Magyarország nem hajlandó öngyilkos lenni – cambridge-i matematikus a Makronómnak

2019. május 6. 00:15

Soros minden megmozdulásától félek – ismeri el az egyik legnagyobb magyar matematikus, aki szerint a CEU és az MTA ügyében a magyar kormány ellen alantas sárdobálás kezdődött. A kommunista rendszerben feleségével együtt három évi magánzárkára ítélt Bollobás Béla szerint kommunista időket idéz, hogy Palkovics Lászlót egyesek kizárnák az MTA-ból, Grüner György és Mezei Ferenc akadémikusokat pedig szintén durva támadások érik véleményük miatt. Bár azt várja, hogy őt is tűz alá veszik véleményéért, a Makronómnak mégis elmondta, hogy a magyar „liberálisok” éppúgy fordulnak az Európai Unióhoz, mint régen a kommunisták a Szovjetunióhoz, ha nekik nem tetsző véleményeket hallanak, hiszen addig hívei csak a szólásszabadságnak, míg az ő véleményüket hallják. Pedig épp Bollobás lenne az, aki elsőként menne tüntetni, ha az MTA, az akadémiai szabadság és a szólásszabadság valóban veszélyben lenne.

Bollobás Béla az első három Nemzetközi Matematikai Diákolimpián a magyar csapat tagja volt, ebből kétszer aranyérmes lett. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Royal Society és az Academia Europaea tagja, a Lengyel Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja és a poznani Adam Mickiewicz Egyetem díszdoktora. Whitehead-, Bocskai- és Széchenyi-díjakat is nyert, közel ötszáz tudományos cikk és tíz könyv szerzője. Eddig több, mint hatvan doktorhallgatót mentorált, többet, mint bárki más matematikus Magyarországon vagy Nagy-Britanniában. 

*

Van olyan hazai matematikus, akinek több tudományos cikke van, mint önnek?

Azt hiszem, hogy nincs. 

Külföldön?

Ott sem nagyon, bár azért előfordul. De a cikkek számának kis jelentősége van. Erdős Pali bácsi majdhogynem kivétel: ő úgy háromszor annyi cikket írt, mint én eddig, de sokkal kevesebb cikkel is óriási matematikus lett volna. Én inkább annak örülök, hogy írtam néhány jó cikket, nagyon sok nagyszerű diákom volt és van, és teljesen megváltoztattam Nagy-Britannia matematikai tájképét. 

Az elmúlt években a hazai közvélemény is megismerhette: Széchenyi-díjat kapott és tévéműsorban is szerepelt.

Mondhatom, nagyon jól esett, hogy annyi év után újra magyar tudósnak is számítok. 

Mit gondol a hazai akadémiai viszonyokról?

Nagyon, nagyon szomorú, hogy a CEU és az Akadémia körül zajló vita csak alkalom az ellenzéknek, hogy nyugaton bemocskolják Magyarországot.

Az EU vezetői nem bírják elfogadni, hogy Magyarország nem hajlandó öngyilkos lenni

azzal, hogy befogadja az Európába özönlő muszlimok egy részét.

Két országot ismerek jól, jobban, mint a sok-sok nemzedék óta ott élők legtöbbje: az Egyesült Királyságot – helytelenül, de hívjuk Angliának – és az Egyesült Államokat. Ezekben az országokban annyi hazugságot írnak és mondanak Magyarországról és Orbán Viktor miniszterelnökről, hogy az elképesztő. Főleg azok, akik papíron magyarok, s így szakértőnek számítanak. Pedig csak hazudnak, és tudják, hogy hazudnak. Az, hogy a CEU és az Akadémia vezetősége a vitát külföldre viszi, teljesen felháborító. 

Fotó: Szalai Ádám

Mi a véleménye a CEU-vitáról?

A CEU-vitában szinte teljesen egyetértek Mezei Ferenc akadémikussal, a kiváló fizikussal, csak én kevésbé tartom olyan nagy értéknek a CEU-t, mint ő. Amint Mezei Ferenc írta Michael Ignatieffnek, a CEU kanadai igazgatójának, a CEU által tüzelt kormányellenes kampány hazugságon alapul: Magyarországon ma nagyobb az akadémiai szabadság, mint Németországban.

Azt meg én szavatolom, hogy Magyarországon nagyobb az akadémiai szabadság, mint az Egyesült Államokban.

Kár, hogy Ignatieff, mint kanadai liberális politikus, úgy érkezett Pestre, hogy ő majd móresre tanítja Orbánt. 

Michael Ignatieff külföldön tett kijelentéseiben, például az egyik kanadai rádióadón durván, az igazságtól elrugaszkodva támadta az országot. És ami nagyon szomorú, Mezei Ferenc jól megalapozott levelére, konkrét kérdéseire Michael Ignatieff nem válaszolt. Ez megdöbbentő! Én biztos voltam abban, hogy Ignatieff ad annyit becsületére, hogy nyilvánosan bocsánatot kér azért, hogy a valóságot elferdítve dehonesztáló kijelentéseket tett a magyar helyzetről. Nagyon csalódtam, hogy ezt nem tette.


Amikor Anglia és a világ egyik legnagyobb tudósával, Lord Martin Rees csillagásszal találkoztam, mondta, hogy megy majd a CEU-ra előadni, hogy segítse Ignatieffet és támogassa őt a „sötétség” elleni harcban. Lord Rees nemcsak kiváló csillagász, hanem nagyszerű ember is: a Royal Society-nek elnöke és a cambridge-i Trinity College, az én kollégiumom feje volt sok évig. A King’s College tagjaként pedig kollégája volt Ignatieffnek nyolc évig. Ő nagyszerű példája annak az embernek, aki jóhiszeműen az ellen küzd, amit támogatnia kellene. 

Mit gondol, mi a probléma a CEU-val?

A CEU-n az egyik legnagyobb probléma a „gender-elmélet”. Ebbe nem nagyon akarok belemenni – osztom Bácsy Ernő professzor úr véleményét, mely szerint a nagyja elfogadható, de egy kisebb része, a „queer elmélet”, abszurd. Természetesen az utóbbi miatt harcolnak érte, mert a nagyobb rész csak ürügy, hogy egyetemi szakként fogadják el. Ráadásul a nagyját sok más tárgyban is tanítják. Idézem Bácsy Ernőt, mert teljesen egyetértek vele: „a gender-ideológia destruktív, a társadalom szerkezete rombolásának végfázisa. E sorba tartozik nagy vonalakban a nemzeti identitás felszámolása, a család elleni tevékenység, végül az egyén célbavétele: a személyiség identitásának relativizálása.” 

Mezei professzor úr azzal zárta Ignatieffnek írt levelét, hogy örömmel néz a CEU virágzó jövője elé a méltányos és megfelelő törvények által biztosított keretek között. Nem biztos, hogy én is ezt kívánom. A CEU diákjainak nagyjából tíz százaléka magyar, úgy 150 diák.

Az, hogy Sorosnak komoly bázisa van Budapesten, túl nagy ár ezért.

Hadd induljak korábbról. 1970-ben volt egy nagy logika-halmazelmélet témájú konferencia Cambridge-ben. Adrian Mathias, a fő szervező, kapott a NATO-tól is pénzt rá, bár a NATO egy szemernyit sem profitált a konferenciából. Mi történt? Több amerikai és francia nem jött el a konferenciára, mert azt a NATO is támogatta. Pedig a NATO senkit sem próbált volna „indoktrinálni”.

Ezzel szemben én úgy látom, a Soros Egyetem több szakán komoly indoktrináció folyik. A matematikai rész kiváló, a filozófia tanszék is, meg gondolom, több más is. De vannak kimondottan olyan részek, melyeknek célja Soros nyitott határok mozgalmának támogatása, és a fehér ember eltörlése. Sorosnak bőven megéri, hogy mint egy nagylelkű adakozó, azaz philantropist, jelen legyen az országban.

Én Soros minden megmozdulásától félek.

De nem kiváló egyetem a CEU?

Igen, több kara is nagyon jó. De a vitát a CEU támogatói mindig arra terelik, milyen jó is az egyetem. Mintha az lenne a probléma, hogy a matematika és filozófia nem elég jó ott. Számomra egyáltalán nem ez a kérdés. Kíváncsi vagyok, hogy

a CEU-ért tüntetők mennyire támogatnának egy Putyin által felállított egyetemet,

amelyik sokkal jobb, és amelyiknek sokkal több magyar diákja van, mint a CEU-nak. És ha egy nácik által fenntartott, akadémiailag teljesen független, csodálatosan jó, magas szintű egyetem lenne Budapesten? Azt is támogatnák a tüntetők az akadémiai szabadság védelmében?  Én mindent megtennék azért, hogy ne legyen egy ilyen egyetem Magyarországon, bármennyire független és csodálatos minden tanszéke. Bármikor örömmel tüntetnék ellene. 

Fotó: Szalai Ádám

Úgy tudom, Amerikában nagyon sok egyetemen van gender kurzus.

Amerikában akár egy ember is javasolhat egy kurzust, s ha egy ilyen gender elmélet kurzust az előadó tanszéke nem engedne meg, rettenetes, szervezett botrány törne ki. Ezért van a Notre Dame Egyetemen is egy ilyen kurzus, nem azért, mert az egyetem vezetői között maradt egy-két vallásos embernek ez a leghőbb vágya. De mi lenne, ha egy előadó a kurzusában azt vizsgálná meg, mennyi az átlagos IQ, azaz intelligenciahányados a világ különböző részein, s ez mennyire tükröződik az életszínvonalban? Azt is támogatná a liberális oldal? Mert én azt sem támogatnám. 

A tudósok gyakran elfogultsággal vádolják a kormányt. Erről mit gondol?

Amikor néhány éve gratulálok az egyik kedves barátomnak – ez nem gúny, tényleg nagyon kedves barátom, akire bármikor rábíznám az életem – komoly díjához, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr adott át neki, fanyalogva mondja, hogy nagyon aggódik, mert a díjak odaítélésében politikai meggondolások is szerepet játszottak. Igen? És az mondja ezt, aki egy harcosan kommunista családban nőtt fel, s egészen fiatalon belépett a pártba?

Akkoriban persze nem mondhattam neki semmit, bár

a jobb karom adtam volna azért, hogy megmondhassam a véleményem Magyarország elnyomásáról és a demokrácia teljes hiányáról.

Ez a barátom is egyike azoknak, akiknek tűzön-vízen át támogatniuk kellene Orbán Viktort, amiért az kiáll a szegény magyar emberekért akár a nemzetközi nagytőkével szemben – a bankok ellen, a nagy nemzetközi láncok ellen és sok gazember európai kereskedő ellen, akik az általuk mélyen lenézett magyarok számára külön gyártatnak vacak termékeket.

Az MTA körül is óriási vita van. Hozzá tudna szólni ehhez a vitához?

Az MTA körüli kérdésekről közel sem tudok annyit, mint két kiváló fizikus barátom, Grüner György és Mezei Ferenc. Ők ketten nyilatkoztak erről, s véleményükkel teljesen egyetértek, s tudom, hogy mind a ketten a legnagyobb jóindulattal vannak Magyarország iránt. Mint Grüner György mondta, az MTA átalakítása nem ármány, hanem magyar érdek, a magyar tudós társadalom pedig kevés szellemi tulajdont termel, amin változtatni kell. Igaza van. Azon lehet vitatkozni, hogy ennek mi az oka, de megengedhetetlen, hogy véleménye miatt alantas személyes támadások érjék.

Grüner majdnem hatvan éve barátom: a Nemzetközi Matematikai Olimpia alkalmával találkoztunk először. Nem sokkal utánam őt is megfosztották mindenétől, csak mert ő is még egy évig külföldön akart dolgozni. Sok sikeréről hallottam az utóbbi ötven évben, hiszen kapcsolatban vagyunk, s találkozunk, ha lehet. Ő egyetemi tanár a világ egyik legjobb kutatóegyetemén, igazgatott kutatóintézetet, vezetett laboratóriumot Los Alamosban, vendégkutató volt egy Max Planck Intézetben, dolgozott együtt egy Fraunhofer Intézettel. És vállalatokat alapított és vezetett, amelyekből először diákjai profitáltak. És most tanácsadó a világon mindenütt. Nyilván tudja, hogy miről beszél. És nyilván nem ártani akar. Akkor mi bajunk is van vele?

Sajnos, mint Mezei Ferenc mondta, „az Akadémia úgy tekint magára, mint állam az államban”. Az MTA elnöke,

Lovász László professzor úr igazán óriási matematikus és kiváló ember, de senki sem vádolhatná azzal, hogy nem volt mindig Orbán Viktor ellen.

Feltétlenül örülnünk kell, hogy az innováció-termelő rendszer javítása napirenden van Magyarországon. Bár Pálinkás József professzor úr már igen sokat tett ezért, nagyon jó, ha még nagyobb erővel és lelkesedéssel folytatja az ország az innováció feltételeinek javítását.

Fotó: Szalai Ádám

Sok szó esik az MTA kutatóintézet-hálózatáról is. 

Nekem nagyon furcsa, hogy az Akadémia egy kutatóintézet-hálózat tulajdonosa, és itt úgy tudják, hogy ez mindenhol így van a világon. Több, mint ötven éve élünk Angliában, de nekem még mindig tetszik, ahogy ott az ügyeket intézik, legalábbis a legtöbbször. A Royal Society, azaz a Királyi Társaság a világ legrégebbi akadémiája: 1660-ban alakult úgy, hogy II. Károly király lett a patrónusa.

És hány kutatóintézetet is vezet és tart el a Royal Society? Egyet sem.

Angliában vannak kutatóintézetek, mint például a nagyon fontos MRC, azaz Medical Research Council laboratórium Cambridge-ben, de ezeket mind az állam pénzeli egy-egy külön társaságon keresztül. És ezek az intézetek nagyon sok hasznot is hoznak Angliának. 

Mielőtt folytatnánk, szeretném hangsúlyozni, hogy csak egy hazai kutatóintézetet ismerek igazán, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetet, és az nagyszerű. Kiváló emberek vannak benne, nagyszerű matematikusok, és tündér kedves titkárnők. Hozzám sosem lehettek volna kedvesebbek és jobbak. Otthont adnak nekem olyannyira, hogy az igazgatóhelyettesek, először Győri Ervin professzor úr, és azután Miklós Dezső professzor úr, gyakran átadta nekem szobáját, hogy ott dolgozhassak kollégáimmal.

Ami nekem fáj, az csak az, hogy nincs a levegőben ott, hogy ez a kiváló intézet micsoda luxus egy szegény kis országnak.

És valójában nagy pazarlás, hogy annyi kiváló ember nem tanít, csak kutat.

Hasonló érzésem van néha Cambridge-ben, amikor a Trinityben néhány tag például a vacsorát kritizálja, elfelejtvén, milyen jó dolgunk van ott. Lehet, hogy ez csak emberi természet, de akkor sem szép.

Cambridge-ben csak egy matematikus van, akinek most néhány évig nem kell tanítania, Tim Gowers, avagy Sir Timothy Gowers, egy Fields-érmes matematikus. Véletlenül ő a sok kiváló tanítványom egyike. Hadd jegyezzem meg, hogy a Fields-érmet általában a matematikai Nobel-díjnak tartják: négy évenként ítélik oda legfeljebb négy negyven év alatti matematikusnak. Sajnos, eddig még egy magyar matematikus sem kapta meg. A matematikusoknak szóló korhatár nélküli legnagyobb díj az Ábel-díj, melyből általában egyet adnak évente, de csak 2003 óta – ez inkább az igazi megfelelője a Nobel-díjnak. Ebben már volt két magyar siker: az 1940-es évek óta New Yorkban élő Lax Péter kapta meg 2005-ben és a budapesti Szemerédi Endre 2012-ben. 

Tim Gowers-nek nemcsak, hogy nem kell tanítania Cambridge-ben, hanem nem is szabad, csak egy keveset: ennek ellenére ő a megengedettnél mindig kicsit többet tanít. Nagyon jó PhD-s diákjai is vannak, többek közt egy nagyszerű magyar fiú. 

Jó lenne néha hallani a Rényi Intézet matematikusaitól, hogy kiváltságos helyzetben vannak.

Maradjon meg az intézet, maradjon meg tűzön-vízen át. Szerencsére úgy hallom, hogy egészen biztos, hogy az intézet kiváltságos helyzetét semmi sem fenyegeti. 

Sok olyan vélemény hangzik el, hogy most Magyarországon az Akadémia létéért kell harcolni.

Igen, a Magyar Tudományos Akadémia honlapján azt olvasom, hogy „a közel 200 éves nemzeti intézményünknek most mégis fennmaradásáért kell küzdenie”.

A kormány be akarja zárni az Akadémiát? Ezt nem is tudtam.

Ha így van, a legelső alkalommal megyek tüntetni azért, hogy az állam továbbra is tartsa fenn az Akadémiát. De ha arról van szó, hogy úgy, mint Angliában, ne az Akadémia döntse el, milyen kutatóintézetekre költse el az állam a pénzét, állandóan panaszkodván, hogy ez sem elég, és az sem, akkor pirulok, hogy Magyarországon ilyen hazugságot lehet a honlapra írni. Olvasom tovább, s kiderül, az utóbbiról van szó. 

„Palkovics miniszter azzal zsarolta meg a Magyar Tudományos Akadémia vezetőségét, hogy erővel veszi el a kutatóhálózatát, ha arról nem mond le önként.” Ebből világos az olvasónak, hogy az MTA a saját pénzéből, a saját alapítványából tartja fenn a kutatóhálózatot, s nem kell neki az állam pénze. Nyilván van egy óriási alapítványa. 

De így van ez? Azt hiszem, egyáltalán nem: az Akadémia minden évben az államtól kapja a pénzt. De akkor nagyon helytelen, hogy az Akadémia dönt, milyen intézeteket tart fenn. 

Fotó: Szalai Ádám

Magyarországon és nyugaton is gyakran hangzik el az a vélemény, hogy a magyar kormány korlátozza az akadémiai szabadságot. Ez nem így van?

Még egyszer sem hallottam Magyarországon, milyen nagy dolog, hogy egy ilyen szegény országban van egy nagy matematikai intézet,

a Rényi Intézet. Ha Magyarországon lehet mondjuk ötven tisztán matematikus, akit csak kutatásért fizetnek, akkor a sokkal gazdagabb és sokkal nagyobb Angliában legalább ötszáz matematikus kellene. És hány is van? 

Ahogy számoljuk. Vagy egy sem, vagy mondjuk húsz, de nem egy helyen, hanem az országban szétszórva. És Amerika még rosszabbul áll ilyen szempontból. De akkor miért nem mondjuk, hogy milyen nagylelkű a magyar állam, hogy ennyi tiszta matematikust fizet csupán a kutatásért?  Franciaországban és Németországban ugyan vannak kiemelten csak kutatásért fizetett matematikusok, de megint aránylag sokkal kevesebb, mint Magyarországon, és kisebb fizetéssel, mint az egyetemeken. És az intézetek nem az Akadémiához tartoznak. Mégsem mondják, hogy ez sérti az akadémiai szabadságot.

De Magyarországon ez megint jó ürügy a kormány támadására, ami persze a szférák zenéje a hazug nyugati újságíróknak. És a nyugati akadémiák, közöttük az Academia Europaea, aggódnak az akadémiai szabadságért? 

Ha Magyarországon nincs akadémiai szabadság, akkor a nyugati országokban sosem volt, mert sosem volt az akadémiáknak kutatóhálózata.

Miért nem azért aggódnak a nyugati akadémiák, hogy nekik miért nincs egy kutatóhálózatuk, amiről csak ők döntenek? 

Szégyen, hogy – természetesen a magyar „ellenzék” nyomására – lesüllyednek az alantas sárdobálás szintjére.

Sajnos a magyar „liberálisok” éppúgy fordulnak az Európai Unióhoz, mint régen a kommunisták a Szovjetunióhoz:

jöjjön a nagy testvér, és vágja fejbe azt, aki nem ért velük egyet. 

Szeretné, ha a kormány átalakítaná a kutatóhálózatot?

Feltétlenül. Nagyon-nagyon remélem, hogy a kormány továbbra is bőkezű marad, és megtartja a jó kutatóintézeteket, például a matematikát – minden szentnek maga felé hajlik a keze.

De nem mindegyiket. És semmiképpen se az döntsön egy intézet megmaradásáról, aki ott dolgozik. Viszont biztosan meg kell kérdezni az ott dolgozókat, vagy csak az igazgatót arról, miért is kell megtartani az intézetet. Az a gyanúm, hogy az Akadémia meg akarja védeni az összes intezetét, a komoly, nemzetközi szinten is jegyzett intézeteire hivatkozva.

De jogos-e ez? Hány marxista és pártalapon álló áltudományos intézet volt a kommunizmus bukásáig, 1989-ig? Azoknak mi is volt a feladata? A párt irányzatának kivitelezése. Kiket vettek fel ezekbe az intézetekbe? Sok kiváló tudóst, de sok olyan embert is, akinek a fő erénye az volt, hogy a párt vonalát tolta. A kommunizmus bukásakor mi lett ezekkel az intézetekkel? Elbocsátottak sok embert? Hányat is bocsátottak el? És mi lett az intézetekkel?  Csak nem átnevezték őket? 

És azóta ki vett fel ezekbe az intézetekbe új tagokat? Csak nem a régi, kommunista rezsim kedvencei?

Biztos vagyok abban, hogy komoly meggondolások után több ilyen intézetet teljesen le kellene építeni. Humánusan, nem kegyetlenül, semmiképpen sem úgy, ahogy a kommunisták bocsátottak el és telepítettek ki embereket. Ezt nyilván komoly meggondolások után, egyéni alapon lehetne elintézni.

A több szabadalommal is rendelkező akadémikus-minisztert, Palkovics Lászlót is elég komoly támadások érték.

Igen, az mindenen túltesz, hogy olyan javaslatról is hallottam, hogy válaszként az Akadémia zárja ki soraiból Palkovics László akadémikust. Ebből világos, kik is harcolnak a kormány ellen. A háború és a kommunista hatalomátvétel után néhány ifjú kommunista vizsgálta át a komoly történészek életrajzát, s ők döntötték el, kiket kell kizárni az Akadémiából, s kit lehet esetleg még „átnevelni”. Hát ezen a szinten vagyunk? 

Tudom, hogy helytelen véleményem ezen nyilvánítása után csúnya támadások elé nézhetek.

Az nagyon szomorú, hogy így volt ez több mint ötven éve is, amikor fiatalon egy szót sem szóltam, de nem számított, mégis elítéltek, mert a világ egyik legjobb (sokak szerint legjobb) kollégiumában akartam maradni egy évet, s így van ma is.

Elképesztő, hogy miután Grüner György professzor úr véleménye nem tetszett a liberálisoknak, több fizikus – köztük három volt diákja, akiknek ő segített állást kapni – feljelentette a saját egyetemén. Ez a véleményszabadság az ellenzék számára. 

Csak egy vélemény lehet, a „liberális”. De miért liberális az, aki a bankok és a nemzetközi nagytőke oldalán áll? Én vagyok az igazi baloldali, én vagyok a bankok, a nemzetközi nagytőke és a nemzetek fölötti láncok ellen. Milyen kár, hogy a liberálisok nem tűrnek más véleményt. Ez teljesen így van nyugaton, és Magyarország sem áll sokkal jobban.

Új ez a jelenség nyugaton?

Igen, Cambridge-ben régen egészen máshogy volt. Majdnem ötven éve volt egy kollégiumi ülés nálunk, a Trinity Kollégiumban, melyen a kollégium két oszlopos tagja, Ralph Leigh és Walter Ullmann erősen hajbakapott. Úgy éreztem, örökké gyűlölni fogják egymást. Az ülés utáni ebéden éppen egymás mellé kerültek, és véletlenül én velük szemben ültem. Az egész ebéd alatt olyan udvariasan beszélgettek, mintha mindig mindenben egyetértettek volna. Ez igen, gondoltam: mind a ketten tudták, hogy a másiknak is szívügye a kollégium jóléte, csak egészen más megoldást javasolt.

Egyik sem képzelte azt, hogy a másik gonosz, és ki kell zárni a kollégiumból. 

Bár Magyarországon is így lenne! 

Fotó: Szalai Ádám

És végül egy jutalomkérdés: ki a tudományok királynője?

Miért is kapom ezt a kérdést? Mert tiszta matematikus vagyok. Amint várható, én tényleg úgy érzem, a tiszta matematika a tudományok királynője. Csodálatos, hogy a világtól függetlenül, a saját érdeklődési körünkben dolgozhatunk, ahol nagyon sok technikai tudás kell, de képzelőerő és váratlan, új ötletek nélkül igazi siker elképzelhetetlen. Ennek ellenére a tiszta matematika gyakran közel áll óriási fontosságú alkalmazásokhoz. Meg lett volna a lehetőség, hogy magyar tehetségek is alapítsanak egy Microsoft-szerű vállalatot.  

Szép álom, hogy valamikor, a nem túl messzi jövőben, ilyesmi is megtörténik. 

A bejegyzés trackback címe: https://makronom.mandiner.hu/trackback/141329

Ajánljuk még a témában