Volt magyar miniszter: Soros felajánlotta, hogy kiváltja az államadósságunkat

2019. február 21. 15:26

Írta: Rádi Balázs
A szocialista magyar gazdaság olyan volt mint az általunk gyártott autóbuszok: a váz magyar volt, de külföldi motor hajtotta – jellemezte a rendszerváltás előtti hazai gazdaságot Botos Katalin volt miniszter. A „külföldi motor” a devizahitel volt, amit a jegybank sorozatosan rossz pénznemben vett fel, ezzel kis híján az államcsőd szélére sodorva az országot. Szabó Gergely szerint emiatt kevésbé a túlfogyasztás, inkább a pénzügyi hibák miatt adósodtunk el a szocializmusban. Pénzügyi hibák a kétezres években is voltak: négy százaléknyi GDP-t bukhatott az ország azon, hogy korábban folyamatosan túl magasak voltak a kamatok. A forintadósságtól azonban szerinte nem kell félnünk, mert forintból annyit teremtünk, amennyit csak kívánunk. Tudósításunk.
Az Antall József Baráti Társaság előadás-sorozatának nyolcadik évada indult el idén januárban. Az előadás-sorozat célja, hogy szakmai szemmel elemezze múltunkat és jelenünket. Az idei első rendezvényen az államadósság került boncasztalra, amit a meghívott közgazdászok sebészi részletességgel elemeztek, feltárták az adósság felhalmozódásának okait és kijelölték a kilábaláshoz vezető utat.


Tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ért?

Közismert tény, hogy Magyarország 1990-ben térségünk legeladósodottabb országa volt, összesen 21 milliárd dollárról beszélünk. Jó-e, ha egy állam a fejlődés érdekében eladósodik? – tette fel a kérdést Lesti Árpád moderátor Botos Katalin volt bankügyekért felelős tárca nélküli miniszternek.


Botos Katalin szerint eladósodni sose jó, hiszen azt vissza is kell majd fizetni, de mégis szükségszerű, ha kevés a hazai forrás. Egy híres közgazdászt idézve azt mondta,

az eredendő bűn az, ha valaki külső forrásból akar növekedni.

A volt miniszter szerint az importot túlzott mértékben „vettük igénybe” olyan célokra, amelyek devizában sohasem térültek meg, azaz túlfogyasztás jellemezte gazdaságunkat. A termelési célú importot a hetvenes években már nem korlátozták, tehát szabadon áraszthatták el Magyarországot a külföldi termelési eszközök.

A beözönlő importeszközökből pedig a szovjet piacra kellett késztermékeket előállítanunk, akkor is, ha az nem volt gazdaságos. Még a '73-as nagy olajválság idején is, amikor az import jócskán megdrágult és a termelés költségei az egekbe szöktek.

„Az eladott termékeinkért pedig csak rubelt kaphattunk, amit nem tudtunk átváltani dollárba. A rubel tehát nem töltötte be a pénzfunkcióit, ezért nem is volt igazi valuta. Hogy példával szemléltessem, a nagyszerű Ikarus busznak mi csak a karosszériáját gyártottuk, minden más a kapitalista nyugatról származott. A buszokat pedig eladtuk a szocialistáknak úgy, hogy bele volt építve a tőkés importtartalom, ami viszont nem tudott megtérülni a rubel alapú bevételeinkből” – mutatta be a szocialista gazdaság abszurditását Botos Katalin.

A szocialista rendszer azonban nem akart engedni a demagógiából, nem akarták az életszínvonalat visszaszorítani, ugyanis arra törekedtek, hogy mindenkinek legyen valamilyen munkája. Akkor még nem autószalonok voltak a Váci úton végig, hanem gépgyárak – mondta.

Összegezve, az eladósodásunknak két fő oka volt: a rossz devizanem kiválasztása, illetve a szocializmus elveinek ráerőltetése a reálgazdaságra, ami túlfogyasztáshoz vezetett. A volt miniszter a túlfogyasztást tartotta súlyosabb tényezőnek az adósságunk növekedésében.

Mégsem a túlfogyasztás volt a hibás?

A rendezvény másik vendége, Szabó Gergely közgazdász, a Pénzriport alternatív pénzügyi honlap alapítója azonban vitába szállt azzal a hagyományos narratívával, mely szerint főleg a túlfogyasztás halmozta fel az államadósságot. A közgazdász ugyanis egy kutatása során kiderítette, hogy

sokkal jelentősebb adósságnövelő hatása volt a rosszul megválasztott devizáknak, mint a túlfogyasztásnak.

Számításai szerint a túlfogyasztás és annak kamatai az összes adósságnak csak az egyötöd részét teszik ki, de lehet, hogy még annál is kevesebbet, mert a tanulmány készítése után kiderült, hogy az elemzéshez használt külkereskedelmi adatok és a folyófizetési mérleg számai utólag lettek rekonstruálva.

Végeredményben a húszmilliárd dolláros államadósságunkból a túlfogyasztás megközelítőleg csak négymilliárdot tett ki, tehát nem ez okozta az eladósodásunk nagy részét. Hanem az, hogy a szocialista vezetés

mindig pont az ellenkezőjét művelte, mint ami célszerű lett volna 

– összegezte a szocialista pénzügypolitikát Szabó Gergely.

Szabó Gergely, Lesti Árpád és Botos Katalin.


Államszocialista hibák mindenütt

Jó példa erre, hogy sorozatosan felértékelődő valutában vettük fel a kölcsönöket. Az adatokból az is kiderül, hogy a '73-ban közel kétmilliárd dolláros államadósságunk '89-re húszmilliárdra nőtt, tehát

16 év alatt több mint megtízszereződött.

A szocialista vezetés első szerencsétlen devizaválasztása 1973-ban történt, amikor jelentős mértékben vett fel svájci frankhitelt, azonban ennek értéke több mint kétszeresére nőtt a hetvenes évek végére, ezzel megindítva az első nagy eladósodási hullámot.

1980 körül a dollár arányát növeltük, de szerencsétlen módon, mivel az pont ekkor erősödött vissza. Ekkor a dollár helyett jenre váltottunk, azonban 1985-ben előretörtek a jen hitelek, amelyek két év alatt közel megkétszereződtek a dollárhoz képest – mutatott rá az óriási hibasorozatra.

Ha visszafejtjük, hogy a rosszul kiválasztott devizák, illetve ezeknek a kamatai mennyiben járulhattak hozzá az egész adósságállomány növekedéséhez, akkor egy bődületesen nagy számot kapunk: a húszmilliárdos adósságunk több mint felét, akár 14 milliárd dollárt is kitehet ez a rész.

További hárommilliárd dollárt tett ki az az adósság, amit felvettünk és tovább hiteleztünk „baráti” országoknak:

így Magyarország hitelből hitelezett Bangladesnek, Iraknak és a Szovjetuniónak,

azonban ezeket a baráti hiteleket ők azóta sem fizették vissza. 

Ha ilyen sok adósságunk lett, miért nem jelentettünk államcsődöt?

„Mivel néhány nagyobb hitelező kezében voltak a kötvényeink,

lehetett volna mondani, hogy legitimnek tartjuk az adósságot, viszont legalább részben csődöt mondunk rá

és más struktúrát kérünk. Ennek egy-két hónapnyi, évnyi nehézség lett volna a következménye, azonban az ország gazdaságát helyre rántotta volna. Ezt viszont csak úgy tudtuk volna meglépni, ha politikailag erős a kormány, tehát ha mögötte áll a média, rendőrség, hadsereg, illetve el tudja magyarázni az embereknek a csődbejelentés fontosságát és pozitív hozadékait” – mondja Szabó Gergely.

Botos Katalin erre szót kért és elmondta, hogy a rendszerváltáskor egyszerűen nem volt miből fizetnünk. Azt kellett a magyar kormánynak nyilatkoznia, hogy fizetni fogunk, hiszen ha a betétesek továbbra is kivonják a pénzeiket és nem is adnak napokon belül többet, akkor tönkrement volna Magyarország.

A folyó importokat nem tudtuk miből finanszírozni

és nem sokon múlt, hogy a fő mezőgazdasági termékünk, a gabona „ránk rohadjon”, mert a fertilizáló szereket is importáltuk.

„Megsegítésünkre jött is a felmentősereg, például Soros György felajánlotta, hogy az adósságunkat átváltja vagyonra. Mi azonban inkább a biztonságosabb megoldást választottuk és több tulajdonosnak értékesítettük a vagyonunkat. Tudtuk, hogy Soros is eladta volna, ahogy a szocialista kormány is eladta legfontosabb értékeinket 1994-től kezdve, aztán 2000-től ugyancsak” – mutatta be a rendszerváltáskori viszonyokat a volt miniszter.

„Azt is csak később hallottam, hogy Soros átadott neki egy listát azokról a nemzeti vagyontárgyakról, amiket azért kért volna cserébe, hogy kifizeti a magyar államadósságot. Persze őrült aránytalanság volt a vagyonelemek és a tartozás között, de úgy gondolta, eljött a pillanat, amikor sikeresen zsarolhatja a megszorult magyar kormányt. Ebben az ügyben kosarat kapott” – mondta erről korábban Bíró Zoltán, az első magyar rendszerváltó politikus, aki konfrontálódott Soros Györggyel.


Mennyi az adósságunkban a külföldi deviza aránya?

Elhangzott, hogy jelenleg a teljes állomány húsz-harminc százalékát devizában, és tíz százalékát forintban birtokolják külföldi szereplők. Azonban belátható időn belül a deviza alapú adósság nulla százalékra csökkenthető, tehát

sikerült visszavennünk a saját államadósságunkat.

Ez úgy történt, hogy 2010-től jelentős külkereskedelmi többletet termel a magyar gazdaság, így a lakosság és a vállalatok is hatalmas megtakarítók lettek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy áramlik be a rengeteg külföldi pénz, tehát eurót váltunk át forintra (a külföldi pénzből így lehet itthon vásárolni), ez a forint aztán egyrészt bekerül a bankrendszerbe, másrészt az államkötvényekbe és ezekből az állam növelni tudja az új forint kibocsátásokat, amiből visszafizeti a lejáró euró kibocsátásokat.

A képződő külkereskedelmi többletünk, illetve a megtakarításaink teszik lehetővé, hogy az állam fokozatosan kiszálljon a devizahitelekből, így csökkentve a külföldiek kezében lévő államadósságot is.

A forintalapú adósság nem veszélyes

Szabó Gergely szerint téves az az adósságról alkotott kép, hogy mindig a deficitet nézzük és arról kevesebb szó esik, hogy mennyi az állam kamatfizetés nélküli egyenlege. A közgazdász szerint a lényeges kérdés az, hogy mennyivel ad több pénzt az állam a háztartásoknak, a vállalatoknak, mint amennyit beszed tőlük adó formájában.

„Volt egy-két év a Medgyessy-kormány alatt, amikor jelentős volt az elsődleges egyenleg hiánya, de jellemzően nem ezért van deficitben az ország. A jelenlegi állapot is az, hogy

az állam több pénzt juttat vissza az embereknek és a vállalatoknak, mint amennyit beszed tőlük 

– hangsúlyozta a közgazdász.

A kutató szerint nagyon fontos, hogy az adósság deviza vagy forint alapú, ugyanis a külföldi pénznemben felvett adósság kamatát a külföld határozza meg, ami kockázati tényezőt jelent számunkra. Ezzel szemben a hazai pénznemben kibocsátott kötvény teljesen máshogy viselkedik, pont amiatt, mert 

a magyar államadósságot a magyar jegybank bármikor beváltja pénzre az alapkamaton, 

tehát alapkamaton ad a bankrendszernek hitelt államadósság fejében. 

Következésképpen a bankszektornak megéri államadósságot venni, ha annak magasabb a kamata mint az alapkamat. Ebből kifolyólag, a közgazdász szerint

óriási hiba volt, hogy korábban sokáig túl magas volt az alapkamat az infláció elleni küzdelem jegyében.

Elég lett volna egyszer leengedni a kamatokat és engedni, hogy elszálljon az infláció, így utána hatalmas kamatterhektől szabadult volna meg az ország. 

A mostani növekedés jelentős meghatározója, hogy alacsony az alapkamat, ebből következőleg alacsony az államadósság kamata, így kevés terhet jelent a kamatok törlesztése, a megmaradó összeg pedig a növekedést tudja támogatni. A közgazdász becslései szerint

közel négy százaléknyi GDP-t bukhatott az ország azon, hogy korábban folyamatosan túl magasak voltak a kamatok,

és hatalmas sikere a mostani jegybank politikának, hogy sikerült lehozni ezeket a kamatokat, így megtámogatva a növekedést.

Meddig maradhat ilyen alacsony a jegybanki alapkamat?

„Nekem ebben más a véleményem, mint a konszenzus. A többség szerint, ahogy Amerikában mennek fel a kamatok, úgy fokozódik az inflációs nyomás és ezt az egész világnak le kell követni. Szerintem úgy néz ki az egész pénzügyi rendszer, hogy ahhoz, hogy ne legyen defláció illetve recesszió, folyamatosan új pénznek kell bejönni a gazdaságba, és ez az új pénz akkor teremtődik, amikor valamelyik szektor eladósodik” – foglalta össze álláspontját Szabó Gergely. Szerinte ahhoz, hogy ne legyen defláció és recesszió, egyre alacsonyabb kamatok kellenek, ezzel ösztönözve a lakosságot és a vállalatokat az eladósodásra.

A közgazdász azt jósolja, hogy nem lesz jelentős mértékű kamatemelés nemzetközileg, csak akkor emelnek, ha már nagyon elszálltak az eszközárak és nagy lesz az inflációs nyomás. Nálunk is nagyon sokáig lent maradhatnak a kamatok és mivel egy nagyon leértékelt forint árfolyamon vagyunk most, folyamatosan befelé áramlik a pénz. A külkereskedelmi többlet pedig folyamatos felértékelődési nyomás alatt tartja a forintot, tehát

kedvező Magyarország pénzügyi helyzete.

A meghívott szakértők ezzel befejezték előadásukat, és a közönség kérdéseire válaszoltak.

Lengyelország miért áll jobban államadósság szempontjából?

„Lengyelországban olyan szakemberekkel találkoztam, akik a lengyelek adósságkönnyítését végrehajtották, és elmondásuk szerint az akkori amerikai kormány átvállalta tőlük az adósságot és más országokban is a lengyelek adósságának könnyítését szorgalmazták. Az USA döntésében nagy szerepet játszhatott, hogy
az amerikai lengyelek szenátorokat fenyegettek meg azzal, hogy nem szavaznak rájuk, amennyiben nem engedik el Lengyelország adósságát.

Tehát az USA támogatta a lengyelek kérését, mondván, hogy így segít a Szovjetunió bűvköréből kiszabaduló országoknak. Magyarország azonban nem élt az államadósság tárgyalás útján történő elengedésével” – magyarázta a lengyelek adósságkönnyítő húzását Botos Katalin volt miniszter.

Matematikailag lehetséges, hogy valaha is kifizessük az államadósságot?

A devizaadósságot egyelőre a külkereskedelmi többletből, illetve a rendelkezésünkre álló devizatöbbletből tudjuk fizetni, ezzel szemben a forint alapú adósságot sosem fogjuk visszafizetni, ugyanis

onnantól kezdve, hogy saját pénzben van az adósság, már nem sok jelentőséggel bír.

Ezen a ponton könnyebb ha úgy gondolunk az államadósságra, mint egy számra az Excel táblázatban, csupán egy jelre – magyarázta Szabó Gergely.

Ennek az a magyarázata, hogy az államadósság lejegyzéséhez a banknak nincs szüksége előzetes megtakarításra. Tehát amikor az állam kibocsát egy forint államadósságot, azt lejegyzi az ország legnagyobb bankja, és bár jegybankpénzzel fizet az államnak, azt a pénzt az állam elkölti és visszakerül a bank számlájára betétként.

Azért történhet ez így, mert az államadósságunk nem egy olyan kemény dolog mint az arany, ezüst, dollár ami számunkra korlátos lenne, tehát

nem kell félnünk a forint államadósságtól, hiszen a forint egy jel, amiből annyit teremtünk amennyit csak kívánunk.

Az adósságunkra lekötött jegybankpénzként tekinthetünk. Amíg ezt gyűjtik az emberek addig jó, ha viszont nem gyűjtik, akkor megemelkednek az eszközök árai, viszont akkor se omlik ránk a rendszer, csak például megemelkednek a lakásárak és rosszul járnak azok, akik akkor akarnak lakást venni – mondta Szabó.

Végül Botos Katalin megjegyezte, hogy „amíg a vállalati vagyon privatizálható, addig a föld- és lakásvagyonunk nehezen értékesíthető a külföldiek számára. Magyarország vagyona pedig az adósság két-háromszorosát is fedezi. Azonban a lakásvagyon csak addig jó, amíg lakják is, különben gyengül. Ezért is fontos, hogy folytassuk a jelenlegi kormányzati politikát, ami munkahelyeket teremt és támogatja a családalapítást” – zárta az előadást a volt miniszter.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 129 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"
A szocialista vezetés első szerencsétlen devizaválasztása 1973-ban történt, amikor jelentős mértékben vett fel svájci frankhitelt, azonban ennek értéke több mint kétszeresére nőtt a hetvenes évek végére, ezzel megindítva az első nagy eladósodási hullámot.

1980 körül a dollár arányát növeltük, de szerencsétlen módon, mivel az pont ekkor erősödött vissza. Ekkor a dollár helyett jenre váltottunk, azonban 1985-ben előretörtek a jen hitelek, amelyek két év alatt közel megkétszereződtek a dollárhoz képest – mutatott rá az óriási hibasorozatra.

Ha visszafejtjük, hogy a rosszul kiválasztott devizák, illetve ezeknek a kamatai mennyiben járulhattak hozzá az egész adósságállomány növekedéséhez, akkor egy bődületesen nagy számot kapunk: a húszmilliárdos adósságunk több mint felét, akár 14 milliárd dollárt is kitehet ez a rész.
"

Ugyan már, nem mondanám szerencsétlen választásnak a devizanemeket, inkább kényszeredettnek. Mindig olyan devizában vetünk fel hitelt, ami épp alacsonyan kamatozott.

Anno a kétezres évek közepén hasonló jelenség játszódott le a svájci frankkal. Nem szerencsétlenség miatt adósodtuk el frankban, hanem mert olcsón hozzáférhető volt.

A cikkben írnak az árfolyamveszteségekről is.

Nálunk a baloldal mindig is gyenge volt, megfelelően erős külső támogatás nélkül csupán abban bízhatott, hogy jólétet varázsolva nem kel fel ellene a jónép. A gyors jóléthez meg hitel kell, más út nincs nagyon. Ami aztán elkerülhetetlenül magában hordozza a bukást.

Nevetséges Botos Katalin érvelése és a fele sem tényszerű. Az sem amit az Ikarus gyártásról mond. Illetve az igaz amit a KGST országokkal kapcsolatban mond az elszámolással kapcsolatban.

Szabó Gergely közgazdásszal viszont 95 %-ban egyetértek.

Amit vitatok; a magas jegybanki kamattal kapcsolatban írtak 1992-1996 közötti időszakban.
Amikor eldöntöttük, hogy csatlakozunk az unióhoz, akkor abban is döntés hoztak, hogy az eurót is bevezetjük. Amikor Medgyessy Péter a kormányzást átvette kijelentette, hogy jó kondíciókkal adta át a Fidesz kormány és lehetőség van a 2007 évi euró bevezetésére. 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz. Ahhoz, hogy kedvező feltételekkel váltsuk át a forintot euróra a forintot erős sávba kellett tartani, ahogy az az MNB meg is tette.
Azonban a balliberális kormányok soha nem teljesítették a konvergencia program tervszámait, így a maastrichti követelmény sem teljesült. Közben az állam, a vállalkozások, a lakosság devizában vette fel a hiteleket.
Az euró bevetése nem történt meg, az állam eladósodott, Magyarország teljes külföldi adóssága jóval 60 % fölé emelkedett. 2007-től a külföldiek elindították a tőkekivonást, 2008-ban pedig a pénzpiac nem finanszírozta a költségvetést. 2006-tól is csak magas kamatfelárral.
Mivel 2007-ben az euró bevezetése nem történt meg, a rossz államháztatasi kondíciók miatt romlott a forint árfolyama.
A válságkezelés is elhibázott volt, amely további romlást okozott. Ennek hatása még a 2010 utáni években is jelentkezett.

Röviden. Ha a 2002-2006 kormányzását a balliberális kormány nem kúrja el - Gyurcsány szavaival élve - akkor 2007-ben bevezethettük volna az eurót és a devizahitelek nem okoztak volna akkora adósságnövekedést forintban, mint ahogy ez bekövetkezett.

Válaszok:
pollip | 2019. február 21. 18:39

Mindkettőnek részben igaza van.

Az MSZMP (akár csak az utódpártja) úgy tudta legitimálni a hatalmát, hogy osztogatott. Osztogatáshoz olcsó hitelek kellettek. Az olcsó hitelek alacsony kamatozású devizákban voltak hozzáférhetőek, amiken viszont magas volt az árfolyamkockázat, amit aztán persze meg is szívtuk.

Az egyik vonta maga után a másikat.

A baloldal vonzó jövőkép helyett ezt tudta nyújtani, és ahogy elnézem, ma sem nagyon képes ennél többre.

Válaszok:
Megtalálta | 2019. február 21. 17:47
Berecskereki | 2019. február 21. 17:55

Egyébként az ilyen dzsentri életmód azokra jellemző, akik bizonytalannak érzik a jövőt. Ha nem biztos a jövő, nincs értelme takarékoskodni, gyűjtögetni, hiszen azt úgy is egy mozdulattal elvehetik, vagy az értékét elinflálhatják. Olyankor hatalmasodik el ez a fajta "élj a mának", vagy inkább "szarj a holnapra" életérzés.

Neked halvány fogalmad sincs, hogy Szabó Gergely ezzel kapcsolatban miről beszélt. Amit mondott az nem pénzhígítás, hanem a készpénzes forgalomhoz szükséges pénz biztosítása.

Tételezzük fel - rátartással - a készpénzes forgalomhoz 10 ezer milliárdra van szükség. Így ennyit kell nyomtatni és forgalomba helyeznie a MNB-nek.
Ugyanakkor van betétben 10 ezer milliárd. Ehhez csak akkor kell pénzmennyiséget kibocsájtani, ha forgalomba kerül. Kiveszik a bankból és vásárolnak érte. A megnövekedett kereslet azonban árnövekedést von maga után, és az infláció megnövekszik. Így kevesebbet tudnak érte vásárolni, illetve az növekvő infláció hatására a jövedelmek reálértéke is csökken. Ezt tartalmazza amit Szabó Gergely mond.

Osztogatáshoz olcsó hitelek kellettek. Az olcsó hitelek alacsony kamatozású devizákban voltak hozzáférhetőek, amiken viszont magas volt az árfolyamkockázat, amit aztán persze meg is szívtuk. - írod.

Ennek a hitelfelvételnek az a problémája, hogy nem volt mögötte fedezet, megtérülés, ahogy az állami beruházásokra felvett hitelek sem térültek meg, mert nem a reálgazdaság növekedésére fordítódtak.

Válaszok:
Megtalálta | 2019. február 21. 18:04

Egyértelmű, hogy ez a fajta hitelfelvétel a legkevésbé sem a hosszú élet titka.


Nem tudom, hogy anno a '70-es években a döntéshozók mégis mire gondoltak akkor, amikor felvették ezeket az egzotikus hiteleket. Csak az alacsony kamatot látták? Vagy nem érdekelte őket a jövő , mondván, majd úgyis az utódjuk intézi a törlesztést? Mindenesetre a mi jövőnket élték fel vele.

Válaszok:
Berecskereki | 2019. február 21. 18:20

Valaki viszont mégis csak tökhülye volt a táplálékláncban, hogy jóváhagyta ezeket a hitelfelvételeket. Nem tudta, hogy a devizahiteleknek ára van? Az ára nem a kamatban, hanem az árfolyamrizikóban van beépítve.

"és nem sokon múlt, hogy a fő mezőgazdasági termékünk, a gabona „ránk rohadjon”, mert a fertilizáló szereket is importáltuk"

Túrost. A mezőgazdaságot az előkészítetlen föld kárpótlási törvény ültette le, továbbá a vegyi gyárak felszámolása.
Az MDF egész privatizációja elhibázott lépések sorozata. A spontán privatizációt sem vizsgálták felül és ott folytatták ahol a szocialisták abbahagyták.

Jogos a kérdés: Nem lenne egyszerűbb bevallani, hogy az MDF alkalmatlan volt a kormányzásra, és el se kellett volna vállalni?

Ugyanis az egy dolog, hogy a lakosság többsége a 2000-es években bedőlt az olcsó svájci hiteleknek. A lakosság többsége nem pénzügyi szakember.

Na de Feketéék??? Meg az ő főnökei???

Nehéz eldönteni, hogy ostobák voltak, vagy inkább aljasok, akik ezeket a döntéseket meghozták. Tartok tőle, hogy is-is.

Érezték, hogy ez az egész nem jó, de úgy voltak vele, hogy tűzoltásra megfelelő, aztán majd lesz valahogy. Majd kitalálnak valamit. Ha máshogy nem is, akkor majd a felelősséget valahogy áthárítják, ők meg mossák kezeiket.

Írtam közben néhány hozzászólást a témával kapcsolatban. Én is azt gondolom, hogy itt nem arról van szó, hogy valaki véletlenül rossz devizára bökött, mint mikor valaki rossz részvényre tesz, hanem egyszerűen az olcsó hitelt vették, aminek sokszor híg a leve.

Regényt lehetne írni - többen már meg is írták - arról, hogy miképpen tüntetek el 1976-1994 között a nemzeti vagyon döntő hányadát.
Ilyen például Dr. Kőrösi Imre A lóvá tett ország című könyve. Érdemes elolvasni.

"Jól megásott csapda volt ez, amibe az MDF valahogyan belesétált."

Csak azt lehet csapdába csalni, aki nem ért hozzá, vagy ő se különb mint az előtte lévő.
Érdekes engem a banknál és akkor sem tudtak csapdába csalni, amikor egyéni vállalkozóként hitelkérelmeket és uniós pályázatokat írtam. Ami nem volt tiszta el sem vállaltam.

Nyers Rezső nem tartozott bele az általad említett társaságba. Ha Nyers Rezső és társai által kidolgozott reformot nem puhítják fel - ebben Kádárnak nagy szerepe volt - és a végrehajtás ellenőrzése hatékonyabb lett volna, nem következik be a problémás 1976 év és akkor 1986-ban sem kerül a béka segge alá az ország.

"Bal zsebére csap (ez lett volna a Soros elképzelés):
Megszopatjuk a hülye proli magyarokat részvényágon."

Soros nélkül is megtörtént.

Egyforma volt az összes rendszerváltó nagyobb párt. A kisebb pártok pedig nem tudtak beleszólni. Az egyeszekeedésnél akkor is az MSZP vitte a prímet az SZDSZ meg támogatta. Bizonyítja ezt a 1994, 2002 és 2006-os összeborulás.

"Választás előtt kellett volna adósságelengedést kérni, mint a lengyelek."

A z 1990 évi választások előtt az MSZP kormánnyal szóba sem álltak volna a hitelezők. Lengyelország esete lényegesen eltér a miénktől.

"A lengyelek se választás után íratták le az adósságukat, hanem még előtte."

Nem egészen igaz.

Ezt olvasd el. http://osszkep.hu/2016/03/hol-..

Akkori bankár szemmel én egészen másként látom a történéseket. Nagy részét vázlatosan már leírtam, a részletekbe pedig nem kívánok belemenni.
Az elöbbi hozzászólásomban lévő linken található írás nagyon sok mindenre rávilágít. Javaslom, olvassad el.

Te meg le sem tagadhatod az új nick neveden, hogy egy semmihez sem értők troll vagy. X

Tudtommal az MNB forintot csak az EKB “beleegyezésével” bocsájthat ki.
Az EU megköti a tagországok kezét e téren.

Pontosabban: felületesen.

Sebaj, azért jól megvitattuk.

Belinkeltem azt ami az én tapasztalatom is, és amivel egyetértek. Az pedig, hogy igazság e döntse el mindenki saját maga.
Ki az a Geci gyerek?

"Péti nitrogénművek, ugye..."

Is.

Szerintem azért, mert egy nagy része nem hitel volt, hanem kötvény. Ami pedig nem kötvény volt, nem tudom a választ, hogy miért nem kísérelték meg a részbeni elengedést. Minden esetre hiba volt.

Szabó Gergely sem mond mást, csak másként fogalmaz.

Letöltöttem az elemzését. Majd ismét elolvasom és akkor egy másik posztnál válaszolok.

Olyan nincs, hogy kényszerpálya. A-tól és B-ig számtalan út vezet, és nem biztos, hogy a legrövidebb út a célravezető. Az Antal kormány nagyon hasonlít a Bajnai kormányhoz.

"Hayek-tagadó álbolsevik."

Nem. Liberális. Lényegében olyan, mint amilyenek a napjaink liberálisai.

Amivel egyetértek, arra nem fogom azt írni, hogy hülyeség. Amivel pedig nem értek egyet, megkísérlem röviden cáfolni. esetenként egy-egy írást is segítségül hívok. Most is ezt tettem.
Amire meg nem tudok választ adni, akkor nem fogok mellébeszélni.
Egyébként örülök annak, ha normális stílusban szót tudunk váltani. Az ember mindig tanul mert a bölcsek kövével senki sem rendelkezik.

Nem erre gondoltam, hanem a gazdasági filozófiájára.

Bocs. Be kell fejeznem. Legközelebb majd folytatjuk.

Ez nem jelentős.
Csak a készpénz mennyisége nő.
Az állam a saját beruházásait is finanszírozhatná pénzkibocsájtással, ami nem kp. Ha ezzel termelő beruházást hoz létre, akkor a pénz visszaforog, nem gerjeszti az inflációt.
Kína így építi a nagy vízi erőműveket, jüannal fizet a cégeknek, amit szigorúan a projektek összegének megfelelően bocsájt ki.
Az áram eladásakor később ez szépen visszajön a vevőktől.
Ez az amit az EU nem enged.
Itt a magánbankok bocsájthatnak ki pénzt, hitelpénzt, kamatra és a nyereség is náluk csapódik ki. Aztán megint hiteleznek, hogy legyen miből a kamatot kifizetni, a végtelenségig, ameddig ki nem pukkan a lufi, mert már nincs is áru a pénz mögött.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában