Bérkonferencia: Álom marad vagy valósággá válik a nyugati bérszint Magyarországon?

2019. szeptember 4. 8:10

Írta: Rádi Balázs
„Látom nem mentek át a gondolataim. A feleségem a tanú, hogy én ezeken nagyon sokat gondolkodtam, tudom, hogy nem könnyű” – mondta a gyors magyar bérnövekedést a nyári bérkonferencia utolsó percéig tagadó Dedák István közgazdász Banai Péter Benő államtitkárnak. Dedák szerint a magyar bérnövekedés elszakadt a termelékenység növekedésétől és azt nem mások, mint a magyar nyugdíjasok finanszírozzák. Máskor arról beszélt, hogy a magyar bérnövekedés egyszerűen statisztikai hiba. A Makronóm tudósítása.
A bérfelzárkóztatás okai és következményei – ezzel a címmel szervezett szakmai konferenciát az idén 125 éves Magyar Közgazdasági Társaság Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti, valamint Munkaügyi Szakosztálya Budapesten. A konferencián a közgazdász szakma négy képviselője tartott előadást: Banai Péter Benő, a Pénzügyminisztérium államháztartásért felelős államtitkára, Bod Péter Ákos közgazdász, volt jegybankelnök, Palócz Éva, a Kopint-Tárki kutatóintézet vezérigazgatója illetve Dedák István, az egri Eszterházy Károly Egyetem oktatója. 


Banai Péter Benő. Fotó: MTI/Mohai Balázs

Egyensúly mindenek felett

Banai előadása elején a magyar GDP alakulását vázolta fel, három korszakot megkülönböztetve. Az első korszak 1995-től csaknem 2006-ig tartott, és habár növekedés jellemezte ezt az időszakot, komoly egyensúlytalanságok alakultak ki az államháztartás, államadósság, és a folyó fizetési mérleg tekintetében. Ezek az egyensúlytalanságok 2005 végén már komoly terhet jelentettek az addigi növekedésre, a gyengülő magyar közpénzügyeket a 2008-as válság súlyosbította. Az alábbi ábrán látható, hogy a magyar gazdaság már a 2008-as válság előtt megindult a fejlettségi lejtőn.

2013-ra viszont sikerült kimásznunk a gödörből és egy új növekedési szakaszba léptünk, mely a mai napig tart és olyan szempontból páratlan, hogy

az első növekedési időszakkal ellentétben most az egyensúlyi mutatók is kedvezően alakulnak

– tehát nem kell tartanunk egy újabb korrekciótól, hanyatlástól – vélte az államtitkár.

Palócz Éva, a Kopint-Tárki kutató intézet igazgatója azonban ellenérzését fejezte ki az államtitkár adataival kapcsolatban. Nehezményezte, hogy a 2010 előtti és utáni időszak került összehasonlításra, ugyanis a két időszak szerinte merőben más kihívásokkal nézett szembe. Kiemelte, hogy 2010 előtt kevesebb uniós támogatás állt  a kormányok rendelkezésre a problémák enyhítésére.

Beszédes eredmények

Az államtitkár kiemelte, hogy a kormányzat gazdaságpolitikájában nemcsak a szlogenek szintjén fontos a munkahely és a család, ezek a valós életben is érezhetően, mérhetően felértékelődnek. Bizonyíték gyanánt az aktivitási ráta páratlan növekedésére mutatott.

Foglalkoztatási, aktivitási és munkanélküliségi ráta a nemzetgazdaságban.


Az államtitkár előadásából kiderült, hogy 2010 után a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően drasztikus növekedésnek indult az aktivitási ráta, azonban hiába szélesedett a munkára fogható emberek köre, közülük nem mindenki tudott azonnal munkába állni, tehát még évekig nem csökkent érdemben a munkanélküliségi ráta. A munkanélküliséget munkakeresleti intézkedésekkel csökkentette a kormány, például az adószabályok megváltoztatásával és a cégeknek nyújtott adókedvezményekkel – a vállalatok pedig betelepültek és munkahelyeket létesítettek.

Az intézkedések eredménye a foglalkoztatottak számának növekedése lett, és mivel több kéz többet termel, a GDP is emelkedő pályára állt. Banai szerint  

a reál GDP növekedése a foglalkoztatottak számának növekedésével magyarázható,

amit a következő ábrával illusztrált:

Az ábra tanulsága szerint a foglalkoztatás bővülése és a gazdasági növekedés együtt mozognak. Forrás: PM számítás


Aki nem lép egyszerre

Az összképet azonban rontja, hogy a termelékenységi szintünk a növekedés több évében is csökkent, ez szürkével látszik is a fenti ábrán. Az államtitkár szerint ennek az a magyarázata, hogy a munkapiacra újonnan belépők között jelentős volt a képzetlenek száma, akik azelőtt jó eséllyel közmunkából, vagy segélyből éltek és képzetlenségük okán a termelékenységük elmaradt az átlagos dolgozókétól (a termelékenység az egy foglalkoztatottra jutó GDP-t jelenti). 

Lényegében az alacsony termelékenység vissza is húzta a 2013 utáni jelentős gazdasági bővülést. Az államtitkár szerint azonban érdemes észrevennünk a 2018-as fordulatot és a termelékenység jelentős növekedését, mely akár a jövőben folytatódhat is.

A konferencia másik előadója, Bod Péter Ákos volt jegybankelnök kritikával illette az államtitkár kijelentését, szerinte ugyanis a 2018-as termelékenységi növekedés csak egyszeri eset és nem lehet belőle a jövőt előrejelezni – főként azért, mert szerinte nincs honnan jó szakembereket meríteni. Úgy fogalmazott, hogy „az alacsony termelékenységű rétegekkel, tehát

a vidékiekkel, öregekkel, analfabétákkal, meg akik tíz éve nem dolgoztak már, nem lehet termelékenységet növelni. 

Dedák István is csatlakozott a termelékenységgel kapcsolatos kritikához, szerinte egy olyan országban, amely évente átlagosan 0,6 százalékos termelékenység-növekedést produkál, nincs realitása bérfelzárkózásról beszélni. Szerinte a 2010 utáni gazdaságpolitika építette le a magyar termelékenységet.

Bod Péter Ákos, Dedák István, Palócz Éva

Az államtitkár a kritikákra válaszul aláhúzza, hogy meg kell látnunk a termelékenységünk csökkenése mögött azt a 800 ezer új dolgozót, akik ma már segély helyett munkából élnek.

„Szerintem az a jó gazdaságpolitika, ami arra összpontosít, hogy

minél több embernek legyen munkája, mert munkából jobban meg tud élni, mint segélyekből

és ami arra fókuszál, hogy akik munkából élnek azoknak a jövedelme rendszeresen tudjon emelkedni” – adta válaszul az államtitkár.
 

Az államháztartásért felelős államtitkár egyébként a saját bőrén tapasztalta meg hogy milyen az, ha megfelelő kontroll nélkül működik egy szociális segélyrendszer, amikor a Bécs-Budapest szupermaratonon futva észrevette, hogy rokkantnyugdíjas rendőrök süvítenek el mellette. Abszurdnak érezte, hogy egészséges, maratoni távokat lefutni képes emberek rokkantsági nyugdíjban részesülhetnek, miközben az országban munkaerőhiány tombol. Többek között az ilyen és ehhez hasonló abszurd munkapiaci helyzetek felszámolására indította el a kormányzat a Széll Kálmán tervet, melynek keretében az inaktív minősítést szerző emberek állapotát felülvizsgálták. Az intézkedéseknek köszönhetően nőtt a hazai aktivitási ráta.



A résztvevők közelednek a célhoz a 352 kilométeres 15. Bécs-Budapest szupermaratoni futóversenyen 2004. október 23-án. MTI/Illyés Tibor


„Magyarországon szerencsére már nem az a probléma, hogy óriási lenne a munkanélküliség, sokkal inkább az, hogy a növekedés korlátja a szakképzett munkaerő hiánya” – hangsúlyozta.

„Itt meg kell jegyeznem, hogy sokszor hallom azt a kritikát, hogy sokan mentek nyugatra és ezért nincs munkaerő itthon, de akik ezt mondják tévednek” – mondta az államtitkár, majd Eurostat adatokra mutatott, melyek szerint

Romániából, Szlovákiából, de még a sokszor pozitív példaként emlegetett Észtországból is nagyobb arányban vándorolnak el az emberek, mint Magyarországról.

A kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad

Banai szerint a minimálbér emelése több munkavállalót eredményez, azonban a cégek érdekeit is szem előtt kell tartani. Jó megoldásnak a szociális hozzájárulási adó csökkentését tartotta, hiszen így több pénz marad a cégeknél, amiből aztán többet is tudnak adni a dolgozóiknak. A kritikusan gondolkodókban azonban felmerülhet a kérdés, hogy az adóbevételek csökkenése vajon a költségvetésben mekkora hiányt eredményez? Az államtitkár megnyugtatott, hogy a béremelés következtében a munkához kapcsolódó adóbevételek is növekedni fognak, illetve

a megnövekedett fizetéseikből a dolgozók többet is fognak vásárolni,

tehát az ország fogyasztási jellegű adóbevételei is nőnek majd, ez pedig ellensúlyozza a csökkenő szociális hozzájárulási adóbevételeket. Banai szerint a bérmegállapodás a költségvetés egyensúlyát nem borítja fel, sőt számításaik szerint ez az intézkedés pozitív egyenleget eredményez.

A hatéves bérmegállapodás keretében a kormányzat csökkentette a vállalatokat terhelő szociális hozzájárulási adót, így teret biztosított a jelentős béremelésnek. Forrás: PM


„Magyarországon jellemző volt a feketemunka, sokan minimálbérre voltak bejelentve, vagy egyáltalán nem voltak bejelentve, zsebbe ment a fizetés, tehát a minimálbér emelése fehéredési célt is szolgál” – húzta alá az államtitkár. Külön kiemelte, hogy

nemcsak a bérek nettó összege, hanem a reálértéke is nőtt, különösképp a többgyermekes családok esetében.

Palócz Éva is megerősítette, hogy valóban sokat javult a többgyermekes családok helyzete úgy európai, mint régiós viszonylatban. Például nálunk az egyik legkedvezőbb azoknak a kétgyermekes családoknak az adózása, ahol csak az egyik szülő dolgozik; ebben a hatodik legjobb helyen állunk az unióban.

A béremelkedés éllovasai vagy sereghajtói vagyunk?

Az államtitkár rámutatott, hogy

a reálbérek Magyarországon emelkedtek a legjelentősebb mértékben a régióban, és a szlovákokat is megelőztük a havi bruttó átlagkeresetek tekintetében.

A magyarországi reálbérek alakulása a KSH adatai alapján. Forrás: KSH, Portfolio


Azonban figyelmeztetett, hogy az elmúlt évek béremelése – akármilyen kivételesen magas is volt – csak a többi országhoz képest fennálló bérhányad-lemaradásunk csökkentésére volt elég. Ez azt jelenti, hogy a nálunk működő vállalatoknak a bevételeik kisebb hányadát kell munkabérként kifizetniük a dolgozóiknak mint a többi a visegrádi országban, tehát a magyar munkaerővel olcsóbban el lehet végeztetni ugyanazt a munkát. Ebből az államtitkár azt a következtetést vonta le, hogy

van helye a további béremelésnek Magyarországon.

Banai azzal érvelt a további béremelés lehetősége mellett, hogy ha összehasonlítjuk a bérekkel korrigált magyar munkatermelékenységet más uniós országokéval, akkor ebben a második legjobbak vagyunk Bulgária után – azaz Magyarország olcsón nyújt minőségi munkát. De nem kell olcsónak maradnunk, szerinte van tér a bérek emelésére.

Bod Péter Ákos szerint a jelenlegi bérnövekedés azonban nem több, mint a megelőző évek mesterségesen alacsonyan tartott béreinek korrekciója, ugyanis a külföldi cégek bevonzásához a kormányzat szándékosan alacsonyan tartotta a béreket. Most pedig az eddig alacsonyan tartott bérek szabadultak el. Ez alapján szerinte nem lehet hosszú távra kivetíteni a jelenlegi bérnövekedést.

Dedák István csatlakozott a kritikához: szerinte alapjaiban rosszak a kormányzat reálbérre vonatkozó számai. Dedák értelmezésében az államtitkár statisztikái, így

a híradásokban megjelenő reálbérnövekedés mértéke nem valós, csak egy statisztikai hiba.

Ezt az állítását arra alapozta, hogy a híradásokban megjelenő munkaügyi statisztikák 2010 óta más eredményeket mutatnak, mint a nemzetközi szervezetek által használt nemzeti számlás statisztikák, közel húsz százalékpontos az eltérés. Mivel mindkét statisztika ugyanazt a sokaságot vizsgálja, szerinte nem lehetne lényegi eltérés közöttük. Azt állította, hogy az elmúlt nyolc évben átlagosan 2,5 százalék körüli lehetett a valós bérnövekedés, és a kormány a kedvezőbb eredményeket mutató bérstatisztikákat tárja a nyilvánosság elé, így

Magyarország közvéleménye legalább másfélszer akkora bérnövekedésről értesült, mint amennyi valójában megtörtént.

Forrás: Ameco

Dedák a hazai bérnövekedést a fenti ábrával hasonlította össze a régió országaival és hozzáfűzte, hogy

a bérnövekedés tekintetében Magyarország a régió messze leszakadó és vitathatatlan sereghajtója.

Továbbá kijelentette, hogy az elmúlt három év gyors bérnövekedése jelentős részben más gazdasági szereplők rovására történt, illetve a közösségi feladatok leépítésére támaszkodott.

Az államtitkár arra kérte a közgazdászt, hogy pontosítsa, mely gazdasági szereplőket károsította meg a bérnövekedés és mondjon konkrét szereplőket. Dedák azt válaszolta, hogy a járulékok csökkentése leapasztja a TB-bevételeket, és hogy a nyugdíjakat az állam reálértéken tudja tartani, kiegészítő támogatásokkal látja el a TB-t. Ezt pedig úgy éri el, hogy máshonnan von el forrásokat, így kevesebb jut tudományos kutatásokra és egyetemi oktatókra. Hangsúlyozta, hogy a nyugdíjak reálértéke a keresetek értékéhez képest folyamatosan csökken. Saját megfogalmazása szerint „kétharmadrészt 

a nyugdíjasok finanszírozzák a termelékenységtől elszakadó bérnövekedésünket,

 és egyharmadrészt más közfeladatoktól vonnak el forrásokat.” 

Az államtitkár visszautasította a kritikát, miszerint az idősek finanszíroznák a magyar bérnövekedést és azzal cáfolta Dedák érveit, hogy a megnövekedett béreikből a dolgozók többet is fognak adózni, illetve többet fognak termékekre és szolgáltatásokra költeni, az így befolyó plusz adóbevételekből pedig

az állami költségvetés egyensúlyban maradhat a csökkenő szocho mellett is

– tehát nincs szükség a források átcsoportosítására vagy a közfeladatok leépítésére. Arra kérte a professzort, hogy mondjon tényszerűen olyan konkrét közfeladatokat, ahonnan forrást vont ki a kormány, de a professzor az idő szűkére hivatkozva inkább nem válaszolt.

Magot vetünk

Az államtitkár elismerte, hogy gyermekvállalás szempontjából rosszul állunk, és ez a gazdasági növekedésünkre is árnyékot vethet. Egy friss statisztikát említett, mely szerint rohamosan nő az idősek aránya a fiatalokkal szemben. Ez is önmagában mutatja azt, hogy a jelenlegi munkapiaci feszültség nem fog oldódni, ha demográfiai tekintetben nem érünk el javulást. „A jövő évi költségvetésben a demográfiai intézkedések is fontos szerepet kapnak, éppen ezért a költségvetés

jövőre közel 2228 milliárd forintot fog a családok megerősítésére fordítani.

 – zárta mondanivalóját. Reményei szerint maratoni távot fog futni a magyar dolgozók béremelkedése, aminek következtében egyre többen döntenek majd a családalapítás mellett, így elérhetjük a nemzet fennmaradásához szükséges születésszámot és biztosítva lesz a jövőnk.

„Látom nem mentek át a gondolataim. A feleségem a tanú, hogy én ezeken nagyon sokat gondolkodtam, tudom, hogy nem könnyű” – válaszolta végül a magyar bérnövekedést megkérdőjelező Dedák az államtitkárnak. „Nézze, utolsó előadó voltam és kevés idő állt a rendelkezésemre. Lehet, hogy nem tudtam olyan precízen fogalmazni, mint ha az első előadó vagyok” – ismerte el, megismételve, hogy különösnek tartja a nemzeti számlás és a munkaügyi statisztikák nagy eltéréseit.

Összesen 64 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A vidékiek mind fideszes közmunkások lennének?

De ha már vidék, akkor mi a véleményed arról, hogy Ausztriában is a vidék adta a jobboldali szavazók zömét?

Nem kellett volna 1990-től kezdve minden, még működő iparágat privatizálni, leépíteni. Miért nem akkor vettek fel az EU-ba, amikor ezek még léteztek, amikor még lett volna mit felzárkóztatni? Mert a ma felzárkóztatás címén adott pénzekből nem felzárkóztatni kell, hanem újra teremteni. Arra viszont kevés az a pénz, és meg is szabják, mire lehet költeni. Ha netán valóban újat teremtenének, rögtön jön a lopás, korrupció. De miért is lenne érdeke a nyugatnak, hogy az általa már letarolt gazdaság az ő pénzükön újra teremtődjön, netán konkurenssé váljon?

Szóval, messzebbről kéne nézni a mai helyzetet.

Ha egy egyetemi professzor "különösnek" talál valamilyen statisztikai adatot, megkérdezheti a KSH illetékeseitől. Gondolom, nem zavarnák el. Megtette, rákérdezett? Vagy szándékosan azt akarja sejtetni, hogy a politika meghamisítja a statisztikai adatokat?

Több olyan probléma is van, amire lehetne azt mondani, hogy csak erre költsünk és semmi másra. Ugyanígy több olyan is van, ami fontos, de rá lehet fogni, hogy erre nem szabad költeni. Ez tehát nézőpont kérdése.

A túlárazott közbeszerzésekről lehet beszélni, de nem úgy, mint a határon lévő kerítésről, ahol Dobrev Klára a határőrizet eddigi teljes költségét próbálja pusztán a kerítés építési költségének beállítani. Egy vagy teljes dilettantizmus, vagy nyilvánvaló szemétség.

Gazdasági növekedés tényezői
Alapvető növekedési tényezők:
 tőke
 foglalkoztatottak száma
 földterület
 technikai halladás
Fajlagosan pedig az egy főre nézzük.

Mindebből látszik, hogy a foglalkoztatás (élő munka) csak egy rész a növekedésnek. A tőke, mint forrás esetében nem mindegy, hogy saját forrás, hitel, vagy a külföldről bejövő tőke.
A termelékenység növekedésének fő problémája Magyarországon a saját forrás hiánya és a kkv esetében a technikai, technológiai fejlesztések elmaradása. Ezekben az utóbbi években pozitív változást állt be, mert az uniós és költségvetési támogatások növekedtek a kkv-ék tekintetében és növekedett a fejlett technika és technológia alkalmazása. Közvetve ez is lehet bérnövelő tényező.

Ami a bérek elemzések témáját illeti.

Ha a gazdaság nézőpontjából végzünk elemzést, akkor először a bérköltséget kell megvizsgálni, amely tartalmazza a béreket, járulékokat, munkaadó a bérekkel kapcsolatos adóit is. A bérelemzésnél pedig figyelembe kell venni a kedvezményeket, szociális hozzájárulásokat, támogatásokat. Amikor ez rendelkezésre áll, akkor lehet országokat összehasonlítani. Az összehasonlítást a növekedésnél pedig nem csak százalékosan, hanem abszolút értékben is ki kell mutatni.

Azért ezt még gondold át.

Látsz is, vagy csak nézel? Igen, pont Simicska távozása volt a fordulópont.

Simicska kezében volt a párt gazdasági hátországa. Nyilvánvaló volt, nem lehet hagyni, hogy a pártot gazdaságilag ellehetetlenítse. Annyit elért, hogy bár az ő esetében nem emlegettek lopást, az újrarendeződést már egyértelműen lopásnak kezdték mondani. Bizonyíték nincs rá, de mondják.

Azt talán te is belátod, hogy ha egy másik kormány lenne, ott is lennének oligarchák, cégcsoportok, cégek és azok is egy-egy megfelelő, valószínűleg neked tetsző ember nevén lennének. Szót se ejtenél lopásról, korrupcióról. Mert azt te is tudod, hogy a politika hatalom kevés gazdasági befolyás nélkül. Szóval nem gyanús a történet, ennek így kellett lennie, bár megértem, fájlalod, hogy a Fidesz nem bukott bele Simicska pálfordulásába.

Abban biztos vagyok, hogy ha mondjuk a keszthelyi Balaton partot, amit az önkormányzat nem tudott megfelelő, idegenforgalomra alkalmas színvonalon fenntartani, egy külföldi vette volna meg, ugyanúgy, ugyanannyiért, mint Mészárosék, az nem lett volna lopás, vagy korrupció, az dicséretes európai megoldás lett volna. Igaz, a haszon ment volna külföldre, az adót Luxemburgon keresztül optimalizálhatták volna, de ez nem számított volna.

"Dedák ... Szerinte a 2010 utáni gazdaságpolitika építette le a magyar termelékenységet."

Hogy mi???

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés