Miért harcol rosszul a Nyugat a terrorizmus ellen?

„Zimbardo és Boyd tudták: az időperspektívák hajlamosítanak a merényletekre, mégis érezték, hogy valami nagyon hiányzik, még nem ismerték fel a döntő tényezőt.

Aztán rátaláltak a transzcendentális jövő időperspektívájára, amit az akadémiai pszichológia még nehezen tud megemészteni. Ez a fajta jövő „a fizikai test halálától az örökkévalóságig terjed”. A kutatások alapján a keresztények mellett a muszlimok érnek el magas pontszámokat a transzcendentális jövő időperspektíva-kérdőíven, tekintve inkább a halált egy új élet kapujának. Ebből a szempontból nézve a merénylet irracionális cselekedetből racionálissá válik, a túlvilági jutalmazás mentális elővételezésén keresztül. (...)

Ha a Nyugat továbbra is az ellenség jövőjét próbálja ellehetetleníteni, akkor azzal csak azt éri el, hogy az még inkább a transzcendentális jövő felé fog fordulni, ami pontosan az öngyilkos merényletek hátterében munkáló tényező. Zimbardoék szerint éppen ezért az ellenség evilági jövőképének erősítésével, potenciális emberi lehetőségeinek tágításával lehetne megnyerni a harcot, hiszen így nem lenne kizárólagosan rászorulva a transzcendentális jövő reményére.”