Újraosztás

Három ábra, amely nélkül nem lehet megérteni az amerikai gazdaságot

2017. október 24. 9:56

Economic Policy Institute
Ha Donald Trump csökkenti a vállalati adókat, azzal a korábbi évtizedek politikájához hasonlóan a leggazdagabbakat segíti. A washingtoni Gazdaságpolitikai Intézet megmutatja, hogyan vándorolnak a jövedelmek a dolgozók zsebéből a vállalatokhoz.

Az Economic Policy Institute tanulmánya figyelmeztet, hogy az amerikai vállalatok adóinak csökkentése egy munkahelyet sem teremt majd és az amerikai családok jövedelmeit sem növeli (az adócsökkentés mögötti gazdasági logikáról lásd Lakatos Mária írását). Az elemzés megcáfolja azt a tévhitet, hogy az Egyesült Államokban terhelik az egyik legmagasabb adóval a vállalati jövedelmeket. Az amerikai adótörvények kibúvókat nyújtanak a vállalatok számára, amelyek így a gyakorlatban közel ugyanakkora adókulcs szerint adóznak profitjuk után, mint az USA fő versenytársainak számító országokban.

De még ha e kibúvókat meg is szüntetnék, a gazdasági elmélet, illetve az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint ekkor sem garantált, hogy a profitadó csökkentésétől több beruházás vagy az életszínvonal emelkedése várható. 

A vállalatok adóinak csökkentése az Egyesült Államokban ezért egy szűk tőketulajdonosi csoportnak kedvezne csupán, és tovább növelné az amerikai adórendszer regresszív (gazdagoknak kedvező) jellegét. Az elmúlt években a tőkejövedelmek mindinkább a leggazdagabb egy százaléknál halmozódnak fel, miközben a termelékenység javulásából az amerikai dolgozók alig részesültek. Míg a termelékenység (piros vonal) 73,4 százalékkal nőtt 1973 és 2015 között, addig az órabérek (kék vonal) csupán 11,1 százalékkal.

Érdekes módon a hetvenes évekig a kettő még együtt haladt: ha a dolgozó többet termelt, akkor fizetése is ennek megfelelő ütemben nőtt. A nyolcvanas évektől azonban hiába termel közel 75 százalékkal többet, fizetése csak alig 10 százalékkal emelkedett. A termelékenység javulásából eredő hasznok tehát valahol máshol jelentek meg: valószínűleg a legfelsőbb tíz, illetve egy százaléknál, tőkejövedelem formájában.

A termelékenység és az átlagos dolgozó órabérének növekedése (USA, 1948-2015)

Forrás: EPI (2017)

A következő ábra megerősíteni látszik a feltevést, hogy a tőketulajdonosok jártak igazán jól az elmúlt évtizedekben. Az adózás utáni vállalati profitok a nyolcvanas éveket követően kezdtek látványos emelkedésbe az USA-ban: az 1974-es 4,7 százalékról 2012-re 9,6 százalékra nőttek. A tőketulajdonosoknál felhalmozódó jövedelmek pedig az amerikai költségvetésből hiányoznak: a vállalati jövedelemadóból származó bevétel a GDP százalékában 1952-ben még 5,9, 1970-ben 3,1, 2009-ben pedig már csak egy százalék volt.

Adózás utáni vállalati profit és vállalatadóból származó bevétel a GDP arányában (USA, 1952-2015)

Forrás: EPI (2017)

A fentiek tükrében az EPI elemzői nem tartják indokoltnak a vállalati adók csökkentését. Ezt azzal is alátámasztják, hogy a gyakorlatban az amerikai vállalatok már most is az elvileg kötelező 35 százalékos profitadó töredékét fizetik be, Gabriel Zucman becslése szerint 12,5 százalékos effektív adókulcs szerint adóznak.

Törvény szerinti és átlagos effektív vállalati adóráták az USA-ban

Forrás: EPI (2017)

Az EPI elemzése alapján úgy tűnik, hogy a jövedelmek a költségvetésből és a dolgozók zsebéből egyre inkább a vállalatokhoz vándoroltak a nyolcvanas évek óta. 

***

Ne maradjon le a legfontosabb gazdasági vitákról és legfrissebb elemzéseinkről! Kedvelje a Makronóm Facebook-oldalát ide kattintva
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Átlapoztam az eredeti cikket is, és szerintem is egyre jobban összpontosul a tőke, de nem találom a megoldást (az eredeti cikkben sem), hogy mit lehetne tenni ez ellen.
Ha a vállalati adókat nem csökkentik, sőt, növelik, akkor még többet fognak offshore-cégekhez, külföldi leányvállalatokhoz vinni, aminek a következménye az lesz, hogy még jobban le fog csökkenni az Államokban lévő aktív tőke mennyisége, máshol fogja gerjeszteni a gazdaságot.

no es ez nem csak Amerikaban van igy...

A különbség növekedése inkább az USA egyre növekvő nemzetközi, katonai szerepvállalásának velejárója.

Ezért nyert Trump...A dolgozók jövedelme a 80-s évek óta gyakorlatilag stagnál, amíg a gazdagok egyre gazdagabbak lettek.

Nyilván a rozsdaövezetben nem dolgoznak kollégáid. A gond az, hogy most már az Államok fele gyakorlatilag oda tartozik.

Láttam grafikonokat arról, hogy a vagyoneloszlás lényegében úgy változott, hogy a középosztálytól csoportosult át a felső 1%-hoz.
Ugye az alapfeltevés az, hogy az erős középosztály jó a gazdaságnak, ők többet fogyasztanak, mint a felső tízezer, jóval több új vállalkozást tudnak eltartani, és náluk van elég tőke új vállalkozások finanszírozásához. Azt lehet látni, hogy a nagy cégek, mint az Apple az adószabályok miatt hajlamosabbak ülni a pénzükön vagy eleve szívesebben viszik külföldre.

A megoldásról: azt lehet látni, hogy a piac nem tudja megoldani a folyamatos vagyonkoncentrációt. Szerintem régebben jobban érvényesültek a piaci mechanizmusok, pont azért, mert ha sok munkásra volt szükség, akkor egyre többet kellett fizetni nekik, ma már egyszerűen elviszik a gyárat Kínába vagy Magyarországra.
A tendencia az, hogy egyre nagyobb a gépesítés, előre fog törni a mesterséges intelligencia, ami után nemcsak a fizikai, hanem a szellemi rutinmunka is olcsóbb lesz, ha gépek csinálják, azaz még kevesebb munkásra lesz szükség - és azt se látom, hogy meg lesz az, ami az ipari forradalom után volt, hogy újabb ágazat fog kialakulni, ami felszívja a munkanélkülieket - szerintem bármilyen új ágazat jön, hamar ki fog derülni, hogy az emberek 80%-át olcsóbban lehet gépekkel helyettesíteni.
Marad az állami beavatkozás, adók, vám és áfa - de ez se tetszik nekem, nyilvánvalóan meg lehet oldani, hogy ha egy cég eladni akar az adott országban, akkor a nyeresége egy részét adózza le, mondjuk kicsit kevesebbet annál, hogy még megérje neki az adott országban lenni.
De egy ilyen cég sokkal hatékonyabban tud lobbizni, mint azok, akik négyévente elmennek szavazni, illetve be is szedik az adókat, milyen elv alapján osztják azt el, hogy ne kezdjen el azonnal virágozni a korrupció és a lopás?

Lehet, de attól tartok, ez azt fogja jelenteni, hogy mivel az emberiség kb. 80%-a ekkorra már feleslegessé válik a többiek részére, tőlük meg is fognak szabadulni.
A módszer igazából lényegtelen (háború, fertőzés, titkolt vagy kötelező meddővé tétel)

Szerintem az olajválság, akkor vált az USA nettó exportőrből importálóvá.

Azt hiszem, mindegy, mit akartunk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés