Veres Attila: Odakint sötétebb

2017. június 23. 10:23

Pomsár Péter
Szubjektív Kultnapló
A kivitelezés pedig első osztályú: nem csak a szöveg jó, a fiktív idézetekben megjelenő reakciók jól átgondoltak és életszerűek, illetve a szereplők is realisztikusan élik meg az eseményeket.

Igen, van retró és kortárs jelenségek, de ügyesen, finom iróniával kezelve. Nem azért kimondatlan valami, mert luk van a helyén a regény szövetében, hanem mert így tud a legjobban hozzájárulni a teljes képhez. A fejezetkezdő idézetek nem szimpla gegek, hanem magyarázzák a világot és oda-vissza reagálnak egymásra a szöveg többi részével. A gyerekkori események és az ex miatti nyűglődés pedig nem csak dísznek vagy önterápiának van, hanem aktívan formálja a főszereplő személyiségét (bár utóbbiból azért bőven elég lett volna kevesebb).

Kiábrándítóan hétköznapi a környezet és a karakterek, mert a bolygó legnagyobb része és az emberek többségen is az, de ennek is megvan a maga esztétikája. A történet nem bonyolult, mert nincs szükség fölösleges csavarokra, így működik jól, nem akcióval teli kalandregényként. Bárhol játszódhatna, de szerencsére Magyarországon játszódik, így hiteles, mert a szerző ismeri a környezetet, nem csak turistaként vagy filmekben látta, és nem egy a sok átlagos, mondjuk Amerikában játszódó fantasztikus regény közül.

A kivitelezés pedig első osztályú: nem csak a szöveg jó, a fiktív idézetekben megjelenő reakciók jól átgondoltak és életszerűek, illetve a szereplők is realisztikusan élik meg az eseményeket. Az a finomság pedig, ahogy a történet behúzza az olvasót és egyre többet mutat úgy, hogy végig minden magától értetődőnek tűnik, hiába távolodunk egyre jobban az ismert valóságtól, komolyan mondom, tanítani való.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés