A pedofília nincs egyedül

„A sok kicsi igazságocskával akarja eltakarni az egy nagyot, hogy eltérítsen tőle; mert ha az egy igazságot követed az utadon, akkor az életed is rendben lesz. Máskülönben viszont olyan sérült és szétesett lesz, amilyen életek tömkelegét látjuk magunk körül. Miért fontos ez, amikor a pedofíliáról beszélünk? Azért, mert a pedofília kérdésköre minden összetettsége mellett sem önálló ügy, hanem egy tágabb képnek a része. Ez a nagy kép maga a szexualitás, amelyet a nyugati kultúra gyökeresen átértelmezett az elmúlt nagyjából hatvan évben, de nem biztos, hogy jól tette.

Tagadhatatlan, hogy az emberiség (pontosabban a nyugati kultúra és életmód által elborított helyek) soha nem élvezett annyit, mint az elmúlt hatvan évben. Nemcsak szexuális értelemben, hanem minden tekintetben egyre inkább arról szól a számodra berendezett világban az életed, hogy minél többet és minél nagyobbakat élvezz. Ha van élvezet, az jólesik – és gyakran egyre több kell, hogy fenntartsd az élményszintet –, ha viszont nincs élvezet, akkor unatkozol, csalódott vagy, úgy érzed, nem kapsz meg valami olyat, ami neked jár. Hiszen megígérték és ezt ígérik folyamatosan, hogy neked ezt meg kell kapnod. Ilyenre hangolták át a nyugati világ értékrendjét a fogyasztói társadalom kialakításával párhuzamosan, a XX. század második felétől kezdve.

Rövidtávon ez annyira jóleső, hogy nem is szeretnek az emberek elmélyedni a hosszútávú hatásaiban, nehogy bizonyos káros következmények esetleg elvonják a figyelmet a mindennél fontosabb hétköznapi élvezetről. Pedig gyümölcséről ismerszik meg a fa, a folyamatokat az eredményük minősíti.

Amikor az élményhalmozó posztmodern világnak szembejön a valóság önmaga következményei képében, akkor még erősebben kell hazudnia, és az élvezet felé forgatnia az emberek fejét, nehogy már a következmények esetleg a nyilvános kibeszélés és mérlegelés sorsára jussanak.”

Nyitókép: police.hu