környezetben. Különösen nagy népszerűségnek örvend körükben az 1995-ös Dilwale Dulhania Le Jayenge című alkotás, amelyben szerelmesek Európában találkoznak és a svájci vidéken kalandoznak.
A svájci turizmusért felelős intézmény természetesen az egyik legnagyobb indiai sztárt, Ranveer Singh-et tette meg „nagykövetének” – alább látható, hogyan esik szerelembe az országgal a sztár.
A Swiss Hotel Association egyébként még egy speciális brosúrát is kiadott arról a helyi vendéglátóknak, hogyan lehet a lehető legmelegebb fogadtatásban részesíteni az indiai vendégeket.
A híres Matterhorn lábánál fekvő Zermatt egyértelmű kedvenc a turisták számára. Általánosságban elmondható, hogy az ázsiai turisták által kedvelt tipikus túra Grindelwald, Interlaken, Engelberg és Genf területére koncentrálódik, és a zürichi repülőtéren ér véget.
Voltak idők, amikor átlagosan 20-30 indiai filmet forgattak Svájcban. Tekintve, hogy India lakossága nagyjából 1,4 milliárd fő, ez meglehetősen nagy számú potenciális nézőt és utazót jelenthet a jövőben, akik, mint az alább látható, akár kedvenc szereplőikkel is készíthetnek közös fotót a svájci hegyekben.
Puha hatalom a gyakorlatban
Valami ilyesmiről szól a puha hatalom fogalma – mikor a világban azzal keltünk szimpátiát egy ország iránt, hogy vonzóvá tesszük az ország kultúráját, tájait, lakóit, ételeit vagy éppen értékeit. Ennek pedig viszonylag gyakori eszköze a film és a sorozatok.
„Álljunk meg egy pillanatra, és tisztázzuk: mi a hatalom? A hatalom egyszerűen mások befolyásolásának képessége a kívánt eredmény elérése érdekében. Erre három lehetőségünk van. Megtehetjük erőszakkal való fenyegetéssel, furkósbottal, pénzzel, mézesmadzaggal vagy rávéve másokat, hogy akarják azt, amit mi akarunk.
A puha hatalmat sokan elhanyagolják, sokan félreértik, pedig elképesztően fontos. Tényleg, ha megtanulhatjuk jobban használni a puha hatalmat, rengeteg mézesmadzagot és bunkósbotot lehet megspórolni. Az emberek hagyományosan a hatalmat elsődlegesen katonai hatalomnak tekintik. Például a nagy oxfordi történész, A. J. P. Taylor, aki ezen az egyetemen tanított, a nagyhatalmat így határozta meg: háború esetén fölényben lévő ország. De új szemléletre van szükség, ha meg akarjuk érteni a 21. századi hatalmat. Nemcsak katonai fölényről van szó, noha még léteznek háborúk. Nem arról van szó, kinek a hadserege győz, hanem arról, kinek az eszméi győznek. Jobban kell támaszkodnunk a narratívákra, és arra, kinek a narratívája hatékony” – véli erről a puha hatalom fogalmának megalkotója, Joseph Nye. Az indiai példánál maradva pedig nincs is puhább hatalom, mint a szerelem.