Érvelési hibák

Az öt leggyakoribb trükk, amivel a közgazdászok megtévesztenek

2017. december 26. 0:52
Karácsonykor összegyűlik a család, hogy közgazdaságtanról vitatkozzon. Legalábbis néhol, talán arról is. Ha a karácsonyi vacsora mellett akadémiai közgazdásszal kerülünk vitába, könnyen számos, egyébként meglehetősen gyenge érvet is felhasználhatnak álláspontunk ellen. Itt van öt trükk, amelyet bármikor bevethetnek – na persze nem ellenünk, hanem az érveink ellen. Ilyenkor az alábbi alapelvekre figyelmeztethetjük őket.

Első alapelv: a tekintély nem érv. 

Példa: „Ön azt mondja, hogy a hatékony piacok elmélete téves. Nem tudja, hogy az elméletért megalkotója, Eugene Fama professzor Nobel-díjat kapott? Nem véletlen, hogy Fama valódi chicagói ikon lett, akinek elméletét számos neves kollégája megerősítette.”

Lehetséges reakció: „Tehát nem tudja bizonyítani, hogy tévedek?

Esetleg hangos kacaj.

Második alapelv: a „minden elmélet téves” érvelés hamis.

Példa: „Ön azt mondja, hogy a hatékony piacok elmélete téves. Lehet, hogy a modell nem írja le jól a valós adatok alakulását, de nem tudja, hogy definíció szerint minden elmélet téves? Hiszen azok csak az emberi tudat kísérletei a végtelenül bonyolult világ megértésére, amely mindig csak egyszerűsítéssel lehetséges. Nézze meg Newton törvényeit, végül azokról is kiderült, hogy hibásak, ha-ha.”

Lehetséges reakció: „Ha az elmélete legalább annyira hasznavehető lenne, mint Newtoné, akkor beszéljünk újra.

Minden modellnek egy érvényességi, értelmezési tartománya van, csak ezen belül értékelhető. Newton törvényei csak akkor buknak el, ha valami nagyon-nagyon kicsi, nagyon gyorsan mozgó tárgyat elemzünk. Más kontextusban jól működnek. A „minden elmélet téves” érv ostoba kibúvó, hiszen a vitatott problémákra való reakció helyett a modell vagy elmélet szavak jelentésének magyarázata mögé rejtőzik.

Harmadik alapelv: a „vannak erre elméleteink” magyarázat nem elég.

Példa: „Hogyan mondhatja, hogy a makroökonómia elhanyagolja az egyenlőtlenségek vizsgálatát? Valójában ma már számos modell és elmélet van, amelyben az egyenlőtlenség nagy szerepet kap.”

Lehetséges reakció: „Akkor hogy lehet, hogy senki sem vette figyelembe ezeket az elméleteket, amíg nem jött a 2008-as válság, a brexit, vagy éppen Trump, amely jelenségek hirtelen ráébresztettek minket az egyenlőtlenségek fontosságára?

Az, hogy végtelen számú elmélet a rendelkezésünkre áll, nem jelenti azt, hogy figyelembe is vesszük azokat és hogy tudjuk, mikor, melyiket kell alkalmazni. És hogy akarjuk-e alkalmazni.

Negyedik alapelv: ha egy modell csak az adatok egy kis részére illeszkedik, akkor rossz modell.

Példa: „Lehet, hogy az általam kidolgozott logika csak a munkanélküliség alakulását képes jól megmagyarázni, miközben a GDP-növekedéssel és az inflációval kapcsolatban mindig téved, de e modell egyfajta laboratórium, amely azt legalább segít elemezni, hogy milyen tényezők alakíthatják a munkanélküliséget.”

Lehetséges reakció: „Nem igaz.

Nagyon könnyű ugyanis olyan modelleket készíteni, amelyek egyetlen változó vagy jelenség alakulását jól leírják. A valóságban azonban a jelenségek szoros kapcsolatban állnak egymással. Nehéz olyan modellt készíteni, amely egyszerre számos változó alakulását jól megragadja, de ez az igazi kihívás és erre kell törekedni, ha nem akarunk olyan modellt alkotni, amely a kritikus pillanatokban hagy majd cserben minket.

Ötödik alapelv: az üzenet nem azonos a megszólalóval. 

Példa: „A tőke szabad áramlása rendkívüli mértékben növelte a gazdasági növekedést. Nyilvánvaló, hogy professzor X ezt tagadja, hiszen nem csak hogy semmit sem ért a közgazdaságtanhoz, de jól ismert, hogy egy felelőtlen, hithű kommunista.”

Lehetséges reakció: „Nos, ezt most nem professzor X, hanem én állítom. Engem minek tart?

További alapelveket itt talál.

 


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ezekben a párbeszédekben nem a közgazdász, hanem a beszélgetőpartnere próbál megtéveszteni, illetve érvelési hibát hibára halmoz.

Ott megrekedtem, amikor azt tanították, hogy az érték a munkára fordított idő. Közgazdaságilag tehát aki bent van a munkahelyén (ma már az sem feltétel) de nem csinál semmit, ugyanolyan értéket állít elő, mint aki dolgozik. (Azon is meglepődtem már, mit neveznek munkának). :)
Ingyenebédet is sokan zabálnak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában