Nyugat fetisizmus reloaded

2012. július 28. 19:13

Pallaghy Orsolya
Multikulti
Mintha a több pénz és szabadság képét még mindig azonosítanánk a boldogsággal és a Nyugattal.

„Aztán néhány éve sokakban megint kitört a »nyugaton minden jobb« életérzés. Hiába nőtt fel egy generáció a rendszerváltás óta, mintha a több pénz és szabadság képét még mindig azonosítanánk a boldogsággal és a Nyugattal. Mindezt még tetézi, hogy politikai kérdés is lett belőle. A jobboldal szerint »nagyon jó az irány«, a bal és a liberálisok szerint »fusson ki merre lát«. De már hallottuk azt is, hogy »ha nem tetszik, el lehet menni«.

 

Sokak azért akarnak elmenni, mert szerintük nincs itthon valódi demokrácia. Mások, biztosabb egzisztenciális alapokat remélnek. Tapasztalatom szerint azonban gyakran nem a megfontolás, az egyéni pro és kontra érvek döntenek, hanem leginkább hiedelmek, vagy a politika és a média által gerjesztett nyugat vs magyar image befolyásolja döntésünket.(...)

Tisztában vagyunk e pontosan avval, hogy miért megyünk el, mik a céljaink? Elfogadható-e mondjuk számunkra hosszú távon, hogy több pénzért adott esetben a társadalmi ranglétra legaljára kerülünk? Mit teszünk, ha a »demokráciába« menekülve azt tapasztaljuk, hogy kívülállókká váltunk? Kinek akarunk jobb életet, magunknak vagy a gyerekeinknek? Képesek vagyunk-e együtt élni a helyi szokásokkal? De arról se feledkezzünk meg, hogy mit hagyunk itthon! Ismerős terepet, barátokat, családtagokat. Egyáltalán számít-e nekünk mindez?

Az elmúlt évtizedekben a GDP alapján mértük, hogy mennyire fejlett és fejlődik egy ország, mennyire van jólét. Aztán szépen fokozatosan kiderült, hogy önmagában a jólét még nem jelenti azt, hogy valójában jól is vagyunk vagy, hogy jó irányba haladunk. Így ma már egyre több kutatás vizsgálja azt, hogy mik azok a kritériumok, melyek alapján a jóllétet is mérni lehetne. Bár ezek leginkább makrogazdasági szinten próbálnak válaszokat adni, ettől függetlenül fontos észrevenni, hogy ezek a mutatók nem a pénzről szólnak, hanem például boldogságról, esélyegyenlőségről, társadalmi hálókról, oktatásról, vagy szellemi- lelki- és fizikai egyensúlyról. Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem közgazdásza egyenesen úgy véli, hogy a boldogság egy ország gazdasági teljesítményétől függetlenül elérhető.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az emigráns lét nem természetes állapot.
A kommunisták alatti lét sem (volt) természetes állapot. - ezt tapasztaltam.

Aki kint alapít családot, az számoljon azzal, hogy a gyerekei, bár megmaradhatnak magyarnak a nevelői kitartástól függően, de vissza már csak ritkán telepednek (veled vagy nélküled).

A szóló kivándorló nehezen talál magának megfelelő magyar házastársat. (A vegyes házasság sem természetes állapot.)

Az első generáció kint csak két állásban dolgozva tud előre haladni. Ezzel azt is mondom, hogy erre rámegy az élete, de a gyerekeinek már jó lesz, de csak ott.

Huh. De jó írás Pallaghy Orsolyától.

De azért megjegyzem, manapság már nem mindenki a jólét miatt rohan nyugatra. Sokaknak a rendszerváltás után ez immár a puszta létfenntartást jeleti. Mert amig előtte simán megvehette magának és gyrekeinek a tejet, húst, immár bizony sokszor a leárazottat is meg kell gondolnia. A demokrácia ellenére.

"Az ávósok kreálta demokrácia mán csak ilyen."

Az meglehet. De akkor mitől komatibilis az EU-val, hogy mégis tagok lettünk?

"Fene tudja... :DDD"

Lehet az MNB miatt? Hisz nemrég az EU hajlandó lett volna tán még gazdasági blokád alá is venni mint Kubát, csakhogy az MNB-ről szóló törvény az ők szájuk íze szerint legyen. Habár vannak, akik azt mondják, hogy ezt a szabadságharcot megnyertük.

Sokan elmondják, hogy itthon milyen rossz, nyugaton mennyivel jobb. Azt már meg sem említem, hogy fel sem merül, hogy magyarként itthon kéne mozdítani, boldogulni, nem a nyugat imádatba menekülni.

De mi lesz akkor, ha - monjuk 60-70 év múlva - a nemzettudat kukába dobását követően az európai tudat is veszélybe kerül, mert mondjuk Németországban egy törökökre támaszkodó iszlám párt alapít kormányt, és a franciaországi, algériai bevándorlók nyomán kormányra került szintén iszlám párttal létrejön a német-francia tengely immár iszlám változata.

Csak játék a gondolatokkal, de annyira lehetetlen?

Én nem éreztem soha, hogy ezer identitásom lenne. Ki lehet mutatni, hogy tartozom néhány közösséghez, de születéskor kapott, és vállalt identitásom akkor is egy van.

Ami pedig az iszlámot illeti, erősebb és egészségesebb mint a lefelé haladó Európa. Nem fogják önmagukat úgy lenullázni, ahogyan az mi tesszük itt Európában azzal, hogy múltunkat leértékeljük, tagadjuk, átírjuk mindenféle hazug, kifacsart ideológia hirdetésével.

Ha imádni tudnám a Nyugatot, akkor többek között Kennedy elnök mondása miatt tenném:

Ne azt nézd hogy mit tud tenni a haza érted, hanem azt hogy te mit tudsz tenni a hazáért.

"A "demokráciát" pénzből faragják"


Meglehet. Hisz a demokrácia egy nagyon éhes teremtmény. Fenntartásához megállásnélküli adóemelésekre van szükség, másképp éhen pusztulna. A rendszert még akkor is meg kell etetni, ha az utolso falatot a saját szánkból vesszük ki.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés