A liberális kapitalizmus kudarca

2019. október 31. 09:00

Az ilyenfajta szabadkereskedelem nyertesei egyértelműen a multinacionális vállalatok vezetői és tulajdonosai.

2019. október 31. 09:00
Lóránt Károly

„A mai szabadpiaci eszmék abból a még David Ricardóig visszanyúló gondolatból indulnak ki, hogy a szabadkereskedelem minden abban részt vevő számára előnyös. Erre a tantételre építve követeli például a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank, hogy

azok az országok, amelyeknek kölcsönt adnak, nyissák meg piacaikat,

és erre hivatkoznak azok is, akik a globalizáció mindenki számára előnyös voltát hangsúlyozzák.

A valóságban azonban a mai világkereskedelem messze nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett a kereskedelem kölcsönösen előnyös lenne. Szó sincs arról, hogy az egyes államok valamely termékre specializálódnának, amelyben relatív előnyük van. A valóságban a világkereskedelem dinamikája a multinacionális vállalatok termeléskihelyezésére épül. Paul Craig Roberts rögtön bemutat erre egy példát is: az Egyesült Államokban a munkabérek harminckét dollárral magasabbak, mint Kínában,

ha egy amerikai vállalat ezer munkahelyet kihelyez Kínába, óránként harminckétezer dollár többletnyereségre tehet szert,

ehhez képest a szállítási költségek eltörpülnek.

Mit eredményez ez a kereskedelem? Azt, hogy a fejlett országban, ezer fővel csökken a foglalkoztatottság, csökken a kereslet, ami a gazdasági recesszió irányába hat, a kieső adó miatt csökken a költségvetés bevétele és a szükségessé váló segélyezések (például munkanélküliségi segély) miatt növekednek a kiadások. Kinek jó ez?

A munkahelyek kihelyezése nyomán a GDP növekedése ellenére az elmúlt két évtizedben az amerikaiak többségének reáljövedelme stagnált vagy csökkent,

a jövedelemegyenlőtlenségek drámai módon növekedtek, a felfelé irányuló társadalmi mobilitás megszűnt.

A fogadó országok számára sem jó azonban a termeléskihelyezés. Rövid távon ugyan segítheti a külső egyensúly javítását, hosszú távon azonban egyoldalú gazdasági szerkezetet és a külvilágtól való túlságos függést eredményez.

Az ilyenfajta szabadkereskedelem nyertesei egyértelműen a multinacionális vállalatok vezetői és tulajdonosai,

akik a bérkülönbségek révén hatalmas nyereséghez juthatnak, míg e konstrukció negatív hatásait a társadalom egészére hárítják át.

Kapcsolódó cikkek

Összesen 28 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
mokány
2020. január 07. 15:08
CAPITAL ERROR FATAL ERROR
Jegenye
2019. december 29. 16:45
Valsz. sosem leszek képes követni a libbant logikát. Ha nem jönnek ide az autógyárak, akkor a duma az, naná: ki akar itt befektetni? Ha itt vannak, akkor meg összeszerelünk gombokért. Meg különben is. Nélkülük a fasorban lenne a GDP. https://qubit.hu/2018/09/06/tenyleg-a-nemet-autogyartok-tartjak-lelegeztetogepen-a-halott-magyar-gazdasagot?
istvánkeve
2019. december 26. 13:41
Nem gondoltam volna, hogy a "globalizáció" és a "kolonizáció" közötti különbséget Arany Jánosnál találhatom meg: Civilizáció Ezelött a háborúban Nem követtek semmi elvet Az erösebb a gyengétöl Amit elvehetett, elvett. Most nem úgy van! A világot Értekezlet igazgatja: S az erösebb ha mi csínyt tesz, Összeül és - helybenhagyja.
tango47
2019. december 24. 20:41
A globális kapitalizmus olyan, mint az elszabadult lovaskocsi, amin a lovak közé dobták a gyeplőt. Csak az állítja, hogy a piac önszabályozó, aki a multik érdekeit képviseli. Szükség lenne az államok (választott vezetők) beavatkozására. Hogy rossz felé mennek a dolgok, azt jelzi például, hogy bár nőtt Németország GDP-je az elmúlt 20-30 évben, de az életszínvonaluk erősen hanyatlik.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik