Egyik szemünk sír, a másik versenyképes

2017. október 16. 12:11

Virovácz Péter
VG.hu

Ha egy ilyen felmérésben egy befektető azt látja, hogy Magyarország folyamatosan csúszik lefelé a rangsorban, vagy legalábbis nem javít, míg más régiós országok fejlődnek, nos, az igen fontos indok lehet a távolmaradásra.

„Kezdjük azzal, hogy valóban javult a versenyképességi pontszámunk (4,2-ről 4,3-re), és a helyezésünk is, de összességében az elmúlt egy évtizedben érdemi előrelépésről nem beszélhetünk. Tíz év átlagát nézve ugyanis a pontszámunk szintén 4,3, az 1–7 közötti skálán továbbra is erős közepes érték. A helyezést illetően lényegében csak korrigáltuk a tavalyi nagy zuhanást. A 60. hely megfelel az elmúlt öt év eredményeinek (leszámítva 2016-ot). Így azért máris árnyaltabb a kép.

De egyáltalán miért fontos, hogy ezekkel a rangsorokkal foglalkozzunk? Több lesz ettől a GDP? Nos, közvetlen módon természetesen nem, ugyanakkor a befektetők, legyen az portfólió- vagy tőkebefektető, igenis figyelik ezeket a mutatókat. Persze a felhasznált 114 mutató jelentős része szubjektív, a megkérdezett vállalatvezetők véleményén alapul. De kérdem én, ha egy befektető kíváncsi arra, hogy milyen a helyzet egy országban, akkor kit kérdez meg? Én biztos, hogy más vállalatok tapasztalataira alapoznék, nem pedig befektetési ügynökségek színes prospektusaira. Ha egy ilyen felmérésben egy befektető azt látja, hogy Magyarország folyamatosan csúszik lefelé a rangsorban, vagy legalábbis nem javít, míg más régiós országok fejlődnek, nos, az igen fontos indok lehet a távolmaradásra.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://makronom.mandiner.hu/trackback/30819