Ma már kémiailag nem édesvizű tó a Balaton, a jövője pedig alapvetően rajtunk múlik – szakértő a Mandinernek

2023. augusztus 27. 11:31

Többek között a tóba kerülő vegyszerekre-műtrágyákra és az építkezésekkel, beavatkozásokkal összefüggésben a nádasok állapotára lenne a legfontosabb odafigyelni a tó jövőbeli sorsa szempontjából.

2023. augusztus 27. 11:31
Helmeczi Zoltán

Ahogyan az az elmúlt években már-már megszokottá vált, úgy idén nyáron is slágertéma volt a sajtóban a Balaton jövője környezeti szempontból: befellegzett-e neki, pusztulóban van-e, tönkretesszük-e, kiszárad-e, stb. A kérdés érthető módon foglalkoztatja a közvéleményt, hiszen a magyarok legkedveltebb nyári úti céljáról van szó – még akkor is, ha az elmúlt hetekben a legtöbben inkább a balatoni árakkal, s nem annyira a környezeti vonatkozásokkal voltak elfoglalva. Mindenesetre a tó- és tájhasználati problémák kétség kívül akut kérdések, amelyekről – a révfülöpi Scruton Pelsóban a témában tartott előadása után – Alföldi Zoltán humánökológust, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem keszthelyi Georgikon campusának oktatóját faggattuk.

A Balaton sokkal több, mint maga a víz

„Látszólag egy együgyű kérdésnek tűnik, hogy mit is értünk tó alatt, pedig valójában nagyon is fontos, hiszen ennek meghatározásával juthatunk közelebb a Balaton lényegének a megértéséhez. A tó ugyanis nem pusztán egy állóvíz a benne lévő élővilággal, hanem egy nagyon összetett ökológiai rendszer, amelynek része az ember is. Vagyis a Balaton sokkal több, mint maga a víz” – hangsúlyozza Alföldi Zoltán, felidézve, hogy a Sió-zsilip 1863-as megnyitása óta a Balaton – a vízszintet tekintve – egy mesterségesen szabályozott tó, azt pedig, hogy mekkora legyen a víz aktuális szintje, azóta a mindenkori emberi igényekhez szabják.

A szakember rámutat ugyanakkor arra, hogy a változékonyság – legyen szó akár az élővilágról, akár a víz kémiai tulajdonságairól – így is fontos jellemzője a magyar tengernek, ezért nagyon nehéz megmondani, milyen jövő vár a Balatonra. Példaként említi, hogy idén június elején arról írt a sajtó, miszerint hamarosan szükség lesz a Balaton vízpótlására, majd körülbelül egy hét múlva már olyan cikkek jelentek meg, hogy óvatosan megkezdték a tó vizének a leeresztését. „Ennyire változékony a természet” – kommentálja az ellentmondásos híreket.
A vízszinttel kapcsolatban megjegyzi:

a jelenleg hatályos szabályozás szerint a tó vízszintjét 110 és 120 centiméter között kell tartani,

ami magasnak tekinthető. Ennél ugyanis a vízszintingadozás jóval nagyobb, 70–120 centiméter között alakult korábban, sőt szélsőségesebb számok is előfordultak. A mostani magas vízszint mögött elsősorban az emberi igények – fürdőzés, hajózás – állnak, a témával foglalkozó ökológusok azonban osztják azt a nézetet, hogy ennek az élővilágra gyakorolt hosszú távú hatásait csak később fogjuk látni.

Nagy az ember felelőssége

A Balaton sorsáról teljes bizonyossággal nyilatkozni tehát nem könnyű, az azonban biztos, hogy „a tó jövője alapvetően rajtunk múlik”. „Mi, emberek mit szeretnénk a Balatontól? Mennyire betonozzuk körül? Mennyire hagyunk természetes vagy ahhoz közeli állapotokat a tó mentén?” – sorolja a kérdéseket a humánökológus, megjegyezve, hogy mindehhez társulnak még a klímaváltozás további hatásai.

Ezt is ajánljuk a témában

Arra a felvetésre, hogy melyek azok a sarokpontok, amelyekre mindenképpen figyelnie kellene az embereknek a Balaton megóvása érdekében, Alföldi Zoltán több tényezőt is említ. Az egyik ilyen a vízbe eresztett anyagok kérdése. „A tó élővilágának főbb jellemvonásai, például az, hogy mennyire hínáros, algás, alapvetően attól függnek, mennyi tápanyag folyik be a tóba és honnan. A forrás többféle lehet, például a környező mezőgazdasági területeknek vagy éppen a parthoz közeli golfpálya füves területeinek a műtrágyaellátása” – fejti ki, hangsúlyozva, hogy a Balatonnak a műtrágyázásból fakadó terhelését mindenképpen vissza kellene szorítani. Arra az új jelenségre is felhívja a figyelmet, hogy

egyre többféle – leginkább hormontartalmú – gyógyszernek a maradványait mutatják ki a tóban,

amelyek hatnak az élővilágra és a táplálékláncra, és a mikroműanyag-szennyezés ugyancsak elérte a Balatont. „Korábban az iskolában azt tanultuk, hogy a Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava, ám ez ma már ilyen formában nem igaz, az elmúlt ötven évben ugyanis a magyar tenger sótartalma az ötszörösére növekedett, ezért a tudomány jelenleg édes-sós, átmeneti vízként tartja nyilván a Balatont” – mutat rá.

A jövőt érintő lényeges szempont a nádasok mennyisége és minősége is. Az egyetemi oktató kiemeli: elsősorban a jó minőségű nádasok csökkenése okoz gondot, ráadásul azt még nem is tudjuk, hogy az utóbbi évek magas vízállása hogyan befolyásolja ezt a tendenciát. Fontos a nád összefüggő állapota is – folytatja –, mert ha akár horgászstégek, akár illegális bejárók, akár hajókikötők létesítésével, de megbontják a nádas egységét, az mindenképpen káros ökológiai hatásokkal jár a tó szempontjából.

Ezért is lenne fontos, hogy az ökológiai megközelítés eluralkodjon a helyi és az országos döntéshozók, valamint a gazdasági szereplők, a beruházók körében egyaránt,

de szintén lényeges a turisták és a balatoni ingatlantulajdonosok szemléletváltása. Így a ma megfigyelhető rossz irány talán változhat” – jelenti ki Alföldi Zoltán.
Hozzáteszi ugyanakkor, hogy szerencsére jó példák is akadnak a környezet védelemére. „Amikor a keszthelyi önkormányzat hozzálátott a Balaton-part hosszú távú fejlesztésének az előkészítéséhez, kiírt egy tervpályázatot. Ebbe bekapcsolódtak mások mellett a Műegyetem doktoranduszai is, akik rendkívül ötletgazdag, kreatív, az ökológiai adottságokat a mostaninál sokkal jobban kihasználó terveket nyújtottak be. Ez is bizonyítja: van lehetőség arra, hogy az ökológiai adottságainkat összeegyeztessük a turisztikai-gazdasági-politikai szempontokkal. Reméljük, hogy a tervek jó megoldásai a gyakorlatban is megvalósulhatnak, mindannyiunk örömére és javára” – mondja.

Ezt is ajánljuk a témában

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád

Összesen 19 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
P.Béla
2023. augusztus 28. 01:35
A déli parton az általam jól ismert szakaszon az utóbbi 25 évben harmadára csökkent a partmenti nádas területe. A meder kotrása meg ez idő alatt nullára csökkent. A korábbi nádas helyén rakódik le a hullámok által szállított iszap. A nádat nem vágják le télen. A vízügy pénzért adna ki nádvágási engedélyt, pedig a nád fejlődését segítené, ha az előző évi elszáradt nád nem árnyékolna az új nádnak. Én is felhagytam a téli nádvágással az előttünk levő szakaszon miután 2016 telén egy nő feljelentett, hogy "írtják a nádat". Ennek ellenére még mindig a legsűrűbb és erőteljesebb a nád előttünk. A nádpusztulást pont a védeleméért felelős hatóság tevékenységének hiánya, nemtörődömsége, bevétel orientált szemlélete okozza döntő mértékben. 2022-2023. évi nádvágási szezonban 6,16 hektáron történt haszonnád-, és 4,46 hektáron vízminőségvédelmi nádaratás a Balatonnál.Magánszemélyek, horgászegyesületek, önkormányzatok saját tulajdonú ingatlanok előtti 51 hektárnyi területről aratták le a nádat.
Akitlosz
2023. augusztus 27. 13:55
A vízből lehet ivóvizet gyártani, lehet sót gyártani csak ez nem gazdaságos.
Akitlosz
2023. augusztus 27. 13:47
Na és honnan került ötször annyi só a Balatonba az elmúlt 50 évben? Nem csak műtrágyázzák a golfpályákat, hanem sózzák is?
Akitlosz
2023. augusztus 27. 13:44
Kevés a víz a Balatonban. Már régen 130 cm-re kellett volna emelni, volt is erre terv már vagy 15 éve, amiből semmi sem lett. Régen a Kis-Balaton is Balaton volt, Szigliget és Tihany sziget volt, sokkal nagyobb területre terjedt ki a víz. Legalábbis időszakosan. A beépített déli part nem bírja a vizet, azért nem engednek magasabb vízszintet.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!