Az Európai Unió elárulta a tagállamait! – Győrffy Balázs a Mandinernek

Mi vezetett odáig, hogy Európában konfliktus robbant ki az ukrán gabona miatt?
Azzal, hogy Oroszország blokkolja az odesszai kikötőt, a világpiacon vákuum jött létre, amelyet az orosz gabona sikeresen be is tölt. A tengeri szállítás megnehezülésével pedig az ukránok nem tudják úgy ellátni a régi piacaikat, mint korábban, így keresik a megoldást. Az Európai Bizottság dilettáns és hajmeresztő lépést tett: ráeresztette a kontinensre az ukrán gabonát, amelynek a termesztése során mellőzik az Európában ismert és használt szabályokat. De nem ingyentranzitot nyújtott az ukránoknak, hogy a termékeik elkerülhessenek Afrikába, például az éhínséggel küszködő Száhel-övezetbe, hanem megszüntette a korábban meglevő vámok és kvóták rendszerét. Eszerint bármennyi gabona vámteher nélkül áramolhat be az EU-ba.

Ez a magyar gazdáknak miért jelent problémát?
Nemcsak azért, mert az ukrán gabona sok raktárkapacitást leköt – ez pedig nehezíti a betakarítást, és a termelőket kényszerértékesítésre ösztönzi –, hanem azért is, mert azokat a piacokat, ahova eddig mi szállítottunk, elfoglalta az ukrán termény. Ilyen hely többek között Olaszország, az ottani kereskedők ugyanis előszeretettel vásároltak tőlünk és meglehetősen nagy tételben. Magyarország pedig mindenképp kénytelen exportálni, hiszen a legrosszabb évben is többet termelünk, mint amennyit el tudunk fogyasztani.

Úgy hírlik, az ukrán gabona minősége korántsem annyira megbízható, mint a magyaré. Ez nem elfogultság a részünkről?
Egyáltalán nem. Úgy kell versenyeznünk, hogy a magyar – és általában az európai uniós – termelők kénytelenek betartani számos környezet- és természet­védelmi, állat- és növényegészségügyi szabályt; ráadásul a hírek szerint Brüsszelben további szigorításokon törik a fejüket. Ezzel szemben a szomszédos országban gyakorlatilag semmilyen korlátozás nem vonatkozik a hatóanyagok használatára. 

jellemzően azért, mert az előállítás, a termelés helyén súlyosan károsítják a környezetet, a vizet, az állatokat.

Emiatt, feltételezem, jóval drágábban termelnek a magyarok.
A hazai gazdák termékeinek önköltsége szignifikánsan magasabb, mint az ukránoké. Ehhez még párosul a szomszédos országnak az az előnye, hogy kiváló minőségű termőföldje van, és a mérethatékonysága is remek. Szemléltetésül: míg az ő legnagyobb mezőgazdasági cégüknek csaknem 600 ezer hektárnyi termőföldje van, addig Magyarországon 300 hektár lehet egy személy tulajdonában, ez pedig brutális különbség. Ezért megítélésünk szerint az Európai Unió árulást hajtott végre, ugyanis az abszurd, hogy egy egyébként is előnyben lévő, a termelőhelyi adottságai miatt jobb pozícióból induló, a mérethatékonyságot jobban kihasználni tudó országtól nemhogy megvédené a saját közösségének a tagjait, hanem ráereszti a térségre a termékeit.

Nehéz elképzelni, hogy az Európai Bizottság szándékosan akarna rosszat a tagállamoknak, de akkor miért döntött így?
A tíz legnagyobb ukrán mezőgazdasági termelő­vállalkozásból kilencet nem Ukrajnában jegyeztek be, döntő többségük amerikai tőkealapok érdekeltsége, ezenkívül vannak nyugat-európaiak, illetve egy szaúd-arábiai, s ezek valamilyen adóparadicsomban vannak regisztrálva. Tehát az uniós döntéshozók nem az ukrán emberek problémáit oldják meg, hanem nemzetközi tőkés befektetőcsoportok profitját maximalizálják.

S ezzel nincsenek tisztában Brüsszelben?
Ezek a gazdasági körök ügyesen lobbiznak az Euró­pai Bizottságban, hogy az ő érdekeiket vegyék figyelembe, amikor Brüsszelben meghozzák a döntéseket. Emlékezzen arra, hogy ebben a ciklusban nem csak ezen a területen születtek botrányos intézkedések, elég, ha csak a koronavírus-járványra utalok: az oltóanyagok beszerzése zavaros volt, sőt vannak, akik egyenesen korrupcióról beszélnek.

Azt állítja, hogy az Európai Bizottság az EU országaival szemben inkább Amerika érdekében jár el?
Ezt így közvetlenül nem jelenteném ki, de tény, Európát gazdaságilag ellehetetlenítette az EB, 

De utalhatok arra is, hogy a háborús szankciók sokkal kevésbé sújtották Oroszországot, mint az unió tagjait. Mindezt nehéz lenne úgy beállítani, hogy Európa érdekeit képviselik. S ehhez jön még, hogy padlóra került a kontinens mezőgazdasági termelése. Ha így folytatódnak a szigorítások, ha további abszurd és életszerűtlen szabályokat vezetnek be, akkor néhány éven belül azt tapasztaljuk, hogy Európa, amely korábban a világ legfontosabb élelmiszer-exportálója volt, 

Ez pedig őrült stratégiai hiba lenne, józan politikus ilyet nem csinál. Ha európai szinten értelmezhető lenne a haza – mint ahogy nem az, mert senki nem európai, hanem magyar, német, francia vagy svéd –, azt mondanám, a brüsszeli bürokraták hazaárulást követnek el.

A gabonatermelőkön kívül más gazdálkodók is nehéz helyzetbe kerültek?
Igen, csak erről kevesebbet hallani. A 2022 júniusa, a vámkorlátozások eltörlése óta eltelt egy esztendőben az EU több mint 218 ezer tonnányi baromfihúst importált Ukrajnából. Ez jelentős hatással volt a csirkemellfilé itteni árára, s ezzel veszélybe sodorta a tagállamok baromfihúspiacát. De a tojás esetében még durvábbak a számok, tavaly négyszer annyi érkezett Ukrajnából, mint egy évvel korábban, idén márciusban pedig csaknem százmillió ukrán étkezési tojást importált az unió, annyit, mint 2021-ben egész évben. A méztermelők is hasonló problémákkal küszködnek.

Önök korábban nyílt levelet írtak Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének, amelyben kérték, hogy rendeljék el az ukrán gabona behozatali tilalmát, és terjesszék ki a többi agrár- és élelmiszeripari termékre is. Kaptak rá választ?
A levélben azt is megfogalmaztuk, hogy dolgozzanak ki olyan hosszú távon is hatékony megoldást, amely segíti az ukrán termékek eljutását a hagyományos piacaikra, tegyenek piacstabilizáló lépéseket, valamint kompenzálják a magyar gazdák veszteségeit (utóbbit részben sikerült kiharcolni, de a károkhoz képest aránytalanul kismértékű a kompenzáció). Továbbá azt is kértük, hogy az ukrán terményekkel szemben is tartassák be az uniós termelésre vonatkozó környezetvédelmi, növényegészségügyi előírásokat. Sajnos nem érkezett válasz, de meglepett volna, ha érkezik, hiszen Ursula von der Leyen miért foglalkozna velünk? Ő láthatóan csak az erő nyelvén ért. Amikor Magyarország, Lengyelország és még néhány tagállam nemzeti hatáskörben megtiltotta az ukrán termékek behozatalát, akkor a bizottság lépett, és az egész unióra kiterjesztette a tilalmat. A korlátozás azonban szeptember 15-én lejárt, és mi azt reméltük, hogy meghosszabbítják. Ám Von der Leyen nem volt hajlandó tárgyalni az illetékes tagállami miniszterekkel, csak az ukránokkal egyeztetett. Ezek után miért gondolnánk, hogy egy ország köztestületével foglalkozik? Nekünk ilyen értelemben nem is az ő válaszára van szükségünk, hanem a széles közvélemény figyelmét kell felhívnunk arra, hogy ami történik, az rendkívül nagy kockázattal jár. Nemcsak a termelők, hanem az egész ország, az egész kontinens számára, hiszen az élelmiszer-ellátás biztonsága a tét. Az energiahiány is nagy gondot tud okozni, fejre áll tőle a gazdaság, de mégis ki lehet bírni valahogy, ha nincs gázolaj, benzin három-négy hétig. De ha ennyi ideig nem lenne élelmiszer, annak sokkal súlyosabb következményei lennének, éhínség alakulna ki. Egy ilyen forrongó világban arra kényszeríteni az Európai Unió tag­államait, hogy hagyjanak fel a saját mezőgazdasági termékek előállításával, és hagyatkozzanak importra, ami elképesztő függőséget jelent, elfogadhatatlan.

De mi van, ha az importtermékek netán olcsóbbak?
Joggal vetődhet fel a kérdés, de az is, hogy milyen minőségű élelmiszert kapunk, milyen körülmények között állították elő, betartották-e az EU-ban rögzített szabályokat. Korábban az uniós állampolgárok biztosak lehettek abban, hogy a legolcsóbb termékek is megfelelnek a szigorú kritériumoknak, egészségesek, nem tartalmaznak mérgező anyagokat. Az Ukrajnából és a világ más részeiről származó áruk – amelyek semmiféle nyomon követhető rendszerrel nem rendelkeznek – beáramlása óta ebben egyáltalán nem lehetnek biztosak. A lakosság tehát csak ámíthatja magát azzal, hogy ha leemel a polcról egy árut, akkor megbízható, minőségi terméket kap, olyat, amilyenhez hozzájutott az utóbbi évtizedekben. Hol vannak ilyenkor a nagy európai zöldszervezetek, miért nem emelik fel a hangjukat, miért nem állítják a szőnyeg szélére azon uniós döntéshozókat, akik mindezt megengedték?

Magyarország egyoldalú lépése a korlátozások, tilalmak meghosszabbításáról milyen reakciót váltott ki az unióban?
Az nem vitás, hogy ez a nemzeti hatáskörben meghozott döntés szembemegy az EU-s joggal, ezért kötelezettségszegési eljárás megindítása várható. De mi vállaljuk a következményeket, a konfliktusokat, hiszen az EU nem úgy jár el ebben az ügyben, ahogy a tagállamok érdekében kellene. Az ukránok pedig a Kereskedelmi Világszervezetnél panaszoltak be bennünket, bár állítólag felfüggesztették az eljárást. Hogy ez a szappanopera miként folytatódik, azt nem tudjuk. Egyébként nemcsak mi tettünk így, hanem Szlovákia és Lengyelország is.

Lengyelországban másfél hete parlamenti választást tartottak, s nagy valószínűséggel olyan koalíció kerül hatalomra, amely sokkal EU-pártibb, mint a mostani, és jobban megfelel majd az Európai Bizottság elvárásainak. Nem tart attól, hogy emiatt elveszítettünk egy szövetségest?
Nem tudjuk még, ki fog kormányt alakítani, és nem is vagyok külpolitikai szakértő. De azt tudom, hogy a választáson harmadik helyen befutó, Harmadik Út nevű centrista formációban – amely minden bizonnyal bármelyik kabinetbe bekerül – erős az agrárvonal, így arra számítok, hogy a lengyel mezőgazdaságot a jövőben is ugyanolyan határozottan fogják védeni az EU-ban, mint eddig, ami nekünk is előnyös.

Nyitókép: Ficsor Márton