Nem egy Big Brother-show a haderőfejlesztés – Maróth Gáspár kormánybiztos a Mandinernek

A Magyar Honvédség egy tucat nemzet részvételével 2021. augusztus 28-29-én ismét nemzetközi repülőnapot tart Kecskeméten, a Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison. A rendezvényen a nagyszabású légibemutatók mellett a Magyar Honvédség modern szárazföldi haditechnikai eszközeivel is megismerkedhetnek az érdeklődők.

***

Hosszú kihagyást követően rendezik meg újra a Kecskeméti Repülőnapot. Mi történt az elmúlt nyolc évben? Megváltozott a szemlélet, netalántán a gazdasági szempontok kerültek előtérbe?

Azt nem tudom, hogy az előző vezetés miért nem tartotta meg a Kecskeméti Repülőnapokat. A magunk nevében viszont azt tudom mondani, hogy három nagyon fontos üzenete, aktualitása van az augusztus 28-29-i rendezvénynek. Az első egy általános, egész ágazatot érintő mondanivaló, miszerint

A visszajelzések alapján azt láttuk, erre igény is van. Sokan nagy örömmel, szeretettel jönnek ki olyan rendezvényekre, mint amilyen a 2021-es repülőnap is lesz. A rendezvénynek ugyanakkor van külön egy, a légierővel kapcsolatos üzenete is. Szeretnénk minden fiatal számára közel hozni a repülést, megmutatni, hogy ez nem egy úri huncutság. Minden érdeklődő számára elérhető hivatás, aki eziránt a honvédségnél, vagy a honvédelmi sportszövetségnél érdeklődik. Természetesen nem csupán pilótaként, rengeteg más területen is be lehet kapcsolódni ebbe a világba. Így például műszaki területeken is várjuk a fiatalokat. A harmadik üzenete a 2021-es repülőnapnak pedig az, hogy a magyar haderőfejlesztésnek markáns része a hadiipari fejlesztési program is. Ennek az újdonságait, az új elemeit és a távlatait szeretnénk ugyancsak bemutatni, jelezve: a haderőfejlesztés az ország gazdasági és jóléti célkitűzéseit is egyszerre szolgálja.

Sokan épp ezt a folyamatot kritizálják, mondván, nem rentábilis az, amit a kormány ezen a téren végez.

Akik meg szokták kérdőjelezni, hogy érdemes-e ennyit költeni a magyar haderőfejlesztésre, azok vagy nincsenek tisztában a programcélokkal, a kötelezettségekkel, vagy politikai síkon tesznek hamis állításokat.

A laikusoknak azt tudom mondani, hogy a 2 százalék az a kiszámolt, nemzetközi megegyezésen alapuló, mindenki számára elviselhető költségvetési ráfordítás, amelyet egy államnak illik és racionális a saját védelmére költenie. Úgyis mondhatnánk, hogy ez a mai világban és biztonsági körülmények között nem egy szabadon válaszható gyakorlat a felelős kormányzatok számára. Amikor pedig mindezt politikai oldalról támadják, nincs azzal gond, csak akkor a kritikusok legyenek olyan bátrak, mondják ki, hogy ez egyúttal középtávon a NATO tagság megszűnését is fogja jelenteni. Egy olyan helyzetben viszont számításaim szerint a GDP arányos 3,5-4 százalékos éves keret sem lesz elegendő a megfelelő katonai védelmük kiépítésére. Ezért a jelenlegi kiadásokat támadókat rendkívül demagógnak tartom.

Változott-e a geopolitikai helyzet, amely indokolttá teszi a haderőfejlesztési programot?

A geopolitikai kontextus olyan drasztikusan gyors ütemben változik, amelyre rég volt példa a történelemben. Ne menjünk messzebb az afganisztáni eseményeknél: augusztus 12-én csütörtökön az amerikai külügyi szóvivő még arról nyilatkozott, hogy csupán redukálják a kabuli nagykövetség létszámát, szó sincs evakuációról. Pár nappal később már fejvesztve rohant a teljes apparátus. Ha valaki ezt követően azt gondolja, meg tudja mondani a mai világban – ismerve a krími eseményeket, a délszláv háború kialakulását, a belorusz helyzetet, csak hogy a közvetlen régiónkat említsem –, mi fog történni holnap, az szélhámos.

Hogyan látja a jelenlegi afganisztáni helyzetet?

Felkészületlen politikai irányítás mellett a legkorszerűbb haditechnika is amatőrré válhat egy valós konfliktushelyzetben.

Mi indokolja a nyugati irányt a haderőfejlesztésnél? Mivel több például egy német harckocsi mondjuk egy kínainál?

NATO-tagságunk nagymértékben kijelöli azért a beszerzési lehetőségeinket is. Napjainkban ugyanakkor a hadiipar egy őrületes ütemben fejlődő terület, ahol nagyon eltérő platformok alakulnak ki. Szakmailag az az elsődleges kihívás, hogy ne csak a magyar haderőt fejlesszük, hanem azt együttműködésre tegyük képessé a szövetségeseivel. Ebből a szempontból katonai szövetségi rendszerünket, a visegrádi négyeket, Horvátországot és Szlovéniát, a regionális vezető szerepet betöltő Németországot, továbbá Franciaországot, illetve a NATO vezető tagállamát jelentő Egyesült Államokat kell követnünk, illetve figyelembe vennünk. Maradva a harckocsik példájánál: bár a lehetőség adott, hogy más régiókból vásároljunk meg ezeket, azonban az eszközök között olykor nagyobb a különbség, mint egy luxus Mercedes és egy Dacia SUV között – képtelenség együtt irányítani, hadműveleti tevékenységre bírni más-más típusú járműveket. Figyelembe kell venni, mely államokkal tervezünk a jövőben szövetségben lenni, ez egy hosszútávú elköteleződést is jelent. Mindezentúl fontos megemlíteni, hogy

Más országok hadiipara erre egyáltalán vagy kevésbé volt nyitott, vagy az adott ország zárkózottabb politikailag ezen ipari technológiák esetében a tudásmegosztással kapcsolatban.

Mondana példát, mely más államok irányába történt megkeresés, sikeresek-e ezek, s ha nem, miért zárkóztak el az együttműködéstől?

Az Egyesült Királysággal jelenleg is tárgyalunk, komoly potenciál van az esetleges együttműködésünkben, ennek az alapjait próbáljuk most lerakni. Hasonló szándékok fogalmazódtak meg Izrael kapcsán is. Zárkózottabb ügyfelek voltak az amerikai vállalatok, és ugyan ígéretes egyeztetések történtek francia cégekkel is, ott még keressük a kölcsönösen előnyös érdekeket.

Politikai vagy történelmi okok állnak e mögött?

Kulturális, politikai hagyományai vannak annak, hogy az egyes államokban mennyire nyitottak a nemzetközi együttműködésre, mennyire védik a saját fejlesztéseiket. Ezek olyan adottságok, amiket figyelembe kell vennünk mindig.

Milyen hatással vannak a változó katonai trendek a beszerzésekre, gyárépítésekre?

Komoly elemző csapatot foglalkoztatunk a honvédséggel, illetve a hadiipari cégekkel közösen, hogy hosszútávú koncepciót tudjunk kialakítani. Elmondhatatlanul fontos ezekkel a vállalatokkal ilyen szintű stratégiai partnerségeket kötni, mert a náluk lévő tudás hadműveleti szempontból gyakorta kurrensebb, mint a katonai oldalon felhalmozott tapasztalat. A hadiipari cégek saját eszközeik, fejlesztéseik jövőjével kapcsolatban olyan információkkal bírnak, amelyeket a katonai képzések még fel sem dolgoztak. Hadd mondjak egy példát: néhány évvel ezelőtt a nemzetközi katonai szakértők majdnem leírták a nehéztüzérségi képességet. Csakhogy mára kiderült, ez a legnagyobb hiba lett volna. Sőt azok a vállalatok, melyek leépítették ezen képességüket, most piaci hátrányba kerültek.

A Kecskeméti Repülőnapon több olyan eszköz lesz kiállítva, amelyek a jövőben idehaza fognak készülni. Exportképes lehet-e a magyar hadiipar?

A magyarországi gyárfejlesztéseknél létrejövő vegyes vállalatokban nem véletlenül tartjuk kisebbségi tulajdonban a magyar államot: nem értünk ezeknek az eszközöknek sem a gyártásához, sem a fejlesztéséhez, sem pedig a terjesztéséhez. Azt gondoljuk, ha ezek a hadiipari vállalatok beruháznak Magyarországon és elviszik a vezető szerepet az üzemekben, akkor e cégek hisznek a termékek exportképességében. Számunkra ez a garancia, hogy életképes gyárak jöjjenek létre.

A kulcskérdés a K+F technológiák meghonosítása lehet. A kritikusok gyakorta emlegetik ennek hiányát. Ön mit gondol erről?

A megismert technológiák a civil iparban is komoly versenyelőnyt jelenthetnek az egész ország számára. Már most tudok mondani olyan szektorokat, ahol a bejövő hadiipari beruházások miatt komoly fejlődés indulhat el. Ezek közé sorolnám a légijármű-, az űr-, a rádiótechnikai ipart és az IT-vezérléseket, valamint az elektromobilitási-, illetve a hidrogén-technológiákat. Nagy kérdés, hogy azt a gyorsaságot, amelyet elértünk a hadiiparban az elmúlt években, az egyéb iparágakat képviselők le tudják-e követni.

Visszatérve még a beszerzésekre: hogyan történik a felek közötti kapcsolatfelvétel? Mit lehet tudni a tárgyalások menetéről? Mennyire biztosítható ennek a folyamatnak az átláthatóvá tétele?

A hadiipari beszerzések folyamata sokkal mélyebben zajlik, mint ami látszódik a közbeszéd szintjén. Mindennek az alapja egy hosszútávú, szakmai alapokon nyugvó haderő- és képességfejlesztési program, amely meghatározza a különböző elemeit, struktúráit a beszerzéseknek. Halkan megjegyezném: miután majdnem „zöldmezős” beruházásként kellett kialakítani a haderőfejlesztést, ezért ilyen látványosak a bejelentések is. De visszatérve a döntéselőkészítési, mérlegelési és döntéshozatali folyamatra: a haderőfejlesztési programot a Védelmi Beszerzési Ügynökség (VBÜ) a honvédség szakértőivel lefordítja konkrét igényekre, fegyverzeti rendszerekre. A VBÜ kiválasztja az elérhető, nemzetközi platformok mentén azokat az eszközöket, amelyek gyártóival megkezdjük a tárgyalásokat. Az alternatíváknak, prioritásoknak maximálisan illeszkednie kell a meghatározott katonai képességigényekhez. Ezt követően kerül az ügy az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága elé, és kérünk engedélyt, hogy folytathassuk immáron a konkrét tárgyalásokat. Így próbáljuk elérni a lehető legjobb ajánlatot – rendkívül komplex szempontrendszert követve.

Amit az alkotmányosság és a jogállamiság megkívánt, maximálisan betartottuk, nincs mit eltitkolnunk. Ennél nagyobb kört viszont szakmaiatlan lett volna bevonni.

Várható-e újabb bejelentés a kecskeméti rendezvényen?

Lesz, de többet nem mondhatok el. Egyelőre.

Fotók: Mátrai Dávid

Nyitókép: Az első négy Leopard 2A4HU típusú harckocsi egyike az ünnepélyes átadás keretében tartott bemutatón a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájában 2020. július 24-én. Az új páncélosok a 40 éve rendszerben lévő orosz T-72-eseket váltják le (MTI/Krizsán Csaba)