A közgazdászok egy papi osztályhoz hasonlóan viselkednek – kanadai matematikus a Makronómnak

2020. február 20. 14:41

Írta: Oláh Dániel
A főáramú közgazdaságtannak nem is célja, hogy megértse a gazdaságot – árulja el David Orrell kanadai matematikus a Makronómnak. A közgazdászok még mindig nem tudták elfogadni 2008-as bukásukat, emiatt várhatóan egy következő válságban is kevesen hallgatnak majd rájuk. Misztikus gazdasági törvényekbe papi osztályként beavató szakértőkről is beszélgetünk és a matematikus-könyvszerző azt is elárulja, hogy nem mindent lehet számokra visszavezetni.
David Orrell kanadai író, matematikai doktori fokozatot az Oxfordi Egyetemen szerzett. Azzal foglalkozik, hogyan lehet előrejelezni a bonyolult rendszerek, például az időjárás, a genetika vagy a gazdaság viselkedését. Systems Forecasting néven matematikai előrejelző-tanácsadócége van. 2007-ben a legjobb kanadai tudományos írónak választották, a New Scientist és a Financial Times is bemutatta munkáit.

Hogyan került közel a közgazdaságtanhoz?

Akkor, amikor az első könyvem írtam, The Future of Everything: The Science of Prediction címmel. Alkalmazott matematikus vagyok eredetileg, tapasztalattal az időjárás előrejelzésében és a biológiai rendszerekben. Ezért is lepett meg, hogy ezekhez képest mennyire régimódinak tűnnek a közgazdaságtan által használt modellek.

Például meglepő volt számomra a tökéletes piacok gondolata, hogy az árak azonnal korrigálnak, hogy az emberek racionálisak és függetlenül döntenek és így tovább. Csak később kezdtem rájönni, hogy

a főáramú közgazdaságtan célja nem a gazdaság megértése,

hanem az, hogy egy bizonyos történetet elhitessen velünk a gazdaságról.

Megbízhatunk egyáltalán a közgazdászokban ha egymásnak ellentmondó elméletek kapnak Nobel-díjat?

A Nobel-díj a közgazdaságtanban az egyik fontos eszköze annak, hogy tekintélyt adjunk a gazdaságról szóló főáramú történeteknek. Szerintem ha van probléma, az a sokféleség hiánya – eddig csak két nő nyerte meg a díjat, Elinor Ostrom 2009-ben és Esther Duflo 2019-ben. Egy 2017-es brit kutatás azt kérdezte az emberektől, hogy kiben bízhatnak a legjobban a saját szakterületét tekintve. Az orvosok 82 százalékot, az időjósok 51 százalékot, a közgazdászok 25 százalékot értek el, ennyien tartották őket megbízhatónak. A probléma része, hogy a pénzügyi szektor komoly befolyást gyakorol a tudományra, ami megakadályozza az innovációt és a vitát a közgazdaságtan területén belül.

Hogyan ment át a szakma a gyász szakaszain 2008 után? És hogyan reagálnak majd a közgazdászok a következő válságra?

A közgazdászok is végighaladtak a gyász folyamatának lépcsőin a 2008-as sokkot követően, meglehetősen lassan. Az első szakasz volt 2008 után a tagadás. Amikor Eugene Fama úgy nyilatkozott, hogy a hatékony piacok elmélete meglehetősen jól teljesített ebben az időszakban és korábban még Nobel-díjat is adtak érte. A tagadást követte a düh – elég megnézni, hogyan reagáltak közgazdászok az Economyths (Gazdasági mítoszok) könyvemre. Aztán jött az alkudozás, amikor a közgazdászok elkezdték bizonygatni, hogy a szakma jó állapotban van és az egyetlen problémája, hogy rosszul kommunikál. Ezt követte a depresszióba zuhanás, amikor Paul Romer elkezdte kritizálni a makrogazdasági modelleket, de még nem javasolt alternatívákat.

A végső szakasza a gyásznak az elfogadás, de nem tudom, hogy sikerült-e tíz év alatt ide elérniük a közgazdászoknak.

A következő válságban a közgazdászok nagyjából ugyanígy reagálnak majd, ezért is kétlem, hogy az emberek túlzottan figyelnek majd arra, amit a közgazdászok egy jövőbeli válságról egy válság esetén mondanak.

Akkor a közgazdaságtan tudományos módszereket és nyelvet használ, de ez egy álca, mert nincs valódi tudományos alapja?

Az a baj, hogy a newtoni fizika mechanisztikus eszközeit használja anélkül, hogy értené ennek a régi megközelítésnek a korlátait. A magyar Neumann János igyekezett a közgazdaságtant tudományosabbá tenni a várható hasznosság elméletével, ahogyan az a neoklasszikus közgazdaságtanban megjelenik és kifejlesztett egy kvantumlogikát, ahogyan az a kvantum-társadalomtudományban használatos is.

Melyek azok a gazdasági mítoszok, amelyekben vallásosan hiszünk napjainkban?

A gazdasági mítosz egy hit vagy történet, amely formálta a közgazdaságtan alapjait és továbbra is alapvető szerepet játszik a gazdasági gyakorlatban, például a közgazdászok elméleti modelljeiben.

Sokszor a gazdaságról alkotott természetfeletti képekben, hasonlatokban, fogalmakban jelennek meg ezek a mítoszok.

Ilyen a láthatatlan kéz, a hatékony piac, a hiperracionalitás, vagy hogy a változásokat a gazdaságban megmagyarázhatatlan, misztikus külső sokkok okozzák és így tovább. A gazdasági mítosz egyszerűen hibás, téves, ezért nem teljesen hasonlítható össze a vallásos hitekkel.

Tizenegy gazdasági mítoszról írok a könyvemben. Az első, hogy a gazdaságot le lehet írni gazdasági törvényekkel. A második, hogy a gazdaságot egymástól független egyének alkotják. A harmadik, hogy a gazdaság stabil. A negyedik, hogy a gazdasági kockázatot statisztikai eszközökkel lehet kezelni. Az ötödik, hogy a gazdaság racionális és hatékony. A hatodik, hogy a gazdaság gendersemleges. A hetedik, hogy a gazdaság méltányos. A nyolcadik, hogy a gazdasági növekedés örökké tarthat. A kilencedik, hogy a gazdasági növekedés mindannyiunkat boldoggá tesz. A tizedik, hogy a gazdasági növekedés mindig jó dolog. 

És végül mítosz az is, hogy a gazdaság visszavezethető a barterre, az egyszerű cserére. Évekig tartott, míg rájöttem, hogy csak úgy igazolhatjuk az előző tíz tévhitet, ha téves képünk van a pénzről is, ha nem a maga összetettségében látjuk a pénzt, márpedig durván egyszerűsítve tekintünk a pénz szerepére. Ezt a 11. tévhitet a könyv új kiadásában tettem a listához.

Hogy kapcsolódik a vallásos hit és a közgazdaságtudomány?

A felszínen a főáramú közgazdaságtan nagyon racionálisnak és objektívnek tűnik, de ez csak a felszín. Belül tartalmaz egy hitrendszert, amely több szempontból hasonlít a valláshoz.

A modern élet központi rendezőelve e hit szerint a gazdaság, így nem véletlen, hogy a közgazdászok egyfajta papi osztályhoz hasonlóan viselkednek.

Ez a papság pedig arra lett felszentelve, hogy értelmezze a gazdaságot a többiek, a hívők számára és beavasson minket a piac csak általa megértett misztikus működési mechanizmusaiba.

Mi a probléma az általuk vallott hitelvekkel, például az egyensúllyal?

Amikor a gazdaságra tekintünk, a valutákra, a termékek áraira, a tőzsdére, akkor épp nem az egyensúly az, ami először eszünkbe jut. Van viszont változás, evolúció és a hirtelen összeomlás örökké jelenlévő veszélye a látszólagos stabilitás mögött. Az egyensúly régen azért volt vonzó megközelítés matematikailag, mert amikor az ember először kezdte matematikailag modellezni a gazdaságot a 19. században, akkor csak ehhez megfelelő matematikai eszközei voltak, amelyekkel csak az egyensúlyt tudta igazán jól leírni. A következtetés az volt, hogy a gazdasági csere elvezet az optimális egyensúlyhoz, a piacon szabadon kereskedő emberek tevékenységükkel kialakítanak egy automatikusan létrejövő egyensúlyt. Ezen tovább kellene lépni.

Mi okozza ezeket a gazdasági hiteket és milyen következményeik vannak?

Ezek a mítoszok az ókori görög gondolkodásból származnak és a pitagóraszi hitből táplálkoznak, miszerint a világot le lehet egyszerűsíteni számokra és matematikára. A főáramú mítoszok a gazdaságot stabil és méltányos rendszerként kezelik, ahol a pénznek nincs különösebb szerepe. Épp e tévedés miatt változik a gazdaság mindennek az ellentétévé – instabillá és méltánytalanná.

A legújabb könyvének címe, a Kvantum Közgazdaságtan úgy hangzik, mintha egy fizikus még tovább szeretné bonyolítani a közgazdaságtant.

A kvantum szónak rossz híre van, mert egyrészt kapcsolódik a sokak által átláthatatlan fizikához. Másrészt a new age-nek nevezett nonszenszhez is kapcsolják. Pedig ez a latin szóból ered és mennyiséget jelent. Arra utal, hogy a gazdaságban a pénzzel igyekszünk valamilyen számokat rendelni az érték zavaros fogalmához.

Hogy lehet a kvantumfogalmakat alkalmazni a pénzre? Miért duális a pénz?

A pénz alapvetően duális, mert egyszerre fizikai tárgy, mint egy érme, de közben lehet egy virtuális objektum is, mint egy hiteltranzakció, miközben a tulajdonságok hasonlóak. A bitcoin egy virtuális pénz, de egy valódi, fizikai hardveren létezik, amire rájövünk, ha elveszítjük a gépünket. A pénzrendszerben nem determinált valaminek az ára, például egy lakásnak alapvetően bizonytalan és csak a vásárlás idején derül ki az ára. A tranzakciók az érték mérését célzó folyamatot jelentik, a tranzakciók által tudjuk megmérni, hogy mennyit ér egy lakás különböző időszakokban.

A főáramú nézet, hogy a pénzt csupán cserekereskedelem közvetítésére és a vagyon mérésére használjuk, de nincsenek saját, önmagából fakadó tulajdonságai. Emiatt a közgazdászok nem érdeklődnek a pénz egyedi jelensége, tulajdonságai, jellemzői iránt különösebben (kivéve, mint az infláció okozójaként) és ezért tényleg

nem is foglalkozott a főáramú közgazdaságtan a pénzügyi szektorral 2008 előtt.

Ami hozzájárult a válsághoz.

Mi a pénz jövője?

A pénz egy társadalmi technológia, amit még mindig nem teljesen értettünk meg. Sokatmondó, hogy az a szakma, amelynek a legtöbb kapcsolatot kellene ápolnia a pénzzel – ez a közgazdászok közössége – régóta amellett érvel, hogy a pénz nem számít, figyelmen kívül hagyható a gazdaságban, mert nem több, mint a cserekereskedelem helyettesítője. Az adósságalapú pénzrendszerünket örök növekedésre tervezték, azonban ez valahol összeütközésbe kerül a klímaválsággal. Meg kell oldani ezt az ellentmondást, talán az alternatív pénzek elterjedésével.

Megjósolhatnánk a válságokat a fizikából táplálkozó kvantumelméletekkel?

Az előrejelzés bizonyos típusú problémákra vonatkozik csak, a gazdasági válságok nem ilyenek. De abban segíthet, hogy a gazdaságot válságállóbbá tegyük.

Előrejelezhetjük majd a jövőben a gazdasági trendeket esetleg úgy, mint a időjárást?

Az időjárás előrejelzése pár napig jól működik, de gyorsan megbukik azután, mert egyrészt a felhők formálódása és szertefoszlása komplex folyamat, másrészt az időjárási rendszert pozitív és negatív visszacsatolási körök jellemzik, amelyek megbízhatatlanná teszik az előrejelzést. A gazdaság nem csak ezekkel a hasonlóan súlyos gondokkal rendelkezik, hanem még az emberi elem is hozzáadódik, ezért ez még nehezebb kérdés.

Melyek lehetnek egy recesszió megelőzésének eszközei az ön kutatásai alapján?

A Kvantum közgazdaságtan végén és a Pénzformula könyveimben adok néhány javaslatot különösen a pénzügyi szektorra.

Elsőként csökkenteni kell a pénzügyi szektor méretét és hatalmát.

A pénzügyi derivatívák nominális értékét kvadrillió dollárra becsülték, ami jó a bankárok díjai szempontjából, de a stabilitást nem segíti. Terjed a nézet, hogy a pénzrendszert egyesek arra használják, hogy felpumpálják a vagyontárgyak, például az ingatlanok értékét, ami egyeseknek, a leggazdagabbaknak jó, de növeli az egyenlőtlenségeket a társadalomban.

Nem onnan erednek a közgazdaságtan problémái, hogy a tudomány az igazság és a valóság leírása helyett általában elegáns és szép elméleteket kíván alkotni, amelyek tetszenek az elmének?

A tudomány mindig a szépséget keresi. Szimmetriát, stabilitást, egységességet. A kvantum-megközelítés eltérő és emberibb. Nem redukcionista, mechanikus modellként látja a világot, hanem lényege, hogy elismeri a bizonytalanságot, az összetettséget és az áramlást.

Nem mindent lehet számokra visszavezetni.

Ezért a matematikai modellek legjobb esetben is csak az egész összetett valóságnak egyes részeit közelíthetik meg.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés