Elemzők, akik szerint a magyar gazdasági növekedés csak a Jóistennek köszönhető

2019. február 6. 15:20

Az előrejelzés nehéz műfaj, különösen ha a jövőre vonatkozik – szól a bölcsesség, amely nem is lehetne érvényesebb a magyar gazdasági növekedésre nézve. A hazai GDP bővülését ugyanis rendre alulbecslik még a legoptimistább elemzők is. Megszereztük az ábrákat, amelyekből mindez egyértelműen kiderül.

Az elmúlt években szinte minden előrejelző szinte mindig alálőtt a valós növekedési adatnak, csak a mérték volt különböző – mondta Palócz Éva a budapesti Előrejelzők Fórumán decemberben. A Tárki vezérigazgatója áttekintette az elmúlt hat év előrejelzéseit, amiből az derült ki, hogy még a legoptimistább előrejelzők is alulbecsülték – még az adott év decemberében is – az adott éves gazdasági növekedést. 


Különösen nagy hangsúlyt kapott mindez december elején, amikor kiderült, hogy

a magyar gazdaság a harmadik negyedévben egészen kimagasló, a vártnál is kedvezőbb 5,2 százalékos GDP-növekedést mutatott. 

A Makronóm most megszerezte a korábbi évek elemzői teljesítményének áttekintését Palócz Éva novemberi, A gazdasági előrejelzés kihívásai című előadásának anyagából.

A Consensus Economics londoni makrogazdasági kutatócég a világ számos elemzőjének előrejelzését gyűjti és összesíti adatbázisában. Az ő „kérdőíveikben” szereplő cégek előrejelzéseit vizsgálta a Tárki vezérigazgatója, hogy általános képet kapjon az előrejelzésekről.

Az ábrákon zölddel jelölve azt látjuk, hogy mekkora volt a legpesszimistább cégek előrejelzése a magyar növekedésre, piros szín jelöli a legoptimistább becsléseket és a középső kék vonal jelzi az elemzői konszenzust, az átlagot.

A fekete vonal a tényleges, végső GDP-növekedést mutatja, amelyet az elemzők megpróbáltak eltalálni. (Szaggatott fekete vonallal pedig az egyes negyedévekben kiderülő tényleges GDP-növekedési adatokat láthatjuk, a statisztikai hivatal ugyanis negyedévente elárulja, hogy a mögöttünk lévő három hónapban hogyan nőtt a magyar gazdaság.) 

Azt hitték, Magyarországot elkerüli a válság

Az első ábrán még a 2009-es válság időszaka látható. Az ez évi GDP-növekedést 2008 elején még magasra, 3-4 százalék körülire becsülték, majd 2008 őszén kezdték „lerontani”, azaz csökkenteni a 2009-es növekedésre vonatkozó számaikat. Az elemzői várakozásokból kirajzolódó „csúszda” jól jellemzi az ekkor összeomló magyar gazdaság által leírt pályát is. 2009 júliusában már optimistának számítottak azok, akik „csupán” hat százalékos visszaesést jósoltak az évre.

2009-ben messze felülbecsülték a magyar növekedést az elemzők, legalábbis mintha nem számítottak volna arra, hogy a nemzetközi pénzpiaci sokkok a magyar gazdaságot is megingathatják.

A másik kudarcos pont, hogy noha 2007-2008-ban mindig hangsúlyoztam, hogy a válság nem gyűrűzik be, hanem itt él velünk, de reméltem, hogy a hatása tolerálható lesz. Az én hasonlatom volt, hogy „csak” a tornádó oldalszele fog elérni minket, és talán az nem lesz olyan erős. Borúlátóbbnak kellett volna lenni

– ismerte el Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke az Origónak adott interjúban 2013-ban, hozzátéve, hogy

az volt akkoriban az általános vélekedés közgazdászok között, hogy szétkapcsolódás következik be: a fejlett világból kiinduló válság alapvetően körön belül marad, a fejlettek sínylik meg leginkább.

Nem csak a válságot, a stabil növekedést sem ismerik fel

Míg 2008-ban, megfeledkezve a globális pénzügyi rendszer összefonódásairól, messze túlbecsülték a magyar gazdaság növekedési képességét, addig 2010 után viszont egyre több évben fordul elő, hogy jóval alacsonyabb teljesítményt várnak az elemzők a gazdaságtól, mint amit a tények indokolnak.

2013 elején (a fenti második sor középső ábráján) a konszenzus még az volt, hogy az év növekedése nulla százalékos lesz és a gazdaság stagnál majd. De hiába érkeztek be az egyre kedvezőbb negyedéves adatok (a fekete szaggatott, lépcsőzetes vonalon „lépkedett felfelé” a magyar gazdaság), az elemzők a saját szemüknek és a tényeknek sem igazán hittek, épp úgy, ahogy a világválságban.

Azonban korábban túl pozitívak voltak, 2010 után viszont már-már félrevezetően borúsak az előrejelzéseik.

A pesszimisták (a zöld vonal) még 2013 decemberében is fél százalékos GDP-csökkenést vártak. Ehelyett a gazdaság két százalékkal nőtt. Nem csoda, hogy sokan nagyon meglepődtek, és mivel más magyarázatot nem kerestek találtak, inkább a Jóistennek tulajdonították az eltérést. Így volt ezzel Vértes András, a GKI elnöke is.


Még meglepőbb, hogy az elemzőket a 2013-as kudarc sem ingatta meg abban a hitükben, hogy a magyar gazdaság lassulása elkerülhetetlen. Ezért 2014-ben ismét megismételték a hibájukat és jelentős mértékben, nagyjából két százalékponttal maradtak el a valós 2014-es növekedési adattól.

A növekedést hajtó „egyszeri tényezők” azonban még mindig nem fulladtak ki, ráadásul a 4,2 százalékos növekedés helyett még az optimistábbak is csak 3,5 százalék körüli bővülésre számítottak.

E hibák alapján az elemzők 2015-ben és 2016-ban már jobban teljesítettek és legalább a saját hibájukból tanultak. Így átlagosan ekkor már egészen meg tudták közelíteni a valós növekedési adatokat.

2017-re aztán újra összezavarodtak a gazdasági jövendőmondók. Szokatlanul szétnyílt az olló és nagy egyet nem értés alakult ki az optimisták és a pesszimisták között.

A pesszimisták 2016 végén is 1,5 százalék körüli növekedést vártak 2017-re, miközben a növekedés több mint 4 százalék lett.

A GKI vezérigazgató-helyettese a borúlátók közé tartozott, hiszen 2017 januárjában úgy nyilatkozott, hogy

a magyar gazdaság legutóbb 2005-ben volt képes 4 százalék feletti növekedésre. Lehetséges, hogy ez most idén és jövőre is sikerül. Csak nem valószínű.

Ezzel szemben a 2017-es növekedés 4,2 százalék lett.

Hogy miért lehetett ismét ilyen pesszimista a GKI, arra az Index adott magyarázatot. „A 2002-2006-os ciklusban a Vértes András vezette GKI gyakran a Pénzügyminisztériumnál is optimistább előrejelzéseket tett közzé a gazdaság helyzetét illetően” – írták. Az Index szerint a szakma nagy része egyébként elfogultnak tartja a GKI-t, Vértes András, a cég elnöke például az MSZP miniszterelnök-jelöltje is volt.

Ez is indokolhatja, hogy Vértes 2009-ben az Index tudósítása szerint úgy vélte, hogy

Magyarország adóssághelyzete még javulhat is, mert más országok még jobban eladósodhatnak, mint hazánk,

így mi majd relatív előnyt szerezhetünk. Tévedés azt gondolni, hogy egymillió új munkahely megteremthető Magyarországon – nyugtatta a hallgatóságot 2009-ben Vértes, bár 2010 óta közel 800 ezer új munkahely már létrejött Magyarországon. 

A 2018-as GDP-növekedés esetében is jól látható a korábbi minta, miszerint az előrejelzők túlzottan borúsan látják a növekedési képességet, majd lassan javítják előrejelzésüket. A kormány 4,6 százalékos növekedést vár 2018-ra, ami szintén jelentősen magasabb, mint amit az év elején vártak az elemzők. 

A legpontosabb elemzői csapat a Kopint-Tárkié volt, akik kereken négyszázalékos bővülésre számítottak, de még itt is jelentős, 0,6 százalékpontos lehetett az eltérés. Az Erste Bank és a Goldman Sachs (GS) adta a legpesszimistább prognózist, ők mindössze 3,4 százalékos GDP-emelkedést vártak. A 2017. tavaszi számok arról tanúskodnak, hogy a GS ekkor még csupán 2,7 százalékos bővülést jelzett, ami majdnem 2 százalékpontos alul­becslése lehet a 2018-as növekedésnek

írta a Világgazdaság 2019 januárjában.

Elemzéseink 2019-re is vannak, de azok annyira széttartóak, hogy nehéz lenne megalapozott következtetéseket levonni. Azt újból látjuk, hogy 2019-hez közeledve folyamatosan javult az elemzői konszenzus, de saját előrejelzést nem fogalmazunk meg, hiszen

a GKI elnöke nyomán jól tudjuk, hogy a magyar gazdaságban a fellendülés csupán az elkerülhetetlen válságot megelőző ideiglenes állapot, amit talán nem is magunknak, hanem a Jóistennek köszönhetünk.

Ami persze igaz – mármint, hogy a Jóistennek köszönhetjük –, de szakértői elemzésnek kevés.  

A bejegyzés trackback címe: https://makronom.mandiner.hu/trackback/32573

Ajánljuk még a témában